Hallgass az Igére!

K

icsoda olyan, mint Isten - ezt jelenti Mikeás neve. Nagyszerű ez a név, mert Istenre mutat (Mik 1,1-16). Benne van a válasz is: senki nincs Hozzá fogható. Mikeás így ismeri Őt, nincs Hozzá fogható. Nem lehet összehasonlítani senkivel Izráel Istenét, mert kiderül, hogy mindazok, amiket istenként akarnak imádni, csak bálványok, emberi kéz alkotásai. Mikeás személyesen tapasztalja meg Istent, az igazi bizonyosság mindig a személyes meggyőződésből fakad. Átélem, hogy keresem Istent, és Ő válaszol, belenyúl az életembe. Megbocsátja a bűneimet, szabadításban részesít, és új emberré formál. Aki megtapasztalja Isten munkáját az életében, annak nem kérdés az Ő léte. Így a próféta számára sem kétséges, hogy Isten létezik, és hatalmasabb, valóságosabb minden bálványnál. Lehet kultuszt építeni a bálványok köré, de attól még tehetetlen bálványok maradnak. Nekünk azonban élő Urunk van.

Izráel népe, az északi országrész is megtapasztalta Istent. Jelen voltak az egyiptomi szabadításnál, a honfoglalásnál, átélték a bírák korát, hallottak Dávid királyról is. Ennek ellenére elfordultak Istentől. Mennyi jelzést ad ma is Isten, és mégsem akarunk Neki szolgálni. Pedig az Ő szolgálata élet és áldás. Öröm és semmihez sem fogható békesség található országában. Ő igazságos, és Ő maga a szeretet. Ennek ellenére a magunk feje után megyünk, azt gondoljuk, szabadok, függetlenek vagyunk, és csak oly későn vesszük észre, hogy becsapás az egész. Foglyok vagyunk, a bűn, a pénz, a szenvedélyek rabjai. Észre sem vesszük, és rabokká válunk, valami más irányítja az életünket. Az anyagiak, a technika eszközei mondják meg, mit és mikor tegyünk. Ha bármikor megszólal a telefon, azt bizony fel kell venni, és talán még az is felveszi, aki a kisgyermeke sírásása a másik oldalára fordul. A számítógép mellől alig tudunk felkelni, az okoseszközök meg még az ágyba is sokakat elkísérnek. Hol itt a szabadság? Jézusnál! Aki segítségül hívja, az átélheti a szabadítást, és akit Ő megszabadít, az valósággal szabad lesz.

Isten keresi eltévedt népét. A prófétán keresztül szólítja meg őket. Igét küld, amely által szól hozzájuk. Ez az ige már ítéletről szól, bemutatja Isten hatalmát. Rá kell döbbenni: nem a bálványok, a környező népek összefogása az igazi megoldás, hanem a visszatérés Istenhez. Ha nem térnek meg, meglátják majd hatalmát. Úgy gondolták Izráel vezetői, hogy Istent és őket elválasztja a határ, és Ő már csak a déli országrészben, ott  is csak a templomban van jelen. Istenhez nincs fogható, ha megmozdul, azt a természet is megérzi. Isten nem tehetetlen, és nincs korlátok közé zárva. Ő a Mindenható.

A próféta meghirdeti a fogságot. Gyász és sírás ideje jön Samáriára, és meglátják, hogy az aranyborjúk és a Baal sem segíthet rajtuk. Márót lakossága még várja a jó hírt, Isten beavatkozásának, szabadításának jó hírét. Mi pedig tudjuk, hogy már eljött a jó hír, itt van az evangélium, Jézus Krisztus a kereszten győzött a bűn és a gonosz felett. És ez azt jelenti, hogy van szabadulás, már nem a gonoszé az utolsó szó. Van lehetőség az új életre. Jézusban újat kezdhetünk, megváltozhatunk, de Nélküle minden marad a régiben. A jó hír évezredek óta szól, Isten szereti a bűnöst, és várja, hogy menjünk Hozzá.

Két embert látunk ebben a történetben, az egyiknek minden kívánsága teljesül, az elithez tartozik, semmi gondja, baja nincs. Sőt, azt sem tudja, mit kezdjen magával (Lk 16,19-32). Gazdag anyagiakban, de üres lélekben. Csak a lakoma, a buli jelent valamit neki, ráadásul érzéketlen is a másik emberrel  szemben. Bizonyára nem először lát beteg, éhes koldust a kapuja előtt, mégsem indul meg rajta a szíve. Többre tartja a kutyákat, mint Lázárt. Inkább a kutyák egynek, mint ez az ember, pedig ha a morzsát felszedheti, az a gazdagot nem károsítja meg.

Mennyire jelen van ez a magatartás ma is, nem vesszük észre a másikat, nem ügyelünk arra, ami bántja, zavarja a mellettünk levőt. Gyakran nem is kér sokat a másik, csak az időnkből, a figyelmünkből, a kedvességünkből egy morzsát. Talán csak annyit várunk, hogy vegyenek észre, legyünk egy kicsit fontosak, figyeljenek ránk. Morzsák, de vajon van-e, aki ezt látja és meg is adja? Bizony, mi is csalódunk, mint Lázár, ha emberektől várjuk mindezt. Mindenki önmagával van elfoglalva, azonban azért jött el az Úr Jézus, hogy észrevegyen, figyeljen ránk és megszólítson. Ha senki nem törődne is velünk, Ő igen. Azért jött, hogy kapcsolatba lépjen velünk. Vegyük észre Őt, halljuk meg a szavát. És ha Felé fordulunk, ha naponta élő kapcsolatban vagyunk Vele, nem érzünk hiányt, mert Ő betölti szükségeinket. Lénye feltölt.

Nincs nagy vágya, nem kíván sokat ez a szegény, beteg ember, csak néhány morzsát, de azt sem engedélyezik neki. Egyszer jóllakni nem egy lehetetlen kívánság, legalábbis a számunkra. Mégis észre sem vesszük, milyen sok ember nagy kívánsága. Emberek millióinak nem jut egy betevő falat sem. Mi pedig hányszor még fogyasztható ételeket dobunk a szemétbe. Azonban ez az érzéketlenség a gazdag szívében az Istennel való kapcsolat hiányából fakad. Mindene megvan, nem gondol semmire. Elég ő saját magának. Ha valahol elakad, majd segít a pénz, az emberi kapcsolatok. A lakomák elérik céljukat, mindenhol nyílik egy kapu, és minden rendben van.

Kiderül azonban, hogy van, amiben a jó barátok, a kenőpénz, és semmi sem segíthet. A halált nem lehet elkerülni, meghal a gazdag is, és mint egy rossz álom - de ez nem álom -, a pokolban nyitja ki  a szemét. Az élete legnagyobb tévedését és csalódását tapasztalja, de már késő, nem lehet változtatni. Bizonyára meg volt arról győződve, hogy ha egyszer meghal, az üdvösségben ébred. De nem így történt. Miért? Azért, mert nem volt kapcsolata Istennel, ebből kifolyólag nem ismerte Őt. Amit ismert belőle, ami még a törvényből előtte volt, azt sem vette komolyan. A törvény előírja népe szegényeinek a segítését, megbecsülését. Ez az ember semmibe sem vette Isten szavát. Tehát nem elsősorban az volt a probléma, hogy gazdag, hanem az, hogy már nem vette komolyan Istent. Függetlenítette magát Tőle. Van pénzem, minek az Isten?! Jól élek, nem kell hit, mert az csak a szegények, a betegek pótszere. És kiderül, hogy nagyon tévedett. Nagyot tévedett. Nem vagy te is ilyen tévedésben? Most még lehet korrigálni.

Az Úr világosan kimondja: van pokol. Ez nem mítosz, hanem valóság. Ez sokak mai nagy tévedése. Azt gondolják, nincs pokol, meg azt, hogy ha esetleg van is, ők elég jó és befolyásos emberek ahhoz, hogy elkerüljék. Mai igénk rámutat: csakis Jézus által, a Benne való élő hit segítségével juthatunk életre. Nincs más, mind a kárhozatban vagyunk, csak egyedül az Úr keresztjénél kaphatunk kegyelmet. Kegyelem nélkül nincs üdvösség. Mert az üdvösség sem legenda, az is valóság. Egy másik mítosszal is leszámol az Úr, mégpedig azzal, hogy a végén mindenki üdvözül. Világosan elmondja: aki ebben a földi életben nem rendezi Istennel az életét, az elveszett. Lázár sem a földi állapota alapján üdvözült, hanem a hite által. Nyomorúsága, szenvedése közepette sem tagadta meg Istent, hanem hitt Benne. Hitt kegyelmében, a nyomorultak iránti szeretetében.

Ez a gazdag későn ébredt, a pokolban támad benne felelősségérzet a családtagjai felé. Onnan azonban ide már nem lehet hatni. Ott nem úgy mennek a dolgok, mint itt. A gazdag a földi minta alapján akart intézkedni; ahogy a földön elég volt szólni valakinek, úgy elég most is megmondani Ábrahámnak, mit akarok. Még mindig parancsokat osztogat, befolyással akarja elintézni a problémát. Megmondaná Istennek is, mit kell tenni. Azonban onnan nincs visszajárás, és nincs az igén, Isten szaván kívül más eszköz, ami az Úrhoz vezethetne. Ha nem hisz valaki az igének, az egyéb más jelnek sem fog. Az Úr Jézus feltámadt a halálból, mégsem hiszik. Sokan a temetésen elmondott hitvallás után - hiszem testünk feltámadását és az örök életet -, úgy nyilatkoznak, hogy nem jött onnan vissza még senki. Pedig az Úr visszajött, bizonyságtétel erről a Szentírás. Itt az ige, higgy annak! Hallgass az igére, vedd komolyan, amit Isten mond. Benne van minden a Bibliában, ami az élethez és az üdvösséghez szükséges. Jöjjünk Hozzá bűnbánattal, és kérjünk Tőle halló és engedelmes szívet.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.