Megbocsátotta minden bűnünket

A

z Aj fölötti győzelmet hálaadás és oltárépítés követi (Józs 8,30-35). Az Ébál hegyén készül az oltár, Mózes útmutatásai szerint. Nem mennek hálaadás nélkül tovább. Így fejezik ki Istennek hálájukat, és tesznek bizonyságot arról, hogy Istentől kapták a földet és a győzelmet is. Az első mozzanat az oltárépítés, legyen hol bemutatni az áldozatokat, mert az áldozatbemutatás bűnvallás és hálaadás. Mi az első az én számomra? Mindenért hálát adok? Oda megyek az Úr elé és megköszönöm munkáját, hogy győzelemmel ajándékozott meg? Hányszor álltunk vereségre, vagy láttuk esélytelennek magunkat és kértük az Úr segítségét, és Ő megkönyörült rajtunk. Ezt követően megköszöntük irgalmasságát?

Az oltár mindig a bűnre és a hálaadásra emlékeztet. Rámutat Isten kegyelmére, és rádöbbenünk, hogy Ő elé csak bűnbánattal járulhatunk. A mi oltárunk a kereszt, ahol Isten Fia bemutatta az örök áldozatot. Ezt nem kell ismételni, érvényes mindig, de szükséges állandóan feltekinteni rá. A kereszt döbbent rá bűneinkre és mutatja meg a számunkra, mibe került Istennek az életünk.

Józsué másolatot készített a törvényről. Rájött, nem elég csak egy példány, hanem sokszorosítani kell. Ha nem is a mai formában történt ez meg, de kövekre felvéste az Úr szavait. A nép jelenlétében történt mindez, az Úr ládája előtt. Vagyis jelen van Isten, népe Előtte áll. Majd fel is olvassák, hogy ne csak a kőtáblán legyen, hanem a szívükben is. Mert az Úr azért szólt, hogy szívünkbe rejtsük szavait, nem emléknek adta, amit néha előveszünk és gyönyörködünk benne, vagy majd vendégeknek mutogatjuk, nálunk megvan az Úr szava. Bizony, sok ember számára csupán kiállítási tárgy, hadd lássa mindenki, van Bibliája, de nem olvassa, így azonban megfossza magát az Úr jelenlététől, az ige erejétől.

Mindent felolvastak, egy ige sem maradt ki. Tehát nem szelektálva olvastak, nem ők döntötték el, mit akarnak hallani és mit nem, hanem mindent meghallgattak, amit az Úr leíratott. Minden igére szükségünk van, mégis néha válogatunk, ami nehezebben érthető, kihagyjuk, vagy gyorsan átsiklunk fölötte. Fontos, hogy sorban olvassuk a bibliai könyveket, ne hagyjunk ki semmit, mert nem véletlenül írattak meg. Amit tegnap nem értettem, az ma lehet, hogy kibomlik előttem. Az áldást és az átkot is fölolvasta Józsué. Az áldás még rendben van, de az átkot is? Nem lehetett volna eltekinteni tőle? Nem, a kemény szavakra is szükség van, bár mi azokat nem szeretjük. A mindennapi életben megharagszunk, ha rámutatnak hibáinkra, az igében pedig kikerüljük az ítéletes részeket. Azonban ezek által is formál az Úr. Az átok figyelmeztet arra, hogy milyen következményei lesznek, ha nem vesszük komolyan az Úr szavát.

Azért van áldás és átok is, mert az Úr szava olyan, mint a vetőmag, ha elszórjuk, áldás és élet fejlődik ki belőle. Ha azonban nem élünk az igével, megmarad a gyom a szívünkben. Hiszen a gyom már előre benne van a talajban, azt nem kell elvetni. Csak a búzát szükséges vetni, ha termést akarunk, vetés nélkül nincs búza, gyom azonban igen. Az átok fejezi ki a gyomot. És ha nem szól az ige, a gyom ellepi az egész életünket, ki sem fogunk látszani belőle. Így tehát hirdessük az igét, mert amíg szól az Úr szava, van esély a gyom visszaszorítására és az áldás kiterjesztésére.

Az apostol továbbra is Krisztusra mutat rá (Kol 2,1-15). Ő mindig Krisztusra mutat, hiszen számára Krisztus az élet. Megtapasztalta, átélte, hogy Őbenne tárult fel az igazi élet. Azért tusakodik és fáradozik, hogy Krisztusban teljes bizonyosságra jussanak el. Teljes bizonyosság afelől, hogy Jézusért megbocsáttattak a bűneim, és örök életem van. Igen, ez nem bizonytalan dolog, hanem lehet meggyőződésünk felőle. Isten kegyelme megbízható, Ő nem téveszt meg minket. A kegyelem, tehát az adósságelengedés valóság, és ha hittel elfogadom, akkor az enyém lesz. Ahogyan a felhőt eltörli az Úr, úgy törli el vétkeinket, és többé nem emlékezik meg róluk.

Krisztusban van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse. Aki meg akar gazdagodni, hit által keresse Jézust. Minél jobban megismerem Őt, annál inkább feltárulnak előttem Isten mélységei. Az Atyát Jézus által ismerhetem meg. Őt szemlélve tárul fel lényének minden titka. Jézusban az élet, az üdvösség kincsei vannak elrejtve. Csakis hit által lehet feltárni őket. Minden, ami az üdvösséges és az áldott élethez szükséges, Krisztusban elérhető, megtalálható. Nincs többre szükségünk, mint amit Ő kínál. Általa bővelkedni fog az életem hálaadásban, egyre inkább megtapasztalom az Úr erejét a mindennapokban. Minél jobban megismerem az Urat, és engedem Őt megnyilvánulni, annál erősebbé válik a hitem. Annál nagyobb dolgokra leszek képes Isten országáért, hiszen nem a magam, hanem az Úr erejére támaszkodom.

Minden Krisztusban érkezik meg az életünkbe. Benne Isten van jelen, az Ő teljességével találkozunk. Krisztussal halunk meg a bűn számra, és Vele támadunk fel egy új életre. Amíg Jézust nem ismerem, halott vagyok a bűn miatt, azonban Jézusért minden bűnünket megbocsátotta. Igen, minden bűnünket, nincs semmi kifelejtve, és nincs semmi, amire ne lenne elég az Úr áldozata. A teljes listát, az egész adóslevelet odaszegezte a fára. Vagyis minden adósságom ki van fizetve. Nincs senki, aki azt mondhatná, az Ő bűneire nincs bocsánat, mert az Úr minden bűnért eleget tett a kereszten. Csak nézz hittel a keresztre, és megújul az életed. Megújul, mert onnan az Úr drága kegyelme árad feléd, amely minden bűnt eltörül. Ő lefegyverezte a gonoszt, ezért bátran forduljunk vele szembe. Az Úr győzött, ne félj! Ne fordulj vissza, mert a sátán már fog nélküli oroszlán. Jézusé a győzelem, csak bízz Benne ma is.

Aki értem megnyíltál

1. Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál! Az a víz s a drága vér, Melyet ontál a bűnér', Gyógyír légyen lelkemnek, Bűntől s vádtól mentsen meg!

2. Törvényednek eleget Bűnös ember nem tehet; Buzgóságom égne bár, S folyna könnyem, mint az ár: Elégtételt az nem ad, Csak te válthatsz meg magad.

3. Jövök, semmit nem hozva, Keresztedbe fogózva, Meztelen, hogy felruházz, Árván, bízva, hogy megszánsz; Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!

4. Ha bevégzem életem, és lezárul már szemem, Ismeretlen bár az út, Hozzád lelkem mennybe jut: Aki értem megnyíltál, Rejts el, ó, örök kőszál!

Isten áldásával.

Feltárás

A

z engedetlenségnek mindig ára van, ezt fizette meg Izráel a vereség által (Józs 8,1-29). Meg kell tanulni, hogy az Úrral való kapcsolatunkban az engedelmességnek fontos szerep jut. Csak akkor haladunk előre, ha hallgatunk az Úrra, ha komolyan vesszük, amit mond, és megcselekedjük. Miután elrendezték a vétket, Isten újra szól Józsuénak. A vereség után is újra lehet kezdeni. Nem kell feladni, mert az Úr velük van. Hányszor elcsüggedünk, amikor elsőre nem sikerül elérni, amit terveztünk. Figyeljünk továbbra is az Úrra, mert Ő jelen van és szól.

A félelem nagyon gyorsan felüti a fejét szívünkben, azonban az Úr bátorít, azt mondja: Ne félj, és ne rettegj! Valljuk meg Előtte félelmeinket, tárjuk fel azokat a negatív indulatokat, amelyek bennünk vannak és hátráltatnak. Mi a terápia? A mozdulás, amikor bezárkózás helyett nekifogunk a dolgoknak. A magunkba zárkózás lebénít, megfojt, de az Úr szavára ki lehet jönni belőle. Nem keseregni kell, hanem ismét harcba indulni, de most úgy, ahogyan az Úr mondja a számukra.

Józsué haditervet készít, csapdába csalják Aj népét. Megtervezik az akciót, és nem hirtelen elhatározás szerint támadnak. Mindezt abban a hitben teszik, hogy az Úr nekik adja a várost. Tudják, ez már az övék, mert Isten nekik ajándékozta. Ez azonban nem menti fel őket a harc alól. Semmi nem hullik csak úgy az ölünkbe, mindenért meg kell küzdeni. Erre tanítgat minket is az Úr. Isten országának áldásait is birtokba kell venni, van, amire várnunk is kell, más pedig csak harc árán lesz a miénk. Mindez rávilágít annak komolyan vételére, hogy van ellenség, aki nem engedi csak úgy át a területet. Az ördög nem mond le rólunk, mindent megtesz, hogy továbbra is az övéi legyünk, vagy visszatérjünk hozzá.

A támadás sikerrel járt, a haditerv bevált, és győzelmet arattak. Most már a zsákmány is az övék lett. Az Úr ismeri övéit, tudja, mi van a szívükben, mi a fontos a számukra. Bizony, nem Isten után vágyunk mi sem, hanem a zsákmány után. Mindig Isten ajándékai után vágyakozunk, pedig az Úr önmagát kínálja a számunkra. Akkor teljesedünk ki, ha Vele vagyunk kapcsolatban, ha megbeszéljük Vele terveinket, és engedjük, hogy azokat alakítsa.

Pál apostol bizonyságot tesz szolgálata nehézségeiről, szenvedések kísérik a kolosséi gyülekezetért folytatott munkáját (Kol 2,24-29). Az Úr az egyház szolgálatára hívta el, és ő kész vállalni mindazt, ami ezzel jár. A szolgálat szenvedésekkel jár együtt, de Pál nem ijed meg ezektől, ő nem a könnyebb utat választja, hanem a keresztre tekintve erőt merít. Tudja, hogy Jézus is szenvedett azért, hogy megmentsen minket.

Isten megbízta Pált azzal, hogy a pogány népek előtt feltárja Isten igéjét. Az bízatott rá, hogy igyekezzen minél jobban megismertetni Isten üzenetét az emberekkel. Számunkra is az ige adatott, általa ismerhetjük meg Isten országát. Az ige olyan, mint a rejtett kincs, amit fel kell tárni. A feltárás idő- és erőigényes. Nem lehet sietve a mélyére hatolni, csak lassan, türelemmel és csendességgel. Csendre van szükségünk, és a Lélek segítségére, hogy Isten lényét megismerjük, és tervének minden összefüggését jól lássuk.

Pál megbízatását a kolossébeliek javáért kapta, nem a maga javára fordította az Úrtól kapott kegyelmet, hanem arra, hogy mások is megismerhessék mindazt, amit az Úr tett értük. Isten országa kiemel az önközpontúságból, és elvezet a másokért való felelősségvállalásra. Isten az Ő tervét rajtunk keresztül adja tudtul azok számára, akik még nem ismerik az üdvtervet. Azért választ ki és hív el az Úr, hogy tárjuk fel az ige mélységeit mások előtt is. Ne csak a magunk számára tanulmányozzuk, mert az ige erő. A hirdetett ige képes újjáformálni az életeket. Az ige olyan, mint a vetőmag, ami, ha termőföldbe kerül, új életet nevel, teremni fog. Azonban a vetőmagot a földbe kell juttatni, és a veteményt gondozni is kell.

Azt a titkot tárja fel Pál, hogy Isten emberré lett. Eljött ebbe a világba Jézus Krisztus által. Ezt korábban nem tudták, és nem is gondolták. Ki is gondolt volna arra, hogy Isten kész lesz emberré lenni, mert fontosak vagyunk a Számára? Senki nem gondolta, ám az Úr elküldte a Fiút, akiben Ővele találkozhatunk. Eljött a mi világunkba, hogy segítségül hívhassuk. Itt van köztünk és bennünk, lehet Rá számítani, hiszen a világgal, a bűnnel magunkban nem boldogulunk. De azért jött, hogy élete által megmentsen. Jézusban jelen van Isten, közel van életünkhöz, és így mindenben Hozzá fordulhatunk.

Nagy lehetőséget kaptunk, személyesen megismerhetjük az Urat, és Ő reménységet kínál a számunkra. Jézus Krisztus - és az Ő kereszten bemutatott áldozata - nélkül nincs reménységünk, nincs jövőnk. Az ember olyan mélységekben jár, ahonnan egyedül nincs visszaút. Olyan terültekre tette a lábát, amelyek Isten felségterületei. Istent akarunk játszani, de ezzel veszélybe sodorjuk magunkat, sőt, a pusztulás felé. Ebben a reménytelen helyzetben nyújt reménységet a szilárdan álló kereszt. Onnan árad felénk a kegyelem, és ez azt jelenti, még mindig vissza lehet fordulni, még újat lehet kezdeni. Az újrakezdés mindig bűnbánattal indul. Ha megvalljuk bűneinket, újrakezdhetjük Vele az életet. Isten országa ad erőt, nyújt reménységet és jövőt. Isten nélkül kiüresedik a szívünk, az életünk.

Gondviselő jó Atyám vagy

1. Gondviselő jó Atyám vagy, Ó, én édes Istenem! Hozzád vágyom, benned élek, Üdvöt mástól nem remélek. Látom én, hogy minden elhagy E világon, csak te nem!

2. Mint az alélt bús virágra Megújító harmatot: :/: Vérző szívem fájdalmára Csak te hintesz balzsamot. Könnyű sorsom terhe rajtam, Ha imára nyílik ajkam.

3. Rám-rám derül ismeretlen Utamon egy kis öröm, :/: Azt is a te véghetetlen Jóságodnak köszönöm; Hálakönnyem tündöklése A te neved hirdetése.

4. Gyenge vagyok, lankadoznak Buzgóságom szárnyai, :/: Bármily híven vágyakoznak Színed elé szállani; Ó, adj erőt, hogy míg élek, Egyedül csak néked éljek!

5. Ó, add, hogy ha majd bevégzem E mulandó életet, :/: Lelkem tisztán és egészen Egyesüljön teveled. El ne vonjon semmi többé, Tied legyek mindörökké!

Isten áldásával.

Benne van bűneink bocsánata

N

agyon hamar elbukott Izráel, az első próba megmutatta, mi van a szívükben (Józs 7,1-26). Mi van benne? Bizalmatlanság. A kívánság és az annak való engedés mindig azt jelzi, nem bízunk az Úrban. Nem hisszük, hogy gondoskodik rólunk, hogy Ő semmi jót nem sajnál tőlünk. Így volt Ákán is, úgy gondolta, Isten sajnálja tőle a szép kelmét, az ezüstöt és az aranyat. De nem erről van szó, Ő nem sajnál az övéitől semmit, ami jó, amire igazán szükségük van, és előre viszi az életüket. Nekik nem szerezni kell, hanem kérni. Isten meg akarja az övéit tanítani a teljes függésre, arra, hogy mindent Tőle várjanak. Ákán azonban nem elégedett meg azzal, amit az Úr adott neki, ő szerezni akart. A világ kincse volt rá hatással, és nem állt neki ellent. Mi az, ami vonz engem ebből a világból? Mi az, ami kísértés, amiről nem akarok lemondani? Ákán nem az Úrban gyönyörködött, nem Ő jelentette a kincset számára.

Józsuét megrendítette az eset, hiszen egy könnyű győzelemre számított, ám vereséget szenvedtek. Az első reakcióban az Urat vádolja, úgy gondolja, Ő az oka, de Isten rámutat, a baj bennük van. Azonban az pozitív, hogy az Úr elé viszi fájdalmát és kérdését. És ez nem formalitás, hiszen egész nap az Úr előtt volt. Ott mondta ki minden fájdalmát és keserűségét. Ez az igazi imádkozás, addig vagyok az Úr előtt, amíg nem válaszol. Józsué nem siet, hanem megvárja a választ, mégpedig arccal a láda előtt. Isten válaszol és rámutat, hogy vétkeztek, és ezt kell megoldani, rendezni. Eddig nem is gondoltak arra, hogy valaki nem vette komolyan az Úr rendelkezését. Istent azonban nem lehet becsapni, ezt most a népnek is meg kell tanulnia. Ha senki nem is lát, de az Úr látja minden tettünket. Hányszor gondoljuk mi is azt, ha titokban tudtunk cselekedni, akkor minden rendben. Azonban Isten leleplezi a szívünket, rámutat vétkünkre. 

Ákán vétke és személye is napvilágra került. Oda kellett állni a közösség elé, és vállalni bűneit. Olyan jó, hogy mi már tudjuk, hogy a büntetésünket az Úr Jézus vállalta magára. Bátran tarthatunk bűnvallást, mert az Úr kész megbocsátani.

Bizony, minket is így kísért a gonosz, meglátjuk, megkívánjuk, elvesszük, vagy ha nem szó szerint vesszük el a másét, hitelre vásárolunk, és adósságba kerülünk. Az adósság pedig kényszerpályára állít, már nem fontos az ige, az Úrral való kapcsolat, csak a pénz megszerzése. Jó, ha nem a kívánság irányít minket, hanem tudunk neki ellentmondani. A bűn megrontja a kapcsolatunkat az Úrral és egymással is. A bűnbánat, a rendezés azonban helyreállít.

A kolossébeliek beléptek Isten országába, de ezzel még nem érkeztek meg a célba (Kol 1,9-23). Hosszú út áll előttük, és ezen az úton segítségre van szükségük. Pál apostol az imádság által küldi a segítséget. Hordozza őket az Úr előtt. Mi is éljünk ezzel a lehetőséggel. A másokért mondott imádság sok segítséget nyújthat a már elindultak számára. Azt kéri, hogy tökéletesen ismerjék meg az Úr akaratát. Vagyis ne legyenek felületesek, ne kapkodjanak, hanem várják ki, amíg teljesen megbizonyosodnak arról, mi is az Úr akarata. Hányszor nem várunk a bizonyosságra, azt gondoljuk, tudjuk, mit akar az Úr, pedig csak vágyainkat vetítettük ki Rá.

Szükséges Isten ismeretében is növekedni. Isten országában ez visz előre, egyre jobban meg akarom ismeri a Királyt. De hogyan is ismerhetem meg? Nem a magam erejéből, én nem juthatok el Hozzá, de Isten eljött közénk. Jézus az Ő képe. Azért jött el a világba, hogy bemutassa számunkra az Atyát. Jézusban az Atya jön közel az életünkhöz, Ő az irgalmas samaritánus, Aki nem megy el melletted, hanem megáll és törődik veled. Ő közelít bűnös életünkhöz, hogy kegyelmében részesítsen. Minél jobban szemléljük Jézust, minél több időt töltünk Vele, annál jobban megismerjük Istent. Ő Jézus által ismerhető meg.

Pál apostol, amikor az Úr Jézusra gondol, egy himnusz hömpölyög elő a szívéből. Csak énekelni tud Róla, annyira betölti lényét az Úr, hogy csak Őt látja. A mindenség középpontja Ő. Minden körülötte rendeződik, és csak az van a helyén, ami és aki Őreá figyel. Ki életem központi alakja? Eljutottam már oda, hogy Ő az első a számomra?

Barangolásunk során újra és újra a kereszthez jutunk, minden számunkra döntő és fontos esemény ott ment végbe. Jézus által van bűneink bocsánata és a megváltásunk. A kereszten való halála által nyerünk bocsánatot bűneinkre. Csodálatos ez, hiszen megbocsátás nélkül kibírhatatlan lenne az élet. Azonban Ő kifizette adósságunkat, eltörölte vétkeinket, és így az Atya megbocsát. Azért bocsát meg, hogy a kegyelmét megtapasztalva mi is bocsássunk meg egymásnak. Isten országának fontos pillére a megbocsátás. Ha az Atya nem bocsátana meg, nem kerülhetnénk színe elé. Ő azonban Krisztusért kész megbocsátani.

A kereszten kiontott vére által békéltetett meg minket Önmagával az Isten. Amikor ezt megtapasztaljuk, olyan békesség lesz a szívünkben, amit máshol nem találunk meg, csak a kereszt alatt. Kereszt nélkül nincs megbékélés. Adja Urunk, hogy mindent tegyünk le a kereszt alá, hogy békességünk legyen és felszabaduljunk az önvád alól is. Ha letesszük bűneinket, és az Úr megbocsát, akkor is mi bocsássuk meg magunknak minden vétkünket, de bocsássunk meg egymásnak is.

Jézus, világ megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

Isten áldásával.

Termő élet

I

sten országa elkezd növekedni Kánaán földjén (Józs 6,22-27). Először Jerikót vette birtokba, és mindjárt menti Ráháb családját. Isten népe nem feledkezik meg azokról, akik segítették őket. Ez az ország menti az embert, az életet. Még csak az első lépéseket tették meg benne, de majd egyre beljebb hatolva megismerik és birtokba veszik. Így van ez a mi életünkben is. Isten országába előbb be kell lépni. Hogyan? Az Úr Jézus Krisztusba vetet élő hit által. Amikor keressük Őt, bűnbánatra jutva megtapasztaljuk kegyelmét. Isten kegyelme Jézusban lehet a miénk, és Általa léphetünk be az országba. Amikor beléptünk, egyre inkább beljebb hatolunk, mert vágyunk megismerni azt és annak királyát. Amikor belépünk, elmúlik a félelem, és soha nem tapasztalt békesség tölti be a szívünket. Rádöbbenünk, itt a helyünk, erre vágytunk mindig. Mivel még most léptünk be, meg kell ismernünk ennek az országnak az életét. Ismerkedés közben csodálatos világ tárul fel előttünk. Nincs nagyobb kaland Isten országának megismerésénél. Hamar megtudjuk, hogy nem turistaútról van azért szó, vannak harcok és küzdelmek, de ezekben már nem vagyunk magunkra hagyatva. Van kísérőnk, Aki nem más, mint maga a Király. Ő vezet, és közben egyre jobban feltárul az Ő lénye is előttünk, egyre jobban megszeretjük Őt.

Ráháb és családja megmenekül, most már ő is Isten népéhez tartozik, és mindannak, ami a bűnhöz, a régihez tartozott, meg kell semmisülnie. Nem a régi ország rendbetétele megy végbe, hanem egy egészen új kezdődik. Egy új ország, egy új világ épül fel, és ebben nincs helye a réginek. Így indul a mi új életünk is, nem a régi javítgatására kerül sor, hanem a régi teljes eltávolítására, és egy új élet felépítésére. Jerikót nem lehet újra felépíteni, csak súlyos következmények árán. Isten népe újat épít, és ezt már az Úr Jézussal viszi végbe.

Az értéktárgyak nem zsákmánnyá lesznek, hanem az Úr házának kincsei közé kerülnek. Ez a harc nem zsákmányszerző alkalom, ők nem tarthatnak igényt a világ kincseire, mert az Úr gondoskodik róluk. Isten országa gazdag, polgárai nem szorulnak a világ kincseire, mert ők a Király kincseit élvezhetik. Vannak nagyobb és értékesebb kincsek a világ értékeinél, az ezüstnél és az aranynál. A földi kincsekhez gyötrelem, könny és vér tapad, Isten országnak kincseit ajándékba kapjuk, és megelégedettség, öröm és boldogság társul hozzá. Ne engedjük, hogy a világ kincsei elcsábítsanak. Mindennél nagyobb kincs az Úr Jézus és az Általa való új élet. Pál sem talált Hozzá foghatót, évtizedek múlva is úgy látja, jó döntést hozott, amikor Krisztust választotta. Bárhogyan csábít is a világ, a legjobb döntés Jézus. Aki belép Isten országába, élete legjobb döntését hozza meg.

Az Úr taktikája bevált, Józsué és a nép is felismerte, érdemes hallgatni Istenre. És Józsué komolyan is vette az Úr szavát, mindent úgy cselekedtek, ahogyan az Úr megmondta nekik. A város körüli felvonulás fegyelmezett volt. Isten országában nagy jelentősége van az engedelmességnek és a fegyelemnek. A Krisztusban fegyelmezett élet diadalt arat.

Ma már egy másik, a kolossébeli gyülekezet számára írt levelet olvassuk (Kol 1,1-8). Az apostol bemutatkozással és köszöntéssel kezdi. Rámutat, hogy Isten világában minden Tőle származik. Nem a maga akaratából lett apostol, neki esze ágában sem volt, hanem az Úr akarta mindezt, mert szerette Pált, és azt akarta, hogy ő is belépjen az országba. Miután belépett, annak követévé nevezték ki. Krisztus küldötte lett, az Ő nevét és az országról szóló jó hírt igyekezett elvinni sok helyre és megosztani minél több emberrel. Olyan jó, hogy ezt a hírt mi is hallhatjuk. Áldott legyen az Úr, hogy mi is beléphetünk országába, és ott kezdhetünk új életet. 

Isten országának alapja a kegyelem, mert senki nem érdemli, senki nem méltó rá, azonban az Úr eltörli bűnünket, és vére által megvásárolta a belépőt. Amikor a kegyelmet megtapasztaljuk, békesség költözik a szívünkbe. Olyan békesség, amire mindig vágytunk, de soha sehol nem találtunk. Mert a békesség pénzért nem kapható, ez csak Krisztusban lehet a miénk.

Fontos a hálaadás. Ma se menjünk úgy tovább, hogy nem adunk hálát, hogy nem köszönjük meg az életet és Isten minden ajándékát. Ajándék ez a mai nap is, hiszen nem tudjuk, lesz-e holnapunk. Éljük ezt a napot Isten dicsőségére. A hála a másokért való imádkozást is magába foglalja, köszönjük meg a testvéreket és mindazokat, akiket mellénk adott az Úr. Másrészt hordozzuk őket az Úr előtt. Az imádkozás összeköt Istennel és egymással, nagyszerű lehetőség.

Ezeknek a tanítványoknak a hite elterjedt, hallani lehetett róla. Tele voltak egymás iránti szeretettel. Volt reménységük, tudták, hogy a krisztusi életnek távlata van. Hitték, hogy a földi élet végével nem ér véget az élet, hanem egy új kezdődik. Hitték mindazt, amit az evangélium elmondott a számukra. Az evangélium számukra igaz beszéd. Így tekintek-e én az igére? Látom-e, hogy mindaz, ami meg van írva, sok ember életében kiállta a próbát? Sokan megtapasztalták az évezredek alatt, hogy Isten szava igaz. Olyan jó, hogy ennyi bizonyság vesz minket körül. Az evangélium gyümölcsöt terem és növekedik, egyre több életet elér. Köszönjük meg, hogy a mi életünket elérte az evangélium, és termővé tette. Az evangélium által az élet folyója érkezik meg, és elárasztja a szíveket, és ennek nyomán válnak termővé, gazdagon termővé. A hívő élet gazdagon termő élet, jó gyümölcsöket terem, amelyek fogyaszthatók mások számára is, és fogyaszthatóvá teszik az életet.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

Amit vetünk, azt aratjuk

E

ljött Jerikó elfoglalásának az ideje, de ez is az Úr szavára és az Ő tervei alapján megy végbe (Józs 6,1-21). Nem Józsué alakítja ki a haditervet, hanem az Úr. Neki és a népnek mindent Isten útmutatása szerint kell cselekedni. Csak akkor lesz győzelem, ha mindent az Ő szava szerint tesznek. Tehát Jerikó elfoglalása is hit által történik. Isten minden munkája hit által megy végbe. A hit mindig Istenre koncentrál, Rábízza magát, és teszi, amit mond. A győzelem kulcsa a feltétel nélküli engedelmességben van. Abban, hogy elfogadják: Isten tudja, mit csinál. Számunkra is ez a fontos, bízzunk Benne feltétel nélkül. A haditerv hihetetlennek tűnhetett, és mégsem kételkedtek. Nem mondták, Uram, ez nevetséges, a városvédők kinevetnek minket, meg hát, így soha be nem vesszük Jerikót. Egy kis sétától még nem fognak megijedni, és semmi különös nem történik. Hogyan reagáltunk volna mi erre a tervre? Mert az Úr tervei ma is mások, mint a mi elképzeléseink. Merjünk ráhagyatkozni az Úr tervére.

Azt is meg kell látni, hogy az Úr mindig abból indul ki, ami a rendelkezésre áll, ami van. Tudja, ők még nem egy szervezett nép, és nem egy kiképzett hadsereg, mégis lehet győzni. Az Úr a csapathoz alakítja a taktikát. Ezt kell nekünk is megtanulni: a csapathoz, a lehetőségeinkhez, a gyülekezethez kell alakítani az evangélium terjesztésének módszereit. Sőt, nem a módszeren, nem a modern eszközökön, hanem az Úrral való élő kapcsolaton van a hangsúly. Ha mindent az Úr szava szerint tesznek, akkor magától leszakad a város, az övék lesz ez a terület. Magától, azaz emberi érintés nélkül omlanak le a falak.

Józsué és a nép az Úrtól kapott ígéretre építenek, hat napon át megkerülik a várost, és semmi mást nem tesznek, de ezt az ígéretbe vetett hit alapján teszik. Tudják, hogy a hetedik napon övék lesz a város, mert az Úr döntött, nekik adta. Nem ők szerzik meg, hanem Istentől kapják. Fontos az ígéretekben való hit, hogy amit az Úr mondott, az úgy lesz. Nekünk csak arra kell koncentrálni, hogy a magunk részét megtegyük. A város megkerülése, a kürt megfúvása az ő dolguk, ha az Úr a kezükbe is adja a várost, de erre azért szükség van, ezt meg kell tenni. Nem mondhatják, ha úgyis a miénk lesz a város, minek kerüljük meg, minek fárasszuk magunkat. Ami a mi dolgunk, azt meg kell tennünk, ez a kicsi feladat is szükséges a sikerhez.

Józsuénak gondja van Ráhábra, nem feledkeznek meg róla. Jó, ha mi sem feledkezünk meg azokról, akik Isten országa ügyét segítik. Azt is lássuk meg, hogy ez nem zsákmányszerző akció, hanem honfoglalás. Ezért az Úrnak szentelt dolgokat az Úrnak kell adni. Ami az Úré, azt ne tartsuk vissza, mert azon nem lesz áldás.

Láttuk, hogy a Lélek gyümölcse csodálatos áldás Isten gyermekei életében (Gal 6,1-18). Nagyon kívánatos gyümölcs ez, és ha nincs jelen, akkor nagyon hiányzik. Azonban jó azt komolyan venni, hogy ez nem belőlünk származik, nem mi teremjük, semmilyen nemesítéssel nem lehet kitenyészteni, csak a Szentlélekek termi meg. Tehát, ha nincs jelen a Szentlélek az életünkben, a gyümölcséről se álmodozzunk. A Lélek gyümölcse csakis a nemes tőn terem, ez a tő pedig a Krisztus. Ha Krisztusban vagyunk, akkor teremni fog az életünk, mégpedig magától.

Az utolsó fejezetben sok fontos törvényszerűségről beszél az apostol, mert a hívő életnek is vannak törvényszerűségei, hiszen Isten országában rend van. A testvérek felelősek egymásért, szükséges, hogy segítsen egyik a másiknak. De aki segít, alázattal tegye, ne gőggel, mert bármikor ő is eleshet. Vannak terhek, amiknek a hordozásában segíthetünk, de van olyan teher, amit nem lehet megosztani, hanem nekem kell vinni. A maga porcióját mindenkinek magának kell vállalni. Az életem is az én porcióm, senki nem élheti helyettem, így vannak olyan vele járó feladatok, amiket vállalnom kell.

Fontos szabály, hogy amit vetünk, azt aratjuk majd. Gazból nem lesz nemes növény, ha tehát a világ gyomnövényét vetjük, ne is várjunk mást, ne várjunk búzát, krisztusi életet. Nekünk a legjobb vetőmag adatott, az ige, amely akár százszoros termést is hozhat, vessük hát örömmel és reménységgel. Vannak, akik a törvényhez akarnak visszatérni, mert a kereszt miatti üldözést el akarják kerülni. A könnyítés mindig azért történik, mert a kereszt botrányát nem akarjuk vállalni. Pedig a keresztről szóló beszédben rejlik Isten ereje. Pál életének középpontja a kereszt, minden döntő esemény ott ment végbe. Ott győzött az Úr a sátán felett.

A világra pedig úgy tekint, mint ami megfeszíttetett a számára, és magára is úgy néz, mint aki megfeszíttetett a világ számára. Érvényes ez rám is? Ki tudom mondani, hogy a világ megfeszíttetett a számomra, vagyis nincs már rám hatása?

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok. Mindenem vagy, árva lettem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat: Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem, Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-megérzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Megváltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykörébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösséggé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.