E
|
dóm elutasította Izráel kérését,
és nem engedte át őket a saját területén, így meg kellett tanulniuk az
elutasítást (4Móz 21,1-9). Fel kell dolgozniuk, hogy nem megy minden simán, nem
segíti őket mindenki, hanem van ellenséges indulat, hátráltató magatartás is.
Mi is számtalanszor szembetaláljuk magunkat elutasítással, nem mindig
támogatják elképzeléseinket, és nem mindenki ad nekünk igazat. Hogyan reagálunk
erre? Megsértődünk, és csak azért is keresztül visszük akaratunkat, hadd
lássák, velünk nem lehet packázni, vagy ilyenkor is az Úrra nézünk? Az Urat is
elutasították Gadarában. Amikor megszabadította az ördöngőst, nem engedték,
hogy bemenjen hozzájuk a városba, hanem elküldték. Isten elküldte Jézusban
hozzájuk szeretetét és kegyelmét, és ők elutasították. Nem kellett az életet
helyreállító kegyelem, ám Jézus nem sértődött meg, elfogadta döntésüket, és
továbbment. Benne nincs bosszúvágy, nincs dac, nincs „azért is
megmutatom”-lelkület. Ő állandó kapcsolatban van a mennyei Atyával, mindig
akaratára figyel, így tovább tud menni. Tudja, máshol is szükség van Rá.
Nemcsak elutasították őket, hanem meg is támadták a kánaániak. Most
találkoznak először ellenséges magatartással, azzal, hogy meg akarják
akadályozni az ígéret földjére való bevonulást. Arád királya meg akarja
akadályozni, hogy birtokba vegyék azt, ami az övék. Ám az Úrhoz fordultak és
győztek.
Az ellenség ma is támad, mert van ellenség, és a célja, hogy minket is
megakadályozzon az ígéret
birtokbavételében. Ez azt jelenti, hogy mindent megtesz, hogy Isten országa
erőforrásait ne tudjuk felhasználni életünkben. A Szentlélek által erőt
kaptunk, de meglátszik-e ez a rendkívüli erő a mindennapjainkban? Tudjuk-e
használni, amit kaptunk, vagy az ördög elhiteti velünk, hogy az soha nem lesz a
miénk? Az Úr azt ígérte, hogy akik hisznek és megkeresztelkednek, azokat jelek
követik - látszódnak-e ezek a jelek? Hisszük-e, hogy egy mustármagnyi hit által
Isten hatalmas dolgokat cselekszik az életünkben, és mindazok életében, akikért
imádkozunk? Pedig az az ígéretünk van, hogy ha azt mondjuk a hegynek, ugorjon a
tengerbe, megtörténik. Hegynek látszó problémáink eltűnnek-e, megoldódnak-e
hitünk által? Jézus neve által győzhetünk és birtokba vehetjük Isten országának
minden erőforrását. Mert az Úr gazdagon megáldja övéit.
A nép kerülőutat tesz, de nem jól viselik, megkeserednek. Pedig vannak
kerülőutak, van, amikor nem sikerül azonnal, amit eltervezünk. Elmegy valaki
egy lelki alkalomra, vagy lelkigondozótól kér segítséget, és azt gondolja,
azonnal megoldódik a probléma, de nem így történik, ezért csalódik. Van, amikor
az Úr hosszabb úton vezet, nem mindenkit gyógyított meg azonnal, például a tíz
leprásnak betegen kellett Jeruzsálembe indulnia, és csak útközben tisztultak
meg. Hogy viseljük a kerülőutakat? Békességgel, az Úr akaratának elfogadásával
és azzal a hittel, hogy szükségünk van rá? Jó, amikor meglátjuk, hogy a
kerülőút is javunkat szolgálja. Ne engedjük, hogy a keserűség hálózza be
szívünket, hanem fogadjuk hálás szívvel a váratlan eseményeket, és bízzunk
abban, hogy az Úr javunkra fordítja. A kerülőút sok áldást rejtegethet, ha
alázattal fogadjuk.
Azonban Izráel népe megkeseredett és Isten ellen beszélt. Hitványnak
nevezték a mannát, azt az eledelt, amit az Úr adott nekik minden nap. Beleuntak
a mannába. Jó, ha mindent hálás szívvel veszünk az Úr kezéből és megköszönjük
azt, amit adott. Bizony, mi is hányszor hitványnak nevezzük az ételt, amit épp
az asztalra tettek, nem vagyunk megelégedve lakásunkkal, ruházatunkkal, munkahelyünkkel.
Hányan élnek a megélhetési küszöb alatt. Milyen sokan éheznek és halnak meg
alultápláltság miatt. Hány fiatalnak nincs lehetősége tanulni, képezni magát,
és milyen sokan munkanélküliek. Adjunk hálát Urunknak, ha nekünk mindezek
megvannak.
Jó ezt a történetet komolyan venni, mert a megkeseredés kígyója
mindannyiunkat fenyeget. Mérge halálos. Isten ítélete is benne van a
kígyómarásban, megítéli az elégedetlen és háládatlan népet. Azonban az
ítéletben megjelenik a kegyelem is. Áldott legyen az Úr, mert a bűnbánat után
megadja a megmenekülés és gyógyulás útját. Az ítélet, a kígyók megjelenése
bűnbánatra serkentette Izráelt. Végre felismerték bűneiket, és az Úrhoz
fordultak. A gyógyulás útja egy póznán függő rézkígyó. A gyógyulás módja pedig
a hit. Hit által megy végbe a szabadulás, a gyógyulás. A póznára kell
feltekinteni, és aki ezt megteszi, vagyis hiszi, hogy ha ránéz, nem hal meg, az
életben marad. A hittel felnézőnek nem árt a kígyóméreg.
A bűnnek is halálos mérge van, emberi módszerekkel nem lehet kigyógyulni
belőle, de Isten felállíttatta a keresztet, és aki hittel tekint fel rá, az
meggyógyul, megszabadul, új életre jut. Tekints fel Jézusra, a keresztre,
bármilyen nyomorúsággal küszködsz is. Lehetsz drog- vagy alkoholfüggő, uralhat
a számítógép vagy a játékszenvedély, tekints fel a keresztre, és meggyógyulsz.
Az Úr Jézus kereszthalála a bűn elleni egyedüli szérum, nincs más. Élj a
lehetőséggel és gyógyulj, szabadulj Jézus által. Higgy az Úr Jézusban, és
üdvözülsz, javasolta Pál apostol a filippi börtönőrnek. Ennél jobb tanács ma
sem létezik.
Pál apostol is az Úr Jézusra irányítja gondolatainkat és figyelmünket
(Fil 2,1-11). Tisztában van azzal, hogy Nélküle minden jobbra való törekvésünk
meddőnek bizonyul. Azt kéri, hogy egymást tartsák különbnek maguknál, és
legyenek tekintettel a másikra is. Pál nagyon jól látja, hogy az óember
természete megbújik még bennük, és önzővé teszi őket. Hiszen mi is elsősorban
magunkat tarjuk különbnek, és ezt
érzékeltetjük is, és legtöbbször csak saját érdekeinkre vagyunk tekintettel.
Az apostol nagyon jól tudja, hogy saját erőből ezen nem tudunk
változtatni, ezért folytatja, és azt írja: az az indulat legyen bennetek, ami
Krisztus Jézusban is volt. Ezzel rámutat, hogy Krisztus indulatára van
szüksége, csak Ő képes arra, hogy a másikat különbnek tartsa önmagánál. Ezért
csak akkor lesz változás, ha Ő él bennünk. Kérjük meg alázattal, jöjjön be a
szívünkbe, és formálja át az atyáinktól örökölt indulatunkat. Mert a Szentírás
üzeni: az örökölt, az oly sok gondot okozó indulataink Krisztusban
megváltozhatnak.
Milyen az Ő indulata? Alászálló. Az Ő természete, hogy föntről, az Atya
mennyei világából, a jobból érkezik a rossazabba. Mi mindig a rosszból a jóba
igyekszünk, mindig lentről akarunk magasra törni. Ez azonban azt eredményezi,
hogy eltiprunk másokat. Lesöpörjük azt, aki fent van, hogy mim kerülhessünk a
helyére. Jézus azonban önként hagyta el az Atya világát, hogy felemelhessen
minket.
Ebben a világban szolgai formát vett fel, ezzel megmutatta számunkra a
krisztusi élet természetét. Szolgai természet. Ő maga is egész földi élete
alatt szolgált és szolgai életformát folytatott. Nem a kényelem, a megélhetés
hajszolása fűtötte, hanem az emberek iránti szeretet. Szolgaként járta a
világot, ahogyan Pál is tette. Aki szolgál, az odafigyel a másikra, hiszen a
szolga másokért él. Talán pont ez a keresztyén egyház egyik nagy kísértése,
hogy nem megvetett szolgaként akar jelen lenni a világban, hanem megbecsült
úrként. Ezért nem átható a bizonyságtétele, ezért vagyunk erőtlenek, mert nem
akarunk szolgák lenni.
A szolga jellemző vonása az engedelmesség, ez a dolga, azért tartják,
hogy tegye, amit a gazda mond neki. Krisztus szolgái is azt teszik, amit a
Gazda mond nekik, akkor is, ha ez az életükbe kerül. Hiszen a Mester is belehalt
a szolgálatba. Jézus korában sok rabszolgát megöltek, az Úr Jézus is életét
adta azért, hogy ezzel a szolgálatával megmentsen másokat. Ma is a szolgáló
életforma vezet egyedül előbbre, és kínál megoldást. Amíg másokból akarunk
élni, mindig ellenállás, háborúság vesz körül minket. A krisztusi ember nem
másokból, hanem másokért élő ember.
Áll a Krisztus szent keresztje
Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom
felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
2. Bánt a sok gond, űz a bánat, Tört remény vagy félelem: Ő nem hágy el, biztatást ad: Békesség van énvelem.
3. Boldogságnak napja süt rám; Jóság, fény jár utamon: A keresztfa ragyogásán Fényesebb lesz szép napom.
4. Áldássá lesz ott az átok, Megbékéltet a kereszt; El nem múló boldogságod, Békességed ott keresd!
5. Áll a Krisztus szent keresztje Elmúlás és rom felett, Krisztusban beteljesedve Látom üdvösségemet.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése