Az Úr enyhülést ad

A

z Úr úgy tekint fogságban lévő népére, mint az orvos a betegre. Beteg az Ő népe, gyógyulásra van szüksége (Jer 33,1-26). Tulajdonképpen eddig is beteg volt, csak rossz helyről várta a gyógyulást. Bálványokhoz, másik nép vezetőihez ment segítségért, és nem Istenéhez sietett. A fogságban Isten indul el feléjük. Ígéri, hogy Ő hoz nekik enyhülést. A szenvedések idején az Úr személye, a Vele való élő kapcsolat, az ige olvasása, az imádkozás hoznak enyhülést. Lelki bajainkra nincs más igazi segítség, csak az Úr. Nekünk is üzeni: enyhülést adok neked. Mindenki maga tudja, mitől szenved, mi az a baj, amit már nem tud elhordozni, az Úr üzeni: enyhülést adok. Hogyan megy ez végbe? Máté evangélista elmondja, hogyan hívogatta az Úr Jézus magához a különféle terhek alatt roskadozó  embereket. Így szólt: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Mt 11,28). Hát ennyi az egész, Hozzá kell menni, terheinkkel együtt, és átadni azokat Neki. Az enyhülés akkor következik be, ha már nem én cipekedem tovább.

Orvosságot is ad, megszoktuk, hogy orvosságot orvos ír fel. Azonban az Úr Jézus az ember áldott orvosa. Ő az egyedüli, aki teljes gyógyulást tud adni. Nem csupán a felszínt kezeli, hanem mélyre hatol, el egészen a probléma gyökeréig, és azt kezeli. S mi az Ő orvossága? Az ige, az Ő drága szava. Olvasom folyamatosan, akár napjában háromszor, mint ahogy az orvosságot beveszem, és átélem, hogy az ige elvégzi a munkáját, kifejti hatását. Meggyógyít, rendbe rak. Isten szava ma is az az ige, ami a teremtéskor elhangzott, vagy amit az Úr Jézus kimondott. Ha Jézus azt mondta a leprásnak, tisztulj meg, akkor az a betegség eltávozott. Így szól az Úr ma is hozzánk, így parancsol a bűn minden formájának, és annak távoznia kell.

Mindebben az az üzenet húzódik meg, hogy Isten vissza fogja hozni őket földjükre. Újra fog kezdődni az élet. Nincs még minden veszve. Van reménység! Ő a remény forrása. És amit az Úr megmond, az úgy van. Az én részem kivárni a beteljesedést. Izráel népe számára mindez még ígéret, vannak is, akik ezt kétségbe vonják. Úgy gondolkodtak, ha mindez igaz, ha ebben bízhatunk, akkor miért jutottunk ide? De majd rádöbbennek a miért okára. Felismerik hűtlenségüket, bűneiket, és azt követően megtapasztalják Isten kegyelmét. A bűnbánat által belső megtisztuláson mennek keresztül, már másként látják magukat és Istent. És aki megtapasztalja a kegyelmet, az előtt világossá válik, hogy Isten minden ígérete színigaz. Minden be fog teljesedni.

Isten az ígéretet azzal erősíti meg, hogy rámutat a nappal és az éjszaka váltakozására: amíg ez fennáll, addig az Ő ígérete is. Ahogyan ezek nem változtathatók meg, úgy az Úr ígérete sem. Ő a minden kegyelem Istene. Ma is állja szavát, aki segítségül hívja Őt, azt megszabadítja, és aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, annak örök élete van.

János harmadik leveléből épülhetünk ma (3Jn 1-15). Ez is egy gyülekezetnek szól, az apostol azt kívánja, hogy legyen egészséges Gájusz, és legyen jó dolga mindenben, ahogy a lelkének jó dolga van. Jó dolga van a lelkemnek? Törődök vele? Gájusz odafigyelt a lelkére, gondozta mindennap. Odafigyelek rá, vagy csak a testünk egészségére fordítunk figyelmet? Nála fordítva volt, a lélekre odafigyelt, testére talán nem annyira. De az is lehet, hogy odafigyelt ugyan a testére is, de még nem javult az állapota. Jánosnak fontos, hogy a gyülekezet gondozója testben és lélekben is egészséges legyen.

A lélek jó dolgába beletartozik az is, hogy a hite is egészséges. Ismeri és éli az igazságot. Jézusra, az Ő igéjére figyel. Rólam is elmondható, hogy igazságban járok? Az Úr igazságában élek, mert itt nem a magunk igazáról van szó.

Gájusz befogadta a vándorigehirdetőket, és ő indította őket útra, amikor az evangéliummal továbbmentek. A gyülekezetnek is fontos az evangélium terjedése. Anyagi támogatásuk a jó hír továbbadását segítette. Az is lényeges, hogy ezek a vándorprédikátorok nem keresztyének, nem krisztusi emberek támogatását nem fogadták el. Ügyeltek arra, hogy ne keveredjen az evangélium semmilyen szinten a konkollyal. A világtól jövő támogatáson nincs áldás. Meg kell fontolni, kitől fogad el a hívő ember, a gyülekezet támogatást, mert az Úr áldása a hívő szívek önkéntes adakozásán nyugszik meg.

Azonban a sátán már ott is igyekezett zűrzavart kelteni, és ehhez a nagyra vágyást használta fel. Diotrefész elsőségre törekedett, nem fogadta el azt, akit az Úr választott, úgy gondolta, ő jobb vezető. Mi van a szívemben? Versengés vagy alázat? Elfogadom-e a második helyet, ha azt szánta nekem az Úr?

A megoldás az Úr békessége. Ami azt jelenti, hogy az Úr Jézus akaratát engedem érvényre jutni. Kimondom én is, és aszerint is cselekszem, amit János is mondott: Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem. Ez a békesség alapja. Az Úr növekedik a szívemben, a gyülekezetben, én pedig egyre kisebbé leszek.

Jöjj, királyom, Jézusom!

1. Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom. A gonosztól óvj te meg, Meg ne

rontson engemet.

2. Véreddel, mely el-kifolyt, Mosd le rólam, ami folt; Élet útját megmutasd, Én meg nem

találom azt.

3. Gyógyítsd meg sok nyavalyám, Enyhíts szívem bánatán; Kétség, gond ha gyötrenek,

Biztasd nádszál hitemet.

4. Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a

szívemet.

5. A keresztet te adod, Adj hozzá alázatot: Hordjam olyan csendesen, Mint egykor te,

Mesterem.

6. Majd ha véget ér a harc S megpihentetni akarsz: megragadom jobbodat, S mennyor-

szágod béfogad.

Isten áldásával.