Amit vetünk, azt aratjuk

E

ljött Jerikó elfoglalásának az ideje, de ez is az Úr szavára és az Ő tervei alapján megy végbe (Józs 6,1-21). Nem Józsué alakítja ki a haditervet, hanem az Úr. Neki és a népnek mindent Isten útmutatása szerint kell cselekedni. Csak akkor lesz győzelem, ha mindent az Ő szava szerint tesznek. Tehát Jerikó elfoglalása is hit által történik. Isten minden munkája hit által megy végbe. A hit mindig Istenre koncentrál, Rábízza magát, és teszi, amit mond. A győzelem kulcsa a feltétel nélküli engedelmességben van. Abban, hogy elfogadják: Isten tudja, mit csinál. Számunkra is ez a fontos, bízzunk Benne feltétel nélkül. A haditerv hihetetlennek tűnhetett, és mégsem kételkedtek. Nem mondták, Uram, ez nevetséges, a városvédők kinevetnek minket, meg hát, így soha be nem vesszük Jerikót. Egy kis sétától még nem fognak megijedni, és semmi különös nem történik. Hogyan reagáltunk volna mi erre a tervre? Mert az Úr tervei ma is mások, mint a mi elképzeléseink. Merjünk ráhagyatkozni az Úr tervére.

Azt is meg kell látni, hogy az Úr mindig abból indul ki, ami a rendelkezésre áll, ami van. Tudja, ők még nem egy szervezett nép, és nem egy kiképzett hadsereg, mégis lehet győzni. Az Úr a csapathoz alakítja a taktikát. Ezt kell nekünk is megtanulni: a csapathoz, a lehetőségeinkhez, a gyülekezethez kell alakítani az evangélium terjesztésének módszereit. Sőt, nem a módszeren, nem a modern eszközökön, hanem az Úrral való élő kapcsolaton van a hangsúly. Ha mindent az Úr szava szerint tesznek, akkor magától leszakad a város, az övék lesz ez a terület. Magától, azaz emberi érintés nélkül omlanak le a falak.

Józsué és a nép az Úrtól kapott ígéretre építenek, hat napon át megkerülik a várost, és semmi mást nem tesznek, de ezt az ígéretbe vetett hit alapján teszik. Tudják, hogy a hetedik napon övék lesz a város, mert az Úr döntött, nekik adta. Nem ők szerzik meg, hanem Istentől kapják. Fontos az ígéretekben való hit, hogy amit az Úr mondott, az úgy lesz. Nekünk csak arra kell koncentrálni, hogy a magunk részét megtegyük. A város megkerülése, a kürt megfúvása az ő dolguk, ha az Úr a kezükbe is adja a várost, de erre azért szükség van, ezt meg kell tenni. Nem mondhatják, ha úgyis a miénk lesz a város, minek kerüljük meg, minek fárasszuk magunkat. Ami a mi dolgunk, azt meg kell tennünk, ez a kicsi feladat is szükséges a sikerhez.

Józsuénak gondja van Ráhábra, nem feledkeznek meg róla. Jó, ha mi sem feledkezünk meg azokról, akik Isten országa ügyét segítik. Azt is lássuk meg, hogy ez nem zsákmányszerző akció, hanem honfoglalás. Ezért az Úrnak szentelt dolgokat az Úrnak kell adni. Ami az Úré, azt ne tartsuk vissza, mert azon nem lesz áldás.

Láttuk, hogy a Lélek gyümölcse csodálatos áldás Isten gyermekei életében (Gal 6,1-18). Nagyon kívánatos gyümölcs ez, és ha nincs jelen, akkor nagyon hiányzik. Azonban jó azt komolyan venni, hogy ez nem belőlünk származik, nem mi teremjük, semmilyen nemesítéssel nem lehet kitenyészteni, csak a Szentlélekek termi meg. Tehát, ha nincs jelen a Szentlélek az életünkben, a gyümölcséről se álmodozzunk. A Lélek gyümölcse csakis a nemes tőn terem, ez a tő pedig a Krisztus. Ha Krisztusban vagyunk, akkor teremni fog az életünk, mégpedig magától.

Az utolsó fejezetben sok fontos törvényszerűségről beszél az apostol, mert a hívő életnek is vannak törvényszerűségei, hiszen Isten országában rend van. A testvérek felelősek egymásért, szükséges, hogy segítsen egyik a másiknak. De aki segít, alázattal tegye, ne gőggel, mert bármikor ő is eleshet. Vannak terhek, amiknek a hordozásában segíthetünk, de van olyan teher, amit nem lehet megosztani, hanem nekem kell vinni. A maga porcióját mindenkinek magának kell vállalni. Az életem is az én porcióm, senki nem élheti helyettem, így vannak olyan vele járó feladatok, amiket vállalnom kell.

Fontos szabály, hogy amit vetünk, azt aratjuk majd. Gazból nem lesz nemes növény, ha tehát a világ gyomnövényét vetjük, ne is várjunk mást, ne várjunk búzát, krisztusi életet. Nekünk a legjobb vetőmag adatott, az ige, amely akár százszoros termést is hozhat, vessük hát örömmel és reménységgel. Vannak, akik a törvényhez akarnak visszatérni, mert a kereszt miatti üldözést el akarják kerülni. A könnyítés mindig azért történik, mert a kereszt botrányát nem akarjuk vállalni. Pedig a keresztről szóló beszédben rejlik Isten ereje. Pál életének középpontja a kereszt, minden döntő esemény ott ment végbe. Ott győzött az Úr a sátán felett.

A világra pedig úgy tekint, mint ami megfeszíttetett a számára, és magára is úgy néz, mint aki megfeszíttetett a világ számára. Érvényes ez rám is? Ki tudom mondani, hogy a világ megfeszíttetett a számomra, vagyis nincs már rám hatása?

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.