Immánuel: Biztos pont

mósz számára Isten élő valóság, üzenetei mind Tőle származnak, azt adja tovább, amit maga is kap (Ám 9,1-15). Állandó kapcsolatban van az élő Úrral, mindig elérhető a számára. Mert Isten az, aki keres, aki hív, de elérhető vagyok-e mindig? Esetleg félreteszem a kagylót, különösen, ha olyat mond, ami felborítaná a megszokott ritmust és kényelmet?

Mivel nincs pozitív visszajelzés az eddig elhangzottakra, ismét ítéletet kell hirdetni, ami be is fog következni. A pozitív visszajelzés a megtérés, vagyis a bűntől való el- és az Istenhez való odafordulás. Mert nem elég a bűntől elfordulni, a helyére be kell engedni az Urat. Mert ha nincs jelen az Úr Jézus az életünkben, a gonosz visszatér. Magunkban képtelenek vagyunk neki ellenállni.

Nagyon fontos: egyetlen megoldás a bűnbánat és életünk Istennek való átadása. Nincs más lehetőség az ítélet elkerülésére, mint a leborulás a kereszt alatt. Csak a kereszt segít a bűnös emberen, értünk állíttatott, meneküljünk oda. Menjünk az Isten Bárányához, aki elvette a világ bűnét. Izráel azonban nem akart bűnbánatot gyakorolni. Azt gondolták, náluk minden rendben van, őket Isten elfogadja, ők nem ítéltetnek meg. Isten elől nem lehet elbújni, ha lehetne, nem volna Isten. Ő az egész univerzum Ura, ha cselekszik, azt az egész föld megérzi. Minden tettét értünk hajtja végre. Azt szeretné, ha végre feladnánk az ellenállást, és rádöbbennénk, hogy nekünk csak Vele jó. Nélküle szenvedés az élet. Az Úr Jézus nélkül nem igazi az élet.

Azonban nem az ítéleté az utolsó szó, nem, hanem felragyog a kegyelem. Ha Izráel megítéltetik is, az egész nép, Dávid maradéka nem fog elpusztulni. Ígéretet ad, hogy kijavítja Dávid hajlékának réseit, helyreállítja romjait. Szavát az Úr mindig állja, ezért megbízható, és nincs Hozzá fogható. Ma már látjuk ennek valóságát, ismét van Izráel országa. Mindez jel a számunkra.

Ami szintén lényeges és minket érint, eljött az Úr Jézus, aki helyreállítja a lerombolódott életeket (Lk 15,11-24). Azért jött, hogy amit a gonosz tönkretesz, azt Ő ismét felépítse.

A tékozló fiú nagyon ismert példázatában is erről tesz az Úr bizonyságot. Teljesen széthullott, emberileg reménytelen életek is újra felépülhetnek Jézus Krisztus kegyelme által. Nincs az az ember, aki reménytelen lenne, akinek ne volna esélye az újrakezdésre. Az Úr mindenkinek biztosítja ezt az esélyt, meg is tesz mindent, hogy ez megvalósuljon. De rajtunk áll, hogy élünk-e az eséllyel.

Megrendítő az Atya szeretete, kész kiadni a fiának a ráeső részt. De nem ez az igazán megdöbbentő, hanem az, hogy Ő már előre tudja, mi lesz a vagyon és a fiú sorsa. Ennek ellenére rábízza javait. Ilyen az Isten! Tudta, mivé válik a teremtett világ a kezünkben, ennek ellenére bevállalta a teremtést és az embert is. Bevállalta, és mindent megtesz érte. Beleépítette a szívünkbe a visszavágyást, vonz az Isten országa, mert oda tartozunk. Vonz az Isten, mert Hozzá tartozunk, képére teremtettünk, és lelkéből lehelt belénk. Ezt semmi nem törölheti ki. Ez olyan mélyen belénk van kódolva, hogy semmilyen emberi és ördögi mahináció nem képes kitörölni.

A világ vonz, úgy gondoljuk, értünk Isten nélkül is az élethez, ezt gondolta a kisebbik fiú is, és ráment az életének egy jó része. Az más kérdés, hogy ezt Isten jóra fordította, és helyreállította őt és a kapcsolatukat. Rámegy a mai ember élete is erre a gondolkodásra, és bizony, csak kevesek kerülnek ismét haza. Annyira letompít a gonosz, hogy nem fogjuk a jeleket, az Úrtól jövő üzenetet.

A fiú tönkremegy, de ekkor sem haza veszi az irányt. Olyan nehezen indulunk meg Isten felé, olyan nehezen ismerjük el a kudarcot. Sok sikertelenség után is újra próbálkozunk. Ez a fiú is azt gondolta, majd magától, önerőből talpra fog állni. De ha eddig nem ment, ezután miért menne?

Hazaindulás helyett disznópásztorságot vállal, de ott sem jön be a számítása. A disznót nagyobb értéknek gondolják az embernél. Inkább a disznó vészelje át az éhínséget, és pusztuljon egy ember, egy zsidó. Gadarai szemléletmód. Ma is így van ez. Inkább a pénz, a disznó, mint az ember. A nyereség, az üzlet a fontos.

Az eszköze az egyre mélyülő válság, a nyomorúság halmozódása. A disznók mellett döbben rá a fiú, hogy csak az Atyában bízhat, az egyetlen biztos pont az életben az Atya. Most ért haza, most érkezett meg önmagához ez az ember. Mert amíg az ember Isten nélkül akar boldogulni, nincs otthon. A templomlátogatások ellenére sem. Csak aki rádöbben: eddig Isten nélkül alakítottam a mindennapjaimat, de most hazamegyek. Megszületik az elhatározás, hazamegy, mert a saját kezében nincs biztos helyen az élete. Haza kell menni, nem elég ezt elgondolni, meg is kell tenni. Az Atya házában még béresnek is jó lenni, mert róla gondoskodik a Gazda. Rádöbben az élet lényegére: nem a szerzés, a magam megmentése segít, hanem az Úrra való hagyatkozás. Isten országának alaptörvénye az ajándékozás.

Vétkeztem - azt fejezi ki, nem vagyok mártír, sem az élet nagy vesztese, hanem felelőse a mindannak, ami velem történik. Így jöhetek haza, vétkeztem, Atyám, ellened, nem vagyok méltó. És, hogy mégis a fia lehetek, ez a kegyelem. Az Atya várja a fiát, úgy, ahogy van, megöleli, megcsókolja, a saját legjobb és legdrágább ruhájába öltözteti. Nem rongyokat ad rongyok helyett, hanem a kegyelem, az üdvösség ruháját. Ez takarja el a régi életemet, amelyért Jézus meghalt a kereszten.

Tulajdonképpen két elveszett fiú van, mert az idősebbik is az, sőt, ő még jobban. Mert otthon maradt ugyan, de a szíve nagyon távol van az Atyától. És ez a lényeg: a szívem is ott van-e az Atyánál? Fontos-e az Ő személye, a Vele való kapcsolat, vagy csak a hagyományokat viszem tovább?

Aki megszereti az Úr Jézust, és belép kegyelemből Isten országába, az rádöbben arra, hogy Krisztusban minden az övé. Isten országának kincseivel rendelkezhet. Akinek a szíve nem nyílik meg az Úr előtt, annak hiába van a birtokában a világ minden kincse is, Isten nélkül boldogtalan lesz.

OTT A MESSZE FÖLDÖN

Ott a messze földön árván, hontalan,

Halld meg a kiáltást, fiam, fiam!

Vár Atyád szerelme, vár rád vigasza,