Fogj hozzá bátran!

A

 csodálatos szabadulás és gyógyulás után Izráel népe ismét elindul és tovább vándorol egyik helyről a másikra (4Móz 21,10-35). A kígyómarásból való gyógyulás után sincs megállás, nem ez az ő helyük, ezért még nem lehet letelepedni, tovább kell menni. Sok csodát átélhetünk ebben a világban, de még sincs itt maradandó városunk, tovább kell menni. Gyakran egy-egy lelki élmény mellett le szeretnénk táborozni, nincs kedvünk és erőnk tovább menni, de mégis menni kell. Új tapasztalatok várnak ránk és új lehetőség a lélekmentésre, a bizonyságtételre. Hiszen amit átéltünk, az mások számára erőforrássá válhat. A pusztában átélt isteni csodák, az Úr vezetésének és segítségének tapasztalatai a későbbi nemzedékek erőforrásai lesznek. Ezek a történetek ihletik majd a zsoltárok egy részét, idézik őket a próféták és az apostolok, és így mi is erőt meríthetünk belőlük. Ahogy olvassuk, felragyog előttünk az Úr szeretete és hűsége, amellyel állandóan körülveszi övéit. Meglátjuk, Istenre mindig lehet számítani, sőt, egyedül Őbenne érdemes bízni.

Az érckígyóra való feltekintést követően lelkileg is rendbe jöttek, megtanulták: fölösleges aggodalmaskodniuk, nyugodtan rábízhatják magukat Szabadítójukra. Mert Ő a megfelelő időben megadja számukra mindazt, amire szükségük van. Gond nélkül vándorolnak, mert minden gondjukat Őreá vetették. Gond nélkül indulsz-e a mai napnak? Rávetetted-e minden gondodat Jézusra? Vagy még mindig aggódsz, élelem, ruházat, munka miatt háborogsz és veszekszel másokkal? Ha még így van, halld meg az Úr szavát, mert ezt pont neked mondja: „adok nekik vizet.” Az Úr kúthoz vezette őket, ahol vizet találtak, mert amit az Úr mond, az mindig valóság. Lehet, hogy nem látjuk mindig azonnal az Úr ígéretének beteljesedését, de sok bizonyság van mögöttünk, amire építhetünk, és ezek erőt adnak a hitben való továbblépéshez. Higgyük most is, hogy ha Ő vizet ígér, akkor lesz víz, lesz minden, amiért aggodalom van a szívünkben, amitől félünk.

Ez az ígéret legteljesebben az Úr Jézusban teljesedik be, Aki így hív magához: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből” (Jn 7,37-38). Halljuk meg a hívást és menjünk Hozzá, vegyük komolyan, hogy személy szerint most minket hív, Téged, aki olvasod e sorokat. Ha hív, indulj bátran, félelem nélkül, és fogadd el az élő vizet. Vedd át a vizet, és igyál, csillapítsd lelki szomjúságodat, mert csak az Úrnál, az élő víz által csillapszik szomjúságunk.

A gyógyulás megtapasztalása és a vízből való merítés után győzelmesen haladnak előre. Nem rémülnek meg az ellenfelektől, és nem keserednek meg az elutasítástól sem. Rádöbbennek, hogy ellenfelek mindig lesznek, és lesz elutasítás, meg nem értés is. Ám mindezek fölött győzhetünk az Úr neve által. Nem kell semmit tragikusan felfogni, hanem figyelni kell az Úrra, Aki jelen van, vezet és győzelemmel ajándékoz meg.

Amikor nagyobb néppel találják magukat szembe, az Úr bátorítást küld a számukra. Mert Ő jól tudja, mikor üti fel a fejét szívünkben a félelem, mikor van szükségünk megerősítésre. Csak figyeljünk állandóan felfelé, legyünk Vele összeköttetésben, és akkor mindig időben elér a szívünkhöz a szó, amiben töltés van.

Amikor Óggal találják szembe magukat, így szól hozzájuk az Úr: „Ne félj tőle, mert kezedbe adtam őt.” Mitől félsz most? Mi az, ami szorongatja szívedet, és nem hagyja, hogy békességben légy? Halld meg az Úr szavát: ne félj tőle! Hát nézz az Úrra, és ne félj, mert ha Őt látod, ha szava szívedig ér, elmúlik a félelem, ha hatalmasnak látszik is a probléma. Indulj ma azzal a hittel, hogy nem kell félni, mert az Úr a kezembe adta. Igen, Ő a kezedbe adta mindazt, ami félelmetesen tornyosul föléd, és úgy gondolod, nem tudod legyőzni, nem fog sikerülni. Ha Ő azt mondta, kezedbe adtam, akkor már a tiéd a győzelem, el van készítve, csak indulj bátran. Légy hálás, köszönd meg az Úrnak, hogy neked adta, amitől rettegtél, és menj tovább. Izráel Ógtól, Básán királyától félt, te írd be a helyére azt, amitől félsz, majd indulj tovább, és lásd meg, Izráel is legyőzte Ógot, te is győzni fogsz.

Pál apostol felvázolta előttünk az Úr Jézus szolgai életformáját, azt mondta, figyeljük meg Őt, és legyen a mi célunk is a szolgai lelkület és életforma (Fil 2,12-30). Mert Ő nem uralkodik, hanem szolgál. Egész életében a Hozzá hittel fordulók felé fordult, megérintette a leprást és a különféle beteget, és gyógyulást adott nekik. A bűnösöket pedig az Atyához segítette, és ott átélték az Úr kegyelmét. Most azt kéri, hogy mindent tegyünk meg, hogy ezen a szolgáló úton megmaradjunk, mert annyi minden el akar tőle csábítani, hiszen mi nem akarunk szolgák lenni. Mindenki szabad akar lenni, és inkább azt várja, mások szolgáljanak neki. Sőt azt igényeljük, hogy kiszolgáljanak. Azonban Jézus tanítványainak útja a szolgálat, és ehhez ad az Úr lehetőséget, felgerjeszti szívünkben az akarást, vagyis megláttatja, hogy mi az, amit nekünk kell elvégezni. És megadja hozzá az erőt és a lehetőséget is.

Arra figyelmeztet, hogy győzzük le az akadályokat, a bennünk felmerülő kétségeket. Mert a gonosz belénk oltja: nem érdemes hozzáfogni, úgysem fog sikerülni. Ezért írja Pál, hogy zúgolódás, vagyis morgás és kételkedés nélkül tegyünk mindent. A kételkedés, a habozás azt jelenti, hogy nem merek nekikezdeni, mert félek a kudarctól. Az ördög lényem mélyén azt susogja, hogy úgy sem fog sikerülni, jobb, ha bele sem kezdek. Azonban, ha az Úr indít, bátran fogjak hozzá, ne saját képességeimre nézzek, hanem az Ő csodálatos lehetőségeire és erejére. Minden lehetséges a hívőnek (Mk 9,23).

Lehetséges az is, ha az élet igéjére figyelünk, hogy csillagként ragyogjunk ebben a világban. Hogyan lehetséges? Úgy, ha Rá nézünk, mert Ő a nap, és a csillagok a nap fényét verik vissza. Így lehetünk mi is csillagok, ragyoghat az életünk az emberek előtt, és ráirányíthatja figyelmüket Isten kegyelmére.

A szolgáló életforma példája volt Timóteus, mivel Ő mindig Jézus Krisztus hasznát és érdekét kereste. Bizony, gyakran azért térünk le a helyes útról, mert a magunk érdeke és haszna az Úr elé kerül. Már csak a mi személyes boldogulásunk, minél jobb megélhetésünk és saját dolgunk lebeg a szemünk előtt, és nem figyelünk Urunk akaratára. Pedig az Úr Jézusnak kellene mindenben az első helyen állnia. Tartsunk bűnbánatot, ha nem így van, és szenteljük magunkat teljesen Neki. Legyen a legértékesebb a Vele töltött idő a számunkra, és legyünk készek mindenkor a Krisztus ügyéért áldozni magunkat. Oda tudom-e áldozni időmet, kedvenc szórakozásomat, vágyaimat Krisztusnak és Krisztusért?

Jézus, vigasságom! Esdekelve várom

1. Jézus, vigasságom! Esdekelve várom Áldó szavadat! A te jelenléted Megvidámít, éltet, Bátor szívet ad. Légy velem, Ó, mindenem! Nálad nélkül nem is élek: Te vagy örök élet!

2. Jézus, menedékem! Hű oltalmam nékem Te vagy egyedül! :/: Lelkem a viharból, Bűnből, minden bajból Hozzád menekül. Bár a föld Mind romba dőlt, S ha a pokol hada hány tőrt: Jézus maga áll őrt!

3. Jézus, üdvösségem! Te vagy földön-égen Örök örömem! :/: Kik szeretjük Istent, Zengjünk neki itt lent S otthon: odafenn! Lelkem esd, Hogy Te vezesd! S hazahívó szavad várom, Jézus, Vigasságom!

Isten áldásával.