M
|
oáb Izráel
szomszédja, ellensége volt (Jer 48,1-47). Már a pusztai vándorlás során akadályozta őket Moáb, sőt, Bálák király
meg akarta átkoztatni a népet bálámmal. Azonban Isten ezt nem engedte meg, mert
Izráel az Ő népe, a szeme fénye. Az Úr megítéli engedetlen népét, de ez nem
jogsisítja fel más népek lakóit, hogy gyalázzák, keserítsék az övéit. Moáb
örvendezett, amikor Babilónia elfoglalta Júdát, bevette Jeruzsálemet. Káröröm
volt a szívükben, és úgy gondolták, övék lehet majd ez a terület. Nem együttéreztek, nem sajnálták, hanem azt mondták, úgy kellett nekik, megérdemlik.
Isten odafigyel a népével szembeni magatartásunkra. Számon tartja, hogyan viszonyulnak az emberek, a népek az Ő népéhez. Hányan gyalázzák ma is Isten gyermekeit, azonban ez nem
megoldás. Inkább keressük az Urat,
keressük Jézus Krisztus Atyját, hogy ne a Seregek Urával találkozzunk. Most a
kegyelem korszakában élünk, és Atyánk vár mindenkit! Nyitva van az ajtó, igaz,
szoros, de alázatos bűnbánattal beléphetünk rajta.
Izráel népének megjelenése lehetőséget adott a környező népeknek is Isten
megismerésére. Azért is választotta ki őket, majd vezette be arra a területre,
hogy általuk keresse a pogány népeket is. Izráel élete bizonyság volt az egy,
igaz, élő Istenről. Ahogyan az egyház is bizonyság a Feltámadott Úr Jézus
Krisztusról. Általa keresi és hívogatja az embereket országába az Úr. Azonban
Moáb ezt nem látta meg, vagy nem akarta meglátni. Azt olvassuk, gőgös volt,
magában, adottságaiban bízott, és a hagyományaiban. Meg kellet volna látni azt
a nem mindennapi lehetőséget, hogy Isten megismerteti magát velük. Ők is
megismerhetik, ők is Hozzá tartozhatnak. Sátán azonban elvakította szemüket, és
nem ismerték fel Isten mindenek felett való hatalmát. Nem látták meg, hogy saját
isteneik nem istenek, csak tehetetlen bábok Isten mellett. De ma meglátja-e
ezt mindenki? Modern isteneink mellett
felismerjük-e az Úr Jézus Krisztust? Rádöbbentünk-e már arra, hogy Jézus nélkül nincs
élet?
Moáb alkotásaiban és kincseiben bízott - mi miben bízunk? Sokan ma is az
ember alkotásaiba vetik reménységüket. Segít rajtunk a tudomány, a technika,
megoldást kínál a pénz. Bár időben meglátnánk a keresztet, és felragyogna
előttünk a Krisztus. A gazdag ifjú sem hagyta hátra vagyonát, és nem indult el
követni Jézust, mert a pénzben és a hatalomban bízott. Ragyogjon fel az Úr
nagysága előttünk, lássuk meg Pál apostollal együtt, hogy nincs az Úr Jézus
Krisztus kegyelméhez fogható kincs ezen a világon. Jézus mellett minden kár és
szemét. Ragyoghat valami, és csilloghat, de belül, a csomagolás mögött, csak
szemét van. Az igazi, megmaradó kincs és érték Krisztusban található.
A gőgös Moábnak is hirdettetik a kegyelem. Van egy majd, de ez nem úgy szól, ahogyan mi szoktuk
mondani: majd én megmutatom. De majd jóra fordítom Móáb sorsát – így szól az
Úr. Ez a mi reménységünk, majd jóra fordítja. Talán ma még minden rossz színben
tűnik fel, és nem látunk kiutat, de ha Őt segítségül hívjuk, jóra fordulhat az
életünk. Ő fordítja jóra, akkor is, ha mi már lemondtunk, mert a Úr számára
nincs lehetetlen. És mindez hit által lehet
a miénk.
A királyi tisztviselő fiának a meggyógyításában is pontosan azt látjuk, hogy amikor az ember lehetőségei véget érnek, az Úr Jézuséi folytatódnak (Jn
4,46-54). Az Ő tudománya nem áll meg ott, ahol a miénk, hanem továbbmegy, mert
Ő nemcsak meggyógyítja a haldoklót, hanem a halottat is vissza tudja hozni.
Az Úr Jézus Krisztus élet és halál Fejedelme. Ez az ember hit által felismerte, hogy Jézus tud segíteni. Amikor az orvosok
kimondták, nincs remény, nincs segítség, kigyullad a fény szívében: Jézus. Ez a
név ad reménységet, ez indítja útnak, amikor meghallja, hogy Kánába érkezett. Igen,
Jézus neve a legnagyobb sötétségben is fényforrás. Ne keseredj el, ne add fel,
amikor minden azt sugallja, nincs már megoldás. De van! Ez a megoldás a
Jézusban való hit. Azonban ez nem azt jelenti, hogy minden betegségből
meggyógyulunk, vagy minden sikerülni fog, hanem azt, hogy örök életre ment meg az
Úr. És amíg Isten országáért munkálkodunk, Róla teszünk bizonyságot, győzni fogunk
a bűn és a gonosz felett.
A kánaiaknak rossz volt a sorrendje. Ők előbb látni akartak, csodát,
jelet, és majd aztán hisznek. Pedig már történt csoda, az első jel ezen a
településen ment végbe, mégsem hisznek. Nem a csoda ad hitet, hanem a hit
nyomán élhetjük át Jézus csodáit. A csoda Ő maga, és az Ő tettei. Ő ad új
szívet és életet. Ez az apa hitben jött az Úrhoz, igaz, ennek a hitnek még növekednie kell, de élő és valóságos, mert kitartóan hiszi, hogy Jézus meg
tudja gyógyítani a fiát. Hiszek én ilyen kitartóan? Nem sértődik meg, hanem
tovább hívja Őt. És amikor Jézus nem indul el vele, akkor sem csalódik, hanem
hisz a szónak. Ez a hit, hinni Jézus szavának. Mielőtt bármit látnék, bármi
történne, hiszem, hogy amit Jézus mond, az úgy is van. Amikor elindul,
bizonyságát adja, hogy hisz az Úr szavának. Elindul hitben, és majd
megtapasztalja az eredményt. Ez Isten országának sorrendje. Hiszek és
engedelmeskedek, és majd azután látom meg az Úr hatalmát. Az Úr Jézus az
engedelmes hit csatornáján keresztül végzi el munkáját.
A következő történetben, a mai igében már Jeruzsálemben láthatjuk
Urunkat, viszi az élő vizet. Oda viszi, ahol szomjaznak az életek, ahol isteni
beavatkozásra várnak. Mert Ő azért jött a világba, hogy idehozza Isten bűn
feletti erejét. Az engedetlenség következtében betódult a bűn a világba, és ezt
követte a betegség, a pusztulás, de Jézus a helyreállítást hozza. Szembeszáll a
bűnnel, a gonosszal, és a kereszten legyőzi. Bizonyságot tesz Isten bűnös iránti szeretetéről, és aki látja Őt, az segítségül hívhatja. Aki Jézussal találkozik, az élet Fejedelmével fut össze.
Az Úr nem kerüli el a nyomor tanyáját sem. Az élet oda megy, ahol már letettek róla,
ahol emberileg nincs remény. Bár azért
vannak ott, mert valami halvány kis reménysugár pislákol bennük, hátha
megmozdul a víz, és hátha én jutok be elsőnek, és elhagyhatom e nyomortanyát.
Mennyire ragaszkodnak még a nagy nyomorúságban élők is a maguk elképzeléseihez, megoldásaihoz. Ez az ember, de ugyanúgy a többi ott lévő sem
látja, ki érkezett meg. A bűn és a nyomor eltakarja előlünk az Urat. Nem kiált
Hozzá senki, nem veszik észre, hogy eljött a Szabadító, nem kell a víz mozdulására
várni, mert az hamis remény. Az igazi megoldás itt van, Isten betette lábát
erre a telepre, itt a segítség, a gyógyulás, a jövő. Meglátjuk-e mi ezt? Vagy
esetleg mi is tovább várunk hamis remények megvalósulására? Kiálts most! Jézus,
Dávid Fia, könyörülj rajtam!
Ez az ember már nem akar gyógyulni, a bűn és az eddigi csalódások
megemésztették az akaratát is. Azonban Jézus helyre tudja ezt is állítani.
Amikor arról panaszkodsz, nem szeret senki, nincs, aki segítsen, nem vagyok
fontos senkinek, lásd meg, itt van az Úr Jézus. Ő a te embered! Ne várj másra,
mondd: akarok szabadulni, gyógyulni, üdvözülni, Jézus, segíts!
És az Úr könyörül rajta, ennyit mond: „Kelj fel, vedd az ágyadat és
járj!” Csak ennyit szól, de ebben erő van, ez a szó meggyógyítja az akaratot,
és ez az ember engedelmeskedik. Nem mondja, nem tudok felállni, nem tehet mást,
mint engedelmeskedik. Engedjünk az Úr szavának, tedd, amit mond, és mozdulni
fognak a tagjaid, eltűnik bénaságod, sikerül mindaz, amire eddig képtelen
voltál. Hit és engedelmesség által árad be életünkbe az Úr Jézus hatalma. Nem
ez az ember gyógyította meg magát, hanem az Úr Jézus. Az engedelmessége az ágy felvételére
is vonatkozik. Az egész parancssort megteszi. Így teljes a gyógyulás, most már
én viszem az ágyat, most már nem teher, hanem teherhordó vagyok. Már nem engem
cipelnek, hanem én viszem a terhet.
Az Úr csodásan működik
1. Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát,
Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos
kézzel hozza föl, Mi most még rejtve itt.
2. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág. Bimbója bár igénytelen,
Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád, De a hívő
előtt az Úr Megfejti önmagát.
3. Ne félj tehát, kicsiny csapat, Ha rád felleg borul: Kegyelmet rejt, s
belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik,
Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik.
Isten áldásával.
Ámen
VálaszTörlés