Megbocsátotta minden bűnünket

A

z Aj fölötti győzelmet hálaadás és oltárépítés követi (Józs 8,30-35). Az Ébál hegyén készül az oltár, Mózes útmutatásai szerint. Nem mennek hálaadás nélkül tovább. Így fejezik ki Istennek hálájukat, és tesznek bizonyságot arról, hogy Istentől kapták a földet és a győzelmet is. Az első mozzanat az oltárépítés, legyen hol bemutatni az áldozatokat, mert az áldozatbemutatás bűnvallás és hálaadás. Mi az első az én számomra? Mindenért hálát adok? Oda megyek az Úr elé és megköszönöm munkáját, hogy győzelemmel ajándékozott meg? Hányszor álltunk vereségre, vagy láttuk esélytelennek magunkat és kértük az Úr segítségét, és Ő megkönyörült rajtunk. Ezt követően megköszöntük irgalmasságát?

Az oltár mindig a bűnre és a hálaadásra emlékeztet. Rámutat Isten kegyelmére, és rádöbbenünk, hogy Ő elé csak bűnbánattal járulhatunk. A mi oltárunk a kereszt, ahol Isten Fia bemutatta az örök áldozatot. Ezt nem kell ismételni, érvényes mindig, de szükséges állandóan feltekinteni rá. A kereszt döbbent rá bűneinkre és mutatja meg a számunkra, mibe került Istennek az életünk.

Józsué másolatot készített a törvényről. Rájött, nem elég csak egy példány, hanem sokszorosítani kell. Ha nem is a mai formában történt ez meg, de kövekre felvéste az Úr szavait. A nép jelenlétében történt mindez, az Úr ládája előtt. Vagyis jelen van Isten, népe Előtte áll. Majd fel is olvassák, hogy ne csak a kőtáblán legyen, hanem a szívükben is. Mert az Úr azért szólt, hogy szívünkbe rejtsük szavait, nem emléknek adta, amit néha előveszünk és gyönyörködünk benne, vagy majd vendégeknek mutogatjuk, nálunk megvan az Úr szava. Bizony, sok ember számára csupán kiállítási tárgy, hadd lássa mindenki, van Bibliája, de nem olvassa, így azonban megfossza magát az Úr jelenlététől, az ige erejétől.

Mindent felolvastak, egy ige sem maradt ki. Tehát nem szelektálva olvastak, nem ők döntötték el, mit akarnak hallani és mit nem, hanem mindent meghallgattak, amit az Úr leíratott. Minden igére szükségünk van, mégis néha válogatunk, ami nehezebben érthető, kihagyjuk, vagy gyorsan átsiklunk fölötte. Fontos, hogy sorban olvassuk a bibliai könyveket, ne hagyjunk ki semmit, mert nem véletlenül írattak meg. Amit tegnap nem értettem, az ma lehet, hogy kibomlik előttem. Az áldást és az átkot is fölolvasta Józsué. Az áldás még rendben van, de az átkot is? Nem lehetett volna eltekinteni tőle? Nem, a kemény szavakra is szükség van, bár mi azokat nem szeretjük. A mindennapi életben megharagszunk, ha rámutatnak hibáinkra, az igében pedig kikerüljük az ítéletes részeket. Azonban ezek által is formál az Úr. Az átok figyelmeztet arra, hogy milyen következményei lesznek, ha nem vesszük komolyan az Úr szavát.

Azért van áldás és átok is, mert az Úr szava olyan, mint a vetőmag, ha elszórjuk, áldás és élet fejlődik ki belőle. Ha azonban nem élünk az igével, megmarad a gyom a szívünkben. Hiszen a gyom már előre benne van a talajban, azt nem kell elvetni. Csak a búzát szükséges vetni, ha termést akarunk, vetés nélkül nincs búza, gyom azonban igen. Az átok fejezi ki a gyomot. És ha nem szól az ige, a gyom ellepi az egész életünket, ki sem fogunk látszani belőle. Így tehát hirdessük az igét, mert amíg szól az Úr szava, van esély a gyom visszaszorítására és az áldás kiterjesztésére.

Az apostol továbbra is Krisztusra mutat rá (Kol 2,1-15). Ő mindig Krisztusra mutat, hiszen számára Krisztus az élet. Megtapasztalta, átélte, hogy Őbenne tárult fel az igazi élet. Azért tusakodik és fáradozik, hogy Krisztusban teljes bizonyosságra jussanak el. Teljes bizonyosság afelől, hogy Jézusért megbocsáttattak a bűneim, és örök életem van. Igen, ez nem bizonytalan dolog, hanem lehet meggyőződésünk felőle. Isten kegyelme megbízható, Ő nem téveszt meg minket. A kegyelem, tehát az adósságelengedés valóság, és ha hittel elfogadom, akkor az enyém lesz. Ahogyan a felhőt eltörli az Úr, úgy törli el vétkeinket, és többé nem emlékezik meg róluk.

Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse. Aki meg akar gazdagodni, hit által keresse Jézust. Minél jobban megismerem Őt, annál inkább feltárulnak előttem Isten mélységei. Az Atyát Jézus által ismerhetem meg. Őt szemlélve tárul fel lényének minden titka. Jézusban az élet, az üdvösség kincsei vannak elrejtve. Csakis hit által lehet feltárni őket. Minden, ami az üdvösséges és az áldott élethez szükséges, Krisztusban elérhető, megtalálható. Nincs többre szükségünk, mint amit Ő kínál. Általa bővelkedni fog az életem hálaadásban, egyre inkább megtapasztalom az Úr erejét a mindennapokban. Minél jobban megismerem az Urat, és engedem Őt megnyilvánulni, annál erősebbé válik a hitem. Annál nagyobb dolgokra leszek képes Isten országáért, hiszen nem a magam, hanem az Úr erejére támaszkodom.

Minden Krisztusban érkezik meg az életünkbe. Benne Isten van jelen, az Ő teljességével találkozunk. Krisztussal halunk meg a bűn számra, és Vele támadunk fel egy új életre. Amíg Jézust nem ismerem, halott vagyok a bűn miatt, azonban Jézusért minden bűnünket megbocsátotta. Igen, minden bűnünket, nincs semmi kifelejtve, és nincs semmi, amire ne lenne elég az Úr áldozata. A teljes listát, az egész adóslevelet odaszegezte a fára. Vagyis minden adósságom ki van fizetve. Nincs senki, aki azt mondhatná, az Ő bűneire nincs bocsánat, mert az Úr minden bűnért eleget tett a kereszten. Csak nézz hittel a keresztre, és megújul az életed. Megújul, mert onnan az Úr drága kegyelme árad feléd, amely minden bűnt eltörül. Ő lefegyverezte a gonoszt, ezért bátran forduljunk vele szembe. Az Úr győzött, ne félj! Ne fordulj vissza, mert a sátán már fog nélküli oroszlán. Jézusé a győzelem, csak bízz Benne ma is.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.