2015. április 13., hétfő

Felismerhető kegyelem

A
mikor az Úr megszabadítja népét, egy teljesen új élet kezdődik (Ez 45,1-25). Nem a régi folytatódik bizonyos változtatással, hanem egy teljesen új indul el. Ezt hirdeti Ezékiel a nép számára. Újból fel kell építeniük az életet, de ezt már az Úr szavára való figyelés által. Most már Isten szava irányítja őket, és nem a saját elképzeléseik szerint cselekszenek. 
Az első: mindenki megkapja a maga örökségét. Tehát Isten mindenkire odafigyel. Nem lehet, hogy valaki magának szerez meg mindent. Az Úr számára mindegyik törzs fontos. Jó ezt látni, mai világunk ragadozó elven működik. Mindenki igyekszik magának minél nagyobb szeletet kikanyarítani az élet tortájából, az igében pedig Isten osztja szét a területet. Azonban nemcsak Izráel, hanem mi is bízhatunk abban, hogy az Úr megadja örökségünket. Isten országából minden Jézuskövető kap. Mindenki a maga részét kapja, mert az Úr ismeri szükségeinket.
Át kell hangolni a szívünket Isten országa rendjére. Itt nem én szerzem meg a dolgokat, hanem az Úr adja meg, amire szükségünk van. Isten országa nem a szerzésen, hanem az ajándékozáson alapul. Itt semmit nem lehet megszerezni, hanem mindent kérhetek mennyei Atyámtól, és Ő ad azoknak, akik kérnek Tőle. Próbáljuk gyakorolni magunkat ebben. Ne megszerezni igyekezz, ne elvenni akard a másikét, hanem kérj!
Amikor megkapják örökségüket, felajánlanak az Úrnak az országból egy részt, ami szent terület lesz, az Úr és az Úr szolgái területe lesz ez. Megtanulják, hogy nekik kell helyet adni az Úr számára. Isten nem vesz el semmit erőszakkal, nekünk kell úgy dönteni, hogy odaadjuk a Számára. Nekünk kell megnyitni a szívünket, hogy bejöhessen oda. És ha belép az életünkbe, szent hellyé alakítja. Az Úr jelenléte szenteli meg a szívünket. Mert az a hely a szent, ahol Ő van.
Az új élet teljes változást jelent. Az egymáshoz és a munkához való hozzáállás változását is. Most már törvényesen és igazságosan fognak eljárni. Ki kell mondani: elég volt a bűnből, a hamisságból, és Isten törvénye szerint akarunk élni. Az tudja kimondani, hogy elég volt a bűn, aki megutálta, akinek fáj mindaz, amit korábban tett. Ez a változás az új szív következménye. Korábban arról szólt Isten, hogy élő szívet ajándékoz nekik. A törvény már a szívükbe lesz beleírva, lényük részévé válik Isten akarata, ezért tudják cselekedni.
Pál tovább írja bizonyságtételét, részletesen a galaták elé tárja korábbi életét és az Úrnak lényét átalakító munkáját (Gal 1,10-2,10). Mert Pál Krisztus kegyelme által lett azzá, aki. Ő nem iskolában képezte magát, nem tankönyvekből ismerte meg az Úr munkáját és a drága kegyelmet. Mindent az Úr végzett el az életében. Ő Krisztus által megragadott ember. Jó, ha engem is megragad a Krisztus. Ez a lényeg, ne én ragadjam meg és ki az igét, hanem engedjem, hogy az ige ragadja meg az életemet, és alakítsa.
Pál az evangélium hirdetésére szánta az életét - az evangélium örömhír, ami az Úr munkájáról szól. Arról, hogy Jézus Krisztus kifizette adósságomat, és ezáltal Isten gyermeke lehetek. Az evangélium nem emberi vélemény, hanem Jézus Krisztusról szól, mindarról, amit Ő tett értünk, és amit nekünk ajándékoz. Ő nem megtanulta az evangéliumot, hanem az Úr Jézussal való közösségben kapta. Az Úrtól kapta. Erre van nekünk is szükségünk, nyitott szívvel Elé állni, és várni, hogy kijelentse magát, hogy megismertesse velünk lényét és akaratát. Nincs csodálatosabb annál, mint amikor szomjas szívvel keresem Őt, és átélem, hogy nekem ajándékozza ismeretét. Az igét olvasva, lépésről lépésre tárja fel előttem lényét az Úr. Ezt élte át Pál is. Az arábiai félrevonultságban az igére hangolódott, és egyre jobban megismerte általa Jézust, személyes tapasztalatait az ige bizonyosságára helyezte.
Visszatekintve, nemcsak az Úr munkájáról beszél, hanem őszintén vállalja élete sötétebb részét is. Megvallja, hogy korábban üldözte Jézust. Vállalja a múltját. Ez fontos, múltunkat, régi magunkat mindig vállalni kell. El kell mondani, ilyen voltam, és ilyenné formált az Úr. Ma már ilyen vagyok, de ezt a változást az Úrnak köszönhetem. Vállald régi életed, hogy mindenki láthassa, milyen nagy hatalma van az Úrnak. Mert ha engem újjá tudott formálni, akkor másoknak is van esélyük.
Pál megváltozott életének híre elterjedt, szinte előtte járt, és ahol még nem fordult meg, ott is hallottak arról a változásról, amit az Úr végzett el benne. Ezt a változást hallva az Urat dicsőítették. Ez a lényeg, ne engem, hanem az Urat dicsőítsék mindazért, ami történt bennem. Ne engedjünk a kísértőnek, aki arra akar rávenni, hogy saját érdemünknek tüntessük fel szabadulásunkat, az új életünket. Minden az Úr munkája, és Őt illeti a dicséret.
Pál mindenkinek az evangéliumról beszélt, arról, ahogyan kapta, mert az apostoloknak is arra van szükségük. Pál az Úrtól szabadságot kapott, mert a tanítványság szabadság, amelyben egyedül az Úr Jézus szava vezet bennünket.
Pál nem emberekhez igazítja tanítását, mert tudja Isten nem nézi az emberek személyét. Az Úr mindig azt nézi, ami a szívünkben van. A tanítványok is testvérek az Úrban. Nem többek Pálnál azért, mert személyesen látták az Urat. Nincs másodrangú keresztyénség. Akit az Úr elhív, az az Ő tanítványa, és lényegtelen, hogy előtte az élet mélységeit vagy magasságát járta. Nem számít az Úr előtt, hogy rabszolga, szenvedélybeteg, hajléktalan voltam, de az sem jelent előnyt, ha társadalmam kiemelkedő alakjaként élem az életem. Egyedül a Krisztusba vetett hit, a Neki való engedelmesség számít. Az a lényeges, hogy ne a külsőségek, hanem a kegyelem látszódjék az életemben.



 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem


1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.
2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.
3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.
4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.



Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése