Örüljetek az Úrban

A

 soron következő fejezetekben láthatjuk, hiába próbálkozik Bálák, nem sikerül megátkoztatnia Izráel népét (4Móz 23,1-24,25). Bálámnak rá kell jönnie, hogy Isten kezében van, és hiába a magas díjazás, nem tud átkot mondani, sőt, áldást mond, mert csak azt mondhatja, amit Isten a szájába ad. Azt is meg kell látnunk, hogy mindezek a dolgok Izráel tudta nélkül mennek végbe. Nem tudják, hogy Moáb királya mit tervez ellenük, és hogyan próbálkozik elpusztítani őket. Ebből az egyik üzenet: az, hogy nem tapasztalunk ellenünk való támadást, nem jelenti azt, hogy az ellenség félrevonult vagy alszik. A gonosz gyakran az Úr gyermekei háta mögött szövögeti gonosz terveit. A másik üzenet, hogy bármit tervezzen is a gonosz, Isten népe nyugodtan lehet, mert az Úrnak van hatalma megakadályozni a rosszat.

Bálám rádöbben, hogy nem ő rendelkezik Istennel, hanem az Úr ővele. Csak akkor tud szólni, ha Isten kijelenti magát neki, és üzenetet ad a számára. Az Úrral való találkozás is azon múlik, hogy Isten elindul-e felé. Magunktól nem juthatunk el Istenhez, csak akkor jön létre a találkozás, ha Ő elénk jön. Milyen jó, hogy Jézusban elénk jött, emberré lett, hogy könnyebben találkozhassunk Vele, és jobban megismerhessük Őt. Mi már az Igén keresztül naponta átélhetjük, hogy megszólít és útmutatást ad számunkra az Atya.

A király többször is próbálkozik, képtelen elfogadni, hogy nem az lesz, amit ő akar. Bizony, mi is gyakran hasonlítunk rá. Addig kísérletezünk, amíg azt nem olvassuk ki az Igéből, amit hallani akarunk. Vagy addig járunk igehirdetőtől igehirdetőig, amíg végre meg nem erősödünk akaratunkban. Ez azonban önbecsapás, ezért jó, ha elfogadjuk, amit Isten mond. Ha Krisztus katonái vagyunk, mondjuk mi is: parancs értettem, és okvetetlenkedés nélkül tegyük, amit mond a Főparancsnok.

Bálám látást kapott az Úr felől, és ezt továbbítja megbízója felé. Isten nem ember, és ezt jó nekünk is szívünkbe fogadni, nem ember, tehát más, mint mi. Így azután más a természete is, és ami minket jellemez, az Őreá nem jellemtő. Isten nem hazudik, nem vezet félre, nem változtatja meg szavát. Sőt, ígérni sem ígér olyat, amit nem teljesít. A próféciák nagy része is beteljesedett már, ami pedig még nem, az is be fog a maga idejében. Isten egyedül megbízható.

Bálám nemhogy nem átkozza meg Izráelt, hanem áldást mond rájuk, és pozitív jövőképet vázol fel a számukra. Isten kijelenti népével kapcsolatos tervét, és felragyog az ígéret Jákób csillagáról, a Messiásról. Mi már tudjuk, hogy ez a csillag az Úr Jézus Krisztus. Így azután mi lehetünk megnyílt szemű emberek. Sőt, azoknak kellene lennünk, Krisztus világossága által már mi is láthatjuk a láthatatlant. A naponkénti bibliaolvasás azt segíti, hogy beletekintsünk Isten láthatatlan világába. Így minden nap többlettel indulhatunk feladataink végzésére. Nemcsak emberi lehetőségeket és erőforrásokat láthatunk, hanem Isten országa kifogyhatatlan erőtartalékait. Mert a mi készleteink kimerülnek, de Istenéi soha nem merülnek ki.

Pál apostol a saját és munkatársai életét állítja követendő példaként a filippiek elé. Igen, az ő életük példa, de vajon az-e a miénk (Fil 3,15-4,9)? Ezért kéri, hogy amit megismertünk az Igéből, ami világossá vált Isten akaratából, azt éljük is. Mert nem elméletet, hanem az élethez való segítséget kaptunk az Igében. Azért adta az Úr, hogy ami eljut a szívünkig, azt építsük be a mindennapokba, abból legyen valóság.

Megragadó, ahogyan örvendezésre szólít fel, és ezt úgy teszi, hogy közben mindene fáj. Hiszen a bilincsek fájdalmas sebet okoztak neki, és a börtön sem volt egy luxushotel. Ám ezek sem tudják elszomorítani, örömét elvenni. Ne engedjük magunkat a Krisztusban való örömtől megfosztani. A sátán azt akarja, hogy örömünk elvesszen és helyette bosszankodással legyünk tele. 

Sőt, azt kéri az apostol, hogy mindenkor örüljünk. De így van-e ez? Mert a mindenkor való öröm azt jelenti, hogy a tanítvány akkor is örül, amikor más bosszankodik, mert az ő öröme Krisztusból fakad. Ha Krisztusban vagyunk, örömünk elmúlhatatlan, mert Ő a lételemünk.

Az örvendezés óv meg a csüggedéstől, az elkedvetlenedéstől és az aggódástól. A másik ellenszer az imádság. Csodálatos lehetőségek ezek, de vajon élünk-e velük? 

Életünk és dolgaink Isten előtt való feltárása, a Neki való átadás békességet eredményez. Miért? Mert tudjuk, hogy jó kezekben van életünk és a legfontosabb ügyeink is.

'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.