A
|
templom visszanyeri régi fényét és eredeti
tartalmát, Isten dicsősége bevonul belé (Ez 43,1-12). A templomot Isten
szentséges jelenléte emeli ki a formalitásból, és emeli más emberi építmények
fölé. A fogságban levőknek látniuk kell, hogy Isten valóban teljesen helyreállítja
az életet, a templom is visszanyeri eredeti funkcióját, és az Istennel való
áldott találkozás helyévé válik. A jeruzsálemi templomot az Úr dicsőségének
jelenléte emeli minden más istentiszteleti hely fölé. Ha Ő nincs jelen, akkor
nem ér semmit a legdíszesebb és legdrágább épület sem. Csakis az Úr jelenléte
teszi értékessé, megszenteltté. Mindez azt üzeni, menjenek haza bátran, mert az
Úr ismét velük lesz, sőt, Ő várja őket. Úgy várja népét, amint az atya várta
haza tékozló fiát. Jöjj haza bátran, mert az Atya vár, nem leszel magadban,
mert Ő is ott van.
Fontos számunkra is, hogy nem önmagukban az épületeken van a hangsúly,
jaj nekünk, ha rájuk helyeződik a hangsúly, mert az üres épület nem segít
rajtunk. Nekünk az Úrral való találkozásra, a Vele való élő közösségre van
szükségünk. Az épület tulajdonképpen csak a rendelője az Úrnak, az a keret, amelyben rendszeresen megtapasztalhatjuk a találkozást.
Ezékiel már többször látta az Úr dicsőségét, ezért azonosítani tudja. Nem
a vágyai vetültek ki, hanem valóban megérkezik az Úr, és népével lesz. Mi már
tudjuk, hogy Isten dicsősége a názáreti Jézusban érkezett el hozzánk. Benne
emberré lett, és így mindenki számára megközelíthető. Lényének dicsőségét
letranszformálta, így veszély nélkül közelíthetjük meg. És jöhet Hozzá
mindenki, hiszen azért vonult be a világba, hogy megközelíthető legyen. Nem
küld el senkit, jöjjünk bátran. Amint vagyok, sok bűn alatt, jöhetek. Hányan
megtapasztalták, hogy az élet mélységeiből is felkereshették, Jézus rendelkezésükre
állt. Jöjjünk hittel, azzal a hittel, hogy az én életem is fontos és értékes a
számára, mindent megmozgat értem, sőt, mindent odaadott értem a kereszten. Ne
legyek közömbös ilyen szeretet iránt, hanem induljak el Felé.
Az Úr dicsősége előtt leborult a próféta, boruljunk le mi is, mert a
testtartásunk fejezi ki igazán tiszteletünket. Az Úr méltó arra, hogy dicsérjük
Őt. A Lélek felemeli Ezékielt, beviszi a szentélybe, és ott megszólítja az Úr. Isten
szól, van szava a prófétához, és van szava népéhez. Azzal a hittel jöjjünk, hogy
az Úr szól, hozzánk szól, ma is van üzenete a számunkra. Sőt, úgy jöjjünk, hogy
készek vagyunk komolyan venni, megcselekedni, amit mond. A hazatéréssel új élet
kezdődik, nem folytatják tovább korábbi tisztátalan dolgaikat, hanem
megszentelik életüket és a házat. Az épület méretei rádöbbentik őket Isten
hatalmára és nagyságára, másrészt kiemeli az önleértékelésből őket. Annyi
megvetést kaptak, oly sok megaláztatáson mentek keresztül, hogy önbecsülésük is
elveszett, de most majd az is helyreáll. A mi önbecsülésünk a keresztre tekintve
állhat helyre. Ha a világ azt is sugározza, hogy jelentéktelenek vagyunk,
lássuk meg, mit tett értünk az Úr. Értékünket a kereszt és az ige adja meg. Ha
arcunkat mindig az Úr felé fordítjuk, kigyógyulunk önsajnálatunkból, és felismerjük
igazi értékünket. Ha a világhoz mérjük magunkat, hamis képet kapunk és
elcsüggedünk, vagy elkezdünk versenyezni a világgal, mindenáron bizonyítani
akarjuk értékes voltunkat. Csak nézz Jézusra, és lásd meg, mennyire értékel, nem
pénzt vagy más egyéb dolgot adott érted, hanem a saját életét. Ne feledd, Neki
értékes vagy, mert az értéket nem a világgal való hasonlóság vagy a vele való
azonosulás adja, hanem Jézus szeretete.
Nagyon nehezen rendeződnek a tanítványok nagypéntek után (Jn 21,1-14).
Pedig már megjelent számukra az Úr, de mégsem látják tanítványságuk további
értelmét és célját. Álmaik szertefoszlottak, és nehezen engedik, hogy az Úr új
álmokat adjon a számukra. Egymás között is feszültségek vannak, hiszen Péter
tagadását nehezen tudják feldolgozni és megbocsátani. Maga Péter is úgy érzi, valami véget ért, és kezd visszacsúszni régi életébe. Elfelejtette, mire kapott elhívást, és visszatér a régi életébe, ismét halászni megy. Talán úgy gondolja, a régi
életében majd helyreáll lelkivilága, le tudja zárni a múltat. De neki nem a
munkába vagy a világi szórakozásba kell temetkezni, ő nem ott találja meg ismét
önmagát. Ő csak Jézus lábainál állhat helyre.
A vele levők közül senki nem mondja: Péter, ne menj, nem ez a te utad.
Talán nem is merik mondani, mert tudják, Péterrel nem lehet beszélni, mert ő
most nem Péter, most nem a kőszikla, hanem ismét Simon, a régi ember. Péter
most Simonra hallgat, de a régi ember rossz tanácsadó, nem ad igazi segítséget,
hanem még lejjebb sodor. Pétert a halászat nem kiemeli a depressziójából, hanem
még inkább belesodorja. Ne menj vissza a régi életbe, ne hallgass az óember
csábítására, neked nem a halászhajón van a helyed. Jézus más feladatra,
emberhalászatra hívott el. De senki nem tatja őt vissza, sőt, a többiek is
támogatják. Talán a lelkük mélyén igazat adnak Péternek. Valamiből meg kell
élni, Jézus meghalt, nincs tovább. Nem akarják meglátni, hogy van tovább, sőt, igazán
most kezdődik egy egészen új élet, egy egészen más világ. Ne hagyd abba, ne add
fel, mert most kezdődik valami új és szép. Isten országa most indul majd bennük
hódító útjára.
Amint látjuk, a múltba való visszacsúszás nem segít. Semmit nem fogtak,
üresek maradnak a hálók. Aki egyszer elindult Jézust követni, de visszatér a
világba, nem fog semmit, üres marad a hálója, a szíve. A világ nem tudja megadni
azt, amire a szívünknek szüksége van, csak egyedül Jézus. Ne hagyd el Őt,
maradj meg Mellette, mert ha nem, üres marad a háló. Hálódat csak Ő tudja
feltölteni.
Olyan jó látni, hogy az Úr utánuk megy, sőt, mi utánunk is. Nem hagyja,
hogy üres maradjon a szívünk, nem engedi, hogy a csalódás leuraljon. A parton
jelenik meg, megszólítja őket, és most döbbennek rá, hogy nincs semmijük. Most
látják meg, hogy a régi élet és a régi módszerek nem vezetnek eredményre, nem
adnak semmit. Mikor látod már meg, hogy Isten országában a régi nem
használható? Ha beléptél Isten országába, ne lépj hátrafelé, hanem haladj
előre. Jézus azt mondta, hogy itt nem a szerzés visz előre, hanem ez:
Keressétek először Isten országát, és ezek is megadatnak nektek.
Az Úr szavára, az Ő útmutatásait betartva lesz hal, de meg kell látniuk,
hogy Jézusnak nincs szüksége az ő zsákmányukra, anélkül is tud nekik enni adni.
Bízzuk rá magunkat Jézusra, neki nincs szüksége a mi fáradozásunkra, engedjük,
hogy törődjön velünk. Ez az esemény döbbenti rá őket arra, hogy valóban él az
Úr. Jelenléte adja meg a bizonyosságot számukra.
Teremtő Istenünk
1. Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk! Hatalmas vagy, Irgalmad nagy:
Ínségemben, Szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!
2. Szívem benned bízik, :/: Hozzád fohászkodik; Nézz csendesen,
Kegyelmesen, Fájdalmimon, Bánatimon Könyörülj kegyesen.
3. Tudom, hogy kegyelmed :/: Enyhít mindeneket, Bús szíveket, Sebeseket,
Szegénységben, Betegségben ellankadt fejeket.
4. Jelen van az idő, :/: Hogy te, jó segítő, Meghallgatod Siralmimat,
Nékem adod Tanácsodat, Mert tudod sorsomat.
5. Megváltó Istenünk, :/: Szabadító Urunk: Vagy paizsom, Fő orvosom,
Reménységem, Idvességem És gyönyörűségem.
6. Azért, ó, Jézusom, :/: Legbölcsebb orvosom, Siess, siess, És lelkemnek
Segítője Légy testemnek, Megepedt szívemnek!
7. Nálad lehetetlen, :/: Tudom, semmi sincsen. Nyújtsd kezedet: Bús
szívemet, Erősítsd bágyadt lelkemet, Mert áldlak tégedet.
8. Szent Lélek Istenünk, :/: Vigasztaló Urunk: Bátoríts meg, Oltalmazz
meg, Igaz hitben, Szerelmedben Minden jókkal áldj meg!
9. Keresztemben tűrést, :/: Adj boldog szenvedést, Hogy abban ne
Zúgolódjam, És búban ne Tántorodjam, Hozzád folyamodjam.
10. Légy erős gyámolom, :/: Csak rád támaszkodom. E világi Életemben,
Halálom után mennyégben Véled legyek, Ámen.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése