Örök váltság

A

z Úrnak való éneklésre szólít fel zsoltárunk, és ha tele van a szívünk Jézussal, tudunk is énekelni (Zsolt 96,1-13). A belső öröm gyakran éneklésben nyilvánul meg. Ne szégyelljünk énekelni, akár van jó hangunk, akár nincs. Mivel kezdjük napunkat? Amikor felébredünk, énekeljünk Istent dicsérő énekeket, olyan szerzeményeket, amelyek az Ő munkájáról szólnak. Nagyszerű dolog az Úrnak énekelni. De merjük-e vállalni? Pedig az evangéliumi énekek lényünkre is jó hatással vannak. Munkába menet vagy kint a kertben ne előadók felvételeit hallgassuk, hanem mi énekeljünk Urunknak. A zsoltáros egyik feladatként az éneklést bízta ránk, mert ez is bizonyságtétel. Meghallják mások, és lehet, hogy megszólítja őket egy vers, egy gondolat.

Az Úrnak énekelni akkor tudunk, ha tele vagyunk Vele, ha betölti szívünket a Lénye. Ez pedig akkor történik meg, ha egyre többet Vele vagyunk, ha olvassuk az evangéliumokat és elmélkedünk az Úr életén, beszédein, majd amit megértünk, beépítjük az életünkbe is. Ez a zsoltár lüktet az Úr jelenlététől, amely leborulásra, magasztalásra, örvendezésre késztet. Ujjong a mező és az erdő fái is, amikor eljön az Úr. Amikor az Úr megjelenik, ujjong a szívünk, mert kegyelmet és új életet, igazi életet hoz. Legyünk ujjongó tanítványok, akiknek a szívét az Úrban való öröm tölti be, engedjük, hogy ez az öröm áradjon tovább. Isten gyermekei ujjongó, örvendező emberek, mert örömük forrása nem emberi vágyak vagy különféle megszerezhető cikkek, hanem maga az Úr. Azonban nézzünk a szívünkbe, és lássuk meg, hányszor az befolyásolja hangulatunkat, hogy megvan-e mindenünk. Ha valami nem kedvünk szerint való, elmúlik az örömünk. Miért? Mert nem az Úrnak magának ujjongunk. Aki szereti teljes szívéből az Úr Jézust, annak mindig van miért örülnie és hálát adnia.

Másik feladatot is kapunk, mégpedig, hogy minden nap hirdessük szabadítását, és mondjuk el minden népnek, hogy uralkodik az Úr. Ez a megbízatás tölt el? Ennek teszek eleget minden nap? Mindenkor beszélek az Úr szabadításáról? Ezt kaptuk az Úrtól, az a feladatunk, hogy beszéljünk mindarról, amit Ő ebben a világban végbevitt. Merjük hirdetni a Szentírás bizonyságtételét az Úr csodálatos tetteiről. De mondjuk el azt is, ahogyan mi megtapasztaltuk Urunk szabadítását. Hiszen minket is gúzsba kötött a bűn, de eljött Jézus, hogy megszabadítson. Már a neve is azt jelenti: szabadító. Ennek ellenére hányan ülnek a bűnök, a szenvedélyek megkötözöttjeiként sötét rabságban. Úgy nyögnek a gonosz uralma alatt, mintha nem lenne lehetőség a megszabadulásra, mintha nem lehetne új életet kezdeni. Mondjuk el mindenkinek, hogy van Szabadító! Ez a szabadító Jézus Krisztus, azért jött a világba, azt a küldetést kapta, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak. A reménytelenül sínylődők számára is van remény, és ez Jézus neve. Hívjuk segítségül Őt, mert azt ígéri, ha így teszünk, megszabadít. Ezt látjuk az Úr földi életében is, a légiónyi gonosz lélektől megszállott gadarait is megszabadította. Pedig ő már teljesen reménytelen esetnek számított. Jöjj bátran, hívd Őt, mert nem vagy reménytelen eset a Számára.

A zsoltáros rámutat, hogy eljön az Úr. Csodálatos reménység ez. Kétezer év után is várhatjuk Urunkat, mert bizonyosan eljön. Eljövetele ujjongást fog kiváltani, mert az egész teremtett világ Őt várja. Ő a mindenség megújítója. Ha eljön, megítéli a földet, véget ér az ember rabló hadjárata, új világ köszönt mindazokra, akik bíznak Benne, akik várják Őt. Ha várod Őt, már most eljön, személyesen az életedbe, és ha befogadod, minden más lesz. Másképp fogod látni a világot, más céljaid lesznek, mint eddig, másként végzed a munkádat, másképp állsz az emberekhez, más megoldásokat használsz, mint eddig. Mi ez a más? A krisztusi, az, amit Ő élt elénk, amit bemutatott, amit tanított. Ha Ő él bennünk, akkor az Ő indulata, az Ő természete fog dominálni.

Továbbra is az Úr Jézus, mint főpap van a szerző bizonyságtételének középpontjában (Zsid 9,1-14). Meg akarja láttatni, hogy Jézus áldozata örökkévaló. Azt nem kell ismételni, mert tökéletes. Hiszen Jézus nem áldozati állatokat mutatott be, mint az ószövetségi főpapok, hanem saját életét. Ő Isten Báránya, Aki a világ bűneit elveszi. Így a tulajdon vérével ment be a szentélybe, és örök váltságot szerzett. Jézus vére az egyetlen és mindenre elégséges tisztítószer. Minden bűnre és minden életre megoldás. Nincs más semmi, ami a bűnre megoldás lenne, csak egyedül Jézus. Az Ő vére az egyetlen és tökéletes ellenszer. Bármivel is próbálkozzunk, nincs semmi, ami hatni tudna megfertőzött életünkre, csak egyedül a Jézusba vetett élő hit. A bűn kígyómarására a kereszt az orvosság. Azonban a keresztre fel kell nézni, Jézushoz oda kell fordulni, ahogyan a lator is megtette. Az orvos által felírt orvosságot is be kell venni. Nem elég kiváltani a receptet, mert attól még meghal a beteg. Az orvosságot be kell venni. Isten Jézusban kínálja a leghatásosabb gyógyszert, ne utasítsd el, hanem vedd be, élj vele!

Jézus áldozata örökké érvényes, soha nem veszíti érvényét, nem jár le. Sőt, senki nem módosítja, örökre szóló megoldás a kereszt. Ez azt is jelenti, hogy minden kor embere számára megoldás. Nem jár le a határideje, nem veszíti el hatékonyságát. Ez a szer megbízható, próbáljuk ki. Krisztus vére megtisztít minden bűntől és tisztátalanságtól. Megtisztít az üres, holt cselekedetektől, vagyis Krisztus kegyelme által tartalmassá válik az életünk.

Adjatok hálát az Istennek

1. Adjatok hálát az Istennek, Imádkozzatok szent nevének! Hirdessétek dicséretét És minden jótéteményét! Beszéljétek a nép előtt Nagy csudáit, melyeket tött!

2. Néki vígan énekeljetek, Sok csuda dolgát dicsérjétek! Magasztaljátok szent nevét, :/: Kik szívből félitek őtet! Örvendjen azoknak szívek, Kik az Úrról emlékeznek!

3. Keressétek e kegyes Urat És az ő színét és hatalmát! Meggondoljátok dolgait, :/: Ne felejtsétek csudáit! Ítéletit hirdessétek, Melyek ő szájából jöttek!

4. Népét vígsággal ő kihozta, Választott népét vigasztalta. A pogányok tartományát, :/: Ezeknek adta országát, Mit kezükkel munkálkodván, Szerzettek volt ez országban.

5. Ezt nékiek azért mívelte, Hogy gondjuk légyen törvényére, Hogy fogadják meg ő szavát, :/: Megtartsák parancsolatát, És örökké megőrizzék, Melyért dicséret Istennek!

Isten áldásával.