Örök üdvösség

A

 mai fejezet örömteli üzenet, az Úr Izráel fiai között lakik (4Móz 35,1-34). Valóban közöttük és velük van az Úr. Nemcsak a vándorláskor, hanem a letelepedés után is velük lesz. Nem hagyja őket magukra. Kell-e ennél több? Lehet-e ennél többet kívánni, mint hogy az Úr állandóan ott legyen népe között? Mert mindez azt jelenti, van kihez menni, van kit felkeresni problémáikkal. Isten jelenléte biztonságot kölcsönöz számukra. Megnyugtató érzés maguk mellett tudni az élő Istent. Az Úr jelenléte leoldja a félelmet. Amikor az Úr nem akart a néppel menni, Mózes könyörög Istennek, és végül az Úr megkérdezi Őt: „Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek” (2Móz 33,14)? Mózes válaszában leszögezi: nem is érdemes tovább menniük, ha Isten nem megy velük. Isten nélkül vereségre, kudarcra vannak ítélve. A sok mai kudarcot vallott élet hátterében is ez húzódik meg, nincs jelen Isten. És ha Ő nem kap szerepet mindennapjainkban, csődhalmazok leszünk.

Mi már abban a helyzetben vagyunk, hogy tudjuk, Isten Jézus Krisztusban emberré lett, így a szó szoros értelmében közöttünk járt-kelt. Bátran oda lehetett menni Hozzá, és aki hit által meglátta, hogy Jézus az Isten, az személyes gondjait is megosztotta Vele. A leprás kérte, tisztítsa meg, a vak látásának visszanyerése érdekében fordult Hozzá, a parázna várta a bűnbocsánatot. Mindezek a váradalmak nem voltak ábrándok, hanem beteljesedtek, átélték a segítséget kérők, hogy Jézusban Isten van jelen, akinek fontos az ő életük. Jézus soha nem fordul el attól, aki segítséget kér Tőle, és van hatalma megcselekedni mindazt, amit kérnek. A tanácsot kérőknek megmutatja az életre vezető utat, ami nem más, mint Ő maga. Aki mindent hátrahagyva követi Őt, életre jut. A Jelenések könyvében pedig maga a feltámadott Úr mondja, hogy az ajtó előtt áll és zörget, vagyis Ő nem életünk peremterületén akar tartózkodni, hanem be akar lépni lényünk közepébe. Részt kíván venni mindennapjainkban és a mindennapok gondjaiban. Ezért kérte, hogy a Benne hívők ne aggódjanak, hanem mindent bízzanak Rá, a kenyér- és a ruhakérdést, vagyis a megélhetést is. A mi feladatunk az Isten országának ügyével való foglalkozás, Isten pedig magára vállalja a mi ügyeinkkel való törődést. Bizony, nem igazán vesszük ezt komolyan, inkább ahhoz ragaszkodunk, hogy mindenki rendezze a maga dolgait. Isten foglalkozzon az országával, és mi is a saját megélhetésünk dolgaival. Ezért azután nem igazán bontakozik ki a hitünk, nem igazán látunk növekedést.

Mózes elmondja, hogy mielőtt bementek az ígéret földjére, Isten gondoskodott a lévitákról is. Ők az Úr szolgálatára lettek kiválasztva, földterületet nem kaptak. Tehát Lévi törzse, mint törzs nem kap egységes területet Kánaán földjén, hanem az egész népnek lesz kötelessége gondoskodni róluk. Lévitavárosokat kell létrehozniuk, és azokban élnek majd a léviták. Ezzel az Úr rámutat, hogy közösen kell a léviták terheit hordozniuk, a terheken meg kell osztozni, de nem egyenlően, hanem arányosan. Isten nem egyformán várja el a terhek hordozásában való részvételt, hanem minden törzstől erejéhez mérten. Isten figyelembe veszi a képességeket és lehetőségeket. Isten nem az egyenlőség híve, hanem a lehetőségeké. Kinek mire van képessége, aszerint járuljon hozzá.

Fontos még kiemelni a lévita városok között helyet foglaló menedékvárosokat. Ezeknek az a szerepük, hogy a nem szándékosan embert ölő személy elkerülje a vérbosszút, és ott letelepedve élhessen. Oda lehet menekülni a bosszú elől. Isten számukra is ad lehetőséget, van hová menekülni. Lótnak és feleségének a hegyre kellett menekülnie az életben maradáshoz, a mi hegyünk a Golgota. Aki oda menekül, életben marad. Még az egyik lator is felismerte ezt a kereszten haldokolva, és Jézushoz fordult. Bizony, nem tette hiába, mert még ott is átélte: van kegyelem. Aki Jézushoz fordul, bármilyen elhagyatottságban vagy emberi mélységben is éljen, nem lesz elutasítva. Még a lator számára is van kegyelem. Elromlott, széthullott életünkkel is meneküljünk Jézushoz. A kereszt az egyetlen jó menekülési hely, mert ott az Úr megértő szeretettel vár és kegyelmét kínálja számunkra. Az új élet forrása a kereszt töve.

Amikor Jézus örökkévaló főpapságáról beszél a szentíró, visszamutat az Ószövetségre, és feltárja a különbséget Jézus és Áron között (Zsid 5,1-10). Az Ószövetségben a főpap maga is a nép közül való, Isten hívja el. Mivel hasonlóan bűnös, mint a nép fiai, ezért önmagáért is áldozatot kell bemutatnia.

Jézus azonban bűntelen, Isten élő Fia, és így örök áldozatot mutatott be. Ez az áldozat tökéletes, ezt nem kell megismételni, mert örökre elégséges. Jézus egyetlen áldozata örök üdvösséget szerzett. Így az örök élet biztos alapon nyugszik. Az örök élet nem bizonytalan, hiszen Jézus azért jött, hogy élete és halála által megszerezze azt a bűnös ember számára. Így azután, aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Az örök élet Jézus áldozatáért, a Benne való hit által kegyelemből van. Az üdvösség örök, de nem úgy, hogy kiosztják a belépőt, és aki átveszi, majd beléphet oda, amikor eljön az idő, függetlenül attól, hogy addig hogyan tölti el élete idejét. Az üdvösség örök, azok számára, akik befogadták Őt és engedelmeskednek Neki. Vagyis az üdvösség azoké, akik Jézust követik életük folyamán, akik Neki élnek és azt teszik, amit Ő mond. Így azután, aki hittel fogadja az Úr áldozatát, és ettől kezdve Neki él, Őt képviseli ebben a világban, annak örök élete van. És ez nem függ érzelmi állapotunktól, hangulatunktól, hanem egyedül Jézus áldozatán alapszik, és az Ige kijelentése pecsételi meg számunkra.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.