A kereszt útja

Z

akariás a fogságból hazatérteknek hirdette az Úr szavát (Zak 1,1-2,17). Még nem mindenki tért haza, de az első csoportok megérkeztek. Nem könnyű az újrakezdés, de az, hogy újra otthon vannak, Isten kegyelmét és hűségét jelzi. Isten nem mondott le róluk, nem vetette el őket örökre. Ez jó üzenet, nem mondott le rólunk, nem vet el örökre, mert szeret. Azonban nem elég hazamenni a fogságból és újraépíteni az országot. Isten megtérést vár tőlük, azt, hogy most már teljes szívükből Hozzá fordulnak, és engedelmeskednek Neki. Isten nem elégszik meg a külső változással, Ő mindig belsőt akar. Azt, hogy meglássuk bűneinket, felismerjük, hogy a múlt történései nem véletlenül mentek végbe, hanem bűneink következményei.

Az Úr azt kéri, hogy ne legyenek olyanok, mint elődeik, akik bár hallották Isten szavát, de nem hallgattak Rá, nem tértek meg, tovább folytatták gonoszságaikat. Ezzel az Úr szívünkre helyezi: nem mindent kell átvennünk őseinktől, nem minden szokás és hagyomány jó. Csak azt vigyük tovább, ami közelebb visz az Úrhoz, ami ige szerinti. Mert mi nem hagyományokra, hanem Isten szavára építjük életünket.

Szépen megmutatja igénk, hogy mi is a megtérés: felismerjük, hogy úgy bánt velünk az Úr, ahogyan útjaink és tetteink miatt jónak látta, ahogy érdemeltük. Ezzel kimondjuk, ítéletet érdemlek, Uram, de az Ige arról is beszél, hogy Isten ítéletünket Jézusra vetette, így mi kegyelmet nyerhetünk.

A próféta bátorító, reményteljes üzenetet továbbít. Júda az Úr népe, szereti őt, mint szeme fényét. Isten bátorítja az övéit, ha nem is könnyű újrakezdeni, és talán fel is adnák, mert a romokat látva elment a kedvük mindentől, fel fog épülni a templom. Bővelkedni fog Júda, vagyis ne arra nézzenek, ami van, ami most látható, hanem ragadják meg az ígéretet, kapaszkodjanak az Úrba. Mindig az Úrra nézz! Ne engedd, hogy a jelenlegi állapot elvegye a kedved és feladásra késztessen. Figyelj az igére, a romokat újjáépítő Úrra. Sok minden elkeserítő ma is Isten népe állapotában, de Neki van hatalma a lelki romok újjáépítésére. Mi csak végezzük, amit ránk bízott.

Olyan jó hallani: az Úr tanítványai Isten szeme fénye. Aki titeket bánt, a szemem fényét bántja. Mindenki óvja, amennyire csak tudja, a szeme világát, így óvja az Úr az Ő népét. Olyan fontos vagyok Neki, mint a szeme fénye, ezért nem félek az ellenfelektől. Jó ebbe kapaszkodni.

Veled fogok lakni, nem egyedül leszel a szent földön, veled lakom, közöttetek leszek. És ez az ígéret legteljesebben az Úr Jézusban valósult meg. Eljött közénk, itt élt testben, és itt van ma is, igéje és Szentlelke által.

A gazdag ifjú nem vállalta fel, amit az Úr mondott neki (Lk 18,28-34). Nem fordított hátat addigi életének, és nem indult el követni Őt. Mert a lényeg a követés. Erre hív, kövessük, járjunk a lábnyomában, éljünk úgy, ahogyan Ő, legyünk olyanok, amilyen Ő. Magunktól ez nem megy, de Ő képessé tud tenni Rá. A követésben alakul át a szívünk, az egész életünk. Őt követve mássá leszünk, és az ige szava válik lámpásunkká az úton.

Péter reagál a történésekre, ők mindent elhagytak Jézusért. Itt is a követés emelkedik ki. Nem továbbképzésre iratkoztak be, ahol letudnak néhány órát, aláírják a jelenléti ívet, és mennek haza. Ők Jézusnak szentelik magukat, oda mennek, ahová Ő. Tőle tanulják az életet, teljesen Ráhangolódnak. Erre hív minket is, egész nap hangolódjunk Rá, és kövessük akaratát. Benne van az is, hogy mindenkivel szemben vállalták, hogy Jézus nekik a Krisztus. Vállalták a következményeket is. Ő a Megváltó, és akkor is követik, ha ez sokakban ellenérzést, haragot vált ki. Vállalom-e az Úr Jézust minden ellenhanggal szemben?

Aki Isten országát teszi az első helyre, az megtapasztalja ennek az országnak gazdagságát. Isten országának gazdasági helyzete nem függ a világ helyzetétől. Lehet éhínség mindenfelé, mint Illés idejében, de az övéiről gondoskodik az Úr. Mert az a Kerit-patak az országon belül folyik, és a hollók is odatartoznak, így ezeket nem érinti a szárazság. Urunk hatalmas és csodálatos. Fölötte áll a természet törvényeinek is. Ne féljünk, bízzuk Rá magunkat hittel. Számára valóban semmi sem lehetetlen.

Aki meghallja a hívást és elindul követni, az áldottá válik. Lehet, hogy nem e földi szempontok szerint, de az áldás jelen lesz. Pál apostol mindent maga mögött hagyott, amit a világ értéknek mondott, amire ma is sokan vágyakoznak, de megtapasztalta az Úr közelségét. Napi kapcsolatban volt Vele. Nem volt családja, mégis többeknek azt tudta mondani: fiam a hitben. Isten visszaadta neki hitben, amit nem kapott meg vér szerint. Krisztus követői gazdag emberek, mert bár e világ szemei szerint szegényeknek látszanak, de övék a menny, övék Krisztus. Ennél nagyobb gazdagság nem kell. Isten gondját viseli mindazoknak, akik követik a Fiút, akik Neki élnek.

Amíg a tanítványok a kárpótlással, a jövővel foglalkoznak, addig az Úr a keresztre mutat. Ő nem Dávid trónja, hanem szenvedés felé halad. A tanítványok nem értik, amit Jézus beszél. Ők még mindig földi királyságban gondolkodnak. Úgy vélik, Jézus elfoglalja a trónt, megkezdi királyságát, ők pedig vezető beosztású emberek lesznek. Annyira kötődnek még a földi elképzelésekhez, a hatalomhoz, a jó élethez. De majd megtanulják, hogy szenvedésen keresztül kell bemennünk Isten országába. Előbb a szenvedés, aztán a dicsőség. A sorrend ma sem változik. Ebben a világban szolgálat, keskeny úton való járás vár a tanítványokra. Nem földi, hanem mennyei kincsek.

Előbb a kereszt, aztán a feltámadás, de ez nem jut el a szívükig. Az Úr feltámad, legyőzi a halált, és ezzel reménységet ad. Ő nagyobb a halálnál. Aki ismeri Jézust, és befogadja az életébe, annak győztes Gazdája van. Jézus a győztes.

Már keresztem vállra vettem

1. Már keresztem vállra vettem S érted mindent elhagyok.:/: Mindenem vagy, árva let-

tem, Honjavesztett szív vagyok. Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak

remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.

2. Ember bánthat és zavarhat: Szíved áldott menedék; :/: Sorsom próbál és sanyargat:

Édes csenddel vár az ég. Nincsen búm, mely könnyet adjon, Míg szerelmed van velem,

Nincs öröm, mely elragadjon, Hogyha nem benned lelem.

3. Lelkem, teljes üdv a részed, Hagyd a bút s a gondot el; :/: Légy vidám, ha meg-meg-

érzed: Tenni kell még s tűrni kell. Gondold el: ki Lelke éltet, Milyen Atya mosolya; Meg-

váltód meghalt teérted: Mit bánkódnál, menny-fia?

4. Kegyelemből dicsőségbe Szállj, hited majd szárnyat ad, :/: S az örök menny fénykö -

rébe Bévezet majd szent Urad. Véget ér itt küldetésed, Elszáll vándoréleted, Üdvösség -

gé lesz reményed, Égi látássá hited.

Isten áldásával.