Ki a gazda?

M

ózes már tudja, hogy nem mehet be az ígéret földjére (4Móz 31,1-54). Azonban ettől nem keseredett meg, nem fordult magába durcásan, hanem még most is, így is kész tenni, amit az Úr mond neki. Valamit nem kap meg, a mire nagyon vágyott, amiért élt és küzdött, mégsem fordul el Istentől, hanem tovább figyel Rá. Számára nem addig tart a hit, amíg mindent megkap, hanem akkor is hisz, ha valamiben nemet mond Isten a számára. Mi hányszor megkeseredünk és elzárkózunk az Úrtól. Abbahagyjuk a bibliaolvasást, ha csalódtunk, ha nem úgy történt valami, ahogyan elterveztük. Vegyünk példát Mózestől, és lássuk meg, soha ne azon rágódjunk: miért? Menjünk tovább hittel, meglátva, mint Mózes, hogy ha nem is mehet be Kánaán földjére, attól még értékes az élete, és van feladata is. Isten számára fontos, továbbra is bízik benne. Másrészt azt is megláthatjuk, hogy a napi feladatok alázatos és engedelmes elvégzése segít túllendülni a holtponton. Ne azt mondjuk, nincs értelme ezt csinálni, hanem merítsünk erőt az Úrból, és fogjunk hozzá. Életünk formálásában nagy szerepe van az engedelmességnek, amikor nincs hozzá kedvem, de mégis megteszem, mert meg kell tenni, mivel rám bízták, vagy ez a kötelességem.

Mózes nem könnyű feladatot kap még így a végén, a midjániták ellen kell harcba indítani Izráel népét. Ők akarták Bálámmal megátkoztatni az Úr népét. Most az a feladatuk, hogy Isten ítéletét végrehajtsák rajtuk. Isten népének ellensége ellen kell harcolni, azok ellen, akik nem akarták, hogy célba érjenek, akik miatt majdnem beolvadtak a pogány népek közé. A gonosz ma is azt akarja, hogy ne érjünk célba, mindig ez a terve, de merjünk szembefordulni vele. Merjünk nemet mondani, ellenállni, amikor kísért. Ezt úgy tehetjük meg, ha látjuk a célt, ha tudjuk, hová tartunk.

Izráel majdnem csapdába esett, mert pont azon a területen akart könyörületes lenni, ahol elbukott. Azonban Mózes átlátta a helyzetet és felismerte, hogy itt nem lehet könyörületességet alkalmazni, mert ismét el fognak bukni. Határozottan kell mindig leszámolni azzal a területtel, vagy azzal, ami kísértést jelentett, ami kibillentett az Úrral való kapcsolatból. Meg kell tanulni, hogy a számunkra ellenséges dolgokkal játszani nem lehet. Mi már nem mások ellen, hanem önmagunk ellen harcolunk. Az Úr azt mondta, hogy keményen lépjünk fel magunk ellen, mondjunk nemet, vagy forduljunk el, amikor észrevesszük, hogy valami csábít.

 Továbbra is az Úr Jézusra mutat rá a szentíró (Zsid 3,1-6). Mindent megtesz, hogy el ne veszítsük szem elől. Bármerre járjunk, bármivel foglalkozzunk, mindig Ő legyen az irány. Munkában, vitás kérdésekben, személyes dolgainkban ne saját magunkra, ösztöneinkre, szokásinkra figyeljünk, hanem mindig nézzünk fel Jézusra. Az Ő lénye, élete és Igéje legyen a mérce, amihez szabjuk magunkat, és ami alapján meghozzuk döntéseinket. Az egyedüli hiteles és megbízható mérték Isten Igéje. Minden változik, de az Ige örök.

Most is arra biztat az Ige, hogy figyeljünk Jézusra. Figyeljünk rá, mert megbízható. Ne másokra tekintsünk, hiszen Jézus már megbizonyította, hogy bízhatunk Benne. Hányszor éltük már át segítségét, tapasztaltuk meg irgalmát és kegyelmét. Figyeljünk Rá, mert Ő apostol, vagyis küldött. Az Atya küldötte. Isten országának nagykövete Ő, és azt képviseli, mutatja be nekünk. Isten Országát Ő ismeri a legjobban, ezért csak Rá figyeljünk. Az élethez is Ő ért a legjobban, mivel Őáltala lett minden. Másrészt emberi formában lévén Ő is szembesült mindazokkal a problémákkal, amikkel mi is szembekerülünk. Még a meghalást is megtapasztalta. Tudja, mit jelent meghalni, ezért fel tud rá készíteni, és a gyász idején is tudja, hogyan lehet békességre jutni. Amennyiben megbékülünk az Atyával, az Ő akaratával, békesség lesz a szívünkben.

Mózes Izráel számára a legnagyobb vezető volt, most a szerző rámutat, hogy Jézus nála is nagyobb. Nagyobb, mert Ő a gazda. Mózes csupán szolga, ám Jézus a ház gazdája.

Jézus életünk gazdája, mert Ő az, Aki felépíti életünket. Az épület akkor lesz szilárd és ellenálló, ha bízunk az Építőben. Bízzunk az Úrban, hogy ért ahhoz, amit csinál. Ért az életünkhöz. Így azután, ne magunkra építsünk, ne saját képességeinkben bízzunk, hanem Őbenne. Ő jól alakította saját életét, de csodálatosan formálja és vezeti az egyházat is. Az évszázadok viharai közepette is megtartotta. Mennyi ellenség sorakozott fel ellene, mégsem tudták megsemmisíteni. Mert Ő ezt ígérte: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta” (Mt 16,18). Ez az ígéret ma is áll, ebbe lehet kapaszkodni, és ez személyes életünkre nézve is igaz. Nem győzhet le a gonosz, ha a Kősziklára építek. Ha Jézus életem Gazdája, nem kell félnem, hanem bízhatok a Gazdában. Azt kell végiggondolnom, van-e már gazdám? Kié az életem? Ha már az Úré, kövessem Őt engedelmes és örvendező szívvel. Bízzam Rá ma is minden dolgaim. Ha még nem Ő a gazda, akkor pedig halljam meg a zörgetést, és nyissam ki Előtte az ajtót. Jézus előtt bátran kinyithatjuk szívünk ajtaját. Nem Tőle kell félteni magunkat. És ha megnyitjuk az ajtót, bejön, és a főhelyre ül, átveszi az irányítást - és ez a legjobb, ami történhet velünk. Jézus kezébe kerül életünk kormánykereke.

Jézus, te égi szép

1. Jézus, te égi szép, tündöklő fényű név,

Legszentebb itt alant a föld színén!

Benned van irgalom,

Terólad zeng dalom,

Erőd magasztalom,

Ragyogj felém!

2. Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj!

Míg Ő tart karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek,

Mit árt, ha Ő veled?

Töröld le könnyedet,

Jézus szeret!

3. Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, Mesterem, tetszésedet!

Alázattal tele,

Hadd merüljek bele,

Hisz idegenben jár

Itt gyermeked!

4. Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át,

A lelkem otthonát,

Világosságodat

Elérhetem!

Isten áldásával.