Élő víz

A

 még megmaradt nép vezetői, a katonai parancsnokok Jeremiást kérik, hogy imádkozzon értük Istenhez (Jer 42,1-43,13). Kérik, hogy mutassa meg Isten, melyik úton kell járniuk, és megfogadják: hallgatni fognak mindarra, amit Isten mond nekik. Olyan szépnek ígérkezik mindez, de valójában most sem őszinték. Megvan már a saját tervük, csupán Isten pecsétjét akarják rá. Mennyire jellemző ez ránk is, elkészítjük terveinket, és azt követően Isten jóváhagyását várjuk. Azt akarjuk, hogy Ő szentesítse elképzeléseinket, és eszünk ágában sincs arra figyelni, amit Ő mond. 

Azonban Isten kegyelme csodálatos, még mindig lehetővé teszi, hogy kérdezzenek. A próféta által elérhető. És az is fontos, hogy Jeremiás kész még mindig meghallgatni őket, törődni velük, és különösen imádkozni értük. Hányszor megtapasztalta, hogy semmibe sem veszik, amit mond, bántalmazást, börtönt is kapott tőlük, mégsem zárkózik el előlük. Isten gyermeke imádságban harcolhat a gonosz minden formája ellen. Ezt adta kezünkbe az Úr, ám nem mindig élünk vele. Megválogatjuk, kikért imádkozunk, pedig az ima által sok minden másképp alakulhat. Itt is megvan az esély erre, de halló fülekre is szükség van a változáshoz.

Tíz nap múlva jön a válasz. Tíz nap, mondanánk, kibírhatatlan. Annyit várni, mi lesz így a terveinkkel, a lekötött programjainkkal? Ma már azonnal kellenek a válaszok. Isten azonban nem igazodik hozzánk, türelemre tanít, mert az Ő országában nincs kapkodás, rohanás. Aki vár Istenre, az fegyelmezett emberré válik, és megtapasztalja, hogy az Úr soha nem késik. Tudok-e várni az Úrra, vagy már csak internetes, telefonos, azonnali válaszokra van időnk? Várjuk ki Isten válaszát!

Isten válasza: ne menjenek Egyiptomba, maradjanak a helyükön, és akkor elkerülhetik a harmadik deportációt, akkor megmenekülnek. Mert a megmenekülést Isten adja. Én képtelen vagyok magamat megmenteni. Hit által bízzuk magunkat Rá. Higgyük, hogy Isten terve akkor is megbízható és jó, ha más, mint a mi tervünk. Izráel népének volt is múltbeli tapasztalata erről. Többször átélték, hogy érdemes Istenre várni, Őreá hagyatkozni. Az emberileg lehetetlen helyzetben is Ő a menedék. És ha Ő azt mondja, itt megőrizlek, itt életben maradsz, az akkor úgy is lesz. Ne engedjünk a világ csábításának, a nem hívők logikus tanácsának, a mindenki így csinálja szlogennek, hanem inkább hallgassunk az ige szavára.

Amikor Jeremiás elmondja Isten üzenetét, szemtől szembe lehazugozzák. Olyan megrendítő, megfogadták, hogy hallgatnak Istenre, de mégsem teszik. Már nem tudnak mit kitalálni, hát azt mondják, hazudik, nem üzente azt az Úr, hogy ne menjenek Egyiptomba. De itt fel kell tenni a kérdést: ha ők ennyire tudják, akkor miért mentek Jeremiáshoz? Akkor minek kérdeznek, ha ők jobban tudják? 

Ennyit az imádkozásról, a templomba menetelről. Baj van, hát feldobunk egy imát az égre, de hiába kaptak választ, nem hallgattak az Úr szavára. Türelmes az Úr, minden eddigi engedetlenségük ellenére adott nekik választ, ám ők mégsem fogadják azt el. Hányszor szólt már Isten nekünk is, de hallgatunk Rá? Nem kísért meg minket is, hogy megyünk tovább a magunk elképzelése szerint? Akkor is megcsináljuk, amit elterveztünk.

Ebben az egész történetben az a megdöbbentő, hogy elsőre úgy tűnik, nekik van igazuk, eljutottak Egyiptomba. Gyakran van ez így, Isten megengedi, hogy menjünk, nem akadályoz meg, hanem hagyja, hogy meglássuk döntésünk eredményét. Ezek az emberek bizonyára dicsérték egymást, milyen jó, hogy nem hallgattunk erre a megbomlott elméjű vén károgóra. Mindig csak károg, bajt jövendöl, és lám, semmi probléma, célba értünk. Milyen jó terv ez, itt nyugodtan élhetünk, szabadok maradunk, építhetjük kényelmünket.

És jön az Úr üzenete: Egyiptom nem nyújt biztonságot, mert ha nincs megtérés, nincs őszinte bűnbánat és az Úrnak való engedelmesség készsége, senki nem rejthet el Isten ítélete elől. Isten elől nem lehet elbújni, ez soha nem volt megoldás, és nem lesz ezután sem. Ő azt várja, hogy Hozzá forduljunk, és rábízzuk magunkat.

Meg kell tudniuk, hogy Isten a világ Ura. Neki a babiloni király is a szolgája, mégpedig engedelmes szolgája. Elküldök érte. A rettegett birodalom első emberéért Isten csak úgy elküld, csak fütyül neki, és ő jön, és elfoglalja Egyiptomot. Ami most hihetetlennek tűnik, az valósággá válik. Rájuk dől a maguk választotta menedék. Mert Isten gyermekeinek a világpolitika tengerének háborgása idején is egyetlen menedéke az Úr. Nincs biztonság, csak egyedül az Úr Jézusban. Azt is üzeni mindez, hogy ne féljünk a politikai erők mozgásától, és ne is tőlük várjuk a biztonságot, a megmentést, hanem egyedül Urunktól. Ő ott tart meg, ahová állított.

Az Úr Jézus tudatosan megy Samáriába, találkozni akar egy elkeseredett, szomjazó szívű asszonnyal (Jn 4,1-18). Jézus mindig céltudatosan halad, valakiért megy. Így jön tudatosan hozzánk is. Értünk jön, minket keres. Nem a hagyományok mozgatják, amiben nevelkedett, hanem az Atya akarata. Jézus is elfárad, de ez nem befolyásolja abban, hogy foglalkozzon ezzel az asszonnyal. Fáradtságát is a beszélgetés, a lelkigondozás szolgálata alá rendeli. Fáradtan is van ereje a másikra. Kész és képes meghallgatni őt. Próbáljuk meg mi is a fáradtságunkat a másikkal való beszélgetésben kipihenni. Mert az igazi felüdülés, amikor a másikra fordítjuk időnket és erőnket, amikor mást felüdítünk, magunk is felüdülünk.

Jézus szólítja meg a samáriai asszonyt, de rámutat: ismernie kellene Őt, és már úgy jöhetett volna ide, hogy ő kér. Ismerem én az Urat? Annak ismerem, Aki, és kérek Tőle? Rádöbbentem már, hogy mindig Hozzá mehetek és kérhetek Tőle? Kérhetem az élő vizet. Ez az asszony korábban is kereshette volna Istent, de ő, hozzánk hasonlóan, az emberektől várta  a megoldást. Az Úr rámutat: kérjen Tőle, és olyan megoldást kap, amit senki nem adhat meg neki, csak Ő. Amit Jézus kínál, azt senki nem képes megadni nekünk.

Élő vizet kínál, ami feltölt, megtisztít, és jó irányba segít. Az asszony nem érti az Urat, mint ahogy mi sem. Csak a menekülésre, az elbújásra, a kényelemre gondol. Vezetékes víz a megoldás, nem kell idejárni.  Eltűnhetek, és élhetem zavartalanul eddigi életemet. Nem igazi életváltozást akar. Mit akarunk mi? Hányszor csak az életkörülmény változását, e mögé akarunk bújni. Úgy véljük, ha megváltozik a körülményünk, jobb lesz az életünk. Azonban amíg a mélyben gyökerező probléma, szívünk kérdése nem oldódik meg, nem lesz igazi változás.

Az Úr azonban látja a probléma forrását. Tisztában van velünk. Nem lehet Őt megtéveszteni, félrevezetni, Ő teljes is igazi gyógyulásra, új életre akar elsegíteni. És ez lehetséges. Álljunk Elé őszintén, ne csak féligazságot mondjunk Neki, hanem tárjuk fel őszintén a szívünket, mondjuk el az igazságot. És ha ez megtörténik, elindul a gyógyulás. Ezt Ő ajándékozza nekünk. A Benne való élő hit, a kereszten bemutatott áldozat teszi rendbe az életünket. Jézus által valami új indulhat meg. Élő vizet kínál, de erre szomjazni kell, kérni kell. És aki kér, az mind kap.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Engedj a Fiúnak!

N

agy kegyelem: Isten Jeremiás prófétát Gedaljá mellé rendelte Micpába (Jer 41,1-18). Menekülhetett volna, de ő vállalta a néppel való együtt szenvedést és Isten akaratát. Tudta, hogy az ige lehet az iránytű a helytartó számára. Nem könnyű most megállni, újrakezdeni az életet. Ehhez az Úr segítségére, igéjének ismeretére van szükség. Mi is gyakran nehéz pillanatokat élünk, nem tudjuk, mit döntsünk, nehéz megítélni, mi a helyes, környezetünk nem mindig támogat minket. Ahogy akkor és ott voltak, akik ellenezték a babiloni királynak való engedelmességet, és ki akartak törni a hűbéri viszonyból, úgy ma is vannak, akik más utat mutatnak, mint amin járnunk kell. Különösen ez a világ csábít, és üzeni, szinte mindenfelől azt sugározza a szívünkbe, hallgassunk rá, éljünk úgy, mint a többség, hagyjuk az Urat.

Gedalját figyelmeztették a veszélyre, és ő nem olyan módszert választ, mint amit javasolnak neki. Nem öleti meg azt, akiről a negatív hírt hallja. Miért? Mert figyel az Úrra, komolyan veszi az igét: ne ölj! Tudja, hogy a gyilkosság nem old meg semmit. És látjuk, mennyire nem oldódott meg semmi. Isten akaratának elfogadása stabilizálta volna az ország életét, így azonban egymásnak feszülnek az erők, ráadásul Babilon is fellép a lázadás ellen. Gedaljá megölése az elnyomó ellen való lázadásnak látszik. Akik átveszik a hatalmat, nem tudják stabilizálni a helyzetet. Lehet próbálkozni, előállhatnak az önjelölt megmentők, de Isten nélkül nincs igazi segítség és megoldás.

Jó, hogy ma is kéznél van az ige. Annyi helyről hallgathatunk igehirdetést, és sok lehetőségünk van komoly, hívő testvérektől tanácsot kérni. Ma nincs egyedül Isten gyermeke, sokféle formában kereshetjük az Úr akaratát.

Az Úr szavát azonban meg is kell tartani. Nem elég, hogy van lámpánk, azt használni is kell, ha nem akarunk sötétben maradni. Ma talán ez a probléma. Nem használjuk az igét, nem a Bibliához fordulunk, amikor tanácsra van szükségünk. És ha mégis kézbe vesszük az igét, vajon hallgatunk-e az Úr szavára? Úgy értjük, ahogyan le van írva? Amikor elevenünkbe vág az Úr szava, akkor is ragaszkodunk hozzá?

János mélyre lát, felismeri, hogy Jézus felülről jött (Jn 3,31-36). Tehát Ő több, mint ember. Az Atyánál élt, és tudatosan lett emberré, jött el a világba. Ezért Ő több minden embernél, feljebb való. Isten országának Királya. Ezzel János megvallja: itt nem két tanító versenyéről van szó, hanem a mindenek felett való Úrnak az érkezéséről. Őhozzá nem mérhetjük magunkat, mert Ő a nagyobb, az erősebb. Azért nincs benne irigység, féltékenység, mert jól ismeri Őt! Aki jól ismeri Jézust, az nem akar Vele versenyezni, hanem inkább Rábízza magát.

Mivel Jézus a mennyből jött, igazán ismeri az Atyát, a mennyet, és amit elmond, az megbízható. Az Ő információi első kézből származnak, a valóságot mondja el az embernek. Bízhatunk Benne. Mindennapi életünk és az üdvösség tekintetében is Jézus szavai a mérvadók. Ahhoz tartsuk magunkat, amit Ő kijelentett.

Mivel Jézust Isten küldte, Isten beszédeit szólja. Jó ez, jó, hogy van olyan szó, amire lehet építeni. Jézus szava olyan, mint a kőszikla, stabil, megbízható. Minden kor embere építhet rá. Az övéinek Isten mérték nélkül adja a Lelket. A lélek jelen van, tanít és vezet. Isten Lelke nélkül nem is boldogulnánk. Kérjük mindennap vezetését, kérjük, hogy juttassa mindig eszünkbe az igét. Gyakran az a gond, hogy döntő pillanatokban magunktól nem ige jut eszünkbe. De a Lélek azért jött, hogy amit megtanultunk, magunkba fogadtunk az igéből, azt eszünkbe juttassa, alkalmazza.

Az Atya szereti a Fiút, tehát szeretetkapcsolat van köztük. És aki hit által gyermeke lesz, az is szeretetkapcsolatba kerül Vele. Mert Isten szereti ezt a világot, és azért küldte szeretett Fiát, hogy megmentse az embert Általa. A szeretet azt jelenti, hogy nem engedi, hogy elvesszünk, mindent megtesz értünk. És ez valóban így van, annyira szeret, hogy a legdrágábbat, Fia életét adta oda a kereszten, hogy éljünk Általa.

Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, jó ezekre a szavakra építeni. Mindig az igére építsük üdvösségünket, az a garancia, amit az Úr mond és tesz. Azonban azt is látni kell, nem elméleti hitről van szó. Nem tantételeket kell elfogadni, hanem személyes és élő kapcsolat ez. Az ige összeköti a hitet az engedelmességgel. Aki hisz a Fiúban, és engedelmeskedik Neki. Vagyis most már Őt szolgálja, az Ő útján halad. Nem annyi, hogy hiszek, aztán úgy élek tovább, ahogyan előtte, hanem azt jelenti, hogy innentől Jézus vezetésére bízom magam. Mindenben alárendelem magam Neki.

Aki enged a Fiúnak, az engedni, hogy az Ő akarata érvényesüljön. Ez azt is jelenti, hogy elengedem a saját akaratomat. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem úgy, amint Te akarod, Atyám. Mindennap megtagadom magam, a megtagadás is azt jelenti, hogy nemet mondok a saját vágyaimra, a magam természetére, felveszem a keresztet, vagyis meghalok rajta magamnak, és engedem Jézust élni és érvényesülni. Ahogyan Pál apostol is tette és írta.

Szenvedésben engedelmes

Szenvedésben engedelmes,

kísértésben győzedelmes

Jézus Krisztus, légy kegyelmes.

Rám a bűn mint tenger árad,

kísértésnek tüze támad.

Nincs segítség, csak Tenálad.

Isten áldásával.

Neki növekednie kell

A

z Úr kegyelme megrendítő, még mindig van esély, mert hagyott maradékot az országban, akiket nem vittek el a babiloniak (Jer 40,1-16). Irgalmasan bánik népével, nem akarja, hogy elpusztuljon az ország, és mindenki elvesszen. Ő mindig menteni akar, ezért vannak, akik maradhatnak. Még vezetőt is kapnak, ha szolgai állapot is, de mégis tovább folyik az élet, ismét megszervezhetik a mindennapokat, helyreállíthatják, ami elpusztult.

Az Úrnak gondja van hű szolgájára is, a testőrparancsnok szabadon engedi, és mehet, ahová jónak  látja. Jeremiás azonban nem a maga életét menti, nem saját érdekeit tartja szem előtt, hanem az Úr akaratát és népe javát. Ott marad Gedaljával a megmaradt nép között. Isten gyermeke nem a maga érdekeit nézi, hanem ott marad a nép között, és az Úr szavával irányítja őket. Isten hagyja őt ott, hogy általa erősítse gyermekeit a nehéz helyzetben. Csakis az Úr ereje által van újrakezdés. Nélküle nem sokra megyünk. Az Ő szava az erőforrás, és jó, hogy ez a forrás ma is működik. Az ige ma is érkezik. Mint ahogy itt is az Úr szava érkezett Jeremiáshoz, enélkül nem is volna értelme ottmaradni és újrakezdeni. Minden dolgot az Úr jelenléte tesz értelmessé.

A testőrparancsnok szavai megerősítenek minket abban, hogy ez az esemény valóban Isten ítélete volt Izráel népének élete fölött. Minden azért történt, mert nem hallgattak az Úr szavára. Én hallgatok-e rá, komolyan veszem-e mindig, amit olvasok és hallgatok? Mert Isten ma is szól! Azért őrizte meg a Szentírást, hogy benne megtaláljuk hozzánk szóló, aktuális üzenetét. Mert Isten szól, elmondja, kicsoda Ő, és mi a terve az emberrel, de naponként is vezet. Az aktuális akaratát is kijelenti a keresőknek.

Izráel népe nem hitte, amit Jeremiás hirdetett. El sem tudták képzelni, hogy mindez megtörténhet. Ők javulást, egyre jobb életet vártak. Úgy vélték, elvonul az ellenség, ha esetleg harcolniuk kell is, győzni fognak. A próféta szavának nem adtak hitelt, és most a testőrparancsnok kimondja, beteljesedett, amit Isten mondott. Hisszük-e, hogy amit az Úr mond, az meglesz? Szavai beteljesednek, azok is, amikre eddig még nem került sor. Az Úr vissza fog jönni, de várjuk-e? Realitás-e nekünk az Ő érkezése? Vagy mi is úgy vagyunk, mint a zsidók akkor, olyan jó az élet, mindenünk megvan, egyre jobban gyarapszunk, miért történne változás. Azonban ott sem volt a jólét mögött élő hit és engedelmesség. Csak a külső dolgokra figyeltek, de nem vették észre, hogy szívük eltávolodott az Úrtól.

Az ige arról is beszámol, hogy nem mindenki tekintette Isten akaratának a kialakult helyzetet. Vannak, akik továbbra is a maguk kezébe akarják venni az irányítást, és fegyverrel, erőszakkal akarnak megoldást találni. Ezt a kis esélyt is elszalasztják. Mi ragadjuk meg az Úr kegyelmét, ne akarjunk magunk változtatni, hanem inkább keressük az Urat. Ezeknek az embereknek is ez lett volna a megoldás. Bűnbánó szívvel az Úrhoz fordulni, és keresni további akaratát. 

Jeruzsálemből Júdea vidékére ment az Úr, azon a környéken tartózkodott, és végezte még szolgálatát János is (Jn 3,22-30). Még mindig jönnek hozzá emberek, és keresztség által megvallják bűneiket. János nem mondta: most már nincs dolgom, eljött Jézus, csinálja Ő. A megtérésre szóló üzenetet még hirdetnie kellett, a kiáltó szónak hangzania kell, hallják az emberek, eljött az Isten Báránya. János továbbra is Jézusra mutat, Felé irányítja a megkeresztelteket. Ő az erősebb, és így Őreá van szükségük. Jézus a világ Világossága és az igazi hang. János tovább hirdeti, amit rábízott Isten, addig szolgál, amíg lehet. Mi is így hirdessük az evangéliumot, minél többen és több helyen szóljuk, annál többen hallhatják meg. Ha az Úr előhoz más szolgálattevőt, frissen megtért embereket, ne gondoljuk, hogy a mi időnk lejárt. Nincs nyugdíjas tanítványság. Ott hirdessük az Úr szavát, ahol éppen vagyunk.

Vannak, akiknek feltűnik, hogy Jánostól Jézushoz mennek az emberek. Talán azért teszik ezt szóvá, hogy éket verjenek közéjük. Féltékennyé akarják tenni Jánost, azonban őt nem lehet befolyásolni. Az ördög mindig megjelenik ott, ahol az Úr két szolgája között egyetértés van. Azt akarja, hogy a szolgálat helyett egymással foglalkozzanak, mert akkor nem az igére, nem az emberekre figyelnek. A gonosz mindig megpróbál éket verni kettőnk közé, azt akarja, hogy magunkkal és egymással foglalkozzunk. Siránkozzunk, hogy a másikat többen hallgatják, mint minket. Holott az Úr mindenkinek áldássá teszi a szolgálatát, aki Tőle indul.

János azonban nem válik féltékennyé, nem lehet Jézus ellen hangolni. Meglátja, hogy a mennyből adatott Jézusnak mindaz, amit tesz. Jó, amikor meglátjuk a másik Istentől való ajándékait, és el is ismerjük azokat. Ismét megerősíti János: nem ő a Krisztus, hanem Előtte küldetett el. Vőlegényhez hasonlítja Őt, aki mellett ott áll a menyasszonya. Ez így van rendben, mondja János. Jézus a vőlegény, és az emberek a menyasszony. A Jézusban hívők közössége a menyasszony. János a vőlegény barátja, és örül, hogy láthatja és hallhatja a vőlegényt. Mondhatnánk, örül a barátja sikerének. Tudunk-e örülni más sikerének? János hangulata nem romlik el, mert Jézust többen követik, mert az Ő szolgálata előre halad, Jánosé pedig kezd zsugorodni.

Most mondja ki a lényeget: „Neki növekednie kell, nekem pedig egyre kisebbé lennem.” Mennyire ellenkezik ez a mi logikánkkal. Egyre nagyobbak akarunk lenni, egyre feljebb szeretnénk jutni. János meglátja, hogy Jézusnak kell növekednie, ez az Isten országának rendje. Akkor lesz az egyházban is igazi növekedés, ha nem mi növekszünk, hanem Ő növekedik. Neki kell bennünk is növekednie, és énünknek egyre kisebbé lennie. János valóban egyre kisebbedik, ezt mutatja, hogy nem sértődött meg Jézusra, nem akar versenyezni Vele, hanem engedi, hogy kibontakozzon, és egyre nagyobbá váljon. Növekvő Krisztusra van szükségünk, arra, hogy bennünk és a környezetünkben is egyre jobban Ő látszódjon. Krisztus növekedését kell elősegítenünk a mindennapokban, a környezetünkben.

Figyeljük meg János sorrendjét: Neki, Jézusnak növekednie kell, tehát nem ő igyekszik kisebbé lenni, hanem engedi Jézust naggyá lenni. És amennyire Jézus növekszik, olyan mértékben kisebbedik az énem, saját akaratom. Jézus Lénye fölém nő, és ez az igaz, ez a jó, ha Ő látszódik. Engedjem növekedni az Urat, és hagyjam, hogy én pedig zsugorodjak.

Felvirradt áldott szép napunk

1. Felvirradt áldott szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus, és ha

int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!

2. Az ősi kígyót, bűnt, halált, Kínt, poklot, szenvedés jaját Legyőzte Jézus, Mesterünk,

Ki most feltámadott nekünk. Halléluja!

3. Az élet győz, a mord halál A prédát visszaadta már, Nagy úrságának vége lett, Krisz -

tus hozott új életet. Halléluja!

4. A nap s a föld s minden, mi él, Ma bút örömmel felcserél, Mert a világnak zsarnoka

Nem kelhet többé fel soha. Halléluja!

5. Mi is éljünk vigadva hát, Daloljunk szép halléluját, Hadd zengje Krisztust énekünk, Ki

sírból feltámadt nekünk! Halléluja!

Isten áldásával.

Újonnan kell születnetek!

F

ölvonult a babiloni sereg Jeruzsálem ellen, megtörtént, amiről a próféta beszélt. (Jer 39,1-18) Most mindenki szembesül a valósággal, rádöbbenhetnek: igazat mondott a próféta. Megtérés nélkül nincs élet. Nem ijesztgetésként hirdette Jeruzsálem pusztulását, hanem realitásként. Ha a nép vezetőivel együtt nem engedelmeskedik Istennek, a babiloni király kezébe esik. Nem hittek az Úr szavának, és most megdöbbenve szembesülnek a bukással. Bizony, hányszor a nyomorúság bekövetkeztekor döbbenünk rá: megtörténhet velünk is, mi is kerülhetünk nehéz helyzetbe, körülöttünk is megváltozhat az élet.

Cidkijjá király is szembesül azzal, amit nem akart elhinni, Isten az ellenség kezébe adta a várost. Nem véletlen események ezek, hanem Isten engedte, hogy így történjen mindez. Miért? Mert kereste népét, Cidkijját is, de nem hallották meg, amit az Úr mond. Még az utolsó pillanatban  is elmondta az Úr, mit tegyen, és mégsem aszerint cselekszik. Megdöbbentő, hányszor mondjuk, miért nem szól Isten, vagy miért nem mondja meg világosan, mit is tegyünk, most pedig, amikor megmondja, akkor nem azt tesszük. Tanácsot kért a prófétától, és kapott is: adja meg magát az ellenségnek, és akkor megmenekül ő is, a nép és a város is. Az engedetlenség következményét, a fogságot már nem kerülhetik el, de életben maradnak, és a város sem pusztul el.

Azonban a király nem fogadja meg Isten tanácsát, talán büszkeségből, én nem adom meg magam, mit szól majd a nép, hogy a király feladja önmagát, és nem védelmezi az országot? Hányszor inkább mások véleményére adunk, és nem az a fontos, hogy az adott helyzetben a legjobb döntést hozzuk. Mi a legjobb döntés? Engedelmesség Istennek.

A félelem is motiválhatta, megrémült az ellenségtől, és a maga kezébe vette a dolgokat, megmenekülni minden áron. Isten nélkül azonban nincs menekülés. Boldog, aki Rábízza magát a lehetetlen élethelyzetekben, az ellenség ostroma közepette is. Minket is körülvesz a világ, diktálja, mit és hogyan tegyünk. Támadnak a gondok, a betegség, azonban jelen van az Úr. Figyeljünk Rá, és merjük Rábízni magunkat.

Jó látni, hogy van egy ember, Ebed-Melek, aki bízott az Úrban, komolyan vette szavát. Ő megtapasztalja, hogy ajándékba kapja életét. Nem neki kell kispekulálni, miként menekülhet meg, hanem megtapasztalja az Úr oltalmát, szabadítását. Ebed-Melek kimentette Jeremiást a veremből, most az Úr menti meg Őt. Jó látni, hogy érdemes bízni az Úrban. Hányan megtapasztalták, elég rábízni életemet Istenre, és Ő gondoskodik, megoldja problémáim. Ez az ember nem kerül pánikhelyzetbe, mert tudja, hogy Istennek gondja van rá, és még most is tud segíteni. A király elmenekült, mert úgy gondolta, nincs más segítség. Maga akarta megmenteni magát, és mindent elveszített, épp csak az élete maradt meg. De megvakították, csak előbb egész családját, a vezető réteget a szeme láttára ölték meg. Így is fogságba került, de nem mindegy, hogyan történik ez meg. Ha hallgat az Úrra, mindenki életben marad.

Isten ajándékozni akar, még a nehéz pillanatokban is. Ő akar meglepni, szabadítással, gyógyulással, jobb megoldással. Az ajándék azt jelzi, nem én cselekszem, hanem ráhagyom magam az Úrra. Engedem, hogy meglepjen, hogy Ő tegyen valamit. Gyakran azért nem élünk át ajándékozást, mert nem várunk Rá. Menekülni kezdünk, magunk akarunk megoldást találni. Ebed-Melek kivárta Isten megoldását.

Egy csodálatos beszélgetésre kerül sor mai igénkben (Jn 3,1-21). Egy farizeus éjjel keresi fel Jézust. Ismeri mindazt, ami már eddig Jézus körül és által történt. Elgondolkodott, és arra jutott, hogy Ő lehet a Messiás, mert ami a templomban történt, azt nem tenné meg, ha nem Isten küldi. Azonban ez a gondolatvezetés emberi szinten mozog, Jézusban egy embert lát csupán. Nem véletlenül beszél Jézus újonnan születésről, ami nélkül nem láthatja meg Isten országát. Ez az ország más, mint a földi országok, más módon működik, és másképp lehet bejutni. Isten országába nem emberi erőfeszítések által kerülhetünk be, nem a környezetünket, a körülményeket kell átalakítani, hanem bennünk kell változásnak végbemenni. Sokan azt gondolták, ha megváltoztatják a társadalmat, más lesz a vezető, jobb lesz az élet, eljön Isten országa. Azonban ez az ország bennem akar megszületni, és majd általam nyilvánul meg a társadalomban. Isten Jézus által az ember szívét akarja újjá tenni.

Nekem szükséges újjászületnem, nincs más megoldás, ha Isten gyermeke szeretnék lenni, minthogy a Lélek által újjászületek. Nem beszél Jézus az ország, a politikai erő megváltozásáról, hanem az ember megváltozásáról. Ezt Ő viszi végbe, és ehhez az én döntésem szükséges. Vágyakozom-e minderre?

Az Úr Jézus felülről, tehát Istentől való születésről beszél. Mindent Isten végez el, ez nem emberi termék, hanem a Lélek munkája. Szabad kérni és várni Isten beavatkozását. Sőt, szükséges is. Jézus nélkül nincs új élet. Azért jött a világba, hogy életét adja a kereszten, mert csak az Ő halála ad új életet. Isten Jézust adta ajándékul a világba. A kereszt ma is elérhető. Azért adta bele a világba Isten, hogy feltekintsünk Rá. Aki a keresztre néz, az megmenekül. Isten meg akarja menteni a világot Jézus által. Nem kell más megmentőre várni, eljött már a Szabadító, csak igénybe kell venni a segítségét. Nincs más, mint leborulni: Uram, elveszett bűnös vagyok, de könyörülj rajtam.

Isten Jézus általa menti meg a világot. Nincs más alternatíva. Nincs más név, csak az Ő neve.  Csodálatos, ebben a névben ma is erő és hatalom van. Forduljunk ma is Hozzá, mert amíg  hirdettetik az evangélium, amíg van Biblia, addig van megmenekülés. Nem vagy te sem reménytelen.

LÉGY ÉBER REGGEL

1.  

Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt

Vihartalan, csendes napot ígér.

Kelhet vihar szívedben, mely a vándort

Lesújtja, míg honába tér.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

2.  

Légy éber délben, míg a földi zajban

Az ég békéje feledésbe megy!

Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,

Hogy ott kiöntsd a szívedet!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

3.  

Légy éber este, míg csend száll a tájra,

Keresd fel égi hű Barátodat!

Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,

Ha jössz, kitárt karral fogad.

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

4.  

Légy éber, ó, napod bármerre fordul,

Mert szüntelen vigyáz az ellen is,

S a szentek szentjét elfoglalja orvul,

Ha égő hittel telve nincs!

Ó, szüntelen légy éberen,

S imádkozzál, fiam!

Isten áldásával.

Mit talál Jézus?

E

gyre nehezebb a helyzet Jeruzsálemben, de még mindig van megoldás. Isten soha nem fogy ki az ötletekből, kézben tartja a legreménytelenebbnek látszó helyzetet is (Jer 38,14-28). A megoldást felkínálja Jeremiás által a királynak. Cidkijjá találkozik a prófétával, kérdezni akar tőle. Ez jó, mindig jó, amikor az Úrhoz fordulunk és kérdezünk Tőle. De fontos, hogy ott legyen a készség az engedelmességre. Hiába kapunk választ, ha nem ahhoz tartjuk magunkat. Enélkül csak puszta érdeklődés az egész, amolyan magam mentése: megkérdeztem Isten emberét is.

Jeremiás ismeri a királyt, tisztában van reakcióival, ha kijelentést adok, ha elmondom az Úr akaratát, megöletsz. Milyen szomorú, ha Isten akarata hangzik, halálra kell a szolgának számítania. Azonban ma is így van, ha Isten tiszta és őszinte kijelentése felhangzik, az üzenet közvetítőjén kérik számon. Ha pedig tanácsot ad, amit igére alapoz, arra meg nem hallgat. Mennyire ismeri szívünk állapotát. Nem hallgatunk az Úr tanácsára. Tulajdonképpen azért is jutottak idáig, mert nem hallgattak arra, mait Isten mondott nekik. Minden gondunk ebből fakad, nem hallgatunk az Úr tanácsára. Úgy gondoljuk, jobb tanácsadóink vannak. Pedig hányszor melléfogtunk már, és mégsem akarunk az igére hallgatni.

A király a megoldást keresi ebben a szorult helyzetben, de tulajdonképpen csak jól megúszni szeretné az egészet. Látszik, hogy függ a vezető emberektől, és nem igazán mer egyéni és bátor döntést hozni. A próféta megismétli, amit már eddig is mondott, hogy ha megadja magát, életben marad, és a város is megmenekül, nem fogják elpusztítani. Ha rábízzák magukat Isten hatalmára, Ő megoltalmazza a várost, és a népet is. Azonban ára van ennek, mégpedig a fogság. Most már nem lehet csak úgy megúszni, ki kell fizetni az árat. Mindig úgy akarjuk az Urat követni, hogy az nekünk ne kerüljön semmibe. Megszokott kényelmes életünket szeretnénk továbbra is fenntartani. Azonban az Úr azt üzeni, aki követni akarja Őt, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét naponta. Mindennap nemet kell mondanom önmagamra, a kényelem utáni vágyakozásra, a test önkíméletére. A test mindig jól akarja magát érezni, nem akar meghalni, pedig a kereszt azt jelenti, hogy Krisztussal együtt meghalok, hogy most már éljen Ő bennem. Merem-e vállalni az árat?

Cidkijjának is azt kellett volna megértenie, hogy ha az Úrral megy, akkor az a fogságban is életet jelent, de ha az Úr nélkül marad a régiben, pusztulást fog maga után vonzani. Ne féljünk az újtól, ha az Úr adja azt, és Ő maga is benne van. Az új helyzetekben is Ő az Úr, és a megmaradást Ő adja.

Csendesedjünk el, és gondoljuk végig, mit talál ma az Úr Jézus a gyülekezeteinkben (Jn 2,13-25)? Mit talál, ha belép a gyülekezet kapuján? Azt, aminek ott kell lenni, az evangéliumot, vagy sok más egyéb, nem oda tartozó dolgot? Mit talál az Úr Jézus, amikor belép életünk ajtaján? Amikor beletekint mindennapjainkba, mit lát? Mit talál az Úr a Szentlélek templomában: nincs sok idegen dologgal megtöltve? Valóban a Szentlélek uralkodik bennem?

A jeruzsálemi templomban az áldozatok bemutatásához szükséges állatok vásárát találta, és a templomadó befizetését elősegítő beváltót. Az idegen pénzt váltották át a szent sékelre. Hát akkor mi a probléma, hiszen ezek szükségesek voltak a vallási életükhöz? Tulajdonképpen azt tették, amit Isten kért tőlük. Igen, de nem a templom udvarán volt ezeknek a helye. A pogányok udvarát foglalták el, és így kiszorultak az Istent kereső nem szidó emberek. És ez volt a gond, Jézus nem a kényelmet keresi, nem azt támogatja, hogy legyen minél komfortosabb az istentisztelet, ne kerüljön semmibe a részvétel, hanem az Atya akaratához ragaszkodik. Isten imádság házának adta a templomot, ott tette lehetővé mindenki számára a Vele való találkozást. A templom volt az Ő rendelője, mint ahogy ma is az istentisztelet alkalma az Úr rendelője. Azért adja, hogy elmenjünk és találkozzunk Vele. A Vele való találkozásban pedig gyógyul az életünk. Legtöbb baj forrása az Istenhiány. És itt ez megszűnhet, mert aki Vele találkozik, annak élő víz folyamai ömlenek a belsejéből.

Az Úr nem fogadja el a könnyebbség magyarázatát, ne mások kiszorulása révén legyen nekik könnyebbségük. Az állatokat kiűzi, az asztalokat felborogatja, és megparancsolja, hogy vigyék ki azokat onnan. Eddig nem is tűnt fel ez, nem Jézus hordja ki dolgokat, hanem nekik kell azt megtenni. És ezzel rámutat a saját felelősségünkre: amit bűnként mutat meg az Úr, azt nekem kell eltávolítani. Mindazt, ami elfoglalja Előle a helyet, ami megzavarja az Úrral való kapcsolatomat, azt nekem kell eltávolítani. 

Ne legyen piactér a templomból, ne tegyem csarnokká az életemet, a gyülekezetet. Ma bizony gyakran piactérre hasonlít a gyülekezet élete. Sok látványos programot kínálunk, igen, az egyház nem teret biztosít az imádsághoz, az Úrral való közösséghez, hanem kínálatait tárja az emberek elé. Programokat kínálunk, ami által jól érzik magukat, de elmarad a megtérés, az új élet.

Az egyház egyetlen dolgot, az evangéliumot hívatott meghirdetni az emberek számra. A jó hír az, ami ránk bízatott, ezt kell továbbadni. A kultúrát, a művészetet, a politikát más szervezetek is képviselhetik. Isten népe arra lett elhívva, hogy világosság legyen, Jézust képviselje ebben a világban.

Amikor jelet kérnek, feltámadására mutat előre. Lerombolják a templomot, vagyis meg fogják Őt ölni, de Ő legyőzi a halált, és feltámad. Aki mindezt megteszi, az az élő Isten. Isten az, aki most nagytakarítást rendez náluk. Isten mindig takarítással kezdi, Ő nem fogadja el az életünkben a szennyet, vagyis a bűnt. Amikor ránk talál, megtisztít, a tisztítószer az Ő vére. Mindezt kegyelemből teszi, mert szeret, és azt akarja, hogy a testünk temploma is rendeltetésének megfelelően működjön.

Megdöbbentő, hová süllyedt az ember, Isten Fia nem bízza ránk magát. Miért? Mert ismer, tudja, mi lakik bennünk. Tisztában van szívünk tartalmával. Ezért menjünk Hozzá, kérjük meg, hogy ezt a gonosz tartalmat tisztítsa ki belőlünk, adjon új szívet, ami már örömmel fogadja be Őt.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.

Jézus a Csoda

N

ehéz a helyzet Jeruzsálemben, nem tudják, mit is tegyenek, Isten azonban nem hagyja őket magukra (Jer 38,1-13). Küld világosságot a sötétségbe, mégpedig a prófétai szót. Csak hála lehet a szívekben, van útmutatás, nem kell sötétségben tapogatózni, nem nekik kell kitalálni, mit tegyenek. Isten azért adta az igét, hogy legyen lámpásunk az élet nehéz időszakaiban is. Nem saját kútfőre kell támaszkodni, van ige. És Isten az igéről úgy beszél, mint sötétben világító szövétnekről. Amikor sötétbe kerülünk, nem tudjuk, mit tegyünk, adjunk hálát az igéért. Figyeljünk rá, és engedjük, hogy megvilágítsa életünket.

Keresik a választ, mit tegyünk, és az Úr szól, ad világos feleletet. Milyen csodálatos ez. Nem erre vágyunk, kapjunk világos és határozott választ, az Úr mutassa meg, mit tegyünk? Megtudják, hogy egyetlen lehetőség maradt a túlélésre, ha leteszik a fegyvert, megadják magukat, és fogságra mennek. Isten megmondja, mit tegyenek, de ők nem ilyen választ vártak. Sérti nemzeti büszkeségüket, öntudatukat. Mit képzel ez az ember, milyen zsidó ő, megadni magunkat, ez nem hazafias, harcolni kell mindhalálig. Így gondolkodnak, és Jeremiás ellen támadnak.

Ez már szomorú, Isten ad választ, de ők ezzel nem értenek egyet, és csak a próféta véleményének tulajdonítják. Miért is van ez így? Mert azt gondolják, ha nem harcolnak, gyávának tartják őket, és nem ismerik fel Isten vezetését. Ha letesznek a fegyveres ellenállásról, teljesen Isten kezébe kerülnek, teljesen az Úrtól függnek, akkor rá lesznek utalva, és ezt nem akarják. Nem akarnak Istentől függni. Pedig pont az az élet, rábízni magam az élő Istenre.

Az Úr Jézus is arról beszél, hogy aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, és aki elveszíti az életét Őérte, az megmenti azt. Isten országa másképp működik, mint a mi világunk, más a logikája, és ezt kell megtanulnunk. Ezt nem értette meg Izráel sem. Rábízom magam teljesen Istenre, kiszolgáltatom magam Neki, hagyom, hogy Ő cselekedjen. Azonban mindez hit által működik, és csak az képes megtenni, aki ismeri Őt. Aki már gyakran átélte, hogy Isten cselekszik, Rábízhatom magam. Amikor Őreá bízom a dolgokat, minden másképp alakul, mint amit elképzeltem. És más az én feladatom is, mint amit megszoktunk. Isten nem úgy vezet, mint a társadalmi vezetők, és így nem is azt várja el tőlünk, mint egy király. Ebben a helyzetben a király szerint be kell vonulni katonának, és meg kell védeni a várost, az országot. Teljesen emberi erőre és megoldásra támaszkodik. Isten egészen mást kér, ne harcoljatok, nincs szükség katonákra, hanem tegyétek azt, amit az ellenség mond. Ez nekik érthetetlen, és mégis ez a megmenekülés útja. Merj Istenben bízni, akkor is, ha ellenkezik a logikával, az emberi tapasztalatokkal, amit kér.

Ezen az úton nyilvánul meg az alázatunk is. Kimondom, én nem tudok segíteni, de elfogadom Isten megoldását, ha nem értem, és nem látom is előre, mi fog következni. De hiszek az Úrnak. Az alázat: elfogadom, hogy az élet ajándék. Nem az én tulajdonom, nem én szerzem meg, és nem is én őrzöm meg. Isten drága ajándéka, és így Nála van a legjobb helyen. Ajándék az élet, és az új és örök élet is. Nem tudom megszerezni, csak elfogadhatom kegyelemből. Mit kezdek ezzel az ajándékkal? Hányszor nem becsüljük meg, tulajdonunkként kezeljük. Azt mondjuk, az enyém, azt teszek vele, amit akarok. De mivel ajándék, nem tehetem vele azt, amit akarok. Arra kell használnom, amire kaptam. Mégpedig arra, hogy Isten dicsőségére éljek vele. Arra kaptam, hogy Neki éljek, Őt szolgáljam teljes szívből. Az életem akkor mentem meg, ha Neki adom, ha teljesen rábízom.

Mivel nem akarnak Isten haditerve szerint cselekedni, nem bízzák magukat az Úrra, inkább a prófétát távolítják el. Nem könnyű a próféta élete, szolgálata. Jeremiás azonban szó nélkül elfogadja mindazt, ami történik vele. Tudja, hogy üzenete igaz, Istentől származik, és azzal is tisztában van, hogy Isten nem hagyja magára. És az Úr cselekszik. A palotában is van, aki figyel Rá, és engedelmeskedik Neki. Így azután Ebed-Melek kiszabadítja Jeremiást a veremből.

Jézus elindul bemutatni Istent, rádöbbenti az embereket a csodára: Isten eljött az emberek közé (Jn 2,1-12). Mert bizony, a legnagyobb csoda ez, Kánában is ezt mutatja meg Jézus: eljött Isten Őáltala. Elindul a Jordántól, és viszi Istent, bemutatja az embereknek Isten országát. Jelenlétével döntésre hív fel, lépjünk be ebbe az országba. Hív és keres, és aki meghallja a szavát, megpillantja Benne Istent, az megy, mert nagy kiváltság és óriási lehetőség az Istenhez tartozás. Ez tulajdonképpen a lényünkbe van kódolva, erre vágyakozunk, mert Isten a Vele való élő kapcsolatra teremtette az embert. A bűnesetkor ez megszakadt, de a lelkünkben ott van az Atya utáni vágy. És Jézus azért jött, hogy bemutassa az Atyát, és megközelíthetővé tegye. Ő állítja helyre a megszakadt vonalat.

Jézus alakján, termetén, külsején nem látszik, hogy Ő az Isten Fia. A Vele való találkozás által, tanításán, tettein, egész életén keresztül ismerhetjük fel a történelem legnagyobb pillanatát. Eljött az Isten. Nincs ehhez fogható esemény a világtörténelemben. Kánába is azért megy, hogy az ott levőkkel láttassa Istent. Rá akar mutatni: új idők járnak, másképp is meg lehet oldani életünk problémáit, mint eddig. Erre tulajdonképpen Mária döbben rá. Ő ismeri fel, ha itt van Jézus, elmondhatjuk Neki a helyzetet. Mária látja, hogy Jézus a megoldás, és ha itt van, nem kell aggódni, kapkodni, piacra rohanni. Hiszen egy ilyen helyzetben nem az lenne a normális, felkeresünk egy rokont, barátot vagy egy üzletet, és veszünk vagy kérünk még bort? És Mária rádöbben: Jézus itt van, ezt a megszokott útvonalat nem kell végigjárni, mert Benne az Élet Fejedelme, a Teremtő Isten, a szőlő, a bor, a természet törvényeinek Gazdája van jelen. Mit látok én Jézusban? Látom Benne a Teremtő Istent, a természet Urát? Ha nem látom, bepánikolok, emberi megoldások után futkosok. Tulajdonképpen a döntési, megoldási eszközeink mutatják meg, milyen az Istenismeretünk. Ezekből látható, ki nekünk Jézus.

Úgy tűnik, Jézus helyreutasítja Máriát, de elképzelhető, hogy ez egy próba, mit is fog tenni? Bízik-e Benne, van-e hit a szívében? És Mária nem adja fel, a szolgának azt mondja: amit mond, tegyétek meg! Ez a lényeg, tudja, hogy Jézus fog intézkedni, és bármit mond, bármilyen képtelenségnek tűnő dolgot kér, azt tegyék meg.  Így kell nekem is Hozzá viszonyulnom. Amit mond, tegyem meg! Nem az a döntő, hogy értem-e, de mivel Ő mondja, megteszem, mert Ő tudja, mit mond. És nem kér olyat, amit ne tudnánk megtenni, és ha engedelmeskedünk, megtörténik a csoda. Jézus jelenléte átalakulást hoz. Tedd, és meglesz. A leprások is így indulnak el, menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak, és amíg odaértek, megtisztultak. Engedelmesség közben. A csoda útja ez, teszem, amit mond, és a többit Rábízom. A hangsúly az átalakuláson, a minőségi változáson van. Ezt kínálja ma is az Úr, minőségileg alakítja át az életemet, ha Hozzá fordulok, ha elmondom a hiányom, és azután engedelmeskedek Neki. A változás a hit általi engedelmességen keresztül megy végbe.

Mindez jel mások számára, a bennünk végbemenő változás, a mai csodák is jelek, mert általuk mások is megbátorodnak és Jézushoz fordulnak. Mások előtt is nyilvánvalóvá válik az Ő nagy dicsősége.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.

Jöjj és lásd meg!

Mélyen el kell gondolkodnunk ezeken az igéken (Jer 36,20-37,21). Fel kell tenni a kérdést: én hogyan viszonyulok az Úr szavához? Mennyire veszem komolyan és válik életté, engedelmességgé? A király meghallgatta ugyan a tekercsre írt üzenetet, de nem hallgatott rá. Nem tartott bűnbánatot, hanem a kandallóba dobatta a már felolvasott hasábokat. Úgy gondolta, ha elégeti, akkor megszabadul a prófétától, és Istentől is. Ez egy üzenet is, amely Istennek is szól. Ő a király, és neki ne mondja meg senki, mit tegyen. Hányszor vagyunk így, ne szóljon bele az életünkbe senki, még Isten sem. És úgy gondoljuk, akkor minden rendben lesz, mert mi aztán tudjuk, mit és hogyan kell csinálni. Holott az élet pont arról beszél, hogy dehogy tudjuk.

Hányszor dobjuk mi is így félre a Bibliát. Talán el nem égetjük, de félrerakjuk. Ha elolvastuk is, nem vesszük komolyan. Miért is? Mert úgy gondolkodunk, mint itt a király. Úgy véljük, ez csak egy emberi irat. Régen élt szerzők gondolatai, mit kezdhetünk vele a huszonegyedik század elején? A király is csak a próféta véleményét látta benne. Nem ismerte fel Isten hozzá szóló szavát. Pedig a Biblia Isten hozzám szóló szava. Ha meg akarom érteni, mit is mond nekem, akkor Lelke által segít, érhetővé, üzenetté teszi azt a számomra.

A király a helyzet pillanatnyi javulása láttán elbizakodik, úgy gondolja, Egyiptom megvédi őket. Sátán igyekszik megtéveszteni Isten népét is. Azt suttogta, ne figyelj a prófétára, bízz Egyiptom hadseregében, látod, amikor elindult a fáraó serege, a káldeusok visszavonultak. Nem lesz semmi baj, minden megy a maga útján. Azonban Isten látja az eseményeket, Őt nem lehet megtéveszteni, és mivel népe királya nem Őt hívta segítségül, el fog bukni. Isten népén a pogány világ nem segíthet. Meg kell tanulniuk, hogy ne idegenektől várjanak megoldást, hanem hivatkozzanak Istenükre.

Isten szavát nem lehet elpusztítani. Hányszor akarták már megsemmisíteni, és még most is itt van, olvashatjuk. Hála legyen ezért az Úrnak. Ismét leíratja Isten az igét, egy király sem akadályozhatja meg, hogy Isten szava eljusson az emberekhez.

Ha nem hallgatunk Isten szavára, az emberi próbálkozások nem adnak igazi megoldást. Minden csak látszat, és ne engedjünk ezeknek, hanem vegyük komolyan, ha nincs megtérés, Isten megítéli övéit. Ezt semmi nem tudja meg akadályozni. Egyedül az őszinte bűnbánat és az engedelmesség az, ami segíthet. Jeremiást is be lehet börtönözni, de ez nem változtatja meg Isten akaratát. Ha én nem akarok megváltozni és változtatni, akkor marad az ítélet. Isten szereti népét, nem mond le róla, és mindent megtesz, hogy felébredjenek. Azért szól még ma is az ige, mert Isten ébresztget általa. Fel akarja nyitni a szemünket a valóság meglátására. A világ becsap, megtéveszt, de Isten szava megbízható. Ő életet kínál, nem akar megtéveszteni senkit. A tanítványainak is megmondta az Úr Jézus, hogy ha nem volna hely a mennyben, megmondta volna nekik. Amit az Úr mond, az valóság, az Ő szava megbízható, mert mindent megpecsételt a halálával. Aki meghalt értem, az nem hazudik, az nem csap be.

Keresztelő János határozottan Jézusra mutatott, Ő az, Akiről beszélt, Ő az Isten Báránya, Ő a várva várt segítség és megoldás (Jn 1,19-51). A jelenlévő hallgatókra várt a folytatás. Hallották a bizonyságtételt, látták: János meg van győződve, hogy Jézus az Isten Fia, most már övék a döntés. Rajtuk áll, milyen választ adnak. Mert indig rajtam áll, milyen választ adok az igére. Indulok, vagy maradok. Jézus hív, indulok - mondja egy ének. Te mit csinálsz? Indulsz, vagy maradsz a régi utadon? 

Két tanítvány bátran kilépett a többi közül, és elindult követni Jézust. Amikor az Úr hív, nincs sok idő a gondolkodásra, azonnal kell dönteni. A döntés bátorságot igényel, hiszen az egész jövőjük, sőt, örök életük függ tőle. Ezek ketten meghozzák a döntést, vállalják a kockázatot, és mindent feladnak Jézusért. Ez az igazi bátor élet, még nem tudják, mi fog várni rájuk, de Jézus kisugárzásának nem tudnak ellenállni. Felismerik, hogy nagy kalandok kezdődnek el, amik nem is érnek véget, amíg át nem mennek Isten láthatatlan világába. Olyan változás indul el ezzel a követéssel, amit el sem tudtak képzelni. János, egy kis eldugott galileai halásztelepülés lakója, az egész akkori világ evangelizátora lesz. Amikor Jézus belép az életünkbe, nagy mozgalmasságot, változást idéz elő.

Jézus meghívta őket magához, és a Vele töltött néhány óra mély nyomot hagyott bennük. Biztossá váltak hitükben, és úgy jöttek el: megtaláltuk a Messiást. Már határozottan tesznek bizonyságot. Tudják, Jézus az, Akit vártak, Akit Isten küldött. A Jézussal eltöltött idő magabiztossá tette őket. Tölts minél több időt Jézussal, és Ő bemutatkozik, feltárja előtted is Lénye mélységeit. Mert csak ilyen magabiztos hitt, ilyen meggyőződés ad erőt a tanítványi élethez. Ha nincs ilyen szilárd meggyőződés Jézusról, bizonytalanná válik az egész életünk. Ő pedig bizonyosságot akar adni.

Úgy megragadta őket Jézus Lénye, hogy nem tudják magukban tartani a felismerést, meg kell osztani azokkal, akikkel találkoznak. Nincs ennél fontosabb, eljött a Messiás, és mi megtaláltuk. Ebben az is benne van, hogy már ők keresték, nyitott szívvel várakoztak, és most felismerték, hogy csakis Jézus lehet az. Az elkövetkezendő évtizedek folyamán János egyre jobban megerősödik ebben. Nincsenek kétségei, biztosra tudja, hogy Jézus az Isten Fia.

Amit felismertünk, adjuk tovább, hadd ismerjék meg mások is Jézust, Benne Isten ajándékát. Minél többen megismerik, annál több esély lesz az élet minőségi változására. András mindig lényegre tör, Jézushoz vezeti Pétert. Péter élete is megfordul, Jézus tudja, kicsoda, és látja azt is, hogy kivé fog válni az Ő követésében. Még nem kőszikla, de azzá lesz, sok munka által. Jézus nem ijed meg a munkától, kézbe vesz és formál. Merjünk mi is így formáltatni és formálni másokat.

Jó tanács, vegyük mi is komolyan, amit Fülöp mond: Jöjj és lásd meg! Ha kétségeid vannak, jöjj Jézushoz, próbáld ki, hívd Őt segítségül, és magad is meg fogod látni, kicsoda Ő. A Vele való találkozás egy életre szóló változást idéz elő. Jöjj bátran!

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.