Az Úr uralkodik

D

e a Sion hegyén menedék lesz - csodálatos ígéret ez a fogságban élő nép számára (Abd 7-21). Egészen más jövő vár rájuk, mint Edomra és a többi pogány népre. Ennyire más kijelentés ez, mint amit amazok kaptak, ők a pusztulásról, a megsemmisülésről kapnak üzenetet, pedig pont fordítva gondolják. Ezek a népek úgy képzelik, Isten népe eltűnik, megsemmisül a fogságban, de ők megmaradnak, övék lesz Júda birtoka is. És mégsem így lesz, mert Isten hatalmas, népét megoltalmazza a távolban is, és hazasegíti.

Júdát nem véletlenül érte a fogság és annak a nyomorúsága. Isten ítélete volt rajtuk bálványimádásuk, hűtlenségük miatt. Azonban Isten megígérte a hazatérést. Ha felismerik bűneiket, megbánják azokat, visszatérnek Hozzá, és végleg felszámolják a bálványokat. Isten nem végleg veti el Izráelt, a fogság és minden nyomorúság az Ő nevelőeszköze. Életünkben is felhasználja az Úr az élet eseményeit életünk megváltozására, arra, hogy végre megtérjünk Hozzá. De a különféle bajok az Úr útján való haladáskor is nevelő és formáló eszközei Istennek.

De a Sion hegyén menedék lesz - mindenki mehet, mert ott áll a kereszt. Odamenekülhetünk bűneinkkel, és egyben a szabadulás helyévé is válik, minden bűnös ember számára. Isten ad menedéket, ad olyan helyet, ahol a bűnös a jogos ítélet helyett kegyelmet nyer, a pusztulás helyett a megtartatás, az élet vár rá. A Golgotán a Jézustól segítséget kérő lator életet nyert. A kereszt valóban menedékké vált. Az Úr a mi menedékünk ma is, nincs más olyan hely, ahol rendbe jöhetne az életünk.

Izráel nemcsak a babiloni fogságban élte át az Úr szabadítását, hanem a Megváltó elvetése után bekövetkezett több évezredes szétszóratásban is. Nem végleg vetette el népét, és pont ma láthatjuk, hogy visszanyeri, birtokba veszi örökségét. És eljön az idő, amikor felismerik, hogy a názáreti Jézus az Ő Uruk, Krisztusuk. De te megláttad-e ezt? Felismerted-e, hogy Ő a Megváltó? Nem elég felismerni, el is kell Őt fogadni Urunknak. Aki ezt meglátja és rábízza magát, az az Úr tanítványa lesz. Azt jelenti ez, hogy most már Őreá figyelek mindenben. Őt hívom segítségül, és kérem, tanítson meg az életre. Isten kijelentette akaratát, az Úr Jézus pedig képessé tesz ez akarat szerint élni.

Elhangzik Isten ígérete: a fogságból hazajönnek, és birtokba veszik Kánaán földjét. Le fog telni a fogság, van szabadulás. A jelenlegi helyzet nem végleges. Sátán azzal igyekszik megtéveszteni, hogy ez a végleges állapot, innen már nincs visszatérés, de ne hallgassunk rá. Tekintsünk bele Isten igéjébe, lássuk meg, mennyire nem úgy van, ahogy a gonosz mondja, mert a Biblia végig Isten hatalmas munkájáról beszél, ami által a lehetetlennek tűnő helyzetekből is új kezdetet hoz ki. Senki, még Jákób utódai sem hitték, hogy Egyiptomból valaha is visszatérhetnek földjükre, Isten azonban kegyelmesen lehajolt, és kihozta övéit. Így hajol le hozzád is, csak kiálts, csak kérd, és bízz, mert a fáraó sem akadály az Úr előtt.

Azután az Úr fog uralkodni, és ezen van a hangsúly, nem elég a visszatérés, a szabadulás, hanem gyökeres változást kell végbevinni. Ez a változás pedig azt jelenti, hogy nem én uralkodom immár, nem én irányítom az életem, nem én mondom meg, mit mikor és hogyan kell csinálni, hanem az Úr uralkodik bennem és egész életemben. Minden úgy történik immár, ahogyan Ő mondja. És ez az életorma győztes élet. Eddig azért voltak Izráelnek vereségei, mert nem az Úr volt életükben a főparancsnok. Ha Ő megy a seregeink élén, győzünk a gonosszal szemben. Ne a gonoszra, hanem mindig az Úrra, az Ő lehetőségeire, vagyis a láthatatlanokra nézzünk. Kérd, hogy az Úr nyissa meg szemeidet, hogy megláthassad: többen vannak velünk, mint ellenünk (2Kir 6,16).

Az Úr Jézus nagyon világosan és határozottan mutat rá a két úrnak való szolgálat lehetetlenségére (Lk 16,13-18). Bár formailag néha úgy tűnik, mindez lehetséges. Sokan próbálnak kétfelé sántikálni, bebiztosítani magukat, ha mégis van Isten, neki is adok valamit, de azért a fő irányvonal a mammon szolgálata. Ma a mammonnak nagy ereje van, sokan gondolják, hogy pénzzel mindent el lehet intézni, de ez nem így van, mert a halált sem fizethetjük le, de Istent sem. Urunkat sem hatják meg földi kincseink, mert az üdvösség általunk nem megvásárolható. Sem pénzzel, sem tettekkel. Az üdvösség ingyen kegyelemből van, mert bizony nagyon sokba került, de ezt az árat nem nekünk kell összekuporgatni - Jézus a kereszten kifizette halála által.

A két Úrnak való szolgálat meghasonlásba sodor, az Úr Jézus arra hív, hogy ismerjük ezt fel, és döntsünk Mellette. Ő olyan Úr, Aki értünk él, mindent odaadott értünk, csakhogy életünk lehessen. Ő a teljes szívünket kéri, azt akarja, hogy őszinte szeretetből kövessük. Nem erőlteti ránk magát, nem is alakítja úgy a dolgainkat, hogy kényszerhelyzetbe kerülve ne legyen más lehetőségünk. Ő azt akarja, hogy lássuk meg, mennyivel többet ér az Ő országa, a Neki való szolgálat mindannál, amit a világ kínál. A mammon szolgálata teljesen kiszipolyoz, Jézus felszabadít, egy új életre. Ebben már Ő a középpont, és nem a javak. Nem a pénz körül forog az életünk, hanem a Neki való szolgálat körül.

Bezzeg a farizeusok ezzel nem értettek egyet, kinevették Őt. Mit akar ez, pénz nélkül élni nem lehet, ilyen világban élünk, mindenhez pénz kell. Csak akkor intéződnek az ügyek, pénz által jutunk új lehetőségekhez, élhetünk jobban. Az Úr Jézus azonban más életstílust hozott. Mégpedig az Istenre való hagyatkozás és az imádság stílusát. Bármit akart is az Úr, mindent az Atyánál intézett imádságban. Őt nem látjuk a vezetőknél kilincselni, nem kér támogatásokat emberbaráti projektjének megvalósítására. Amikor az ötezer éhes ember előtt áll, nem a vezetőktől kér, pályázatot sem ír, nem sírja be magát nagy vállalkozókhoz, hanem az Atyának ad hálát. Tudja, hogy Isten meghallgatja Őt. De  meghallgatja övéit is.

Isten ismeri a szívünket. Tudja, mi van benne, hogyan is gondolkodunk. Tisztában van azzal is, mi számunkra a fontos, amit sokra tartanak, az Isten előtt utálatos. Ő hitből élő gyermekeket akar, akik mindent Tőle kérnek és fogadnak el, és nem a világtól várják. Isten országában más az értékrend. Ráálltunk-e már erre a rendre? Isten országáé már a vezető szerep, törekszel felé? A mai emberek a nyugati világ felé törekednek, a több pénz felé. Pedig az a világ és rendszer, és minden emberi rendszer leáldozóban van. Eljött egy új világ, az Isten országa, amelynek Jézus a királya, ahol az ajándékozás törvénye van érvényben. Itt nem a magam jogai érvényesülnek, nem a törlesztés, hanem a megbocsátás érvényesül. Ma Isten országának hirdetése történik, indulj felé, akarj oda bemenni, azonban a kapu szoros, csakis Jézus által, bűneink nélkül juthatunk be oda.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.