Az Úrban

A

z Úr Áront választotta ki a főpapi tisztségre, a kivirágzott vessző által mindenki előtt bizonyságot tett erről a döntéséről (4Móz 18,1-32). Csodálatos, mikor az Úr a maga szolgálatára kiválaszt, amikor elhív arra, hogy Neki éljünk. Ez új tartalmat és célt ad az életnek, mert igazán Isten országában kerülünk a helyünkre és találjuk meg magunkat. Áron és fiai átélték, hogy az Úrnak terve van velük. A Szentírás üzeni: az Úrnak terve van velünk. Mindenkivel terve van, ha nem is az ószövetségi értelemben vett főpapi szolgálatra hív el, de Krisztusban új életet kínál, és megadja, hogy ebben szent papság lehetünk. Jézus Krisztus papjai lehetünk, mindenki a maga helyén, és ebben a szolgálatban önmagunkat adhatjuk az Úrnak.

Áron és fia Lévi törzsét kapja a szolgálat végzéséhez segítségül. Nem kell egyedül végeznie feladatait, kap segítséget, kap társat. Az Úr ajándékba adja számukra a lévitákat. Milyen szép gondolat: a másik, akit az Úr mellém állít, ajándék. Nem nyűg, nem problémaforrás, hanem ajándék. Tekintsünk így egymásra: ajándék számomra a házastársam, a gyermekem, a család, a gyülekezet és a településem is.  Ha így gondolunk rájuk, hála lesz a szívünkben, és megköszönjük Isten jóságát. Isten gondol rájuk, nem akarja, hogy túlterheltek legyenek vagy összeroppanjanak a sok feladatban. Isten szolgálatába nem kell belerokkanni, az Úr nem kér többet, mint amire erőnk van.

Isten elhívott szolgáinak a megélhetéséről is gondoskodik. Nem engedi, hogy hiányt lássanak. Aki Neki szolgál, azt megbecsüli az Atya, mondja az Úr Jézus. Ezért jó Neki szolgálni, mert Ő nem feledkezik meg rólunk, ezért félni sem kell. Isten gyermekének, az Úr szolgájának nem kell félnie a megélhetéstől, mert gondja van az Úrnak övéire. A mi feladatunk, hogy keressük először Isten országát és igazságát, és a többi megadatik számunkra (Mt 6,33).

Lévi fiai is adnak felajánlást az Úrnak mindabból, amit kapnak Tőle. Tőlük is a javát várja el az Úr. Tehát az adakozás nem a selejtezés egy formája. Nem azt jelenti, hogy amire nekem már nincs szükségem, vagy amit én már nem használnék, azt az Úrnak adom, mert neki az is jó lesz. Isten sem a selejtet adja, hanem a legjobbat, a legtöbbet, saját Fiát adta oda értünk a kereszten. Mi se elégedjünk meg kevesebbel. Adjuk életünk javát, frissességét Urunknak. Nem csak a maradékot, ne ledolgozott életünk maradék erejét, idejét szenteljük Neki. Ne csak akkor keressük, amikor már megöregszünk, bár az Úr az idős embert is fel tudja használni neve dicsőségére, Ő azonban azt akarja, hogy fiatalságunkat adjuk Neki. Erőnk teljében jöjjünk Hozzá, mert így egész életünk más lesz. Az Urat szolgálva, igéjére figyelve jó irányba haladhatunk és célba jutunk.

A házasság után a család és az egész háztartás életére kitér Pál apostol, mert az evangélium az élet minden területét áthatja (Ef 6,1-9). Ebből is látjuk, hogy Krisztus követése valóban életforma, átalakítja a házasságról alkotott elképzeléseinket, alakítja a férfi-nő kapcsolatot, és tovább hömpölyög a gyermeknevelés és a munka irányába. Úgy formálja át ezeket a területeket, hogy már nem kinek-kinek a saját elképzelése szerint alakulnak ezek a kapcsolatok, hanem mindent Isten akarata irányít. A családot is Isten akaratához kell igazítani.

Természetesen nem erőszakkal történik ez az átalakítás, hiszen Jézus soha nem erőszakkal dolgozott. Ő mindig hívogatott, hirdette és bemutatta Isten országát, mindent megtett azért, hogy ez az ország vonzza kortársait, és ha meglátják, hogy jó benne élni, önként lépjenek be oda. A családban is fontos az Ige hirdetése és megélése, gyakran a megélt Igének van a legnagyobb hatása, amikor nem elvárjuk a másiktól a hitet, az erkölcsös életet, hanem bemutatjuk a számukra. Ez azt jelenti, hogy a gyermekek látják, hogy szüleik hitben élnek, és ez az út természetes, magától értetődő lesz számukra, mert felismerik, ez a legjobb, ez az egyedüli út, mert ez életre vezet. Isten országában a házasságnak és a családnak fontos szerepe van. Isten ajándéka a család, amiben kiteljesedhetnek a benne élők. Persze sok probléma is van, mert könnyen visszaélhetünk erőnkkel, hatalmunkkal, és despotákká válhatunk. Azonban ezt ki lehet védeni, ha mindenki az Úrban van, vagyis Krisztusé az élete, és elsősorban Neki engedelmeskedik.

A gyermekek is az Úrban engedelmeskednek, vagyis Krisztusban tesznek mérlegre minden döntést. Azt jelenti ez, hogy minden parancsot Isten Igéjén mérnek le, és ami megegyezik vele, azt cselekszik, abban engedelmesek, de ami az Úr akaratával ellenkezik, abban nem kell engedelmeskedni. Az engedelmesség fontos, ha az Úrnak alárendelve tesszük; nélküle káosszá változik az élet.

A szolgákra is kitér Pál, azokra, akik Krisztusban újjászülettek, és most már keresztyének. Nem lázadásra biztatja őket, hanem arra, hogy hűséges és engedelmes élettel tegyenek bizonyságot hitükről. Ne a gazdáikra tekintsenek, hanem Krisztusra. Minden feladatot úgy végezzenek, még az alantas vagy igazságtalan munkát is, mint akik Jézus Krisztusnak végzik azt. Most már ne embereknek akarjanak tetszeni, megfelelni, hanem egyedül az Úrnak. Nem az a lényeg, mások mit mondanak, hanem az, hogy az Úr meg van-e elégedve azzal, ahogyan munkámat végzem? Bármilyen feladatom is van, ne a munkáltatóra, a tanárra, a másik emberre figyeljek, hanem Jézusra. Úgy végezzek mindent, hogy Neki végzem, a mindennapi feladatom az Úrnak végzett szolgálat. Így értékessé válik az addig értéktelennek tartott munka is.

A munkáltatóra is hatással van Isten Igéje, az új élet. Most már nem úgy tekint a szolgára, az alkalmazottra, mint eddig. Már nem eszköz, akinek révén könnyen és gyorsan meg lehet gazdagodni, hanem Krisztusban testvér, aki fontos a számára. A hívő, krisztuskövető ember számára a munkás is ember, és ha beteg vagy idős, nem megszabadulni akarok tőle, hanem megbecsülöm és segítem, hogy együtt dicsérjük az Urat. Az evangélium feltárja előttünk, hogy ha szabadok vagyunk, ha sokak élete függ is tőlünk, ne feledjük, mi is szolgák vagyunk, az Úr szolgái. Ez azt jelenti, hogy a vezető személynek is meg kell állnia Isten előtt.  Felelősek vagyunk munkánkért, a ránk bízottakért, és el kell velük számolnunk. Jó, ha már most az Úr elé állunk, és világossága fényébe helyezzük munkánkat, emberi kapcsolatainkat.

 JÖJJ, AZ ÚR VÁR REÁD

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.