Teljes kegyelem

I

sten még mindig keresi népét, ad még esélyt nekik a megtérésre, az újrakezdésre (Jer 36,1-19). Mert Isten ilyen, ad új esélyt, és mennyit kaptunk már, de éltünk-e vele, kimozdultunk-e már kényelmes életünkből, vagy még mindig nyugisan élünk tovább, úgy, mint a többi ember? Úgy teszünk, mintha Isten meg lenne velünk elégedve, mintha mi az Ő akarata szerint élnénk?

Isten azonban elküldi igéjét, és általa elmondja, Ő hogyan is látja őket, és mire számíthatnak, ha nem változtatnak. Azonban amíg az ige szól, van lehetőség megváltozni, Istenhez térni. Még mindig szól az ige, de vajon halljuk? Megmozdít, vagy már megszoktuk, és nem csinálunk belőle nagy ügyet?

Isten leíratja szavait, hogy ne szálljon el a szó, és ne lehessen azt mondai, hogy nem hallották, nem jutott el hozzájuk. Azért van Biblia és annyiféle igehirdetési alkalom, hogy megmaradjon az ige, és eljusson hozzánk is. A mai technika lehetővé teszi az igehirdetések rögzítését, többszöri meghallgatását. Ezáltal Isten igéje még elérhetőbb a számunkra. Nem mondhatjuk, épp nem voltam ott, vagy nem hallottam jól, mert sok üzenet letölthető az internetről, vagy elolvasható. Isten gondoskodik arról, hogy minél szélesebb kört elérjen az Ő szava, minél több lélek meghallja az evangéliumot.

Jeremiás a börtönben is megoldja az ige rögzítését, Bárúknak diktál, majd őt küldi, hogy olvassa fel a gyülekezet előtt. Isten ránk bízza igéjét, de a célba juttatást nekünk kell megoldani. Pál is börtönből írt sok levelet, gyakran ő is diktált. Tehát a pillanatnyi akadályoztatás sem akadályozhatja meg az evangélium továbbadását. Erre választott ki az Úr, és ezért könyörült rajtunk. A kegyelem azért ér el, hogy a megmentő üzenetet továbbadjuk. Néha még kényelmünk vagy életünk kockáztatása árán is.

Bárúk felolvassa a nép előtt, majd eljut a hír a vezetőkhöz is, és előttük is felolvasásra kerül az ige. Ők megrettennek, tehát komolyan veszik, rájönnek: ez nem vicc. Isten komolyan gondolja, amit mond. És úgy látják, a királynak is hallania kell. Nem tartják meg maguknak, hanem elmondják a királynak, amit hallottak. Isten szinte szolgálati úton keresztül juttatja el a tekercset a királyhoz. Sok kézen megy keresztül, de végül célba ér az üzenet. A vezetőkön sem akad meg Isten szava, vállalják a kockázatot. Úgy látják, ezt a királynak is hallania kell. Ennyire fontos-e nekünk az ige, hogy eljutunk odáig: ezt mindenkinek hallania kell? Megteszek-e mindent azért, hogy minél többen meghallják?

Az apostol bizonyságot tesz mindarról, amit látott, megtapasztalt (Jn 1,14-18). Jézus tanítványaként megfigyelte Őt, és látva életét, hallgatva tanításait, világossá vált előtte, hogy Jézusban Isten jelent meg a világban. Az Ige testté lett, Jézusban öltött testet a teremtő Ige. A kimondott szó, ami által a világ létrejött, most eljött, és az emberek közt lakott. Szólt, és életek változtak meg. János is engedett Jézus hívó szavának, maga mögött hagyta a halászvállalkozását, és elindult Jézus nyomában. Jézusért nemet mondott a világ kínálatára, és teljesen Jézusnak szentelte magát. Amikor az Úr hív, teljes odaszánást kér. Tudunk-e nemet mondani Őérte mindenre? Minden erőnket és időnket Neki adjuk?

Jézus teljes volt kegyelemmel, Isten teljes kegyelme érkezett meg. Ami jelzi: mindenki mehet Hozzá, az elrontott életű utcanőtől kezdve a vámszedőkig mindenki. A kegyelem mindenkire érvényes, az Úr minden bűnösnek megbocsátja megbánt bűnét. Nincs az a bűn, amit ha megvallunk, ne bocsátana meg az Úr.

A kegyelem mellett megjelenik Isten igazsága is, ami az Úr bűngyűlöletéről és igazságszeretetéről vall. Szereti a bűnös embert az Úr, de mivel fellázadt Ellene, meg kell büntetnie, azonban pont azért küldte el Jézust, hogy Ő magára vegye büntetésünket, és így kegyelmet nyerjünk. De a kegyelem nem azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk, hanem azt, hogy meghalunk a bűn számára, és élünk immár az Úrnak. Nem azért nyerünk kegyelmet, mert egy felekezet tagjai vagyunk, hanem azért mert meglátjuk elveszett voltunkat, és ezt megvalljuk Jézusnak, és segítséget kérünk Tőle. Bűnbánat nélkül nincs bűnbocsánat.

Az Úr Jézus azért is jött, hogy kijelentse nekünk Istent. Nélküle nem láthatnánk, nem tudnánk igazán megismerni. Jézusban mutatkozik be nekünk Isten. Azt mondja, hogy aki látja a Fiút, az látja az Atyát is. Isten olyan, mint Jézus. Minél jobban szemléljük Őt, és figyelünk szavára, annál közelebb kerülünk Istenhez is. Aki ma Istent keresi, annak Jézust kell keresnie. Hogyan tehetjük ezt meg? Vegyük kezünkbe az evangéliumot, olvassuk és figyeljük Jézust. Aki megismeri és befogadja Őt, az előtt Isten Lénye is feltárul. Mert Isten Őbenne tárul fel a kereső ember előtt. Jézust kikerülve hamis Istenismeretre jutunk.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.