Jézus ma is ugyanaz

A

z ünnepek megtartását helyezi Izráel népének szívére Isten (4Móz 28,16-31). Fontosak az ünnepek, mert megállásra és emlékezésre késztetnek. Ilyenkor meg kell állni és visszaemlékezni az Úr munkájára, hatalmas csodáira, amiket életünkben elvégzett. Az ünnep erőforrás is, hiszen a korábbi megtapasztalások a jelenben adnak reménységet, és erősítik Istenbe vetett hitünket.

A páskaünnep kerül most előtérbe, hiszen ez a nap Isten szabadítására mutat. Ez a nap emlékezteti őket arra, hogy létük és mostani helyzetük az Úrnak köszönhető. Reménytelenül rabszolgák voltak, emberileg semmi esély nem kínálkozott a szabadulásra. Egyetlen lehetőségük az Istenhez való kiáltás volt, ők megtették és átélték, hogy az Úr meghallgatta kiáltásukat és a lehetetlen valósággá vált. Szabadok lettek, és Isten vezetésével új életet kezdtek el. Számunkra is egyetlen esély a felfelé nézés, az Úrhoz való kiáltás. Ne adjuk fel, ne keseredjünk el, mert van még egy esélyünk, ez pedig Isten nevének a segítségül hívása. Forduljunk Hozzá bátran, kiáltsunk, és Ő meghallgatja a kiáltást. Elénk jön szabadításával, és lehullnak a bilincsek, és elkezdhetünk egy új életet.

Az ünnep hét napig tart: hét nap Istennel. Ez valóban egy igazi hitmélyítő konferencia. Együtt Istennel. Ezt erősíti a hétköznapi munkától való tartózkodás. Így lesz koncentrált Istenre figyelés az egész hét. Mindent félretesznek azért, hogy Vele legyenek. Egész nap és egész héten Istennel lenni. Mi képesek vagyunk-e egy egész napot az Úrral tölteni? Ünnepeink arról szólnak-e, hogy akkor csakis Isten a fontos, Neki szenteljük azt a napot és egyre jobban elmélyedünk az Ige megismerésében? Minden vasárnap ünnep, hiszen az Úr győzött a halál fölött, de tényleg Őt ünnepeljük, Övé az egész nap? Mert nemcsak az istentiszteleten lehetünk az Úrral, hanem otthonainkban is. Az istentisztelet órája csak egy kis szeletkéje az Úr napjának, csak ennyit adunk Neki abból, ami az Övé, vagy az egészet Neki szenteljük?

Hányszor istentiszteletre is saját dolgaink végzésből érkezünk, azt követően pedig visszatérünk saját magunk szórakoztatásához. Istentiszteletről a tévé, a számítógép elé ülünk, kézbe vesszük telefonunkat, és vége a szent pillanatnak. Isten azt kéri, hogy az ünnep napján koncentráltan legyünk Vele, valóban ne mással foglalkozzunk, hanem keressük Őt. Legyen fontos az Úrral való kapcsolat, és jelentsen nagy örömöt az Ige olvasása. Erre lehet magunkat hangolni, a belső megfáradtsággal, tunyasággal szembe lehet szállni. Ha nem tudunk az Úr szavaira figyelni, hogyan lehet, hogy a világ híreire és más egyéb dolgokra pedig tudunk koncentrálni? Amennyiben az Úrra hangoljuk szívünket, átéljük, hogy az Ige felüdít.

Fontos szerep jut a kecskebak bemutatásnak, hiszen ez veszi magára bűneiket, és így átélhetik az Úr bocsánatát, a felszabadulást. Ez az áldozat jelzi, hogy a bűn ma is jelen van életünkben, így mindenkor szükséges vele szembenézni, belőle megtisztulni. Az Úr Jézus vette magára bűneinket, vére által van szabadulásunk. Minden nap hálásak lehetünk a bűntől való szabadulás lehetőségéért. Mi nem sokra megyünk a bűnnel, de Jézus Krisztus felvitte a keresztre, odaszegezte adóslevél formájában, és minden adósságunkat megsemmisítette. Ezáltal tiszta lappal kezdtünk újat. Csodálatos lehetőség ez, elképesztő hír, hogy elengedik az adósságot, hogy nem kéri tőlünk számon az Úr, mert már ki van fizetve. Adjunk érte hálát és dicsőítsük Urunkat.

A Zsidókhoz írt levél középpontjában a Fiú áll, Őreá mutat, és azt mondja, Ő mindennél és mindenkinél nagyobb, nincs Hozzá fogható (Zsid 1,5-14). Ez az írás végig az Úr Jézusról beszél, a szerzőnek tele van a szíve Vele. Úgy mutatja be, mint egyetlen és elégséges szavát Istennek, aki minden problémára megoldás. Nincs másra szükségünk, csak egyedül Őrá.

Minden mennyei és földi teremtménynél hatalmasabb az Úr, mert Ő Isten Fia, az Atya bizonyságot tett mellette, amikor kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Mt 3,17). Jó azt is meglátni, hogy az Úr trónja örökké megáll, vagyis soha el nem múlik. Jézus örökkévaló Úr. A magunk választotta hősök és sztárok élete lealkonyul, akiért tegnap odavoltak, mára a feledés homályába merültek. Emlékezzünk vissza, kiknek a képeit raktuk ki gyerekkorunkban szobánk falára? Ezt követően nézzük meg, kiknek a képei díszítik gyermekeink, unokáink szobáját? Hol vannak már azok, akikhez mi akartunk hasonlítani? A legtöbbet már elfelejtették, esetleg sikerük évfordulóján megemlékeznek róluk. Ezzel szemben Jézus soha nem múlik el, dicsősége örökké megmarad. Ezért kaparjuk le a falról az emberi hősöket, és állítsuk helyére Urunkat. Ne a falra tegyük a képét, hanem hívjuk be Őt magát az életünkbe, mert Ő nyújt számunkra hathatós segítséget.

Minden megváltozik körülöttünk, a világcsúcsok megdőlnek, a bajnokok megöregszenek és erőtlenné válnak, majd meghalnak, de az Úr megmarad örökké. Ő mindig ugyanaz, vagyis minden korban ugyanarra a teljesítményre képes. Mindig ugyanúgy lehet Rá számítani. Ő ma is képes meggyógyítani a gyógyíthatatlannak mondott beteget, meg tud szabadítani minden függőségből, és ma is megbocsátja bűneinket. Ő ugyanazt nyújtja ma is, mint amikor a földön járt. Ezért bízzunk Benne, forduljunk Hozzá bátran, mert aki hívja és várja Őt, soha nem csalódik.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.