Amint Krisztus

A

z Úr türelme és szeretete csodálatos, és ez minden reményünk (4Móz 17,16-28). Ennyi zúgolódás és lázadás után sem teszi félre ezt a népet, hanem foglalkozik velük. Formálja őket, és kész világosan kijelenteni számukra döntését. Megmutatja, hogy Áront választotta ki a főpapi szolgálatra. Amikor Mózes ellen zúgolódnak, tulajdonképpen Isten ellen lázadnak, nem fogadják el döntését, azt, hogy Ő a vezetőjük, és Mózes a tolmács. Igen, Mózes tolmácsolja számukra Isten szavát. De ők másképp akarják, mert jobban tudják. Milyen szomorú, sőt, tragikus, amikor mi jobban akarjuk tudni, mint Isten, hogy mi a jó. Tartsunk bűnbánatot Urunk előtt és kérjük, bocsássa meg, hogy annyiszor nem bíztunk Benne, hogy mi akartuk meghatározni, hogyan vezessen vagy mit tegyen életünkben.

Az Úr szól Mózeshez, ismét elmondja neki akaratát, ő pedig továbbadja a nép számára. Mózes bármikor megszólítható, nyitott szívvel várja az üzenetet, mert ő maga is vágyik Isten szavára. Isten gyermekei is ilyen nyitott szívvel és ilyen megszólíthatóan élnek ebben a világban. Ahogyan Mózes átvette az Úr szavát, majd továbbadta, úgy kell nekünk is átvenni a napi üzeneteket, és továbbadni. Mert Isten nekünk szól, a mi életünket kívánja feltölteni mennyei erővel, minket lát el tanáccsal, de miután az Ige átjárta lényünket, nekünk is továbbítani kell. Az életünket megerősítő és reményt adó Igét tovább kell adni, azok számára, akik keresnek, akiknek sok nyomorúság halmozódott fel az életükben és nem látnak megoldást. Tehát nem azért kapjuk Isten szavát, hogy a hűtőbe kerüljön, hanem azért, hogy hozzáférhetővé tegyük mások számára.

A tizenkét törzsnek egy–egy vesszőt kell Mózeshez vinni, ő felírja rájuk a törzsek neveit, és a sátorban a szövetség ládája elé kell őket helyezni. Akit az Úr kiválasztott a főpapi szolgálatra, annak a vesszője kivirágzik. Másnapra Áron vesszeje hajtott ki, ezzel egyértelművé vált, hogy ő a főpap. Ő az, aki közbenjár a népért az Úr előtt és bemutatja az áldozatokat. Így csillapítja le Isten a zúgolódókat. Isten mindig lecsendesít, úgy kezeli a problémát, hogy előbb a szívünkkel beszél, és azt akarja, hogy szavai nyomán csendesség és békesség legyen bennünk, és így fogadjuk el akaratát. Az igazi békesség mindig Isten akaratának felismeréséből és elfogadásából fakad.

Előfordul velünk is, hogy tele vagyunk feszültséggel, zúgolódunk, bosszankodunk, az Úr azonban azt akarja, hogy mielőtt nekiindulunk a napnak, lecsendesedjünk. A bosszúság, idegesség, harag maradjon hátra, tegyük az Ő kezébe, sőt, egész lényünket tegyük a kezébe, mert akkor csillapodunk le, ott nyugszunk meg. A gadarai megszállott, akit nem tudtak megkötözni, akinek állandóan mennie kellett, Jézus szavára lecsillapodik. Jézus szava nyomán felszabadul kényszeres cselekedete alól, és most már nyugodtan ül Jézus lábainál. Jöjjünk Hozzá, és kérjük, beszéljen hozzánk, kérjük, csillapítson le, hogy ne rohanjunk és ne csapjuk össze az igeolvasást. A szövegben lassan haladva engedjük, hogy szóljon Hozzánk, engedjük, hogy Lénye átjárjon, és akkor lecsillapodunk. Mert csak Istennél csendesül le a lelkünk. Csak amikor az Úr lecsendesítette szívünket, lépjünk ki az emberek közé. Ha így teszünk, béke és öröm fog áradni ebbe a nyugtalan világba. Akkor mások is elindulnak az Úr felé.

Az új élet nemcsak kifelé, a társadalom felé hat, hanem befelé, a családi közösség felé is (Ef 5,21-33). Tulajdonképpen ott nyilvánul meg elsőként, hiszen a mindennapok gondjai és feladatai közt a családban élhetjük meg vonzó vagy taszító módon hitünket. Mert kifelé, azok felé, akiket nem ismerünk, könnyebb megélni a hitet, mint azok felé, akikkel minden nap együtt vagyunk. A családban nem lehet felvenni a keresztyén maszkot, mert hamar kiderül, hogy mindez csak álca. Otthon önmagunkat adjuk, és akkor derül ki, hogy kik is vagyunk. Pál elmondhatta, hogy többé nem ő él, hanem a Krisztus él benne, így azután mindenütt ugyanaz volt, mert Jézus mindig és mindenütt ugyanaz.

A keresztyén házasságban nem a törvény uralkodik, nem arról van szó, hogy fogunkat csikorgatva be kell tartani szabályokat, amikből szívünk mélyén szeretnénk kitörni. A házasság azon alapszik, hogy mindkét fél szereti Jézust. És Ő a tekintély, mindketten alárendelik magukat az Ő akaratának. A házassági kapcsolat akkor működik harmonikusan, ha mindketten az Úr akaratát keresik és azt akarják megvalósítani, mert életük feje a Krisztus. Ha így van, akkor nem egymást akarják legyőzni, hanem az Úr ügyében munkálkodnak mindketten.

A hívő emberek házasságában Isten szeretete van jelen, ez formálja a szíveket. Aki szereti Jézust, tudja, hogy házastársát is Tőle kapta, így őt is szereti, mert benne Krisztust is szereti. Itt nem arról van szó, hogy a férj szeresse feleségét, de a feleségnek nem kell szeretnie a férjét. Itt Isten agapé szeretetéről van szó, ami azt jelenti, hogy szeresse akkor is, amikor nem szeretetre méltó. Ne szabadulni akarjon a másiktól, hanem szeresse, mert a szeretet, az agapé átformálja a másikat. A szeretetben lehet növekedni, nem úgy van, hogy az évek múlásával gyengül, hanem inkább egyre hevesebben lobog. A tűz annál jobban ég, minél többet raknak rá. A házastársak közötti szeretetet is táplálni kell. 

A szeretetben Krisztus a példa: amint Ő szerette az egyházat. Ennél alább nem lehet tenni a lécet. Ő pedig úgy szerette, hogy életét adta érte. Vagyis látható módon nyilvánította ki, hogy szeret. Látható és hallható módon kell kinyilvánítani szeretetünket egymás felé. Fontos, hogy a házasságban egy testté válunk, vagyis a másiknak ugyanazt adjam meg, amit a magam számára is elvárok vagy biztosítok. Itt is érvényes az Úr szava: Amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is azt tegyétek (Mt 7,12).

Engem szeret Jézusom

Engem szeret Jézusom

Bibliámból jól tudom

Mind Övé a kisgyermek

Erőt ád a gyengéknek

Úgy van, Ő szeret

Ő szeret nagyon

Úgy van, Ő szeret

Igéjéből tudom

Isten áldásával.