Árad az élet vize

N

agyszerű távlatot vázol fel népe számára az Úr (Ez 47,1-23). Csodálatos jövőt ígér, ahol még a tenger is meggyógyul. Csodálatos, az Úr számára semmi sem lehetetlen. Még a holt tenger is meggyógyul és életre kel. Így számunkra is van reménység, a legkiszáradtabb élet is megújulhat. Ha olyanná lettünk, mint a Holt-tenger, akkor is van reménység, mert ha az meggyógyulhat, ha ott ismét halak úszhatnak, akkor a mi életünk is újjá válhat. Hatalmas az Úr, dicsőség Neki. Soha ne adjuk fel a reménységet, mert nincs az az élet, amely ne újulhatna meg. A holt tenger élővé lesz, de nem azonnal, hiszen még most is sós, még mindig nincs benne élet. Azonban az Úr ígéretét betartja, és számunkra az ígéret a fontos, az, amit ez az ígéret üzen a számunkra. Visszanyerhetjük elveszített reménységünket, újra megtalálhatjuk az élet értelmét. Lehetséges az Úr által visszanyerni az elvesztett életet.

Mitől újul meg a Holt-tenger? Nem emberek által, hanem a templom küszöbe alól kiáradó víz által. Az élet vize újítja meg a tengert, és teszi termővé a partvidékét. Az élet vize ma is árad, mégpedig Jézusból. Ez a víz teszi termővé az életünket. Hívogat, hogy aki szomjazik, menjen és igyon ebből a vízből, és akkor újjá lesz, akkor örök életre fog megújulni.

Sőt, arról beszélt a mi Urunk, hogy aki abból a vízből iszik, amit Ő ad, annak belsejéből élő víznek folyamai áradnak. Vagyis nemcsak termővé lesz, hanem mások is megújulnak általa. Urunk azt akarja, hogy az élő víz áradjon tovább mások felé, ne tartsuk azt meg magunknak. Legyünk olyan tanítványok, akiken akadály nélkül árad keresztül az élő víz. Ahová csak eljut a folyó vize, élni fog minden. Él minden körülöttünk? Élet árad belőlünk? Engedjük, hogy élővé váljon minden körülöttünk, mert az Úr életpárti. Ő maga az élet, és életet ad mindenkinek. Ő nem elveszi, hanem visszaadja az életet. Erről szól az egész Szentírás. Ahol az Úr megjelenik, ott minden életté válik. Megelevenedik mindaz, amit a gonosz megfosztott az élettől, amit halottá tett. Mert a bűn zsoldja a halál, de az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Pál elmondja, hogy, hogy a pogányok és a nem pogányok is bűnösök, egyik fél számára sincs Krisztuson kívül más megoldás (Gal 2,15-21). Mindegy, kik vagyunk, honnan jövünk, melyik nép fiai vagyunk, csak Jézus Krisztus által igazulhatunk meg. Ezzel ledönt minden gőgöt, nem mondhatja senki, hogy különb a másiknál. Bűnösök vagyunk, akik számára az egyedüli esély a Jézusban való hit. A Jézusban való hit által igazulunk meg, semmilyen cselekedet vagy vallási hagyomány nem segít, csak a Krisztusba vetett hit. Csakis az Úr kereszten való áldozata tesz igazzá, mert ott eltörölte adóslevelünket.

Pál apostol többes számban fogalmaz, vagyis magát is a bűnösök közé sorolja. Ő is bűnös, nem segít rajta sem a származása, sem a törvény ismerete, csak a kegyelem. Az apostol arról beszél, hogy az új élethez keresztül kell menni a halálon. Meghalt a törvénynek, hogy Istennek éljen. Ez nagyon fontos, most már nem a törvény van élete középpontjában, nem a törvénynek él, hanem Istennek. Ezt kell meglátni, meg kell halni annak a számára, aminek eddig éltem, hogy élhessek Istennek, mert Isten az élet. Mi jelenti számomra az életet? Minek élek? Munkának, szenvedélyeknek, tévének, játékgépnek? Az életváltozás akkor következik be, ha meghalok ezek számára. Ezt nem lehet elkerülni, és ha ez megtörténik, akkor Isten foglalja el az első helyet, Ő tölti ki az életemet.

Pál számára ez a meghalás a kereszten ment végbe. Krisztussal együtt megfeszíttetett, és most már nem ő él, nem az ő természete, hanem a Krisztus lénye él Benne. Elmondhatom-e már, hogy többé nem én élek, hanem a Krisztus él bennem? Mindig a saját életünket akarjuk óvni, megtartani, pedig arra van szükség, hogy egy életcsere menjen végbe bennünk. A régi, bűnös életem helyére Jézus Krisztus lépjen be. És innentől kezdve hitben élek. Abban a Jézusban hiszek, Aki úgy szeretett, hogy magát adta értem. Jézus Krisztus szeret, mert Ő szereti a bűnöst, és menti. Azért jött el a világba, hogy a bűnösöket megkeresse és megmentse.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Leborulva

E

zékiel ismét egy vallomással vezeti be üzenetét, számára Isten "az én Uram" (Ez 46,1-24). Tehát személyes kapcsolatban van Istennel, és Ő az élete Ura. És ez akkor is így van, ha ezt nem mindenki fogadja el. Megvallja, hogy számára Isten élő, akivel kapcsolatba lehet kerülni. Beszél, van szava, van üzenete a számára.  Ő ezt akkor is vállalja, ha nem mindenki vállalja. Benne van ebben az is, hogy az üzenetet ezáltal nem a saját mondanivalója, hanem Istentől származik. A próféta nem más, mint Isten postása, átveszi és kézbesíti a levelet, de a tartalom nem tőle származik. A levél mondanivalója mögött Isten áll. Ezért a népnek is komolyan kell venni mindazt, amit hall. Hogyan állok én a Bibliához? Számomra is Isten levele? Úgy veszem át, hogy bár emberek kézbesítik, de a tartalma az Úrtól jön, az én mennyei Atyám szól hozzám személyesen? Ha az Atya szól, akkor megbízható a tartalma, és komolyan kell vennem. Jó, ha én is megvallom: számomra élő valóság Isten, naponta megtapasztalom, hogy szól hozzám.

Továbbra is az áldozatok rendjéről beszél a próféta. Nem mindegy, hogyan járulunk az Úr elé. Megragadott, ahogyan leírja, hogy az áldozat bemutatása idején leborulva imádkozzék a fejedelem, majd a nép is. Tehát a megfelelő Isten elé járulás alázatban történik. Azt kéri, boruljon le az Úr előtt. A leborulás kifejezi, hogy Isten az Úr, Ő a király, én pedig a szolgája vagyok. Fontos az imádkozás, a leborulás, mert aki nem borul le, az kiborul. Jó, ha rendszeresen leborulunk az Úr előtt, és kiöntjük szívünket Előtte. Mert akkor már nem mi cipeljük a terheket, hanem átadtuk Neki.

Az imádkozás azt jelenti, hogy Isten színe elé állok, és ez megtörténhet úgy is, hogy félrevonulok egy helyiségbe, de úgy is, hogy utazás közben elcsendesítem szívemet, belső szobát formálok belőle, és átélem, hogy megszólal az Úr. Imádkozás közben nemcsak én beszélek, hanem Isten is szól, így lesz párbeszéd a csend ideje. Ha csak én beszélek, az monológ, akkor válik igazi imádkozássá, ha Isten is megszólal. Az is fontos, hogy mi is beszéljünk, hiszen már az is gyógyítólag hat, amikor feltárjuk a szívünket, kimondjuk magunkból a feszültséget, az aggodalmaskodást. A teljes gyógyulás akkor megy végbe, amikor az Úr szól, hiszen szava a legjobb gyógyszer.

Pál apostol őszintén ír, meri vállalni a problémákat is (Gal 2,11-14). Nem tesz úgy, mintha köztük minden rendben volna. A hívő ember is megmarad embernek, sőt, most már a gonosz még erőteljesebben lép fel ellene. Pálék hatalmas munkát végeztek, szinte az egész világot lefedték az evangéliummal. Nagy dolog volt, hogy az akkori pogány világ hallhatott a jó hírről. Pál úgy végezte el ezt a feladatot, hogy nem léteztek modern kommunikációs eszközök. A gonosz igyekezett mindent megtenni, hogy akadályozza az ige terjedését, de hát a szolgákat lehet, az igét nem lehet megakadályozni a célba érésben. Pált bilincsbe lehet verni, de az igét nem, mert az ige nincs bilincsbe verve.

A gonosz gyakran próbál úgy célt érni, hogy éket ver az Úr tanítványai közé. Az egyik jó módszer, amikor valaki a világnak akar tetszeni, vagy egyszerűen más hívők véleményének kíván megfelelni. Péter nem merte vállalni a pogányokat, amikor zsidókeresztyének is megjelentek azon a területen. Korábban együtt evett velük, de amikor a zsidók megjelentek, félrevonult tőlük. Kicsit hasonlít ez arra a helyzetre, amikor megtagadta az Urat. Tulajdonképpen most is hasonló történt, mert amikor az Úr tanítványait nem vállaljuk, akkor magát az Urat nem vállaljuk.

Nem fordult még elő velünk, hogy bizonyos helyzetekben vagy bizonyos emberek előtt nem mertük vállalni hitünket? Ha mellénk ült valaki a vonatban, gyorsan eltettük a Bibliát? Vagy nem beszéltünk Jézusról, igéről, Isten akaratáról osztálytársak, munkatársak barátok előtt. Pál apostol nem fogadta ezt el, és bátran megmondta Péternek, hogy ez nem helyes. Péter mindenki előtt tekintély volt, ismerte Jézust, mesélte a Róla szóló történeteket, és Pál ezt a nagy személyiséget helyreutasítja. Vállalom-e az Urat és az Ő akaratát akkor is, ha abból én kerülhetek ki rosszul? Pál nem törődött azzal, mit fognak ehhez szólni, ő nem azt nézte, a másik kicsoda, hanem azt, hogy tisztán kövesse az Urat. Pál számára fontos, hogy a tanítvány mindig egyenesen járjon, soha ne alakoskodjon, hanem mindig legyen tanítvány, mindig vállalja igei meggyőződését, vállalja az igazságot.

Atyám, én imádlak!

1. Atyám, én imádlak! Leborulva áldlak, úgy szeretlek!

2. Jézus, én imádlak! Leborulva áldlak, úgy szeretlek!

3. Szentlélek, imádlak! Leborulva áldlak, úgy szeretlek!

Isten áldásával.

Felismerhető kegyelem

A

mikor az Úr megszabadítja népét, egy teljesen új élet kezdődik (Ez 45,1-25). Nem a régi folytatódik bizonyos változtatással, hanem egy teljesen új indul el. Ezt hirdeti Ezékiel a nép számára. Újból fel kell építeniük az életet, de ezt már az Úr szavára való figyelés által. Most már Isten szava irányítja őket, és nem a saját elképzeléseik szerint cselekszenek. 

Az első: mindenki megkapja a maga örökségét. Tehát Isten mindenkire odafigyel. Nem lehet, hogy valaki magának szerez meg mindent. Az Úr számára mindegyik törzs fontos. Jó ezt látni, mai világunk ragadozó elven működik. Mindenki igyekszik magának minél nagyobb szeletet kikanyarítani az élet tortájából, az igében pedig Isten osztja szét a területet. Azonban nemcsak Izráel, hanem mi is bízhatunk abban, hogy az Úr megadja örökségünket. Isten országából minden Jézuskövető kap. Mindenki a maga részét kapja, mert az Úr ismeri szükségeinket.

Át kell hangolni a szívünket Isten országa rendjére. Itt nem én szerzem meg a dolgokat, hanem az Úr adja meg, amire szükségünk van. Isten országa nem a szerzésen, hanem az ajándékozáson alapul. Itt semmit nem lehet megszerezni, hanem mindent kérhetek mennyei Atyámtól, és Ő ad azoknak, akik kérnek Tőle. Próbáljuk gyakorolni magunkat ebben. Ne megszerezni igyekezz, ne elvenni akard a másikét, hanem kérj!

Amikor megkapják örökségüket, felajánlanak az Úrnak az országból egy részt, ami szent terület lesz, az Úr és az Úr szolgái területe lesz ez. Megtanulják, hogy nekik kell helyet adni az Úr számára. Isten nem vesz el semmit erőszakkal, nekünk kell úgy dönteni, hogy odaadjuk a Számára. Nekünk kell megnyitni a szívünket, hogy bejöhessen oda. És ha belép az életünkbe, szent hellyé alakítja. Az Úr jelenléte szenteli meg a szívünket. Mert az a hely a szent, ahol Ő van.

Az új élet teljes változást jelent. Az egymáshoz és a munkához való hozzáállás változását is. Most már törvényesen és igazságosan fognak eljárni. Ki kell mondani: elég volt a bűnből, a hamisságból, és Isten törvénye szerint akarunk élni. Az tudja kimondani, hogy elég volt a bűn, aki megutálta, akinek fáj mindaz, amit korábban tett. Ez a változás az új szív következménye. Korábban arról szólt Isten, hogy élő szívet ajándékoz nekik. A törvény már a szívükbe lesz beleírva, lényük részévé válik Isten akarata, ezért tudják cselekedni.

Pál tovább írja bizonyságtételét, részletesen a galaták elé tárja korábbi életét és az Úrnak lényét átalakító munkáját (Gal 1,10-2,10). Mert Pál Krisztus kegyelme által lett azzá, aki. Ő nem iskolában képezte magát, nem tankönyvekből ismerte meg az Úr munkáját és a drága kegyelmet. Mindent az Úr végzett el az életében. Ő Krisztus által megragadott ember. Jó, ha engem is megragad a Krisztus. Ez a lényeg, ne én ragadjam meg és ki az igét, hanem engedjem, hogy az ige ragadja meg az életemet, és alakítsa.

Pál az evangélium hirdetésére szánta az életét - az evangélium örömhír, ami az Úr munkájáról szól. Arról, hogy Jézus Krisztus kifizette adósságomat, és ezáltal Isten gyermeke lehetek. Az evangélium nem emberi vélemény, hanem Jézus Krisztusról szól, mindarról, amit Ő tett értünk, és amit nekünk ajándékoz. Ő nem megtanulta az evangéliumot, hanem az Úr Jézussal való közösségben kapta. Az Úrtól kapta. Erre van nekünk is szükségünk, nyitott szívvel Elé állni, és várni, hogy kijelentse magát, hogy megismertesse velünk lényét és akaratát. Nincs csodálatosabb annál, mint amikor szomjas szívvel keresem Őt, és átélem, hogy nekem ajándékozza ismeretét. Az igét olvasva, lépésről lépésre tárja fel előttem lényét az Úr. Ezt élte át Pál is. Az arábiai félrevonultságban az igére hangolódott, és egyre jobban megismerte általa Jézust, személyes tapasztalatait az ige bizonyosságára helyezte.

Visszatekintve, nemcsak az Úr munkájáról beszél, hanem őszintén vállalja élete sötétebb részét is. Megvallja, hogy korábban üldözte Jézust. Vállalja a múltját. Ez fontos, múltunkat, régi magunkat mindig vállalni kell. El kell mondani, ilyen voltam, és ilyenné formált az Úr. Ma már ilyen vagyok, de ezt a változást az Úrnak köszönhetem. Vállald régi életed, hogy mindenki láthassa, milyen nagy hatalma van az Úrnak. Mert ha engem újjá tudott formálni, akkor másoknak is van esélyük.

Pál megváltozott életének híre elterjedt, szinte előtte járt, és ahol még nem fordult meg, ott is hallottak arról a változásról, amit az Úr végzett el benne. Ezt a változást hallva az Urat dicsőítették. Ez a lényeg, ne engem, hanem az Urat dicsőítsék mindazért, ami történt bennem. Ne engedjünk a kísértőnek, aki arra akar rávenni, hogy saját érdemünknek tüntessük fel szabadulásunkat, az új életünket. Minden az Úr munkája, és Őt illeti a dicséret.

Pál mindenkinek az evangéliumról beszélt, arról, ahogyan kapta, mert az apostoloknak is arra van szükségük. Pál az Úrtól szabadságot kapott, mert a tanítványság szabadság, amelyben egyedül az Úr Jézus szava vezet bennünket.

Pál nem emberekhez igazítja tanítását, mert tudja Isten nem nézi az emberek személyét. Az Úr mindig azt nézi, ami a szívünkben van. A tanítványok is testvérek az Úrban. Nem többek Pálnál azért, mert személyesen látták az Urat. Nincs másodrangú keresztyénség. Akit az Úr elhív, az az Ő tanítványa, és lényegtelen, hogy előtte az élet mélységeit vagy magasságát járta. Nem számít az Úr előtt, hogy rabszolga, szenvedélybeteg, hajléktalan voltam, de az sem jelent előnyt, ha társadalmam kiemelkedő alakjaként élem az életem. Egyedül a Krisztusba vetett hit, a Neki való engedelmesség számít. Az a lényeges, hogy ne a külsőségek, hanem a kegyelem látszódjék az életemben.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Az Úr az én örökségem

M

ost Cádók fiairól rendelkezik az Úr, ők engedélyt kapnak az Úr előtti szolgálatra (Ez 44,15-31). Miért? Kivételezik az Úr? Nem, hanem ezek a papok hűek maradtak Istenhez, szolgálatukhoz, amikor Izráel népe elpártolt. Amikor a nép java része bálványimádó lett, ők megmaradtak Isten iránti hűségben. Ezzel megmutatták, hogy meg lehet maradni a hitben, nem kötelező behódolni a pillanatnyi szokásoknak és elvárásoknak. Bizony, mi olyan könnyen igazodunk, pillanatnyi érdekre figyelünk, nem merünk az aktuális divathullámmal szembefordulni. Meg félünk is mások gúnyolódásától, azt mondják, maradiak vagyunk, nem haladunk együtt a korral. Azonban nekünk nem a korral kell haladni, hanem az Úr Jézussal együtt járni. Énók és Noé Istennel jártak, ezért voltak képesek ellentmondani a bűnnek, az Istenellenes hangulatnak és indulatnak. Ők nem a divatot, hanem Istent követték. Kövessük mi is minden körülmények közt az Urat. Ha ez nem is mindig könnyű, de ez az út életre vezet.

Isten figyelme mindenre kiterjed. Elmondja, milyen ruházatban és milyen hajjal végezzék a szolgálatot. Az Úr odafigyel szolgáira, tudja, hogyan jó és kényelmes, illetve egészséges az oltár körül forgolódni. Az Úrnak való szolgálatot tiszta fejjel kell és lehet végezni. Az Úr gyermekei Szentlélekkel töltődhetnek be, a Lélek vezet és ad erőt a mindennapok elvégzéséhez. Olyan jó, hogy az Úrra mindig és mindenben lehet számítani. Nincs szükségünk pótszerekre, mert az igazi erőt és előre vivő lendületet nem az alkohol vagy más drogok adják meg, hanem az Úr. Mindennapi csendességben töltődhetünk fel, mert mindenkinek szüksége van lelki feltöltődésre, de aki ezt nem az Úrnál keresi, az vagy lemerül, vagy olyasmivel próbálja szíve ürességét megtölteni, ami hosszútávon nem ad megoldást. Lényünk igazi töltete az ige és az Úrral való élő kapcsolat.

A Cádók-papok nagyszerű ígéretet kapnak, az Úr lesz az örökségük. Ez a legnagyobb, amit valaki kaphat, az Úr az örökségem, és ha elmondhatom, az Úr az én örökségem, akkor mindenkinél gazdagabb vagyok. A legnagyobb kincs, amihez ebben a világban hozzájuthatunk, az nem más, mint hogy Isten gyermekei lehetünk. Jó lenne, ha ezt meglátnánk, Pál apostol is felismerte, hogy Krisztus ismerete minden korábbi értékénél nagyobb gazdagság. Semmihez nem lehet hasonlítani, ha valaki Isten gyermeke. Egy gazdag ország polgára, egy gazdag Atya gyermeke lehetek. És éppen ezért mondja az Úr Jézus, hogy a gyermekeknek nem kell aggodalmaskodniuk, teljes szívvel végezhetik feladataikat, abban a tudatban, hogy az Atya gondoskodik róluk. Így bízom én az Úrban? Ha igen, akkor ott találnak engem Jézus lábainál, és iszom a szavait. Ha nem, akkor a konyhában és az asztal körül forgolódva igyekszem magamról gondoskodni. Ha Máriához vagyok hasonló, békesség lesz bennem, ha Mártához hasonlítok, akkor aggodalom, nyugtalanság és morgolódás árad belőlem. Válasszuk mi is az egy szükséges dolgot, válasszuk az igazi örökséget, Krisztust.

Befejeztük János evangéliumát, azonban a Jézus-történet nem ért véget, az evangélium nem apadt le, hanem csodálatos folyóvá duzzadt (Gal 1,1-9). Árad az élő víz szívtől szívig, néptől népig. Így árad tovább a mai napig, és közelít a te életedhez is. Ha még nem ért el, akkor most árasztja el a szívedet, hogy életet és áldást hozzon. Ha pedig már bejutott a szívedbe, most megújít. Hiszen a lelki életünk sem egyforma intenzitású. Nem mindig egyforma a talaj, van, amikor a kiszáradás fenyeget, ezért hömpölyög az élet vize, hogy a száradófélben lévő talajt megöntözze és ismét termővé formálja.

Honnan tudjuk, hogy nem ért véget Isten országa Jézus halálával? Onnan, hogy évtizedek múlva egy új írás keletkezik, a Galatákhoz írt levél, amely arról tesz bizonyságot, hogy Jézus él, mert feltámadt, és a Róla szóló jó hír kilépett Palesztinából és eljutott Kis-Ázsiába, ahol sok gyülekezet jött létre. Az élet vize megérkezett a kiábrándult és szomjas emberekhez. Felfedezték, hogy az Úrtól kapott élő víz oltja igazán lelkük szomjúságát, és örömmel és hálával elfogadták. Mint a szomjúságtól elgyötört szarvas, járultak ehhez a forráshoz, és merítettek belőle. Az Úr most számunkra kínálja - ha szomjas vagy, kitikkadtál, jöjj és igyál belőle. Ingyen kínálja, ne menj máshova, és ne adj pénzt azért, ami nem igazi ital (Ézs 55,1-2).

Tehát ezt a levelet Pál apostol írja, ez jelzi, valóban munkálkodik az Úr. Egy olyan apostollal találkozunk a missziói terepen, aki nem tartozott a tizenkettő közé, de az Úr minden ellenállása ellenére rátalált és elhívta szolgálatra. És Pál fáradhatatlanul ment, vitte az örömhírt.

Most bizonyságot tesz arról, hogy amit hirdet, az Úr drága kegyelme, nem emberi tanítás. Nem vallási vezetőktől vagy közösségektől kapta, hanem egyenesen az Úrtól. Pált megtalálta a feltámadott Jézus. Átélte, hogy megjelent a számára, és ez meggyőzte. Jézus hangja kiűzte szívéből a kételyt, kimosta gyilkos indulatait, és új emberré tette. Pál pedig örömmel szentelte most már Jézus Úr szolgálatára az életét. Odaszentelted-e már Jézus szolgálatára magad? Feltetted-e már a kérdést: Mit akarsz, Uram, hogy cselekedjem? Vagy még mindig te döntöd el, merre mész és mit csinálsz?

Galácia gyülekezetei elfogadták az evangéliumot, azonban jöttek tévtanítók, akik más evangéliumot hirdettek, nem azt, amit Pál. És ez megzavarta őket, sőt, inkább már ahhoz pártoltak. Miért? Mert könnyebbnek tűnt. A tévtanítók inkább a törvények betartása felé terelték őket, és ez könnyebbnek tűnt. Hiszen néhány szabály által letudták vallásos kötelezettségeiket. Néha elmentek templomba, és minden rendben volt. De az életük nem tükrözte az Úr jelenlétét.

Az evangélium arról szól, hogy Jézus magát adta értünk a kereszten. Miért? Mert a világ, a bűn rabjai vagyunk, és ezen mi képtelenek vagyunk változtatni, de Ő megszabadít. Megszabadít a világ hatalma alól, halála által leoldja bilincseinket, és szabadon szolgálhatunk Neki. Azonban nem mindenki akar szabad lenni a világ szellemiségétől, sokan két Úrnak akarnak szolgálni, de ez nem megy. A két Úrnak való szolgálatba belehasad az életünk. Jézus hív, kövesd és szolgáld Őt. Evangélium csak egy van, és az az Úr Jézus kereszten való diadaláról szól. Jézus győzött, legyőzte a gonoszt. Így azután hit által szabad lehetek. Éljünk hát Krisztus szabadságában.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.        

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.        

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.        

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.        

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.

Mit tartozik rád

A

 templom keleti kapuját zárva kell tartani, nem nyitható ki senki számára, mert az Úr ment be rajta (Ez 44,1-14). Ahol az Úr vonult, nem mehet akárki, Isten közelébe nem járulhat semmi tisztátalan, másrészt az Ő dicsőségét nem is bírná el az ember. Azonban figyelemre méltó, hogy van egy kapu, amin más nem mehet be, zárva van. A szívünknek is így kellene zárva lenni a bűn előtt. Ahol az Úr van, oda nem engedhetek be akármit. Mégis, mennyi minden előtt kitárjuk lényünk ajtaját. Mennyi mindennek helyet szorítunk az életünkben, és úgy járunk, mint a laodíceai gyülekezet, amelyből kiszorult az Úr, már csak az ajtó előtt volt számára hely. A pénz, a hatalom szeretete, a jólét kiszorítják az Urat. Mi foglalja el a fő helyet az életünkben?

A templom felépüléséről, a kultusz ismételt beindulásáról szóló próféciák még nem voltak beteljesedve, ezért üzen az Úr a népnek, és azt mondja: „elég legyen”! Ha haza akarnak menni és át akarják élni mindazt, amit Isten felvázolt eléjük, meg kell érteni, hogy ahogy eddig éltek, abból elég. Csak akkor mehetnek haza, ha nemet mondanak a bűnre, a bálványokra. Csak akkor lesz új élet, ha komolyan szakítanak eddigi bűnös életformájukkal. Meg kell tanulni, hogy nem lehet bármit bevinni az Úr házába, nem lehet mindenkit beengedni oda. A gyülekezetbe azok mennek, akik őszintén keresik az Urat, akik valóban tanítványként kívánnak élni. A gyülekezet nem klub, nem unatkozó vagy szokásokat ápoló emberek gyűjtőhelye, hanem az Úr rendelője. Isten azokat várja, akiknek beteg az életük, és Tőle várják a gyógyulást, a megújulást. Az Úr azokat várja, akik Úrnak tartják Őt, akik hiszik, hogy Jézus a Krisztus. Isten népének meg kell tanulnia, hogy nem igaz, hogy csak a vallás a lényeg, meg hinni kell valamiben. Mert nem az a lényeg, hogy higgyünk valamiben, az a fontos, hogy kiben hiszek. Pál apostol, mielőtt megtért a damaszkuszi úton, már hívő ember volt. Ő hitt Istenben, és ezt nagyon komolyan vette. Mégis üldözte Jézust. Akkor jött rendbe az élete, amikor felismerte, hogy Jézus az Isten Fia, és Rábízta az életét.

Péter a követésre való felszólítás után látja, hogy a másik tanítvány is követi, és azonnal őreá kezd figyelni (Jn 21,20-25). Az egyik üzenet: miért nem követheti Jézust más is? Mintha ki akarnánk Őt magunknak sajátítani. De Őt senki nem sajátíthatja ki, nem mondhatjuk, hogy csak az enyém, mert Ő mindenkihez jött, és minden emberért odaadta az életét. Pétert a másik tanítvány életének az alakulása izgatja. Mi lesz vele? Mennyire lefoglal minket is a mások életével való foglalkozás, arra figyelünk, a másiknak milyen az élete, hogyan alakulnak dolgai. Azonban nem ez a feladatunk, mert ha másokra figyelünk, nem tudunk teljes szívvel a szolgálatra figyelni. A másokra való figyelés közben megkeseredik a szív, perbe szállunk az Úrral, elveszítjük a Belé vetett bizalmunkat. Holott pont azt akarja Urunk, hogy csak Rá figyeljünk, aggodalmaskodás nélkül bízzuk Rá jelenünket, jövőnket, minden szükségünket. Keressük az Ő országát és igazságát, és a többi megadatik. Ne mással foglalkozzunk, hanem foglalkozzunk minél többet dicsőséges Megváltónkkal.

Van, ami nem tartozik ránk. Jézus Kánában Máriának is megmondta, hogy van, ami nem az ő dolga. Nekünk is meg kell tanulnunk, hogy vannak dolgok, amik nem ránk tartoznak. Azonban mi jobban szeretünk mások életével foglalkozni, mint a sajátunkkal. Miért? Mert meg vagyunk győződve arról, hogy a másiknak könnyebb, mi olyan mostohagyerekek vagyunk. Úgy tartjuk, a mi keresztünk a legnehezebb, le akarjuk cserélni a másik keresztjére. Azt mondjuk, neki könnyű, ha az enyém lenne az ő keresztje vagy terhe, minden rendben volna, de így nem bírom tovább. Mindenkinek a maga életére kell figyelni, jobban mondva arra, amit az Úr mond: „Te kövess engem!”. Vagyis ne foglalkozz te mással, hanem kövess engem, járj azon az úton, amin vezetlek, és akkor a terhed sem lesz nehéz. Azonban bűnbánattal kell megvallani, hogy nagyon is szeretünk mások életével foglalkozni, a másokról szóló hírekkel. Micsoda kísértés, hogy mást hallunk bele az Úrtól hangzottakba, mint ami valójában benne van. Így terjednek a hamis hírek.

Azt gondolták, János nem fog meghalni, megéri Jézus visszajövetelét, de nem erről volt szó, hanem csak arról, hogy hosszú életet fog kapni. Péter és mi is arra figyeljünk, hogy megmaradjunk, amíg eljön az Úr. Igen, arra figyelj, hogy megmaradj hitben, mindig az Ő nyomában, mert el fog jönni. Megmaradjunk úgy tanítványnak, hogy azt végezzük mindig, ami ránk van bízva. Ne másokra pillogjunk, különösen ne irigykedjünk, mert az Úr mindennél drágább kincs. Akinek Istene van, annak mindene van.

János felismerte, hogy a hosszú életet mire kapta. Meglátta, hogy az ő feladata lesz írásba foglalni a Jézus-történetet. Ő tesz bizonyságot mindarról, amit átélt. Azért maradt tovább, hogy elmondhassa számunkra az örömhírt. Azért maradunk még, hogy mi elmondjuk mások számára a jó hírt. Általában a házaspárok közül is az egyik tovább marad, hányszor panaszolják: miért maradtam, miért nem megyek már el? Azért, mert még van feladatod, amit egyedül tudsz elvégezni. Azért maradsz, hogy továbbadd, amit az Úr adott neked.

 Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.

Kövess engem!

A

 templomban jelen van az Úr, és így teljes lesz a nép élete (Ez 43,13-27). Mert életünk teljességét az Úr adja, a Vele való élő kapcsolatban teljesedik ki az életünk. Az Úr a mi életünkbe is be akar vonulni, azonban az ajtót nekünk kell kinyitni. Akkor válik templommá a testünk, ha a Szentlelket befogadjuk a szívünkbe. Isten erre szánta az életünket, azt akarja, hogy templomok legyünk, amelyek Őt fogadják be, ahol Ő van jelen. A templomot Isten jelenléte teszi templommá, Ő szenteli meg. Ezékiel látja, amint az Úr dicsősége birtokba veszi a Szentek Szentjét, és így ismét kapcsolatba lép Izráel fiaival. Az Úr velünk is újra kapcsolatba akar kerülni. Mert ez a kapcsolat megromlott, de az Úr Jézus Krisztus által helyreállítja és személyessé teszi. A hívő élet lényege nem az Istentől való áldásokban, hanem a Vele való kapcsolatban rejlik. Ne arra vágyjunk, hogy Ő mindent megadjon, elrendezzen, távol tartsa a bajt tőlünk, hanem a személyes kapcsolatot építsük ki Vele.

A helyreállt élet és kultusz középpontja az oltár, és az is elkészül, Isten megadja a rendtartást arra vonatkozólag, hogyan is használják majd. Előbb az oltárt is meg kell tisztítani bikák és kecskék vérével. Nagyon fontos meglátnunk, hogy áldozat nélkül nem állhat helyre a kapcsolat. Nem, mert megromlott a szívünk, bűneink elválasztanak az Úrtól. Ezt a válaszfalat az Úr Jézus bontotta le a kereszten. A mi oltárunk a kereszt, ahol bemutattatott a tökéletes áldozat. Az Úr Jézus vére tisztítja meg a szívünket. Vér nélkül nincs bűnbocsánat, de az Úr nem a mi vérünket kéri, mert Jézus a helyünkre lépett, kiváltott minket, a saját életét adta, hogy mi megtisztulhassunk.

Az Ő áldozatáért szabadon jöhetünk az Úrhoz. Bátran leáshatunk lelkünk mélyébe, az Úrnak vére minden bűntől megtisztít. A mi részünk annyi, hogy megvalljuk vétkeinket, mert Ő hű és igaz, és megbocsátja minden bűnünket. Jézus áldozata félelemmentes életre buzdít, ne féljünk a kudarcoktól se, mert Jézust követni nem azt jelenti, hogy a körülöttem lévő világ jóvá változik, és minden sikerülni fog. Nem jelenti azt sem, hogy az életünk tengerén nem lesznek viharok, de azt igen, hogy ezekben a viharokban nem leszünk egyedül, mert ott van velünk az Úr. Ennél több nem kell, gyakran féltjük magunkat, úgy gondoljuk, egy hívővel semmi rossz nem történhet, de ez nem így van, hiszen az Úr követői mindig mindenütt sokat szenvedtek. A világ gyakran üldözi őket, azonban ezekben az élethelyzetekben is megtapasztalhatjuk az Úr hűségét és szabadítását. Jó, hogy mindenkor Vele lehetünk. Az élet nagy kalandja az Úr megismerése. Erre kaptuk az élet lehetőségét, éljünk hát vele. Igyekezzünk minél jobban megismerni Urunkat. Kérjük, tárja fel előttünk lénye mélységeit, és vezessen minket a keskeny úton.

Amint megtudja Péter, hogy az Úr áll a parton, beleveti magát a vízbe, és úszik kifelé, úszik Jézushoz (Jn 21,15-19). Mert ő most is szereti, és nem azért tagadta meg, mert nem szereti, hanem azért, mert nem készült fel rá. Nem tartotta lehetségesnek, hogy tőle is bármi kitelik. Hányszor döbbenünk rá mi is, hogy olyan dolgok jönnek elő a szívünkből, amilyenekre nem is gondoltunk. Vagy úgy cselekszünk, hogy magunk is meglepődünk rajta. De ne feledjük, az Úr szeret, és megjelenik életünk partján. Ott áll és várja, hogy bűnbánatunkon, elkeseredésünkön keresztül is meglássuk Őt. Ő várja, hogy Hozzá menjünk, úgy, amint vagyunk.

Jézus számára fontos Péter, és fontos vagy te is. Ha megtagadtad, ha nem tudtad vállalni egy nehéz helyzetben, akkor gondolj arra, hogy Ő vállalt téged a kereszten, és ezért keres. Ne félj, hanem indulj el Felé. Pétertől azt kérdezi, jobban szereti-e őt, mint a társai. Péter már nem fogadkozik, nem mondja, hogy igen, jobban. Nem, mert megtanulta a leckét. Felismerte, ő sem jobb, mint a többi. Szereti Jézust, és kész. Már nem akar bizonygatni, mert az Úr úgyis tudja. Ő ismeri a szívünket.

Péternek szüksége van erre a kérdésre, és nekünk is, mert a hívő élet lényege: szeretem-e Jézust. Nem az az érdekes, mit teszek érte. Nem a jó cselekedetek vagy a különféle vállalások, áldozatok a fontosak, hanem az, hogy szeretem-e Jézust. Mivel háromszor tagadta meg az Urat, háromszor szól a kérdés. Péter mindig alázattal felel: te tudod, Uram, hogy szeretlek téged. Már nem akar bizonyítani, tudja, hogy ez nem is szükséges, mert a mindennapokban úgyis meglátszik. Aki szereti az Urat, az Neki él. És Péter Jézusnak szenteli életét.

A háromszori kérdés fáj Péternek, de ezáltal döbben rá, hogy mennyire fájt Jézusnak az ő háromszori tagadása. Amikor nem vállaljuk Urunkat, fáj Neki. Tehát a kérdés: szeretsz-e engem? Mit válaszolunk rá? Nézzünk vele szembe, engedjük, hogy lényünk mélyéig hatoljon, és legyünk őszinték. Mert az Úr nem fogadkozást vár, hanem őszinteséget.

Az Úr rehabilitálja Pétert. Társai előtt bízza rá nyáját, és ezzel emeli vissza őt a tanítványok közé. Akit az Úr rehabilitál, azt a tanítványoknak is rehabilitálni kell. Ha az Úr megbocsátja a múlt vétkeit, tegyünk mi is így. Mert az életet és a kapcsolatot a megbocsátás gyógyítja.

Ezt követően megtudja Péter, hogy amit akart, az majd megtörténik. Életét akarta adni az Úrért, és oda is fogja adni. Hitét, szolgálatát mártíromsággal pecsételi meg. De ezt már nem ő akarja, hanem eljön majd az ideje. Eljön az idő, amikor mások döntenek felőle, és ezt alázatos szívvel fogadja majd. Jó, ha mi elfogadjuk, hogy jön olyan időszak, amikor mások öveznek fel, és oda visznek, ahová nem akarunk menni. Oda visznek, ahová magunktól nem mennénk. Gondoljunk akkor arra, hogy az Úr elment értünk a keresztre. Ő ott is velünk lesz, ahová nem akarunk menni. Mert ki akar erőszakos halált halni vagy gyógyíthatatlan betegségtől szenvedni, idős napjait tehetetlenül, öntudatlanul, másoknak kiszolgáltatva tölteni? Azonban az ige felkészít erre is. Megtörténhetnek velünk is nemszeretem pillanatok. Urunk ezekben a helyzetekben sem hagy cserben. Ezért ne a jövővel foglalkozzunk, ne ezt nézzük, mi vár ránk, hanem kövessük Őt. Ma is ezt mondja: Kövess engem! És ez azt jelenti, hogy Ő megy előttem, én pedig szorosan mögötte haladok. Ha követem Őt, akkor minden rendben, hiszen semmi nem történhet velem, ami Őt ne érintené, mert akkor Ő is ott van. Még a halál árnyéka völgyében is jelen van.

 Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.

A hálód Ő tölti meg

A

 templom visszanyeri régi fényét és eredeti tartalmát, Isten dicsősége bevonul belé (Ez 43,1-12). A templomot Isten szentséges jelenléte emeli ki a formalitásból, és emeli más emberi építmények fölé. A fogságban levőknek látniuk kell, hogy Isten valóban teljesen helyreállítja az életet, a templom is visszanyeri eredeti funkcióját, és az Istennel való áldott találkozás helyévé válik. A jeruzsálemi templomot az Úr dicsőségének jelenléte emeli minden más istentiszteleti hely fölé. Ha Ő nincs jelen, akkor nem ér semmit a legdíszesebb és legdrágább épület sem. Csakis az Úr jelenléte teszi értékessé, megszenteltté. Mindez azt üzeni, menjenek haza bátran, mert az Úr ismét velük lesz, sőt, Ő várja őket. Úgy várja népét, amint az atya várta haza tékozló fiát. Jöjj haza bátran, mert az Atya vár, nem leszel magadban, mert Ő is ott van.

Fontos számunkra is, hogy nem önmagukban az épületeken van a hangsúly, jaj nekünk, ha rájuk helyeződik a hangsúly, mert az üres épület nem segít rajtunk. Nekünk az Úrral való találkozásra, a Vele való élő közösségre van szükségünk. Az épület tulajdonképpen csak a rendelője az Úrnak, az a keret, amelyben rendszeresen megtapasztalhatjuk a találkozást.

Ezékiel már többször látta az Úr dicsőségét, ezért azonosítani tudja. Nem a vágyai vetültek ki, hanem valóban megérkezik az Úr, és népével lesz. Mi már tudjuk, hogy Isten dicsősége a názáreti Jézusban érkezett el hozzánk. Benne emberré lett, és így mindenki számára megközelíthető. Lényének dicsőségét letranszformálta, így veszély nélkül közelíthetjük meg. És jöhet Hozzá mindenki, hiszen azért vonult be a világba, hogy megközelíthető legyen. Nem küld el senkit, jöjjünk bátran. Amint vagyok, sok bűn alatt, jöhetek. Hányan megtapasztalták, hogy az élet mélységeiből is felkereshették, Jézus rendelkezésükre állt. Jöjjünk hittel, azzal a hittel, hogy az én életem is fontos és értékes a számára, mindent megmozgat értem, sőt, mindent odaadott értem a kereszten. Ne legyek közömbös ilyen szeretet iránt, hanem induljak el Felé.

Az Úr dicsősége előtt leborult a próféta, boruljunk le mi is, mert a testtartásunk fejezi ki igazán tiszteletünket. Az Úr méltó arra, hogy dicsérjük Őt. A Lélek felemeli Ezékielt, beviszi a szentélybe, és ott megszólítja az Úr. Isten szól, van szava a prófétához, és van szava népéhez. Azzal a hittel jöjjünk, hogy az Úr szól, hozzánk szól, ma is van üzenete a számunkra. Sőt, úgy jöjjünk, hogy készek vagyunk komolyan venni, megcselekedni, amit mond. A hazatéréssel új élet kezdődik, nem folytatják tovább korábbi tisztátalan dolgaikat, hanem megszentelik életüket és a házat. Az épület méretei rádöbbentik őket Isten hatalmára és nagyságára, másrészt kiemeli az önleértékelésből őket. Annyi megvetést kaptak, oly sok megaláztatáson mentek keresztül, hogy önbecsülésük is elveszett, de most majd az is helyreáll. A mi önbecsülésünk a keresztre tekintve állhat helyre. Ha a világ azt is sugározza, hogy jelentéktelenek vagyunk, lássuk meg, mit tett értünk az Úr. Értékünket a kereszt és az ige adja meg. Ha arcunkat mindig az Úr felé fordítjuk, kigyógyulunk önsajnálatunkból, és felismerjük igazi értékünket. Ha a világhoz mérjük magunkat, hamis képet kapunk és elcsüggedünk, vagy elkezdünk versenyezni a világgal, mindenáron bizonyítani akarjuk értékes voltunkat. Csak nézz Jézusra, és lásd meg, mennyire értékel, nem pénzt vagy más egyéb dolgot adott érted, hanem a saját életét. Ne feledd, Neki értékes vagy, mert az értéket nem a világgal való hasonlóság vagy a vele való azonosulás adja, hanem Jézus szeretete.

Nagyon nehezen rendeződnek a tanítványok nagypéntek után (Jn 21,1-14). Pedig már megjelent számukra az Úr, de mégsem látják tanítványságuk további értelmét és célját. Álmaik szertefoszlottak, és nehezen engedik, hogy az Úr új álmokat adjon a számukra. Egymás között is feszültségek vannak, hiszen Péter tagadását nehezen tudják feldolgozni és megbocsátani. Maga Péter is úgy érzi, valami véget ért, és kezd visszacsúszni régi életébe. Elfelejtette, mire kapott elhívást, és visszatér a régi életébe, ismét halászni megy. Talán úgy gondolja, a régi életében majd helyreáll lelkivilága, le tudja zárni a múltat. De neki nem a munkába vagy a világi szórakozásba kell temetkezni, ő nem ott találja meg ismét önmagát. Ő csak Jézus lábainál állhat helyre.

A vele levők közül senki nem mondja: Péter, ne menj, nem ez a te utad. Talán nem is merik mondani, mert tudják, Péterrel nem lehet beszélni, mert ő most nem Péter, most nem a kőszikla, hanem ismét Simon, a régi ember. Péter most Simonra hallgat, de a régi ember rossz tanácsadó, nem ad igazi segítséget, hanem még lejjebb sodor. Pétert a halászat nem kiemeli a depressziójából, hanem még inkább belesodorja. Ne menj vissza a régi életbe, ne hallgass az óember csábítására, neked nem a halászhajón van a helyed. Jézus más feladatra, emberhalászatra hívott el. De senki nem tatja őt vissza, sőt, a többiek is támogatják. Talán a lelkük mélyén igazat adnak Péternek. Valamiből meg kell élni, Jézus meghalt, nincs tovább. Nem akarják meglátni, hogy van tovább, sőt, igazán most kezdődik egy egészen új élet, egy egészen más világ. Ne hagyd abba, ne add fel, mert most kezdődik valami új és szép. Isten országa most indul majd bennük hódító útjára.

Amint látjuk, a múltba való visszacsúszás nem segít. Semmit nem fogtak, üresek maradnak a hálók. Aki egyszer elindult Jézust követni, de visszatér a világba, nem fog semmit, üres marad a hálója, a szíve. A világ nem tudja megadni azt, amire a szívünknek szüksége van, csak egyedül Jézus. Ne hagyd el Őt, maradj meg Mellette, mert ha nem, üres marad a háló. Hálódat csak Ő tudja feltölteni.

Olyan jó látni, hogy az Úr utánuk megy, sőt, mi utánunk is. Nem hagyja, hogy üres maradjon a szívünk, nem engedi, hogy a csalódás leuraljon. A parton jelenik meg, megszólítja őket, és most döbbennek rá, hogy nincs semmijük. Most látják meg, hogy a régi élet és a régi módszerek nem vezetnek eredményre, nem adnak semmit. Mikor látod már meg, hogy Isten országában a régi nem használható? Ha beléptél Isten országába, ne lépj hátrafelé, hanem haladj előre. Jézus azt mondta, hogy itt nem a szerzés visz előre, hanem ez: Keressétek először Isten országát, és ezek is megadatnak nektek.

Az Úr szavára, az Ő útmutatásait betartva lesz hal, de meg kell látniuk, hogy Jézusnak nincs szüksége az ő zsákmányukra, anélkül is tud nekik enni adni. Bízzuk rá magunkat Jézusra, neki nincs szüksége a mi fáradozásunkra, engedjük, hogy törődjön velünk. Ez az esemény döbbenti rá őket arra, hogy valóban él az Úr. Jelenléte adja meg a bizonyosságot számukra.

Teremtő Istenünk

1. Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk! Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségemben, Szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!

2. Szívem benned bízik, :/: Hozzád fohászkodik; Nézz csendesen, Kegyelmesen, Fájdalmimon, Bánatimon Könyörülj kegyesen.

3. Tudom, hogy kegyelmed :/: Enyhít mindeneket, Bús szíveket, Sebeseket, Szegénységben, Betegségben ellankadt fejeket.

4. Jelen van az idő, :/: Hogy te, jó segítő, Meghallgatod Siralmimat, Nékem adod Tanácsodat, Mert tudod sorsomat.

5. Megváltó Istenünk, :/: Szabadító Urunk: Vagy paizsom, Fő orvosom, Reménységem, Idvességem És gyönyörűségem.

6. Azért, ó, Jézusom, :/: Legbölcsebb orvosom, Siess, siess, És lelkemnek Segítője Légy testemnek, Megepedt szívemnek!

7. Nálad lehetetlen, :/: Tudom, semmi sincsen. Nyújtsd kezedet: Bús szívemet, Erősítsd bágyadt lelkemet, Mert áldlak tégedet.

8. Szent Lélek Istenünk, :/: Vigasztaló Urunk: Bátoríts meg, Oltalmazz meg, Igaz hitben, Szerelmedben Minden jókkal áldj meg!

9. Keresztemben tűrést, :/: Adj boldog szenvedést, Hogy abban ne Zúgolódjam, És búban ne Tántorodjam, Hozzád folyamodjam.

10. Légy erős gyámolom, :/: Csak rád támaszkodom. E világi Életemben, Halálom után mennyégben Véled legyek, Ámen.

Isten áldásával.