A
|
Jordánon való átkelés megerősítést jelentett
Józsué számára, mert mindez azt jelezte, valóban vele van az Úr (Józs 4,10-24).
A nép is felismerte, hogy Isten rá bízta őket, és hozzá is szól. Tehát
folytatódik a Mózes vonala, Isten Józsuét választotta ki, rajta keresztül
beszél népével. Az átkelés a hitüket is megerősítette, világossá vált számukra, hogy érdemes bízni az Úrban. Ők hittel fogadták a csodát, Istent dicsőítették érte,
megerősödött a hitük általa. Ma is sok mindent cselekszik az Úr, de mi már
tudományos magyarázatot találunk tetteire, sőt, nem is tartunk mindent csodának,
mert mi is képesek vagyunk rá. Jó, ha az élet történései között meglátjuk Isten
nyomait, ha nem tulajdonítunk mindent magunknak, hanem alázattal elfogadjuk, hogy ez
Isten munkája. Az Úr munkái bennünket is megerősítenek, hiszen jó tudni, hogy Ő
ma is jelen van, és hatalmasan cselekszik övéi között.
A papok a szövetség ládájával végig a folyóban álltak, így a nép a láda
mellett haladt el, szívüket átjárta az öröm, itt van az Úr. Nem vagyunk
magunkban. Másrészt az Úr marad utoljára, így az emberek szíve is megnyugszik,
nem kell félni, hogy a Jordán még akkor visszarendeződik, amikor ők benne
vannak. Isten mindig magára vállalja a garanciát, Ő soha nem menekül, és nem
fél, mert Mindenható. Ne féljünk mi sem, mert az Úr is jelen van, a Jordán nem
térhet addig vissza a medrébe, amíg át nem érünk a túlsó partra. Urunk adjon
bátorságot az induláshoz, és könyörüljön, hogy hittel menjünk tovább. A
tanítványok ezt nem értették, nem jutott el a szívükig, hogy ha a hajójukban van
Jézus, nem süllyedhetnek el. Jézus a garancia a biztonságos átkelésre, a célba
érésre. Ha a hajódban van Jézus, ha szavára indulsz, ne félj a feltornyosuló
hullámoktól, sem a viharos széltől. Az Úr soha nem hagy egyedül, mindig megvárja,
amíg kiérsz a partra, sőt, Ő segít át.
Az átkelés nem a nyugalmas életet hozta el számukra, hanem a harcot. Ezek
az emberek harcra készen keltek át, tudták, most tovább kell menni, és meg kell
harcolni a földért, a területért. A hívő élet nem nyugalmas élet, hanem harc.
Az evangélium terjedéséért meg kell vívni a csatát. Az ördög nem könnyen engedi
át a területet. És maga a krisztusi élet sem arról szól, hogy megtértünk, és így
beléptünk Isten országába, és nincs más dolgunk, mint a lelki üdülés. Krisztus katonái vagyunk, és az a feladatunk,
hogy lelkeket nyerjünk meg az Úrnak. Bizony, gyakran belesüppedünk ebbe a
világba, valahogy elkényelmesedünk, és megfeledkezünk az Úrtól kapott
feladatainkról.
Az átkelést követően letáboroznak, és Józsué azonnal fölállíttatja a
Jordánból hozott tizenkét követ. Fontos azonnal felállítani őket, fontos
megörökíteni a nagy eseményt, az Úr csodáját, mert ha nem azonnal cselekszenek,
elfeledkeznek róla. Minden más fontosabbá válik. Tehát amikor megtapasztaljuk
az Úr munkáját életünkben, azonnal készítsünk emlékeztetőt, és mondjuk el,
ezáltal is jelezve, hogy ez a történet nem rólam szól, hanem az Úrról. A öveknek is az a szerepük, hogy Istenre
mutassanak, vagyis majd ha elbeszélik történetüket, ne róluk, hanem Istenről
szóljon. Gyermekeik előtt ne ők legyenek a hősök, hanem Isten. Mindig Ő legyen
az első helyen, Őt emeljük ki, és ne magunkat. Bizony, mi szeretünk kitűnni, szeretjük,
ha minden rólunk szól, és az utókor is tudja, milyen szerepünk volt nekünk abban
a dologban. Megismerje a föld minden népe - tehát nem csak Izráel számára
bizonyságtétel, hanem azzá kell válnia a többi nép számára is.
Pál apostol felszólítja a galatákat, hogy álljanak meg a Krisztustól való
szabadságban (Gal 5,1-15). Krisztus szabadító, és szabadságra hívott el. Ez a
szabadság nem azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk, hanem azt, hogy
Jézus Krisztus követjük, és nem a törvénynek, nem a bűnnek szolgálunk. A szabadság
Krisztus követésében teljesedik ki. Krisztust követve világosan látjuk a jó utat, és nem akarunk arról
letérni. A törvény a megváltás szempontjából nem használ, aki visszatér, igába
hajtja a fejét, hiszen akkor az egész törvényt meg kell tartania. A
törvényeskedés veszélyes, ezért ne figyeljünk másra, csak az Úrra.
Nekünk is szól az apostol szava, ne engedjük magunkat újból a szolgaság
igájába fogni. Ha átéltem, hogy Jézus Krisztus megszabadított, ragaszkodjam a Szabadítóhoz.
Nekem kell nemet mondani mindenre, ami Tőle el akar szakítani. Soha ne
feledjem, hogy nem én szabadítottam meg magam a bűn szolgaságából, hanem az Úr Jézus
szabadított fel. Tehát én felszabadított rabszolga vagyok, és ebben a
szabadításban nem tudok a saját erőmből megmaradni, Rá van szükségem.
A szabadság ne legyen ürügy a testnek - bizony, gyakran találkozunk ezzel a
kísértéssel. Ha már szabad vagy, azt tehetsz, amit akarsz, akkor nyugodtan
megfoghatod a poharat is, mert pont az bizonyítja a szabadságot. Azonban ez nem
így van, akit az Úr megszabadított, az nem élhet vissza a kegyelemmel, nem
gondolhatja azt, hogy Ő mindent megtehet. A gonosz a testünk kívánsága által
akar elbuktatni, visszarántani korábbi bűneinkbe. Ne engedjünk neki. Az igazi
szabadság abban mutatkozik meg, hogy látom a veszélyt, és képes vagyok nemet
mondani. A bűnnek azért van nagy hatalma felettünk, mert a magunk erejéből
képtelenek vagyunk nemet mondani neki. A szabadítás által, Krisztusban elrejtve
válunk képessé arra, hogy nemet mondjunk. Valamikor meg kellett tenni, amit a
test kívánt, most már tudunk neki nemet mondani. Maradjunk meg Jézus nyomában,
mondjunk nemet a kísértőnek, és éljünk szabadságban.
HAGYJAD az Úr Istenre Te minden
utadat
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő
néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is
felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is
boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az
Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod,
Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te
végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod
Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint
kívánja Gyermekeid java.
5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi
vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó
Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A
bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és
kétség Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te
vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma
vár ránk: Utunk a mennybe visz.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése