N
|
agy kegyelem: Isten Jeremiás prófétát Gedaljá mellé rendelte Micpába (Jer 41,1-18). Menekülhetett
volna, de ő vállalta a néppel való együtt szenvedést és Isten akaratát. Tudta, hogy az ige lehet az iránytű a helytartó számára. Nem könnyű most megállni,
újrakezdeni az életet. Ehhez az Úr segítségére, igéjének ismeretére van
szükség. Mi is gyakran nehéz pillanatokat élünk, nem tudjuk, mit döntsünk,
nehéz megítélni, mi a helyes, környezetünk nem mindig támogat minket. Ahogy
akkor és ott voltak, akik ellenezték a babiloni királynak való engedelmességet,
és ki akartak törni a hűbéri viszonyból, úgy ma is vannak, akik más utat
mutatnak, mint amin járnunk kell. Különösen ez a világ csábít, és üzeni, szinte
mindenfelől azt sugározza a szívünkbe, hallgassunk rá, éljünk úgy, mint a
többség, hagyjuk az Urat.
Gedalját figyelmeztették a veszélyre, és ő nem olyan módszert választ,
mint amit javasolnak neki. Nem öleti meg azt, akiről a negatív hírt hallja.
Miért? Mert figyel az Úrra, komolyan veszi az igét: ne ölj! Tudja, hogy a gyilkosság
nem old meg semmit. És látjuk, mennyire nem oldódott meg semmi. Isten
akaratának elfogadása stabilizálta volna az ország életét, így azonban
egymásnak feszülnek az erők, ráadásul Babilon is fellép a lázadás ellen.
Gedaljá megölése az elnyomó ellen való lázadásnak látszik. Akik átveszik a
hatalmat, nem tudják stabilizálni a helyzetet. Lehet próbálkozni, előállhatnak
az önjelölt megmentők, de Isten nélkül nincs igazi segítség és megoldás.
Jó, hogy ma is kéznél van az ige. Annyi helyről hallgathatunk
igehirdetést, és sok lehetőségünk van komoly, hívő testvérektől tanácsot kérni.
Ma nincs egyedül Isten gyermeke, sokféle formában kereshetjük az Úr akaratát.
Az Úr szavát azonban meg is kell tartani. Nem elég, hogy van lámpánk, azt
használni is kell, ha nem akarunk sötétben maradni. Ma talán ez a probléma. Nem
használjuk az igét, nem a Bibliához fordulunk, amikor tanácsra van szükségünk. És
ha mégis kézbe vesszük az igét, vajon hallgatunk-e az Úr szavára? Úgy értjük,
ahogyan le van írva? Amikor elevenünkbe vág az Úr szava, akkor is ragaszkodunk
hozzá?
János mélyre lát, felismeri, hogy Jézus felülről jött (Jn 3,31-36). Tehát Ő több, mint
ember. Az Atyánál élt, és tudatosan lett emberré, jött el a világba. Ezért Ő
több minden embernél, feljebb való. Isten országának Királya. Ezzel János
megvallja: itt nem két tanító versenyéről van szó, hanem a mindenek felett való
Úrnak az érkezéséről. Őhozzá nem mérhetjük magunkat, mert Ő a nagyobb, az
erősebb. Azért nincs benne irigység, féltékenység, mert jól ismeri Őt! Aki jól
ismeri Jézust, az nem akar Vele versenyezni, hanem inkább Rábízza magát.
Mivel Jézus a mennyből jött, igazán ismeri az Atyát, a mennyet, és amit
elmond, az megbízható. Az Ő információi első kézből származnak, a valóságot
mondja el az embernek. Bízhatunk Benne. Mindennapi életünk és az üdvösség
tekintetében is Jézus szavai a mérvadók. Ahhoz tartsuk magunkat, amit Ő
kijelentett.
Mivel Jézust Isten küldte, Isten beszédeit szólja. Jó ez, jó, hogy van
olyan szó, amire lehet építeni. Jézus szava olyan, mint a kőszikla, stabil,
megbízható. Minden kor embere építhet rá. Az övéinek Isten mérték nélkül adja a
Lelket. A lélek jelen van, tanít és vezet. Isten Lelke nélkül nem is
boldogulnánk. Kérjük mindennap vezetését, kérjük, hogy juttassa mindig eszünkbe az
igét. Gyakran az a gond, hogy döntő pillanatokban magunktól nem ige jut
eszünkbe. De a Lélek azért jött, hogy amit megtanultunk, magunkba fogadtunk az
igéből, azt eszünkbe juttassa, alkalmazza.
Az Atya szereti a Fiút, tehát szeretetkapcsolat van köztük. És aki hit által
gyermeke lesz, az is szeretetkapcsolatba kerül Vele. Mert Isten szereti ezt a
világot, és azért küldte szeretett Fiát, hogy megmentse az embert Általa. A
szeretet azt jelenti, hogy nem engedi, hogy elvesszünk, mindent megtesz értünk. És
ez valóban így van, annyira szeret, hogy a legdrágábbat, Fia életét adta oda a
kereszten, hogy éljünk Általa.
Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, jó ezekre a szavakra építeni.
Mindig az igére építsük üdvösségünket, az a garancia, amit az Úr mond és tesz. Azonban
azt is látni kell, nem elméleti hitről van szó. Nem tantételeket kell
elfogadni, hanem személyes és élő kapcsolat ez. Az ige összeköti a hitet az
engedelmességgel. Aki hisz a Fiúban, és engedelmeskedik Neki. Vagyis most már
Őt szolgálja, az Ő útján halad. Nem annyi, hogy hiszek, aztán úgy élek tovább,
ahogyan előtte, hanem azt jelenti, hogy innentől Jézus vezetésére bízom magam.
Mindenben alárendelem magam Neki.
Aki enged a Fiúnak, az engedni, hogy az Ő akarata érvényesüljön. Ez azt is
jelenti, hogy elengedem a saját akaratomat. Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem
úgy, amint Te akarod, Atyám. Mindennap
megtagadom magam, a megtagadás is azt jelenti, hogy nemet mondok a saját vágyaimra,
a magam természetére, felveszem a keresztet, vagyis meghalok rajta magamnak, és
engedem Jézust élni és érvényesülni. Ahogyan Pál apostol is tette és írta.
Szenvedésben engedelmes
Szenvedésben engedelmes,
kísértésben győzedelmes
Jézus Krisztus, légy kegyelmes.
Rám a bűn mint tenger árad,
kísértésnek tüze támad.
Nincs segítség, csak Tenálad.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése