A hegyre menj!

J

ózsué követeket küldött Jerikóba, mert úgy vélte, hogy az onnan kapott hírek által megerősödik a nép szíve (Józs 2,1-24). Még elevenen élt bennük a Mózes ideje alatt kapott hír, miszerint ez a föld meghódíthatatlan. A felderítők munkáján keresztül üzen számukra az Úr, és felkészíti őket. A hírek arról tesznek bizonyságot, hogy Isten előttük jár, és ezt a földet valóban nekik adta, nincs más dolguk, mint birtokba venni. Az Úr minket is gyakran megerősít, hogy tovább merjünk menni, hiszen oly könnyen megtorpanunk, és fel akarjuk adni. Miért? Mert félünk? Mitől van bennünk félelem? Attól, hogy mindig magunkra nézünk, és akkor elcsüggedünk. Hiszen Izráel népe sem volt önmagában alkalmas arra, hogy elfoglalja az ígéret földjét. Azonban az Úr megkészítette előttük az utat. A kémek fel fogják ismerni, hogy Isten népe előtt járt. Ez a föld nem a jövőben lesz az övék, hanem már most az, mert az Úr nekik adta. Akkor is így van ez, ha még ők nem ott élnek, ha még ezt nem látják. Így adta nekünk az Úr Jézus győzelmét Isten, mehetünk azzal a hittel, hogy minden a miénk.

A kémek egy parázna nőnél húzódtak meg, mert úgy gondolták, az nem lesz feltűnő. Azonban elterjedt a hírük, felismerték őket, de az a nő elrejtette ezeket az embereket. Miért tette? Mert hitt Izráel Istenében. Felismerte a történetükről szóló hírek alapján, hogy Izráel Istene az Úr mindenek felett. Tudta, hogy Isten nekik adta ezt a földet. Ez a jerikói asszony ismerte Istent és a terveit. Én ismerem-e az Urat? Ismerem-e a terveit? Mivel tudta, hogy ezt a földet Izráelnek adta az Úr, döntött. Nemcsak ismerte az üdvtervet, hanem bele is illeszkedett. Nem elég ismerni mindazt, amit az Úr kijelent a számunkra, hanem fel kell ismerni, hogy eljött a döntés ideje, az életem, az örök életem függ attól, hogyan döntök. Ez az asszony az élet, a jövő oldalára állt. Az élet és a jövő Krisztus oldalán van. Állj mellé, és életre jutsz!

Az asszony komolyan vette az Izráel életéről szóló bizonyságtételt. Meghallotta a kivonulás és a Vörös-tengeren való átkelés történetét; felismerte, hogy mindezt Isten vitte végbe. Ezek alapján úgy döntött, hogy ő ehhez az élő és hatalmasan cselekvő Úrhoz akar tartozni. Mi nem ilyen szívvel hallgatjuk a történeteket, mi már csűrjük-csavarjuk, okoskodunk, és azt is kétségbe vonjuk, hogy megtörtént. Így azután lemaradunk az életről. Olvassuk és hallgassuk mi is ilyen nyitott szívvel és élő hittel a bibliai történeteket. Halljuk meg az Úr szavát, és adjuk át Neki az életünket. Mindehhez bátorságra van szükség, hiszen ez az asszony a döntése által saját népével került szembe.

Fontos még, hogy a követeket a hegyre küldi ez a nő. A hegy ad menekülést az Úr gyermekei számára. És ez előremutat a Golgota hegyére. Az egész Szentírás azt üzeni, a hegyre menj. A Golgotára menekülj, és élni fogsz. Ott van az élet, a forrás. A hegyen találkozhatunk Krisztussal és láthatjuk meg, hogy mit tett értünk. Menjünk mi is a hegyre.

Pál rámutat, hogy gyakran alatta élünk annak, ahogy élhetnénk (Gal 4,1-11). Hiszen már Krisztusban Isten örököseiként járhatjuk ezt a földi életet. Azonban ebből gyakran nem látszik semmi. Olyanok vagyunk, mint a szolgák, a koldusok. Miért? Mert nem látjuk, hogy minden a miénk. Nem ismerjük Isten országa gazdagságát, és úgy élünk, mintha szolgák lennénk. Az idősebbik fiú sem ismerte fel, hogy vele van az atya, és így mindene az övé. Fiúként szabadon rendelkezhet mindazzal, ami az atyáé. Megláttam-e már ezt? Merek-e fiúként élni? Ragadjuk meg az Úrtól kapott lehetőséget, és építsünk Jézus nevére.

Az idők teljességében, a megfelelő időben jött el Jézus, hogy megmentsen. Igen, csak Ő képes megmenteni a bűn és az ördög hatalmából. Ő mindig megfelelő időben érkezik, akkor, amikor kell. Általa lehetünk Isten fiai. Nagy kiváltság, hogy Istent Atyánknak nevezhetjük. Bizalommal mehetünk Hozzá. Abban a hitben, hogy törődik övéivel.

Isten nélkül bálványoknak szolgálunk. Amikor megismerjük Őt annak, Aki, örömmel bízzuk Rá magunkat. De ismerem-e? Jól ismerem-e Istent? A Galaták nem jól ismerték, ezért az a veszély fenyegette őket, hogy visszatérnek pogány szokásaikhoz. Ismerjük meg az Urat, olvassuk az igét, és engedjük, hogy bemutatkozzon, elmondja, hogy kicsoda Ő. Azért nem ismerjük jól, mert mások véleményéhez igazodunk, és nem a kijelentéshez. Legjobban Jézusban mutatta meg magát a számunkra. Olyan az Isten, amilyen Jézus.

A BIBLIÁT HA FELNYITOD

1.  

A Bibliát ha felnyitod,

Mily nagy csodát mutat neked!

Megnyílik benne fenn az ég

S itt lenn a szíved és szemed.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

2.  

E drága könyv tükör neked,

Megláthatod te szívedet;

Oly szennyes az s oly elveszett,

De Jézus által új lehet!

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

3.  

Az Úr szerelme benne szól,

És zengve zúg Atyánk szava,

Az elveszettnek így mutat

Napfényes utakat haza.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

4.  

Elmondja a kereszthalál

S feltámadás örömhírét,

Mint vitte végbe Jézusunk,

Mit kezdettől Atyánk ígért.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

5.  

Új élet magva szent Igénk,

S e pusztán át a manna is,

A lábunknak szövétneke,

Amíg utunk hazánkba visz.

Urunk szava, te égi fény,

Ragyogj a nagyvilágon át,

Míg üdvözül ezernyi nép,

S nap űzi szét az éjszakát!

Isten áldásával.