A
|
hetedik hónap ünnepéről olvasunk most; a hetes
a befejezés, a megpihenés és az elengedés szimbóluma (4Móz 29,1-40). A hetedik
napon az Úr megpihent minden munkájától a teremtéskor, majd később azt a
parancsot kapták, hogy a hetedik év az elengedés éve, amikor az adósságot el
kell engedni, a földet meg kell pihentetni. Fontos motívum az elengedés, Isten
megbocsát övéinek, de nekik is el kell engedni a másik vétkét, tartozását.
Mennyire működik az elengedés a mi életünkben? Vagy mi inkább elraktározzuk a
vétkeket, sérelmeket? Az Úr azért jött, hogy eltörölje minden bűnünket, mi se
jegyezzük fel, hanem mindent bocsássunk meg.
A hónap tizedik napján egyhetes ünnep következik, és az Úr hangsúlyozza,
hogy tartóztassák meg magukat minden saját vágytól, akaratuk teljesítésétől.
Miért mondja? Mert oly könnyen megfeledkezünk arról, hogy teljesen az Úrnak
szenteljük magunkat. Hamar a munkánk, saját kedvtelésünk kerül előtérbe, Isten azonban azt kéri, mindentől tartóztassuk meg magunkat, és szánjuk Neki időnket,
erőnket.
Ezzel azt is üzeni az Úr, hogy folyamatosan növekednünk kell a hitben, és
kitartóan fegyelmezni kell önmagunkat. Ma nem szeretjük a fegyelmet, azonban ez a
krisztusi élet velejárója. Pál apostol
is megfegyelmezte önmagát és szolgálatra alkalmassá tette, nem a teste
irányította, hanem ő vette irányítás alá testét, érzelmeit, vágyait, ösztöneit.
Ma gyakran pillanatnyi testi, lelki állapotunk határozza meg a gyülekezetbe
való járást és a szolgálatot is. Az Úr
azonban azt akarja, hogy mindig az Ő vonzása legyen a döntő, Vele akarjunk
találkozni, és ennek rendeljük alá életünket. Az önfegyelem szenvedéssel jár,
azt pedig nem szeretjük. Megszoktuk már a fájdalmaktól való azonnali szabadulást. Azonban Jézus soha nem menekült, szembenézett
a fájdalommal is, a Gecsemáné-kertben megharcolta ezt és győzött, kimondta: ne
úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogy Te, Atyám.
A zsidókhoz írt levél szívünkre helyezi, hogy az eddigieknél még jobban
figyeljünk mindarra, amit hallottunk, vagyis az Igére, az Úr szavára (Zsid
2,1-4). Isten azért szól a Fiú által, hogy komolyan vegyük és hallgassunk rá.
Itt egy hajózási kifejezés olvasható. Úgy figyeljünk Jézus szavára, mint a
hajó kormányosa a hajnalcsillagra - annak alapján tájékozódtak, határozták meg a
helyes irányt. Ha nem figyeltek rá, elvétették a célt vagy zátonyra futottak.
A keresztyének számára az Úr Jézus a hajnalcsillag, Rá figyelve látjuk meg
a helyes irányt. Szava az iránytű, ami által mindig tarthatjuk az irányt, és
célba érkezhetünk.
A gonosz azt akarja, hogy elsodródjunk az Úrtól, és bizony, ez nagy
veszély, mert könnyebb magunkat az árral sodortatni, mint szembeúszni vele. Ez
azt jelenti, hogy könnyen azt tesszük, amit a többség, úgy gondoljuk, így
elkerüljük a döntés felelősségét, és néha azt is hisszük, hogy amit sokan tesznek, az
jó is. A szentíró határozottan mondja, vigyázzunk, figyeljünk, mert nagy a
sodrás, de ne hagyjuk magunkat elsodorni.
A horgony, a megtartó erő az Ige, azt hallottuk és halljuk is, rajta
keresztül szól az Úr. Az evangéliumokban találjuk Jézus igehirdetését. Ezért az
evangéliumok olvasása nagy jelentőségű. Akkor ismerjük meg igazán az Urat,
életünkkel való tervét, ha minél többször olvassuk az evangéliumokat. Ha egyet
elolvastunk, kezdjünk hozzá egy másikhoz, majd ezt követően az Apostolok
Cselekedeteiről írott könyvvel folytassuk, és ezt követően jöhetnek a levelek,
majd az Ószövetség.
Az Ige komolyan vételétől függ az üdvösségünk. Ha komolyan vesszük az Úr
szavát, átéljük Isten kegyelmét. A Szentírás mutat rá bűneinkre, és mondja el a
megoldást is. Isten drága kegyelme a megoldás. Jézus Krisztus nélkül nem
juthatunk el az örök életre.
Az igehirdetését ma is megerősíti az Úr. Az olvasott és hirdetett Igében
erő van, amely megváltoztatja a szívünket, gondolkodásunkat, gyógyítja
megbetegedett lényünket. A hirdetett Ige nyomán ma is átélhetjük a bűnből való
szabadulást. Urunk végezze el szívünkben munkáját, miközben olvassuk és
hallgatjuk az evangéliumot. Mi pedig napról napra figyeljünk jobban az Úr
szavára.
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán:
Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál
érettem; Add: szívem s életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd
fel éjemet, Szárítsd fel könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém:
Megváltóm, ments te meg Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése