Útközben

A

z Úr kegyelme csodálatos, mindennap újra és újra szól hozzánk, függetlenül attól, hogy nem sok mozdulás történik (Mik 5,1-6,16). Szinte minden marad változatlan, és mégis szól, sőt, ígéretet ad. Szeretné, ha megismernénk Őt és azt a kegyelmet, amit Jézusban kínál. Azt akarja, hogy Jézusban lássuk meg Őt, a Teremtőt és mennyei Atyát. Figyeljük ma is az Úr Jézus Krisztust, lássuk meg, mit tett értünk, és ismerjük fel Benne az igazi, tartalmas és boldog életformát.

Megrendítő Isten szeretete és kegyelme, a Messiásról és az Ő semmihez sem hasonlítható uralmáról Izráel népének, tehát a tíz törzsnek is beszél. Kijelenti az egész Izráelnek, hol fog megszületni a jövendő király. A legkisebb települést választja ki az Úr, Ő soha nem az emberileg nagyban, előkelőkben gondolkodik. Mindig az egyszerű, alázatos, magát alkalmatlannak tartót keresi. Az Úr nem önjelöltekre vágyik, hanem olyanokra, akik tudják, hogy nem képesek megtenni, amit az Úr mond, és ezért egész lényükkel Rá figyelnek és engedelmeskednek Neki. Mindig azoknak volt áldott az élete, akik teljes szível Rábízták magukat. Bízd Rá magad te is. Ne értékeld le magad. Ne mondd, én jelentéktelen vagyok, mert Betlehem is így tekintett magára, sőt, majd később Názáretre is úgy tekintettek, hogy onnan semmi jó nem származhat. Isten egészen másképp látja a dolgokat.

Áldott legyen az Úr, mi már tudjuk, hogy eljött a Király, megszületett Betlehemben, majd meghalt értünk a kereszten. Azért jött, hogy átvegye az uralmat az életünk felett.  És amit Mikeás leír - az lesz a békesség, amikor majd Ő uralkodik -, azt mi már megtapasztalhatjuk. Az az igazi, semmihez sem fogható békesség, amikor megbékülünk Jézus által az Atyával. Bűneink megbocsáttattak, a múlt lezárult, és egy új kezdődik Vele. Ez az igazi békesség, mert mindennap megmarad, Ő tölti be a szívünket, mi pedig a vezetése alatt élünk. Jelenlétéből árad a békesség, és ez nehéz időkben is jelen van. Hozzá tartozom, és ez a boldog tudat megmarad még bilincsek közt is. Pál apostol is így tapasztalta, tele volt örömmel a szíve fogságban is.

Az Úr hatalmával vezet és legeltet, mint egy pásztor. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Valóban hiszem ezt? Így élem meg napjaim, Ő a pásztorom, ismeri a friss legelőket, üdítő forrásvizeket? Igen, Ő tudja, mire van szükségünk, és ha Őreá figyelünk, gondoskodik is rólunk. Ő nem függ a politikai tényezőktől, a pénz világától. Fölötte áll mindennek, és minden az Ő kezében van. Népe érdekében még a világhatalmak vezetőit is felhasználja. A rettegett uralkodók is csak eszközök az élő Isten kezében. Gyakran nem is tudják, hogy hatalmukat, lehetőségeiket is Istentől kapták. Bár megnyílna az ő szemük is, és mindezt felismerve leborulnának a kereszt alatt. De boruljunk le mi, és dicsőítsük Őt, és ha Rá tekintünk, nem fogunk félni, mert életünk a jó Pásztor oltalma alatt áll.

A próféta kér: Hallgassátok meg, amit az Úr mond! Úgy látszik, nem törődtek az eddig elmondott üzenettel, a csodálatos ígérettel. Csak mentek, rohantak tovább, ki ide, ki oda, de menni kell. Mintha a mai embert kérné az ige, álljatok meg, emberek, és halljátok meg Isten szavát. Ő szól hozzátok, ne menjetek tovább, amíg meg nem hallgatjátok. Mi lehet fontosabb az Teremtő és Megváltó Isten szavánál? Egyszer úgy is meg kell állni, nem rohanhatunk tovább. Egyszer nem fog már érdekelni, mit posztoltak a Facebookon, milyen eredményt ért el a kedvenc csapatod, vagy ki tart születésnapi összejövetelt. De hogyan fogsz az Úr elé állni? Úgy, hogy soha nem hallottad, nem is figyeltél Rá? Készülsz az elmenetelre, vagy úgy jársz, mint a bolond gazdag: a sok tevékenység, a kényelmes élet közül hív el az Úr? Most még kereshetjük Őt, és átrendezhetjük életünket az Úr Jézusba vetett élő hit által.

Izráel nem figyelt Isten szavára, úgy gondolta, ő tudja, mit kell tenni, hogyan kell élni. Áldozatokat mutatok be, és Isten elégedjen meg vele. Nagy ünnepeken elmegyek a templomba, és ezzel elégedjen meg az Isten, sőt, ha így teszek, bizonyára megjutalmaz. Annyira nem látjuk, hogy Ő a szívünket kéri. Mit is adhatnánk Neki, minden az Övé?! Mit adhatnánk bűneinkért, nincs az az ár, amivel nagy bűneinkért eleget tehetnénk. Jézus áldozata az egyedüli igaz és elégséges ár. Általa nyerhetünk kegyelmet. Izráeltől sem kért sokat, csak engedelmes, Őt szerető életvitelt. Ám erre sem voltak képesek. Mert az ember szíve megromlott a bűn által, a legegyszerűbb követelménynek sem tudunk eleget tenni, ezért csak azt kéri Isten, hogy higgyünk a Fiúban, vessük a kereszt elé magunkat, és kérjük, hogy bocsásson meg. Jézus kész megbocsátani, ha Ráhelyezzük bűneinket, Ő azért jött, hogy azokat eltörölje és üdvösséggel ajándékozzon meg. Aki Őt megismeri és tanítványa lesz, az alázatos szívvel követi Megváltóját. Rálép az Általa kitaposott ösvényre, és azon halad a célig.

Az Úr Jézus nyoma pedig szolgálat útján halad (Lk 17,7-19). Ő maga végig szolgált, azoknak, akik körülötte voltak. Nem kiszolgálta őket, nem luxus életmódot kínált, hanem azt adta, amire a legnagyobb szükségük volt. Szabadulást és gyógyulást a bűn munkájából. Szolgált az elbukott, elesett, nyomorult, bűnben élő és szabadulásra váró ember felé. Lehajolt a vámszedőkhöz, paráznákhoz, és lehajol hozzánk is. Szolgál, mert tudja, hogy magunktól tehetetlenek vagyunk. A világ szerint tudunk élni, de Isten akarata szerint nem, és Ő ahhoz ad segítséget, hogy a világból átkerüljünk Isten országába. Ő megszabadít a jelenlegi gonosz világ hatalmából, és általvisz Isten országába.

Elhív, hogy tanítványaként éljünk. Tanítványnak lenni azt jelenti, hogy Jézustól tanulok mindennap. És Ő mit tanít? A szolgálat útját, az önzetlen szolgálatét, ahol már nem én vagyok a középpontban. Ez nem könnyű, mert mi szeretnénk minél hamarabb hazaérni a mezőről, asztalhoz ülni, és várni, hogy a Gazda kiszolgáljon. Azonban Isten országában másképp mennek a dolgok. Előbb a Gazda, aztán jövök én. De ez örömteli szolgálat, mert Ő már előbb szeretett és szolgált, amikor az életét adta értem. Én hálából szolgálom, tartozok ezzel Neki. És ez a szolgálat a másik ember felé való megnyilvánulásban mutatkozik meg. Más szemlélettel állok a dolgokhoz, nem elvárom, hogy igényeim kielégítsék, hanem én teszem azt, amit szeretném, hogy velem cselekedjenek. Elmegyek a második mérföldre is, és nem várom, hogy ezért megdicsérjenek, mert ezért vagyok, ez a kötelességem. Ezzel mutathatok rá az Úrra.

Az Úr szolgál a legmélyebben lévők, a kitaszítottak felé is. Ő nem az emberi ítéletet gyakorolja, hanem meglátja még a leprásban is az embert. Nem bélyegez meg, nem azt mondja, nyomorult, értéktelen, hanem a gyógyulás lehetőségét kínálja nekik. Ők is emberek, a bűn és a betegség deformál el, és Ő azért jött, hogy helyreállítson, megtisztítson egy Istent dicsőítő, Neki szolgáló életre. Az Úr Jézus senkire sem mondja: nem érsz semmit, veled már nem lehet mit kezdeni. Őelőtte nincs lehetetlen. Ez a tíz leprás is felismerte ezt, ezért kiáltozott. Tudták, hogy Jézus képes meggyógyítani őket. Kiálts Hozzá hittel, majd tedd hittel és engedelmes szívvel, amit mond. Mert nem mindig úgy felel, ahogy szeretnénk. Nem úgy adja a gyógyulást, szabadulást, ahogy várjuk.

Elküldi őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat. Az ószövetségi törvény szerint a pap állapította meg a megtisztulást és nyilvánította tisztának, gyógyultnak a leprást. Ezzel engedelmességet, a szavára való hagyatkozást igényel. Menj, és tedd, amit mondok, a többit bízd rám. Menj akkor is, ha még nem történt semmi. És ez a hit: még nem történt semmi, de megyek és teszem, amit mond, és bízom benne, hogy mire odaérek, megtörténik, amit mondott az Úr. Mondhatnák, még leprások vagyunk, így nem mehetünk, de nem szólnak semmit, csak mennek. És menet közben meggyógyultak, menet közben. Nem előre, hanem engedelmesség közben. Talán te is erőt kértél, és vársz, amíg nem érzed, hogy megkaptad. Ez a történet azt üzeni, kérd, aztán menj, és majd menet közben észreveszed a változást. Csak olvasd az igét, és majd menet közben megtapasztalod a szabadulást, a megtisztulást, az új életet. Ne előre várj, menj, majd ha megkaptad, amit kértél, térj vissza Jézushoz. Mert a teljes gyógyulás akkor következik be, ha visszatérsz és leborulsz Előtte. Nem elég a testi gyógyulás. A tizedik gyógyult meg teljesen, mert felismerte, hogy Jézus a Krisztus, és új, örök életet nyert általa. Nem csupán gyógyító, hanem megtartó hitre van szükségünk.

Siess, keresztyén

1. Siess keresztyén, lelki jót hallani Régi törvényből harcolni tanulni, Az igaz hit mellett

mint kell bajt vívni, Krisztusban bízni.

2. Mert nem hiába ezt az ó törvénybe, Próféták írták Biblia könyvébe; Szép tanulság ez

most az új törvénybe’, Mi eleinkbe’.

3. Jól tudja földön ezt minden keresztyén: Nemcsak fegyverrel oltalmaz az Isten. Ezt

minden népnek tudására adom: Istenünk vagyon!

4. Fejedelemség vagyon csak Istenben, Minden hatalom vagyon ő kezében; Kiket ő

akar, föld kerekségében: Emeli égben.

5. Ne ess kétségbe ő nagy jóvoltában, Az igaz hitben erős légy magadban, Mint Dávid,

úgy jársz párviadalodban, Hitvallásodban.

6. Dávidot Isten hagyá királyságban, Ő ellenségit veté gyalázatban. Dicsérjük Istent

nagy hálaadásban, Énekmondásban.

Isten áldásával.