A Király érkezik

I

sten ígéri, hogy vissza fog térni a Sionra, Jeruzsálemben fog lakni, úgy, mint hajdanán (Zak 8,1-9,17). Eltávozott az Úr a templomból hűtlenségük és engedetlenségük miatt, de a megszabadult és újrakezdő néphez visszatér. Nem hagyja őket magukra. Jó ez az üzenet: Isten nem hagy magamra. Nem enged egyedül küszködnöm, hisz magam úgysem boldogulnék. Pont azért jött a fogság is, mert azt gondolták, hogy Isten nélkül is megállnak, de az Úr jelenléte nélkül megüresedik az élet. Ha Őt elküldjük, bálványok, szenvedélyek töltik ki az életünket.

Isten jelenléte mindenre kihat, megváltoztatja a jelenlegi elszomorító állapotokat. Ahol az Úr jelen van, ott kiteljesedik és egyre növekszik az élet. Ennek a jele a sok gyermek és a magas életkor. Isten hatalma korlátlan, és ami előttünk lehetetlennek tűnik, az az Ő számára nem az. Mindent meg tud tenni, amit eltervez, és ezért ne magunkra, erőnkre vagy környezetünkre nézzünk, hanem mindig Őreá. Ő hazahozza a még fogságban élőket, akkor is, ha ezt nem tartják megvalósíthatónak. Nemcsak hazahozza őket, hanem Istenük lesz.

Csodálatos ígéreteket olvasunk, és jó ezekre figyelni, és nem a bennünk vagy körülöttünk megszólaló idegen hangokra. Sátán el akar bizonytalanítani, azt suttogja, úgy sem lesz belőletek semmi, nem értek ti semmit. Isten azonban így szól: Ne féljetek, megsegítlek benneteket, és áldássá lesztek. Erre kell figyelni, Isten az Ő népét ma is segíti, mert Nélküle valóban nem érünk semmit. Ha nem az Úr vezet és segít, akkor kudarcot vallunk, de amikor rábízzuk vezetésére magunkat, győzelmes életet fogunk élni. Isten országában nem úgy mennek a dolgok, mint a világban, itt nem a törtető, a behízelgő fog előrejutni, hanem az, aki elveszíti önmagát Jézusért. Vagyis nem önmaga akar eredményeket elérni, valaki lenni, hanem engedi, hogy az Úr egyengesse lépteit. Amikor az Úrra bízzuk magunkat, a lehetetlennek tűnő dolgok is lehetségessé válnak.

Kétszer is olvassuk: ne féljetek - és ezt jó hallani, hiszen a félelem mindig megkörnyékez. Félünk Isten gyermekeként élni. Félünk különbözni a többségtől, másképp cselekedni, mint ahogy azok teszik. És félelem szorongat, mert azt gondoljuk, hogy ha mi nem a világ útját követjük, akkor lemaradunk, nem érjük el célunkat. Ne féljetek, hanem tegyétek, amit az Úr mond. Az élet teljessége az Isten szava szerinti élet, a Neki való engedelmesség. Ha teszem, amit mond, megtapasztalom, hogy az Úr is teszi a maga dolgát, beteljesíti ígéretét.

Örvendj és ujjongj, szólít fel az ige! Talán megkérdezzük, minek örvendezzek, nincs semmi, aminek örülhetnék. Van is nekem most kedvem örvendezni, annyi bajom van. Sok ügyet kell intézni, nem győzök futkosni, aztán az egészségem is kopik, sok teher van a vállaimon, igazán nincs semmi okom örülni. Örülj, mert érkezik a te Királyod, a győztes, szabadító Úr. Ez a Király az Úr Jézus Krisztus, és már megérkezett a világunkba, eljött, amikor megszületett Betlehemben. Most már a te életedbe akar megérkezni. Jön feléd, érkezik, várd, és engedd, hogy uralkodjon feletted. Az Ő uralma csodálatos, békesség honol nyomában. A Király eljött, és aki hódol Neki, annak könnyebbé válik az élete. Mert ez a király nem elnyom, hanem felszabadít. Nem terheket rak ránk, hanem inkább leveszi azokat rólunk. Azért vette magára a terheinket, hogy a kereszten megsemmisítse a bűn hatalmát, és győztes életre szabadítson fel. Vele és Általa győzhetünk azon területek felett, ahol eddig vereséget szenvedtünk.

Az Úr Jézus jól kezelte a stresszhelyzetet, nem engedett a nyomásnak, és a trón, a politikai intézmények helyett a templomba ment (Lk 19,45-20,8). Ezzel megmutatja, hogy a békesség útja a templomon keresztül vezet. Ez ma is fontos, a megbékélés, a változás útja nem a politikai eszközökön, megoldásokon keresztül érkezik, hanem a templomon, vagyis az imádkozáson keresztül. Jó lenne, ha ezt komolyan vennénk, mielőtt bármit is teszünk, vigyük keresztül a templomon, vagyis engedjük át az imádság szűrőjén. Vigyük Urunk elé, és majd csak azután lépjünk, amikor a csendességünkben megkapjuk a feleletet.

Kiűzte az árusokat - megdöbbenünk, hogyan kerülnek árusok a templomba? Ez a pogányok számára fenntartott udvar volt, amit Isten arra szánt, hogy a nem zsidó kereső emberek is imádkozhassanak és hallják az igét. Ott ők is átélhetik az Istennel való találkozást. Erre Jézus nem ezt találja, hanem az áldozati állatokat; a kényelem és pénz imádata kiszorította az embereket. Mondhatjuk azt is, így akarták vonzóbbá tenni az Úr házát. Ha helyben megvehetik az áldozathoz szükséges dolgokat, többen jönnek, az idősek és betegek is elindulnak, mert nem kell az úton cipelniük ezeket. Ez jól hangzik, azonban Intsen nem erre szánta azt a helyet. Mennyi minden belopakodik az életünkbe, a gyülekezeteinkbe. Gondoljuk végig, hogy Isten szerint is ott-e a helye mindannak, amit ma beviszünk az istentiszteletre. A világ dolgainak nincs helyük ott. A világ szellemiségének, megoldási módszereinek sem. Ne azért jöjjenek az emberek, mert a templomban azt kapják, amit a világban megszoktak, hanem azért, mert ott azt kaphatják, amit a világ nem adhat meg. Az evangélium az egyházra, Isten élő hitű gyermekeire bízatott. És ha árad a jó hír, az emberek élete helyreáll. A romok felépülhetnek. Az Atya háza Isten rendelője, ahol a betegek meggyógyulhatnak.  Itt találkozásnak kell végbemennie a Mindenható, a Fiát értünk adó, a bűnöst szerető Istennel.

Kérjük Urunkat, hogy tisztítsa meg a Szentlélek templomát. Mivé is lett ez a templom? Mennyi minden bekerül oda. Megtisztulásra van szükségünk.

Jó látni, hogy az Úr megmutatja, mi az igazi rendeltetése a templomnak: imádság és igehirdetés. Ott az Úrtól jövő tanításnak kell elhangzania. Ebből tudjuk meg, hogyan is éljük jól az életünket, milyen az Istennek tetsző istentisztelet. Mindennap hallgassuk Őt odaadó figyelemmel, csüngjünk Rajta, amint Mária is tette. Mert az Úr szava az élet iránytűje. Ha figyelünk Rá, megértjük személyünkre szóló akaratát.

Az Úr Jézus nem fél, az Atyával való őszinte kapcsolata felszabadítja a félelem alól. Ezt abból látjuk, hogy ismét a templomban tanít és hirdeti az evangéliumot. A megtisztítással szembefordult a vezetőkkel, mi az Ő helyében nem mernénk ismét odamenni, de ő megy, mert csak az Atyát látja. Nem fél, hanem hirdeti az evangéliumot. Tudja, hogy nemcsak a templom, hanem a szívünk is vásárcsarnokká lett, és az Úr szava az, ami megtisztíthatja. Nincs más, mint az élő, tiszta ige, ez tisztít meg minden bűntől.

Azonban nem mindenki az evangéliumra vágyakozik, vannak, akik Jézus hatalmát firtatják, mert sértve érzik magukat. A nem őszinte ember nem örül Jézus felszabadító, megtisztító hatalmának. Sőt, a pénz és a hatalom rabja sem örül. És ezek az emberek rabok, csak a hatalom és a pénz számít nekik. Jézus most ütközött érdekeikkel, és támadják. Azonban Őt megfogni nem lehet, csak fogni. Csak ráhangolódni lehet. És aki így jön, kereső lélekkel, az meg is fogja Őt érteni. Annak a szíve örvendezni fog az Úrtól kapott életben.

Az Úr életét látva fel kell ismerni, hogy Istentől jött. Aki nem őszintén keresi, az előtt nem tárul fel Jézus Lényének titka. Viszont a bűnbánó és kereső ember meglátja, hogy Ő a Szabadító, Ő az Isten Fia.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt le-

szünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, :/: Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd

el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért

ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj,

Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De

míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el,

készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s

hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj,

küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk

Isten áldásával.