2019. január 8., kedd

Éld, amit hiszel!


J
eremiás imádságban magasztalja az Urat, mindazért, amit  cselekedett (Jer 32,16-44). Ő alkotta a földet, és hívta el Izráelt, megszabadította Egyiptomból, megmutatta hatalmát a fáraó felett. És azt követően is tanácsolta az Ő népét. Mindezekből megláthatjuk, hogy az Úr előtt semmi sem lehetetlen. Be tud avatkozni népe életébe, reménytelennek tűnő helyzetben is szabadítást ad. És az élet további, mindennapos gondjai között is megmutatja hatalmát, irgalmasságát. Nincs olyan helyzet, amelyben ne tudna megoldást adni. Sőt, az Úr minden napra tanáccsal látja el övéit. Igéje a Tőle való útmutató, ebben mondja el, hogyan éljünk, mit tegyünk, és mit ne tegyünk. Ő nem csak elindít a világ ország útján, hanem térképet és használati utasítást is ad a kezünkbe.
Mindezek nélkül fogalmunk sem volna arról, merre menjünk, nem tudnánk megállapítani, mi a jó, és mi a rossz. Bár a gonosz azt súgta, ha az Isten által eltiltott fa gyümölcséről fogyaszt az ember, tudni fogja, mi a jó, és mi a rossz. De még kevésbé tudjuk, mint előtte. Hiszen az ember Istennel való élő kapcsolatban volt, mennyei Atyja minden kérdésére válaszolt, és mindig megmutatta neki a helyes lépést. A bűneset után azonban nem a mindent tudás következett, hanem az egyedüllét a világban, és az ezzel járó tanácstalanság. Most már egyedül kellett rájönnie arra, mi a helyes, sátán ugyan igyekszik súgni, de tanácsai nem az életet szolgálják. Szavai nyomán káosz és sok-sok nyomorúság keletkezik.
Azonban Isten nem mondott le rólunk, utánunk jött, elhívta Izráelt, törvénnyel ajándékozta meg, ami által segít a tájékozódásban. Van már mihez igazodni. Jézusban pedig a világ Világossága érkezett meg. Megtörte a sötétséget, van már fény, van Kire figyelni. Már nem szükségszerű eltévedni és rossz döntéseket hozni. Az Úr Jézus Krisztus által szabadok lehetünk a világ szellemiségétől, és élhetünk Vele egy minőségibb életet.
Isten előtt nincs lehetetlen, Ő a világ népei fölött is Úr, és úgy döntött, hogy Babilon elfoglalja Jeruzsálemet, és ezen senki nem tud változtatni. Bálványimádásuk, hűtlenségük következményét el kell szenvedniük. Isten csodálatos, nincs semmi, amivel ne tudna megbirkózni, hiszen minden az Ő kezében van. A nagy birodalom királya, akitől népek rettegnek, a szolgája, aki addig mehet, amíg az Úr engedi neki. Azok az erők és hatalmak, amelyektől félnek, vagy amelyek visszaélnek hatalmukkal és rettegésben tartják az embereket, Isten előtt ugyanolyan porszemek, mint mi. Hatalmuk és lehetőségük véges. Nekik is Isten elé kell állniuk.
Hiszem-e én az ige tanúbizonyságát, és úgy tervezem a mai napom is, hogy Istennek nincs lehetetlen? Ő meg tud menteni, Ő kinyitja a bezárt kapukat és lehetőségeket, és be tudja zárni azokat az ajtókat, amelyek rossz irányba vinnének. Ami nekem hatalmas erőlködés, vagy teljes lehetetlenség, az Neki nem probléma. Nem probléma az életem az Ő számára. Ezért forduljunk ma is Hozzá. Mondjuk el az előttünk álló feladatokat, beszéljünk Neki arról, amit úgy látunk, nem megoldható. Hittel bízzuk Rá, mégpedig azzal az alázattal: ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint Te.
Merjünk nagy dolgokat várni az Úrtól. Higgyük, hogy Számára valóban nincs lehetetlen. Akkor sem, ha egyéni életek megváltozását kérjük, és akkor sem, ha az egyház újulására, ébredésére várunk. Van hatalma ma is megszólítani, kihozni szenvedélyek rabságából, talpra állítani betegségből, és leoldani démonikus, okkult kötelékeket. Várjuk az Úr áldását, munkáját.
A presbiter, aki ír, János apostol, ő a vén, aki életkorban és hitbeli tapasztalatok térén is mindenki előtt jár (2Jn 1-13). Mert a presbiter szó vént jelent, ami nem elsősorban az életkorra, hanem a hitben megtett útra mutat. Lehet valaki fiatalon is hitben tapasztalt, olyan ember, aki korán befogadta szívébe az Úr Jézust, és mint az Ő katonája szolgál az evangéliummal. A hitben vén bölcs is, aki ismeri az Urat és az Ő akaratát. Az ige a fegyvere, és bátran felveszi a harcot a világgal, a gonosz minden formájával. A presbiter tisztség is ezt kell, hogy takarja: vén a hitben. Ismerem Jézust, kapcsolatban vagyok Vele, mindenben figyelek akaratára.
A kiválasztott úrnő egy gyülekezet vezetője, és a gyermekek a gyülekezet tagjai. Tévtanítókkal és tanításaikkal kell szembenézniük, és az apostol ebben a küzdelemben segíti őket. Megdicséri őket, mert úgy látja, vannak, akik az igazságban járnak, Krisztus igazságában. Nem dőltek be tévtanításoknak, hanem Krisztusra építenek. Vallják, hogy Ő a testben eljött Krisztus. Felismerték, hogy Ő valóban az élő Isten, Aki testben jött el. Sokan tagadták, hogy Jézus már születésekor, keresztelésekor Isten volt. János pedig arról tesz bizonyságot, hogy ő látta Jézust, és megtapasztalta az Ő Lényét. Felismerte, hogy az emberi testben Isten lépett a földre, és keresi az embert.
A hitben erőseknek is vigyázni kell, mert az ördög ravasz, és meg akar téveszteni. Minden tevékenysége arra irányul, hogy ne legyünk élő kapcsolatban Jézussal, ne éljük az Ő erejét, ne közvetítsük Szentlelke hatalmát a világba. Az élő Jézusról való bizonyságtétel a gonoszt visszaszorítja, győzelmeket arat, és ezt a gonosz nem akarja. Az ördög nem szándékozik visszavonulni, egyre nagyobb területet akar megszerezni, behódoltatni. Azonban Jézus által nemet lehet mondani rá. Azért is veszélyes a tévtanítás, mert a gonosz a szívünket célozza meg, amely mindig a könnyebb oldalát akarja a dolgoknak. Egy kis vallásosság megfelelt, de nem akar Istennek engedelmeskedni. János azt kéri, maradjanak meg Krisztusban, a Neki való engedelmesség útján, és vállalják Érte a szenvedést is, amikor arra van szükség. Járjanak szeretetben, amint Krisztus is szeretett minket. Tehát az elmélet mellett a hit gyakorlati oldalára is figyeljenek, éljék, amit hisznek. Éljük, amit hiszünk.


AMIT SZÍVÜNK ESDVE KÉR

1.  
Amit szívünk esdve kér,
Földi kincsnél többet ér.
Mind mulandó és üres,
Amit a világ keres.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!

2.  
Ne a test legyen urunk,
Kit követni indulunk,
Lelked szóljon csak velünk,
Mert mi Őrá figyelünk.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!

3.  
Tartsd kezedbe’, hű Urunk,
Amit mondunk, gondolunk;
S míg szemünk csak Rád tekint,
Hűn igazgasd tetteink!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!
4.  
Lelkedet reánk kitöltsd,
Érjen így a jó gyümölcs;
Lássa mindaz, aki él,
Életünk, hogy mit beszél.
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!

5.  
Ó, mi áldás, kegyelem
Benned élni szüntelen,
Eszközöd gyanánt, Uram,
Függni Tőled untalan!
Lásd, Uram, mi Lelkedet
Kérjük, Aki hűn vezet,
Föl ne tartsa semmi gát,
Hadd jelentse meg magát,
És szívünk töltse be
Mindörökre szent heve!

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése