Jöjj és lásd meg!

Mélyen el kell gondolkodnunk ezeken az igéken (Jer 36,20-37,21). Fel kell tenni a kérdést: én hogyan viszonyulok az Úr szavához? Mennyire veszem komolyan és válik életté, engedelmességgé? A király meghallgatta ugyan a tekercsre írt üzenetet, de nem hallgatott rá. Nem tartott bűnbánatot, hanem a kandallóba dobatta a már felolvasott hasábokat. Úgy gondolta, ha elégeti, akkor megszabadul a prófétától, és Istentől is. Ez egy üzenet is, amely Istennek is szól. Ő a király, és neki ne mondja meg senki, mit tegyen. Hányszor vagyunk így, ne szóljon bele az életünkbe senki, még Isten sem. És úgy gondoljuk, akkor minden rendben lesz, mert mi aztán tudjuk, mit és hogyan kell csinálni. Holott az élet pont arról beszél, hogy dehogy tudjuk.

Hányszor dobjuk mi is így félre a Bibliát. Talán el nem égetjük, de félrerakjuk. Ha elolvastuk is, nem vesszük komolyan. Miért is? Mert úgy gondolkodunk, mint itt a király. Úgy véljük, ez csak egy emberi irat. Régen élt szerzők gondolatai, mit kezdhetünk vele a huszonegyedik század elején? A király is csak a próféta véleményét látta benne. Nem ismerte fel Isten hozzá szóló szavát. Pedig a Biblia Isten hozzám szóló szava. Ha meg akarom érteni, mit is mond nekem, akkor Lelke által segít, érhetővé, üzenetté teszi azt a számomra.

A király a helyzet pillanatnyi javulása láttán elbizakodik, úgy gondolja, Egyiptom megvédi őket. Sátán igyekszik megtéveszteni Isten népét is. Azt suttogta, ne figyelj a prófétára, bízz Egyiptom hadseregében, látod, amikor elindult a fáraó serege, a káldeusok visszavonultak. Nem lesz semmi baj, minden megy a maga útján. Azonban Isten látja az eseményeket, Őt nem lehet megtéveszteni, és mivel népe királya nem Őt hívta segítségül, el fog bukni. Isten népén a pogány világ nem segíthet. Meg kell tanulniuk, hogy ne idegenektől várjanak megoldást, hanem hivatkozzanak Istenükre.

Isten szavát nem lehet elpusztítani. Hányszor akarták már megsemmisíteni, és még most is itt van, olvashatjuk. Hála legyen ezért az Úrnak. Ismét leíratja Isten az igét, egy király sem akadályozhatja meg, hogy Isten szava eljusson az emberekhez.

Ha nem hallgatunk Isten szavára, az emberi próbálkozások nem adnak igazi megoldást. Minden csak látszat, és ne engedjünk ezeknek, hanem vegyük komolyan, ha nincs megtérés, Isten megítéli övéit. Ezt semmi nem tudja meg akadályozni. Egyedül az őszinte bűnbánat és az engedelmesség az, ami segíthet. Jeremiást is be lehet börtönözni, de ez nem változtatja meg Isten akaratát. Ha én nem akarok megváltozni és változtatni, akkor marad az ítélet. Isten szereti népét, nem mond le róla, és mindent megtesz, hogy felébredjenek. Azért szól még ma is az ige, mert Isten ébresztget általa. Fel akarja nyitni a szemünket a valóság meglátására. A világ becsap, megtéveszt, de Isten szava megbízható. Ő életet kínál, nem akar megtéveszteni senkit. A tanítványainak is megmondta az Úr Jézus, hogy ha nem volna hely a mennyben, megmondta volna nekik. Amit az Úr mond, az valóság, az Ő szava megbízható, mert mindent megpecsételt a halálával. Aki meghalt értem, az nem hazudik, az nem csap be.

Keresztelő János határozottan Jézusra mutatott, Ő az, Akiről beszélt, Ő az Isten Báránya, Ő a várva várt segítség és megoldás (Jn 1,19-51). A jelenlévő hallgatókra várt a folytatás. Hallották a bizonyságtételt, látták: János meg van győződve, hogy Jézus az Isten Fia, most már övék a döntés. Rajtuk áll, milyen választ adnak. Mert indig rajtam áll, milyen választ adok az igére. Indulok, vagy maradok. Jézus hív, indulok - mondja egy ének. Te mit csinálsz? Indulsz, vagy maradsz a régi utadon? 

Két tanítvány bátran kilépett a többi közül, és elindult követni Jézust. Amikor az Úr hív, nincs sok idő a gondolkodásra, azonnal kell dönteni. A döntés bátorságot igényel, hiszen az egész jövőjük, sőt, örök életük függ tőle. Ezek ketten meghozzák a döntést, vállalják a kockázatot, és mindent feladnak Jézusért. Ez az igazi bátor élet, még nem tudják, mi fog várni rájuk, de Jézus kisugárzásának nem tudnak ellenállni. Felismerik, hogy nagy kalandok kezdődnek el, amik nem is érnek véget, amíg át nem mennek Isten láthatatlan világába. Olyan változás indul el ezzel a követéssel, amit el sem tudtak képzelni. János, egy kis eldugott galileai halásztelepülés lakója, az egész akkori világ evangelizátora lesz. Amikor Jézus belép az életünkbe, nagy mozgalmasságot, változást idéz elő.

Jézus meghívta őket magához, és a Vele töltött néhány óra mély nyomot hagyott bennük. Biztossá váltak hitükben, és úgy jöttek el: megtaláltuk a Messiást. Már határozottan tesznek bizonyságot. Tudják, Jézus az, Akit vártak, Akit Isten küldött. A Jézussal eltöltött idő magabiztossá tette őket. Tölts minél több időt Jézussal, és Ő bemutatkozik, feltárja előtted is Lénye mélységeit. Mert csak ilyen magabiztos hitt, ilyen meggyőződés ad erőt a tanítványi élethez. Ha nincs ilyen szilárd meggyőződés Jézusról, bizonytalanná válik az egész életünk. Ő pedig bizonyosságot akar adni.

Úgy megragadta őket Jézus Lénye, hogy nem tudják magukban tartani a felismerést, meg kell osztani azokkal, akikkel találkoznak. Nincs ennél fontosabb, eljött a Messiás, és mi megtaláltuk. Ebben az is benne van, hogy már ők keresték, nyitott szívvel várakoztak, és most felismerték, hogy csakis Jézus lehet az. Az elkövetkezendő évtizedek folyamán János egyre jobban megerősödik ebben. Nincsenek kétségei, biztosra tudja, hogy Jézus az Isten Fia.

Amit felismertünk, adjuk tovább, hadd ismerjék meg mások is Jézust, Benne Isten ajándékát. Minél többen megismerik, annál több esély lesz az élet minőségi változására. András mindig lényegre tör, Jézushoz vezeti Pétert. Péter élete is megfordul, Jézus tudja, kicsoda, és látja azt is, hogy kivé fog válni az Ő követésében. Még nem kőszikla, de azzá lesz, sok munka által. Jézus nem ijed meg a munkától, kézbe vesz és formál. Merjünk mi is így formáltatni és formálni másokat.

Jó tanács, vegyük mi is komolyan, amit Fülöp mond: Jöjj és lásd meg! Ha kétségeid vannak, jöjj Jézushoz, próbáld ki, hívd Őt segítségül, és magad is meg fogod látni, kicsoda Ő. A Vele való találkozás egy életre szóló változást idéz elő. Jöjj bátran!

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.