Ne rutinból

A

z Úr tetteinek híre eljutott a Kánaán földjén élő királyokhoz, akik erre összefogtak, hogy Izráel ellen harcoljanak (Józs 9,1-15). Az Úr diadalmasan vitte előre Izráelt, sem Jerikó, sem Aj nem tudott neki ellenállni. A haditerv és a vezetés bevált. Amennyiben elfogadjuk az Úr tervét, és rábízzuk magunkat vezetésére, mi is győzelmesen haladhatunk előre. Izráel megtapasztalta, hogy az Úrral van előrehaladás, és az akadályok is leomlanak. Az első keresztyének is hasonlót éltek át, amikor elindultak az evangéliummal. Az Úr megáldotta bizonyságtételüket, és egyre több gyülekezet jött létre.

Az ellenséges népek szövetkeznek Izráel ellen. A népek mindig Isten népe ellen fognak össze, akkor van egyetértés köztük, amikor az Úr népe ellen kell harcolni. Az Úr elleni harc hozza össze a gonoszt, ahogyan Pilátus és Heródes is Jézus elítélése kapcsán békült ki egymással. Az Úr azonban nem úgy harcol, ahogyan ellenségei, még a keresztre vezető úton is megbékélést hozott két ellenség között. Ne ijedjünk meg az ellenség összefogásától, mert Jézust le nem győzhetik. Az utolsó nagy csatában sem sikerül győzniük, Jézus lesz a győztes. Abban tevékenykedhetünk, hogy ne ellene, hanem érte fogjunk össze. Jézusban bízva, nevét segítségül hívva nagy dolgokat vihetünk végbe, visszaszoríthatjuk a gonoszt, amely ma óriási erővel nyomul előre. Van úgy, hogy úgy érezzük, minden összefogott ellenünk, semmi nem akar sikerülni, de ne csüggedjünk, és ne adjuk fel, hanem tekintsünk az Úrra, az Ő segítsége bizonyos. Nem azt ígéri, hogy soha nem lesz baj, nem ér nyomorúság, hanem így szól: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46,2). Mindig biztos segítség, vagyis mindig számíthatunk Rá. Ő sohasem hagy cserben. Legföljebb mi nem számítunk Rá, mert inkább magunkban bízunk, magunkra építünk.

Józsué a gibeóniak ravaszságával szembesül. A fegyveres csapatok ellen könnyebb a csata, a ravaszság ellen nehezebb küzdeni. Ilyen helyzetekben még jobban rászorulunk az Úr segítségére. Józsué és a nép úgy gondolták, a helyzet egyértelmű, és szövetséget kötöttek velük. Ez hiba volt, az Úrhoz kellett volna fordulniuk, de a korábbi sikerek megtévesztették őket. Elfelejtették, hogy győzelmeiket az Úrnak köszönhetik. Nem a maguk ereje, bölcsessége, haditerve eredményezte a két város elfoglalását, hanem Isten adta nekik őket. Milyen hamar elfeledkezünk az Úrról, úgy gondoljuk, minket nem lehet megtéveszteni, de ne feledjük, hogy az ördög gyakran világosság angyalának adja ki magát. Isten ellensége nem egyenesen jön, hanem igyekszik megtéveszteni, félrevezetni. Ezért mindenkor az Urat kell kérdeznünk. Soha ne legyünk túl magabiztosak, ne gondoljuk, mi már rutinból is megoldjuk, mert a gonosz semmit sem változott. Az ő terve továbbra is az, hogy ölje az embert, és örök pusztulásba taszítsa. Soha ne higgyünk a gonosznak, hanem keressük az Úr oltalmát. Soha ne magunkban, hanem az Úrban bízzunk. Péter csupán magában bízott, és elbukott. Jó azonban látni, hogy az Úr kegyelme lehajol még az elesett emberhez is, és felkínálja számára a talpra állást.

A gonosz taktikája a gyors döntés kikényszerítése. Nem engedi végiggondolni a lehetőségeket. Mindent megtesz, hogy ne járjunk gondosan a dolgok után. Itt is meggyőzte Józsuét, aki nem ellenőrizte le az információt. Talán azt gondolta, így megspórolhatja a harcot. Azonban a harc soha nem spórolható meg, a gyors, az átgondolás, az imádkozás nélküli döntés soha nem jó. Mielőtt döntünk, kérdezzük meg az Úr akaratát. Ma megkérdezted-e az Urat? Hogyan indultál feladataidnak? Megkérdezted, hogy az Úr mit akar, vagy mentél a fejed után?

A kereszten való diadalról olvastunk a tegnapi szakasz végén (Kol 2,16-23). Olyan jó feleleveníteni és erősíteni vele a szívünket. Isten diadalmaskodott minden ellenség fölött, le vannak győzve. Így azután ebből a győzelemből merítsünk erőt mindennapi harcainkhoz. Ne feledjük, győztes hadvezér seregébe tartozunk. Ő hatalmasabb a bennünk lévő ellenségeknél is, ha segítségül hívjuk, győzedelmeskedhetünk.

Pál apostol rámutat, hogy mindenkor a győztes Úrra figyeljünk. Ne engedjünk idegen, de tetszetős tanításoknak. Mert mindig az a tetszetős, ahol eredményt lehet felmutatni. Kolosséban is olyan területre akarták a gyülekezet tagjait irányítani, ahol a saját tetteiken, a saját bölcsességükön volt a hangsúly. Az egyház feje Krisztus, vagyis Ő irányítja övéi életét. Őhozzá ragaszkodjunk mindenek felett. Ne engedjünk tetszetős véleményeknek, és ne ragadjuk ki az Úr kezéből az irányítást.

Krisztus tartja össze az egyházat, és nem az emberi hagyományok és szokások. Őáltala van növekedésünk is. Minden áldás Krisztusban van, a tanítványok élete az Úrtól való kapcsolattól függ.  Kapcsolatban vagyok-e Vele? Hit által erősödhet a kapcsolat és tapasztalhatok meg növekedést.

Aki átadta az életét az Úrnak, az meghalt a világ elemei számára. Vagyis az Úr Jézus tanítványaira nincs hatása azoknak a hiedelmeknek és okkult dolgoknak, amik a világ fiait megkötözve tarják. Aki Krisztusban van, szabad, de ragaszkodjunk is szabadságunkhoz. Ne engedjük magunkat visszacsábítani a bűn útjára, maradjunk meg hitben és az Úrnak való engedelmességben. Számunkra már nem a ne nyúlj hozzá, a nem szabad a lehetőség, hanem Krisztus szabadsága. A keresztyén élet nem arról szól, mit nem szabad, és nem görcsben tart, hanem az igazi szabadságot hozza el számunkra. Krisztus felszabadít, és tágra nyitja előttünk Isten országa kapuját és annak lehetőségeit. Éljünk ma is Krisztussal, járjunk mindig a nyomában és ismerjük meg egyre jobban Őt és országát.

VELEM VÁNDOROL UTAMON JÉZUS

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.