A
|
próféta látja, hogy amit Isten hirdetett, az meg fog
valósulni (Hab 3,1-19). Eljön az ítélet, mivel a nép nem akar megtérni. Sokszor
szólt hozzájuk Isten, de ők ezeket az üzeneteket meg sem hallották, a
prófétákat kinevették, elzavarták. Gyakran megtiltották nekik, hogy átadják
Isten üzenetét. Hányszor hallották, hogy Istennek nem tetszik az életük, Ő nem halad
a korral, és nem tűr meg maga mellett bálványokat, mert Ő élő Úr. Ő a Teremtő,
Aki ezt a világot és benne az ember életét is megalkotta. Mindezt azért tette,
hogy élő kapcsolatban legyen velünk. Azt akarta, hogy szerethesse az embert.
Mert Ő a szeretet, és ezt a szeretetet tovább akarta adni. Naponta találkozott
Ádámmal és Évával, beszélgetett velük. Milyen csodálatos is lehetett mindennap
Istennel találkozni és beszélgetni. Hallhatták hangját, láthatták Őt, aztán
mindent elrontott az engedetlenség. Bejött a világba, a szívünkbe a bűn, és megszakadt ez a kapcsolat. Egyre távolodtunk, és Isten már nem ismerős.
Helyét átvették a bálványok, de Ő nem mondott le rólunk, utánunk jött és keres. Ezért választotta ki Izráelt is, rajtuk
keresztül akarta megmutatni magát és a Tőle való életformát a többi népnek.
Azonban Izráel igazodott a pogánysághoz, ő vette át szokásukat, gyakorlatukat,
és nem a népek váltak Isten népévé.
Isten lehajolt népéhez, gondoskodott róluk, oltalmazta őket, és vezette
nemcsak a pusztában, hanem a mindennapok során. Az ige által szabott utat
eléjük, de ők hamar letértek róla. Hiába jött az Úr újra, annyiféleképpen
szólongatta őket, de nem hallgattak Rá. Azt gondolták, bárhogy élnek is, őket
Isten nem bünteti meg. Az örömdög megvakította látásukat. Maradt az ítélet.
Mennyit jött már utánunk is az Úr, szólt sokféleképpen, kijelentette
magát, azért lett emberré Jézusban. Szól, és általa keresi a szívünket. De ér
nekünk valamit a szó? Gyakran csak falra hányt borsó. Most is szól az igén
keresztül, várja, hogy végre meghalljuk, amit mond. Meghalljuk a negatívumokat,
azt is, amin változtatni kellene. Ha eljut a szívünkig az ige, erőforrássá
válik. Megkapjuk a változtatáshoz való erőt. Minél jobban gyakoroljuk magunkat
az igével való élésben és az annak való engedelmességben, annál erősebbekké,
ellenállóbbakká, kitartóbbakká válunk. Nem fogunk megijedni a felmerülő
akadályoktól, nem adjuk fel, mert a mélyen belénk gyökerező ige erős, táplálja
az új növényt.
A próféta ismeri Istent, tudja, hogy haragszik ugyan a bűnre, de
irgalmas. Gondolj irgalmadra, kéri. Csodálatos imádság, nem azt mondja,
pusztítsd el őket, látni sem akarom ezt az engedetlen társaságot, hanem
könyörög értük. Közbenjár Isten népéért. Fáj a prófétának az ítélet. A hívő
ember soha nem a bűnös pusztulását akarja, hanem a megtérését. Mindig a
keresztre tekint, és látja az Úr Jézus töviskoronás, vérrel barázdált fejét, és
tudja, hogy ki van fizetve az ár. Nem kell már ítéletre menni. Csupán az Úrhoz
kiáltani bűnbánó szívvel, ahogyan az egyik lator is tette a kereszten.
Habakuknak csodálatos látása van, az ítélet közben is felfelé néz, és örül az
Úrban. Nem engedi elcsüggedni a szívét, mert tudja, hogy Isten könyörülő és irgalmas
Úr. Másrészt, ha a nép engedetlen, makacs, megy a maga feje után, és nem fordul
vissza Istenhez, ő nem engedi magát befolyásolni. De én vigadozni fogok az Úr
előtt - vagyis örül Istennek. A nehéz helyzetben is látja Őt. Mindig látjuk
Istent? Tudom mondani: de én akkor is az Úrban bízom? Várom szabadítását. Nem
követem környezetem reakcióját, megoldási eszközeit, hanem bízom az Úrban. Hogyan
juthatok el ide? Úgy, hogy már régóta ismerem Istent, nemcsak most kiáltok,
hanem eddig is kapcsolatban voltam Vele, és megtapasztaltam hatalmát. Aki
ismeri az Urat, annak vészhelyzetben is békessége van.
Nagy vigasztalás és erőforrás az ige, az Úr, az én Uram ad nekem erőt. Ez
a próféta személyes tapasztalatából fakad, és azt üzeni, hogy én is
megtapasztalhatom, mert ez valóság. Ha
úgy tudom megszólítani, én Istenem, akkor ad erőt, olyanná tesz, mint a
szarvasokat. Köszönöm, Uram, az ígéretet, és bízom Benned, bízom, hogy valóban
így is lesz. Erőt adsz, és ez majd tovább árad mások élete felé.
A gyermekek után egy már nem annyira kisgyermek, egy fiatal felnőtt áll
az Úr elé (Lk 18,18-27). Nem is akárki: vagyona és társadalmi pozíciója van. A
nagytanács tagja, hirtelen felfelé ívelő karrier. Mégis, mintha valami
bizonytalanság volna benne. Valami belül nincs rendben. Ezért keresi fel
Jézust. Valami kapaszkodót szeretne, egy törvényt, egy mondást, amire majd
hivatkozhat: Jézus mondta. Menjünk mi is belső bizonytalanságunkkal az Úr elé,
mert gyakran elrejtjük, de nem minden arany, ami fénylik. A ragyogó külső mögött
hányszor szomjas szív rejtőzik.
Az örök élet felől érdeklődik, de rosszul közelíti meg. Még mindig
megszerezni, kiérdemelni akarja. Valami plusz biztosíték, ha azt is megteszem,
biztos az enyém. Nem érti még a kegyelmet, nem ismeri Jézust. Érdekel-e az örök
élet? Fontos cél-e az oda való jutás? Vagy neked a földi élet jelent-e mindent?
Aztán majd lesz valami. Úgy gondolod, ha a társadalmi, egyházi normáknak
megfelelsz, Isten is elfogad?
Az Úr Jézus nem mond semmi különlegeset; élj az ige szerint! Legyen
valóság a mindennapokban, amit hiszel. Szájkeresztyénből válj élő, cselekvő
tanítvánnyá. Nem elég csak hagyomány szintjén megtartani, megőrizni a Bibliát,
nem elég a felekezeti szokásokat továbadni. Ez mind kevés. Élő hitre,
megkegyelmezett életre van szükségünk.
Jézus tanácsa nekünk is szól: add el mindenedet! Igen, mindazt, amitől a
boldogságot várod. Mindazt engedd el, ami közéd és Jézus közé áll. Engedd el azt,
ami megtölti a szíved, és elveszi a helyet Jézus elől. Az a fogyatkozásod, ami
elfoglalja Jézus helyét, ami nem enged a kereszt közelébe. Talán pont a
büszkeséged, a karriered, engedd, hogy ezek háttérbe szoruljanak, és átvegye a
helyet az Úr! Mi az, ami elveszi az időt, az erőt Jézustól? Az egy fogyatkozás az, hogy Jézus hiányzik az életedből.
A cél pedig nem más: kövess engem. Önmagában nem elég eladni és
szétosztani a vagyont, mert az továbbra is cselekedet volna. Add el, légy
szabad a múlttól, és kövesd Jézust. Most már menj Utána, bízd Rá magad, élj
Neki. Erre hív, kövessük Őt már ma.
Eldőlt a szívemben
1. Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Eldőlt a szívemben, hogy követem Jézust,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
2. Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Ha nincs is társam itt, én követem Jézust,
Ha nincs is társam itt, én követem mégis őt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
3. Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Mögöttem a világ, előttem Jézus,
Mögöttem a világ, előttem a kereszt,
Nincs visszaút, nincs visszaút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése