Befogadták Jézust

A

 szomszédos népek sincsenek biztonságban (Jer 47,1-7). Még nem Babilon, hanem Egyiptom fenyegeti a Földközi-tenger partvidékén élőket. Gáza, Tírusz és Szidón a fáraó felvonulási területe lett. Ezek a  kis népek félelemmel telnek meg, esélyük sincs megvédeni magukat a hatalmas országgal szemben. Jeremiás írása nem a szomszédok nyomorúsága feletti örvendezés, hanem segítő, felkészítő írás. Még ők is kereshetik az Urat. Amit Jeremiás ír, az az Úr igéje. Tehát Isten velük is törődik, rájuk is figyel, ad nekik lehetőséget a megtérésre és életre. Isten nekik is küld igét, és Jeremiás ezt tovább is adja. Volt már ilyenre példa. Isten Jónást küldte Ninivébe, de ő nem akart menni. Jeremiás azonban engedelmes, teszi, amit az Úr mond, viszi az igét.

Pedig a filiszteusok mindig ellenségként kezelték a zsidókat, és most ők nem ellenségként tekintenek rájuk. Az emberek segítségért kiáltanak, és Isten meghallja, ezért szól a prófétához. Ő is érzékeny az emberek kiáltására. Nem azt mondja, mi közöm hozzájuk, hanem rámutat: az egyetlen segítség Izráel Istene. Sokat nem tud tenni Jeremiás a filiszteusok megsegítése érdekében, de bizonyságot tehet Istenről. El tudja mondani: Isten meg tud oltalmazni. Ő nagyobb, mint a fáraó. Hívjátok Őt segítségül, kiáltsatok Hozzá. Nincs bosszú a próféta szívében, nem azt mondja, megkapják, amit megérdemelnek, hanem Isten felé irányítja figyelmüket. Ez nekünk is útmutatás. Halljuk meg a segítséget kérőket, és mutassunk fel az Úrra. S nekünk és másoknak is egyedül az Úr Jézus nevének segítségül hívása az igazi megoldás. Vele talpra lehet állni, Ő meg tud őrizni a gonosz minden munkájától.

Nehéz időket lát a próféta, harcot, szenvedést, amely a szomszédos népeket is érinti, és közbenjár értük. Azt kéri, az Úr állítsa meg a kardot. Amikor nem tudunk segíteni, imádkozni tudunk. Közbenjárhatunk környezetünkért. Az Úr Jézus a szívünkre helyezte: még az ellenségeinkért is imádkozzunk. Az imádkozás nagy lehetőséget ad a kezünkbe környezetünk formálására. Amikor az Úr elé visszük a dolgainkat, a politikai erőket is, kérhetjük Istent akarata megvalósítására. Csodálatos lehetőség, az Ő országának az eljöveteléért imádkozni. Ne legyünk közömbösek, hanem imádkozzunk a körülöttünk élő emberekért. Vigyük őket az Úr elé.

A kétnapos evangelizáció után az Úr Jézus folytatja útját Galileába (Jn 4,43-47). Az elhintett mag azonban ottmarad, és tovább végzi a munkát. Jézus nem telepszik le egy helyen, pedig Samáriában most ígéretes munka indult meg. Megy tovább, és engedi, hogy ezek az emberek választ adjanak arra, amit láttak és hallottak. Nem helyezi gyámság alá őket, hanem hagyja, hogy önállóan éljék meg hitüket. Talpra kell állniuk, és növekedniük kell a hitben. Azt is üzeni igénk, hogy nem kell az Úr Jézusnak személyesen jelen lennie ahhoz, hogy tartsák Vele a kapcsolatot, és előrébb lépjenek a hitben. Az Úr önálló, felnőtt tanítványokat akar. Olyanokat, akik felismerik az Ő akaratát, és készek azt megvalósítani.

Az Úr azt akarja, hogy növekedjünk a hitben, és eljussunk önálló cselekvésre. A Vele való élő kapcsolatban növekszünk, fejlődik az igeismeretünk és az Ő akaratának felismeréséhez szükséges készségünk. Az ige olvasása által egyre jobban megismerhetjük Őt. Azért megy tovább, hogy maguk is fáradozzanak a lelki növekedésért. Aki többre vágyakozik, és ismét találkozni akar Vele, az menjen Utána Galileába. És ha valaki felkeresi ott Őt, az is jelzi már, hogy megértette Jézust, és kész vállalni Őt. Ha egy samáriai elmegy Galileába Jézushoz, azt üzeni, megértette: ha Jézus megállt érte Samáriában, akkor az ellenségeskedés le van győzve. Az ő szíve is szabad a gyűlölködéstől. Próba is ez egyben, hitük próbája.

Jézus nem kerüli el Galileát, annak ellenére sem, hogy tudja, a maga hazájában nincs becsülete a prófétának. Senkit nem kerül el, mindenkinek megadja a lehetőséget az Isten szeretetével és kegyelmével való találkozásra. Viszi az evangéliumot, és tudja, hogy az Ő jelenléte, Lénye még a hagyományokat is megtöri. Az bebetonozott emberi igazságokat, amelyekről úgy gondoljuk, változtathatatlanok, az Úr Jézus szava és tettei megváltoztathatják. Jézus az igazi reménység. Nélküle marad a mondás érvényessége, Nélküle minden változatlan, mozdulatlan marad. Azonban az Ő szava Isten igéje, amiben erő van, és még a köves talajon is megtalálja az életlehetőséget. Ezért hirdessük az igét, mondjuk el az Úr nagy tetteit, mutassunk Rá minden helyzetben, bízva az ige erejében. Ami ma változtathatatlannak tűnik, az az evangélium által holnap megváltozhat.

Az előzetes hírek és váradalmak ellenére befogadják Jézust. Eddigi tetteinek, megjelenésének hatása van. Felismerték, hogy erre a Jézusra szükségük van. Azt akarják, hogy ami megjelent köztük, az fejtse ki hatását náluk is. Látják, itt a világosság, és nem akarnak tovább sötétségben maradni. Útmutatás számunkra is a galileaiak magatartása, fogadjuk be mi is Jézust az életünkbe. Legyen ott a szívünkben, hogy az ébredés, megtérési esemény, ami máshol végbemegy, az legyen jelen nálunk is. Kérjük az Urat, cselekedjen a saját életünkben, gyülekezetünkben, országunkban és népünk között is olyan hatalmasan, amint azt teszi más helyeken. Vágyunk-e így az Úrra? Ezek az emberek befogadták Őt, mert szerették volna, ha náluk is megtörténik mindaz, ami Jeruzsálemben. Vágyakoztak a Szentlélek áradására, Jézus munkájára. Ők is igényelték a Szentlélek templomának megtisztítását. Jöjj, Urunk, jöjj, munkálkodj bennünk. Kezdd, Uram, bennem, tölts be Lelkeddel, újíts meg, adj ébredést. Mutasd meg, hogy az igazi életváltozást Te adod. Nem a technika vagy a tudomány teszi jobbá az életet, hanem egyedül Te.

Ne engedjük, hogy csak úgy passzívan, tőlünk távol legyen jelen az Úr. Hívjuk be életünkbe, és fogadjuk be örökre. Adjuk át Neki a hatalmat, szívünk trónját, és engedjük, hogy éljen bennünk, mi pedig Általa.

Jövel, ó áldott Szentlélek

Jövel, ó áldott Szentlélek! Gerjeszd fel híveidet, :/:

És szent munkájukban vélek Közöld kegyelmeidet,

Hogy szívük egyenesen Az Úrra függesztessen.

Isten áldásával.