Többé ne

T

ovábbra is a szomszédos népekről szól az ige (Jer 49,1-22). Ammón és Edóm gyakran jelentettek akadályt Izráel népe életében. Amikor pedig a nagy birodalmak Isten népét elfoglalták, káröröm volt bennük, és biztonságban érezték magukat. Kis nép voltak ők, jó természeti körülmények között. Ammón elbizakodott, mert termékeny völgy vette körül, természeti kincsekkel rendelkezett. Úgy gondolta, minket nem érint a világpolitika. Kavaroghatnak a népek, nekünk vannak tartalékaink, kihúzzuk a vihar elmúlásáig. Közben gúnyolódtak Izráelen, hol van az élő Istenetek? Nem segít rajtatok. Minket pogányoknak neveztek, és mégis elkerül ez a csapás. Ők nem tudták, hogy nem Isten tehetetlensége miatt szenved Izráel, hanem épp az Úr ítélete miatt. Engedetlenek, hűtlenek voltak, és mindaz, ami történt, ennek a következménye, de Isten megkönyörül majd rajtuk, hazahozza őket, és nem hull az Ammóniak ölébe Izráel országa.

Az ember szíve gonosz, gyakran mások bukását, szenvedését használja fel saját fölemelkedése, gazdagodása kiépítésére. Isten a gonoszt figyelmezteti, mint ahogy most is szól a próféta által. Azért szól az ige, hogy változtassanak. Szálljanak le magabiztosságuk magaslatairól, tartsanak bűnbánatot, és ismerjék fel, hogy magukban ők sem tudnak megmaradni. Isten kegyelme óvhatja meg őket is. Ha nem alázkodnak meg Isten előtt, ők is harci riadót fognak hallani. Azonban nekik is szól az ígéret: végül jóra fordítom Ammón fiainak sorsát. Isten nem akarja őket sem elpusztítani, Ő nem pusztít, hanem inkább megvédeni akar, ahhoz azonban le kell borulnunk Előtte, és Rá kell bízni magunkat. Isten oltalmazza meg az embert önmagától, mert mi vagyunk a legveszélyesebbek az életünkre nézve. Az ember pusztítást végez maga körül. Ezt látjuk, bármerre megyünk. Pusztítunk életmódunkkal, aztán fegyverekkel is. Isten ettől akar megmenteni, önmagunk elpusztításától. Ez a védelem Krisztusban lehet a miénk. És Ő nem csupán a földi életre ment meg, hanem az örök életre is.

Edóm Ézsaú leszármazottja, tehát Jákób testvérének az utódai. Testvérnép, rokonság Izráellel, azonban nem a testvéri szeretet, hanem a gyűlölet van a szívükben. A bűn még a testvérek közé is éket ver. Jákób és Ézsaú története jól szemléltei ezt. Ők sem látják meg, hogy Júda népében Isten került hozzájuk közel. Ha letennék a gyűlölet szemüvegét, felismernék, hogy Izráel által részesülhetnek abban az áldásban, amiről Ézsaú lemondott. Ők is megismerhetnék Istent, mint élő Urat, és ha Őt szolgálják, békesség, szeretet, megbocsátás és öröm tölti be szívüket.

Edóm népe nehezen megközelíthető, sziklás területen élt. Magasan fészkelt, mint a sas. Magasra kerültem, ide senki nem ér fel, itt biztonságban vagyok. Önmagára, tehetségére, erejére épített. A mai ember is magaslatokba tör, magasra helyezi fészkét, űrállomást hozott létre, bolygókra küld eszközöket, és lakhatóvá akarja tenni őket. És ezek az eredmények büszkévé, gőgössé teszik a mai embert. Nincs szükségünk senkire, mindent megoldunk mi. Hatalmas, egyre fejlődő technikánk és tudásunk által mindent elérünk. Ma mindenre magát tartja megoldásnak az ember.

Isten ezt a gondolkodást megítéli - onnan is ledöntelek. És ez nem rossz szándék vagy rosszakarat, hanem elősegíti ezzel azt a felismerést, hogy az embernek az élő Istenre van szüksége. Nélküle nem teljes az életünk. Ő alkotott minket, mégpedig szeretetkapcsolatra. És Ő mindent megadott, és ma is megad az élethez. Ha Őt megismerjük, és kapcsolatban vagyunk Vele, az mindenre elég. Isten nélkül azonban a legnagyobb tudás, hatalom és vagyon is kevés. Ezek birtokában is lelki koldusok maradunk Isten nélkül.

Hatalmas csodát, olyan dolgot, amit maga sem hitt már, élt át ez az ember (Jn 5,10-18). Harmincnyolc év után egészséges. Nemcsak enyhültek a fájdalmai, vagy néhány lépés megtételére képes lett, hanem maga jár, és képes az ágyát vinni. Ez óriási dolog, ezt mindenki meglátja, ennek híre megy. Ez az eset beszél arról, hogy eljött Valaki, Aki számára nincs lehetetlen. Tele van örömmel, mert az Úr szabadítását megtapasztalni öröm. Vele találkozni és új életre jutni, Isten gyermekévé válni kegyelemből, kibeszélhetetlen csoda.

Azonban az új élet próbával kerül szembe. Meglátják, hogy harmincnyolc év után maga jár, mi történt? Hogyan gyógyult meg? És erről beszélni kell. Az új életet nem lehet titokban tartani, aki megtért, az nem rejtheti el, kihez tartozik. Az is fontos, hogy az igazi megtérés láthatóvá lesz. Meglátszik, mások által észrevehető, ha az Úr belép az életünkbe.

Van olyan is, mint itt, hogy rossz szándékból kérdezik, mi is történt velünk. Nekik nem az a lényeg, hogy egy ember meggyógyult, ráadásul olyan, akivel ők nem tudtak mit kezdeni. Hányszor a tehetetlen vallásosak belekötnek az újjá lett emberbe. Miért szombaton, miért így? A tehetetlen egyház kritikus egyházzá válik. Ki az, kérdezik, de nem azért, hogy ők is felkeressék. Pedig Jézus őket is keresi. Tette mindenki számára jel. Meglátom-e? Keresem-e Őt, vagy csak kritizálom?

Azonban nem elég meggyógyulni, a Gyógyítót is meg kell ismerni. Gyakran csak a gyógyulást akarjuk, és nem kell maga a Gyógyító. Pedig Jézus nélkül nem ér semmit a betegségtől, gondtól meggyógyított élet. A betegség ismét visszatér, és akit az Úr feltámasztott, újra meg fog halni.  Jézusra van szükségünk, a Vele való kapcsolat, az újjászületés több, mint a testi gyógyulás. Jézussal a betegség is jobb, mint Nélküle a kárhozat. Többé ne a régi, hanem az új úton járj, a keskenyen. Ne vétkezz, hanem kövesd Jézust!

Ha nem ismeri meg, és nem vállalja Jézust, mint gyógyítóját, élete Urát, vissza fog esni. És még rosszabb történik vele, nem jut életre. Mert nem a betegség, hanem a kárhozat a legnagyobb rossz, ami történhet velünk. Jézus pedig azért jött, hogy el ne vesszünk, hanem örök életünk legyen.

NEM LÁTHAT BÁR E FÖLDI SZEM

1.  

Nem láthat bár e földi szem,

Jézus, Tiéd vagyok.

Bár arcod rejtve van nekem,

Mégis felém ragyog.

2.  

Fülem nem hallja hangodat,

Mégis beszélsz velem,

S boldogságot csupán az ad,

Ha szódat figyelem.

3.  

Képed betölti lelkemet,

Utam bármerre visz,

És mindenütt kezed vezet,

Ha azt nem látom is.

4.  

Kimondani mi vagy nekem,

Ó, nincsen arra szó,

Most hitből áll csak életem,

S mégis mindez való.

5.  

De majd a fátyol szétszakad,

Mely most még rejteget.

Színről színre látlak magad,

S fényedben élhetek.

Isten áldásával.