Törölve

N

agyon jó ezt a bizonyságtételt olvasni: uralkodik az Úr (Zsolt 97,1-12)! Ebben a mai kaotikus világban, amikor annyi rossz hírt, félelmet keltő eseményt tapasztalunk, jó arról hallani, hogy az Úr uralkodik. Ez azt jelenti számunkra, hogy nincs okunk a félelemre, mert Isten a helyzet magaslatán áll. Igen, aki bízik az Úrban, annak szívét átmelegíti ez az Ige, és azt üzeni, ne a látszatra figyeljünk. A világ gyakran meg akar rémíteni és azt akarja velünk elhitetni, hogy nem az Úr uralkodik, hanem az ember vagy a véletlen. Azonban Isten igéjébe tekintve meglátjuk, hogy az élet folyása Isten akarata szerint megy végbe. Ha gyakran látjuk a gonosz tombolását, ez ne rémítsen meg, hiszen Isten ad időt az emberiség számára, hogy szembenézzen önmagával, meglássa tehetetlen állapotát és segítségül hívja Őt.

Isten uralma örömre kell, hogy indítson. De valóban örülünk-e uralkodásának? Hiszen már Izráel népe is úgy gondolta, nem modern és nem elfogadható, hogy nekik Isten a királyuk. A bűnös ember nem akarja, hogy az Úr uralkodjon fölötte, mert ez nemcsak azt jelenti, hogy biztonságban élhetünk, hanem kötelezettségeket is ró ránk. Isten elvárja, hogy ha Ő a király, akkor szavát, törvényeit komolyan vegyük. Az Úr Jézus is azt kéri, hogy aki követi, az menjen Utána, az vegye komolyan a szavát, és cselekedje.

Azonban ránk nagy hatással van a világ. Megkörnyékeznek bálványai, gyakran úgy, hogy nem is vesszük észre. Ha az Ige rámutat, hogy bálványt imádunk, eltagadjuk, kimagyarázzuk. Nem úgy kell érteni, csak pihenünk, szórakozunk, vásárolunk. Pedig nekünk is megvannak a bálványaink, de védjük őket, ahelyett, hogy megvallanánk: csődöt mondtak, nem tudnak rajtunk segíteni. A bálványok tönkretesznek. Ha megismerjük az Úr hatalmát, minden bálvány elveszíti erejét, rádöbbenünk, hogy becsaptak minket, és egyedül az Úr tölti fel szívünket. Ő ad számunkra igazi megoldást és békességet.

A zsoltáros tudja, hogy vannak, akik szeretik az Urat. Vannak, akik komolyan veszik Őt, nemcsak formalitás számukra a hit, hanem élő kapcsolat Istennel. Én szeretem-e az Urat, azt a Jézust, Aki életét adta értem?

A szentíró a vér általi bűnbocsánatra teszi a hangsúlyt (Zsid 9,15-28). Rámutat, hogy nincs más megoldás a bűnre, mint az, hogy valakinek meg kell halnia. Az Ószövetségben egy állat, gyakran bárány volt az áldozat. Az egyiptomi szabadulás idején is a tizedik csapást akkor kerülték el, ha egy bárányt megáldoztak és vérével bekenték az ajtófélfát. Amelyik házon ott volt a vér, annak lakói életben maradtak. A pusztában, Mózes idején a főpap a népet meghintette vérrel, és így kegyelemben részesültek. Akin ott volt a vér, a szövetség jele, annak az Úr eltörölte bűneit. Mi már tudjuk, Jézus az Isten Báránya, az Ő vére törli el bűneinket. János apostol így tesz erről bizonyságot: „Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől” (1Jn 1,7). Ma Jézus vére ment meg az ítélettől, az Ő vére tesz tisztává. Azt jelzi ez, hogy nincs az a bűn, amire ne lenne megoldás Jézus; aki hittel jön és megvallja bűneit, kegyelmet nyer.

Az Úr Jézus azért jött el ebbe a világba, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. Csak Ő hozott teljes megoldást a bűnkérdésre. Mégpedig, úgy hogy a kereszten kiontott vére által eltörli. Nincs más megoldás, csak ez, kitörölni a bűnt, azonban erre csak Jézus képes. Nincs más mód, csak az Ő kegyelme. Jézus áldozatáért az Atya eltörli bűneinket, és amit Ő eltöröl, az többé nincs. Volt és nincs, mert az Úr eltörölte, úgy, ahogyan egy filmet letörlünk a videóról, volt és nincs. A törlés után hiába akarjuk ismét megnézni, már nem lehetséges. Az így letörölt bűn már nincs, így azután nincs mit számon kérni. Úgy mehetünk ítéletre, hogy Jézus vére tisztára mosta ruhánkat, és Érte már, mint gyermekek állhatunk majd Isten elé.

Az Úr bűntörlő munkája megmutatja számunkra is a helyes utat. Mi is töröljük a sérelmeket. Szükség is van rá, mert bizony, gyakran elraktározzuk őket, és a megfelelő időben elhúzzuk azokat. Azonban, amit az Úr megbocsát, azt Ő többet nem húzza elő, nem dörgöli az orrunk alá. Nála nincs priusz, hanem új teremtés, és ezáltal új kezdés.

Igénk rámutat még arra, hogy az Úr meg fog jelenni másodszor is, de már nem azért, hogy bűneinket magára vegye, hanem azért, hogy övéit hazavigye. Azzal kezdtük csendességünket, hogy az Úr uralkodik, most pedig látjuk: valóban így van. Mert eljön az idő, amikor megjelenik az Úr, azért, hogy megítélje az emberiséget. Mindenkinek Elébe kell állni és számot kell adni. Akik már földi életükben bűnbánattal Elé álltak, azok örömmel várhatják megjelenése napját. Csodálatos, örömteli pillanat lesz az. Véget érnek a földi küzdelmek, és Vele mehetünk oda, ahol most is van, az Atya világába. Mert az Úr tanítványainak ott van igazi otthona.

Ó, könyörgést meghallgató

1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.

2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.

3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.

4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.

5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.

Isten áldásával.