Jöjj elő a rejtekből

I

sten népe életének központja a templom, benne találkozik Istennel, és ott éli át a külső-belső megtisztulást (Ez 40,28-49). A templomban lélegzi ki az ártó gondolatokat, mindazt, ami a világból rárakódott, és lélegzi be az Úr tiszta levegőjét. Levegőcsere nélkül nem lehet élni. Ezt biztosítja a nép számára a templom, ott élhetik át, hogy új, friss levegő, Isten országa áramlik a lelkükbe. A templom felépüléséről szóló kijelentés azt üzeni, hogy eljön a szabadulás ideje, és amikor hazatérnek, ismét teljes értékű életet élnek. Ezt a teljességet fejezi ki a templom. Nélküle nincs teljes élet. Isten nélkül nem lehet teljes az életünk. Az Úrral való élő kapcsolat nélkül megbetegszik az életünk, mert lényünkbe van írva a Vele való kapcsolat utáni vágy. Kitörölni nem tudjuk, és csak akkor leszünk boldogok, áldottak, ha él a kapcsolat mennyei Atyánkkal.

A teljes értékű élet és hitélet jövőjét a templomról szóló ígéret erősíti meg a fogságban élők számára. Ezt erősíti meg az áldozat bemutatását előkészítő helyekről és eszközökről szóló látomás. A hitéletet az áldozatok bemutatása teszi teljes értékűvé. Szükség van áldozatra, mert az ember bűnös, és Isten elé csak úgy járulhat, ha ezzel tisztában van, és kéri az Úr bocsánatát. Amikor a próféta részletesen ír az áldozatok előkészítéséről, helyiségekről, asztalokról, más eszközökről, bizonyságot tesz arról, hogy ismét rendszeres lesz az áldozat bemutatása, vagyis tartósan otthon fognak élni.

Most, így nagypéntek után, világosan látjuk, milyen fontos szerepe van az áldozatnak, de azt is látjuk, hogy már nem nekünk kell azt bemutatni. Isten azért küldte el a Fiát ebbe a világba, hogy Isten Bárányaként magára vegye minden bűnünket, és meghaljon értünk. Azonban az áldozat előkészítése időigényes volt, ez azt üzeni, ne siessünk az Úr közelébe, ne csapjuk össze és ne tudjuk le a csendességünket, ne az vezéreljen, minél hamarabb legyünk túl rajta, hanem szánjunk időt az Úrra. A csendben láthatjuk meg Őt, és hallhatjuk meg szavát. Isten nem siet, és nem kapkodik. Őt nem irányíthatjuk, jelenlétét és szavát nekünk kell megvárni.

A kereszt előtt elcsendesedve gyógyulhat az életünk, hiszen az a hely lelkünk gyógy- és rehabilitációs központja. Nekünk van hova menni lelki és testi betegségünkkel is. Van kihez fordulni, az Úr vár ránk. Sőt, vár a kereszten, várja, hogy vigyük Hozzá bűneinket, tárjuk fel Előtte lelkünket. Csakis ott szabadulunk meg önvádunktól, ott látjuk meg igazi értékünket, mert Jézusban nyerjük vissza eredeti értékünket, amit a bűn elvett. A szombati csend összeköt Urunkkal, de összeköt egymással is.

Az ünnep idejére igyekeznek eltávolítani a zsidók a holttesteket, vagyis úgy tesznek, mintha nem történt volna semmi (Jn 19,31-42). A keresztről eltűnnek a testek, de mindaz, amit elkövettek, tény marad. Mi is hányszor bűneink külső jegyeit akarjuk eltüntetni, majd megtartjuk az ünnepet, és azt gondoljuk, minden rendben van. Holott csak akkor jönnek rendbe dolgaink, ha belülről változunk, ha szívünkből tűnik el a bűn. Az pedig csak úgy lehetséges, ha az Úr kegyelme eltörli azokat.

A kereszt körül történteket János mondja el, úgy, mint szemtanú, és bizonyságtétele hiteles, hiszen, ami történt, mélyen beleivódott a lelkébe. Maradandó nyomot hagyott benne az a látvány, hogy Jézus lábait nem kellett eltörni, mert már halott volt. Az apostol rádöbbent, hogy az Írás teljesedett be, mert az Úrnak gondja van arra, hogy beteljesedjenek a próféciák. És ezek a próféciák jelzések a kereső lelkek számára, ezek alapján tudják beazonosítani, hogy Jézus valóban a Krisztus. Amit János mond, illetve idéz, ma is útmutatás, nézzünk a kereszten lévő Jézusra. Emeljük Hozzá fejünket, és lássuk meg, hogy miattunk, érettünk és helyettünk szenvedett.

A tanítványok szertefutottak, nincs senki, aki levegye Jézus testét a keresztről, és eltemesse. Mindenki saját magát félti. Mennyire így vagyunk mi is, mindig magunkra figyelünk, minket ne érjen semmi bántódás, nekünk jó legyen.  Azonban mégis van valaki, akinek fontos az Úr. Eddig még nem láttuk arimátiai Józsefet, de amikor szükség van rá, előjön. Nem hangoskodott, nem bizonygatta, mennyire hívő és tanítvány, de amikor senki nem mer nyilvánosan Jézus mellett kiállni, akkor ő odamegy Pilátushoz. Most, a legjobb időben kilép a titkolózásból, és nyíltan vállalja tanítványságát. Fél, de most legyőzi félelmét. Hogyan képes rá? Úgy, hogy nagyobb a Jézus iránti szeretete, mint a félelme. A Jézus iránti szeretetünk győzheti le félelmeinket. Ez a legjobb terápia, szeressük Jézust, és ez elűzi félelmeinket. Az Iránta való szeretet áthidalja a félelmet, előhoz a rejtekből, és nagy tettekre tesz képessé.

Még Nikodémus is eljött, az éjszakai látogató most nappal vállalja Jézust. Másrészt milyen jó, hogy ők most vállalják Jézust, hiszen nem mehet akárki Pilátus elé. Az Úr mindig a megfelelő időben, a megfelelő személyeket hozza elő. Előtte Pilátus ajtaja is megnyílik. Az Úr mindig övéi előtt jár, és megkészíti számukra az utat.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.