Élő víz

A

 még megmaradt nép vezetői, a katonai parancsnokok Jeremiást kérik, hogy imádkozzon értük Istenhez (Jer 42,1-43,13). Kérik, hogy mutassa meg Isten, melyik úton kell járniuk, és megfogadják: hallgatni fognak mindarra, amit Isten mond nekik. Olyan szépnek ígérkezik mindez, de valójában most sem őszinték. Megvan már a saját tervük, csupán Isten pecsétjét akarják rá. Mennyire jellemző ez ránk is, elkészítjük terveinket, és azt követően Isten jóváhagyását várjuk. Azt akarjuk, hogy Ő szentesítse elképzeléseinket, és eszünk ágában sincs arra figyelni, amit Ő mond. 

Azonban Isten kegyelme csodálatos, még mindig lehetővé teszi, hogy kérdezzenek. A próféta által elérhető. És az is fontos, hogy Jeremiás kész még mindig meghallgatni őket, törődni velük, és különösen imádkozni értük. Hányszor megtapasztalta, hogy semmibe sem veszik, amit mond, bántalmazást, börtönt is kapott tőlük, mégsem zárkózik el előlük. Isten gyermeke imádságban harcolhat a gonosz minden formája ellen. Ezt adta kezünkbe az Úr, ám nem mindig élünk vele. Megválogatjuk, kikért imádkozunk, pedig az ima által sok minden másképp alakulhat. Itt is megvan az esély erre, de halló fülekre is szükség van a változáshoz.

Tíz nap múlva jön a válasz. Tíz nap, mondanánk, kibírhatatlan. Annyit várni, mi lesz így a terveinkkel, a lekötött programjainkkal? Ma már azonnal kellenek a válaszok. Isten azonban nem igazodik hozzánk, türelemre tanít, mert az Ő országában nincs kapkodás, rohanás. Aki vár Istenre, az fegyelmezett emberré válik, és megtapasztalja, hogy az Úr soha nem késik. Tudok-e várni az Úrra, vagy már csak internetes, telefonos, azonnali válaszokra van időnk? Várjuk ki Isten válaszát!

Isten válasza: ne menjenek Egyiptomba, maradjanak a helyükön, és akkor elkerülhetik a harmadik deportációt, akkor megmenekülnek. Mert a megmenekülést Isten adja. Én képtelen vagyok magamat megmenteni. Hit által bízzuk magunkat Rá. Higgyük, hogy Isten terve akkor is megbízható és jó, ha más, mint a mi tervünk. Izráel népének volt is múltbeli tapasztalata erről. Többször átélték, hogy érdemes Istenre várni, Őreá hagyatkozni. Az emberileg lehetetlen helyzetben is Ő a menedék. És ha Ő azt mondja, itt megőrizlek, itt életben maradsz, az akkor úgy is lesz. Ne engedjünk a világ csábításának, a nem hívők logikus tanácsának, a mindenki így csinálja szlogennek, hanem inkább hallgassunk az ige szavára.

Amikor Jeremiás elmondja Isten üzenetét, szemtől szembe lehazugozzák. Olyan megrendítő, megfogadták, hogy hallgatnak Istenre, de mégsem teszik. Már nem tudnak mit kitalálni, hát azt mondják, hazudik, nem üzente azt az Úr, hogy ne menjenek Egyiptomba. De itt fel kell tenni a kérdést: ha ők ennyire tudják, akkor miért mentek Jeremiáshoz? Akkor minek kérdeznek, ha ők jobban tudják? 

Ennyit az imádkozásról, a templomba menetelről. Baj van, hát feldobunk egy imát az égre, de hiába kaptak választ, nem hallgattak az Úr szavára. Türelmes az Úr, minden eddigi engedetlenségük ellenére adott nekik választ, ám ők mégsem fogadják azt el. Hányszor szólt már Isten nekünk is, de hallgatunk Rá? Nem kísért meg minket is, hogy megyünk tovább a magunk elképzelése szerint? Akkor is megcsináljuk, amit elterveztünk.

Ebben az egész történetben az a megdöbbentő, hogy elsőre úgy tűnik, nekik van igazuk, eljutottak Egyiptomba. Gyakran van ez így, Isten megengedi, hogy menjünk, nem akadályoz meg, hanem hagyja, hogy meglássuk döntésünk eredményét. Ezek az emberek bizonyára dicsérték egymást, milyen jó, hogy nem hallgattunk erre a megbomlott elméjű vén károgóra. Mindig csak károg, bajt jövendöl, és lám, semmi probléma, célba értünk. Milyen jó terv ez, itt nyugodtan élhetünk, szabadok maradunk, építhetjük kényelmünket.

És jön az Úr üzenete: Egyiptom nem nyújt biztonságot, mert ha nincs megtérés, nincs őszinte bűnbánat és az Úrnak való engedelmesség készsége, senki nem rejthet el Isten ítélete elől. Isten elől nem lehet elbújni, ez soha nem volt megoldás, és nem lesz ezután sem. Ő azt várja, hogy Hozzá forduljunk, és rábízzuk magunkat.

Meg kell tudniuk, hogy Isten a világ Ura. Neki a babiloni király is a szolgája, mégpedig engedelmes szolgája. Elküldök érte. A rettegett birodalom első emberéért Isten csak úgy elküld, csak fütyül neki, és ő jön, és elfoglalja Egyiptomot. Ami most hihetetlennek tűnik, az valósággá válik. Rájuk dől a maguk választotta menedék. Mert Isten gyermekeinek a világpolitika tengerének háborgása idején is egyetlen menedéke az Úr. Nincs biztonság, csak egyedül az Úr Jézusban. Azt is üzeni mindez, hogy ne féljünk a politikai erők mozgásától, és ne is tőlük várjuk a biztonságot, a megmentést, hanem egyedül Urunktól. Ő ott tart meg, ahová állított.

Az Úr Jézus tudatosan megy Samáriába, találkozni akar egy elkeseredett, szomjazó szívű asszonnyal (Jn 4,1-18). Jézus mindig céltudatosan halad, valakiért megy. Így jön tudatosan hozzánk is. Értünk jön, minket keres. Nem a hagyományok mozgatják, amiben nevelkedett, hanem az Atya akarata. Jézus is elfárad, de ez nem befolyásolja abban, hogy foglalkozzon ezzel az asszonnyal. Fáradtságát is a beszélgetés, a lelkigondozás szolgálata alá rendeli. Fáradtan is van ereje a másikra. Kész és képes meghallgatni őt. Próbáljuk meg mi is a fáradtságunkat a másikkal való beszélgetésben kipihenni. Mert az igazi felüdülés, amikor a másikra fordítjuk időnket és erőnket, amikor mást felüdítünk, magunk is felüdülünk.

Jézus szólítja meg a samáriai asszonyt, de rámutat: ismernie kellene Őt, és már úgy jöhetett volna ide, hogy ő kér. Ismerem én az Urat? Annak ismerem, Aki, és kérek Tőle? Rádöbbentem már, hogy mindig Hozzá mehetek és kérhetek Tőle? Kérhetem az élő vizet. Ez az asszony korábban is kereshette volna Istent, de ő, hozzánk hasonlóan, az emberektől várta  a megoldást. Az Úr rámutat: kérjen Tőle, és olyan megoldást kap, amit senki nem adhat meg neki, csak Ő. Amit Jézus kínál, azt senki nem képes megadni nekünk.

Élő vizet kínál, ami feltölt, megtisztít, és jó irányba segít. Az asszony nem érti az Urat, mint ahogy mi sem. Csak a menekülésre, az elbújásra, a kényelemre gondol. Vezetékes víz a megoldás, nem kell idejárni.  Eltűnhetek, és élhetem zavartalanul eddigi életemet. Nem igazi életváltozást akar. Mit akarunk mi? Hányszor csak az életkörülmény változását, e mögé akarunk bújni. Úgy véljük, ha megváltozik a körülményünk, jobb lesz az életünk. Azonban amíg a mélyben gyökerező probléma, szívünk kérdése nem oldódik meg, nem lesz igazi változás.

Az Úr azonban látja a probléma forrását. Tisztában van velünk. Nem lehet Őt megtéveszteni, félrevezetni, Ő teljes is igazi gyógyulásra, új életre akar elsegíteni. És ez lehetséges. Álljunk Elé őszintén, ne csak féligazságot mondjunk Neki, hanem tárjuk fel őszintén a szívünket, mondjuk el az igazságot. És ha ez megtörténik, elindul a gyógyulás. Ezt Ő ajándékozza nekünk. A Benne való élő hit, a kereszten bemutatott áldozat teszi rendbe az életünket. Jézus által valami új indulhat meg. Élő vizet kínál, de erre szomjazni kell, kérni kell. És aki kér, az mind kap.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.