A
|
nehéz helyzetben a próféta őrhelyére áll,
vagyis az Úr elé, ott a helye (Hab 2,1-20). A prófétai szolgálat olyan, mint a
katona őrszolgálata, éberen figyel a parancsra és a veszélyre. A hívő ember is
őrszem, állandóan figyelni kell, mert az ellenség kész a támadásra. Nem
alhatunk, és nem tehetjük le a fegyvert. Oda kell állni az Úr elé imádságban,
és igeolvasás által várhatjuk útbaigazítását. A próféta figyel az Úrra, várja, mit is fog mondani neki, mi lesz az a feladat, az a parancs, amit végre kell
hajtania. A tanítvány is az Úr parancsára vár, úgy, mint a katona.
Válaszolt is nekem az Úr. Ő válaszol, nem hiába várunk Rá. Aki türelemmel
vár, és figyel, az megkapja a választ. Korábbi kijelentés nyer megerősítést.
Eljön az ítélet ideje. Amit megmondott Isten, az be fog teljesedni. Az Úr szava
célhoz ér, nem okoz csalódást. Isten minden kijelentése beteljesedik, ígéretei
valóra válnak. Aki bízik Benne, aki komolyan veszi az igét, az nem is fog
csalódni. Istenben még senki nem csalódott. Személyes életünkre szóló ígéretei
is végbemennek.
Fontos üzenetet kapunk: ha késik is, várd türelemmel. Van az úgy, hogy
nem azonnal értjük, amit az Úr mond, de várjunk tovább. Fog szólni, mégpedig
annak, aki keresi, aki meg akarja Őt ismerni. Mindig személyesen szól. A
próféta is azt várta, amit neki mond az Úr. Csendességünkben azzal a tudattal
figyeljünk az igére, hogy Neki van szava hozzánk. Mindig akar mondani valamit. Kérjük a Szentlélek Istent, hogy értesse meg velünk az üzenetet, segítsen fogni az adást.
Az igaz ember hite által él, ez az ige tele van dinamizmussal, sokak
életét újjáformálta, új távlatot adott reménytelennek látszó életeknek. Ez az
ige kiemel saját cselekedeteink, ötleteink csapdájából. Gyakran tettekből
akarunk élni, tetteink által megfelelni Istennek. Azonban az ige a hitre
helyezi a hangsúlyt. Aki hisz, annak örök élete van. És azt is tudjuk, hogy ez a
hit nem általános, mert nem mindegy, miben hiszek. Pál apostol úgy mondta: tudom,
kiben hiszek. Ez nem vak hit, a Szentírás nem azt kéri, hogy higgyünk valamiben,
hanem Isten bemutatkozik, és azt mondja, higgyetek bennem.
Isten nem árul zsákbamacskát, azért lett emberré Jézus Krisztusban, hogy
elénk álljon és elmondja, ilyen vagyok én. Isten olyan, mint Jézus. Figyeljük
Őt, ismerjük meg, és aki találkozik Vele, annak a szívében élő hit fakad. A
Benne való hit ad életet, amikor eljutok arra a vallomásra, hogy Jézus a Megváltó, Ő
az Isten. Mai igénk azt üzeni, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus meghalt a
bűneiért, majd feltámadt a halálból, és ma is él, annak örök élete van. Isten a
Jézusba vetett hiten keresztül munkálkodik. A nevébe vetett hit által gyógyult
meg az Ékes kapuban kolduló sánta is. Aki hittel borul le a kereszten meghalt
Jézus előtt, az élni fog. Isten Jézus igazságát tulajdonítja a bűneit megbánó
embernek. Mi nem tudunk eleget tenni Isten igazságának, romlott a szívünk, de
az Úr Jézus kifizette az árat, a kereszten. Ragadjuk meg ezt hittel, és ebben
növekedjünk, napról napra.
Csodálatos ígéret hangzik el: a föld tele lesz az Úr dicsőségének
ismeretével. Ha még nem is dicsőíti Őt mindenki, de egyre több helyen hangzik
az evangélium. Emberek hallanak Isten munkájáról, és az elvetett ige kikelhet.
Hordozzuk imádságban az igét, kérjük, hogy keljen ki az elhintett mag
környezetünkben is. Annyi igehirdetés elhangzott már, és Isten ígéri: az ige
nem tér vissza Hozzá üresen.
Családokat is látunk az Úr Jézus körül (Lk 18,15-17). Szülők és gyermekek
együtt igyekeztek Jézushoz, vonzotta őket a Lénye, és meg akarták ismerni. Jó
ezt látni, szülők és gyermekek együtt keresik és dicsérik az Urat. Felismerték, hogy a gyermekeknek is szükségük van Jézusra. Egyedül Őreá van szükségünk a boldog
élethez. Ezek az emberek nemcsak a gyermek testi, hanem a lelki fejlődésére is
odafigyeltek.
Azonban ne gondoljuk, hogy elég ennyi, megérintette Jézus a gyermekeket - többről van szó, innentől kezdve ezeket a gyermekeket tanítják Jézus
ismeretére. Lénye megragadta őket, és vágynak megismerni Őt. Nem elég
megkeresztelni a gyermeket, tovább kell vezetni Jézus felé. Az a feladat, hogy
megismertessük bizonyságtételünk és életvitelünk által az Urat a
gyermekekkel.
A tanítványok rászólnak az emberekre, nem akarják, hogy Jézushoz vigyék a
gyermekeket, azonban az Úr magához hívja őket. Sőt, az Isten országához való
közeledés mintáját látja bennük. Mindenkinek így kellene Isten országát
fogadni, gyermeki lelkülettel. Sőt, az Úr rámutat: aki nem úgy fogadja Isten
országát, mint egy kisgyermek, az semmiképpen sem megy be abba.
Hogyan fogadja a kisgyermek a dolgokat? Hittel és bizalommal, nincs benne
kételkedés, bízik a szülőben. Tudja, hogy neki csak a maga dolgaival, a
játékkal kell törődni, mert szülei gondoskodnak róla. És a kisgyermek nem fog
tizenkettő előtt idegeskedni, jaj, elfelejtettem feltenni az ebédet, mi lesz
így. Nem, mert biztos benne, hogy édesanyja nemsokára hívja ebédelni. Az Ő dolga,
hogy elfogyassza az ételt. Miért ilyen magabiztos? Mert ismeri az édesanyját.
Aki ismeri az Urat, az nem aggódik és nem fél, tudja, hogy Ő gondoskodik rólunk.
Hányszor olvastuk már ezt az igét, és komolyan vettük? Bízunk az Úrban? Komolyan
vesszük, hogy ha nem gyermeki hittel hagyatkozunk Jézusra, nem mehetünk be Isten
országába? A belépő nem a tetteink, még csak nem is vallásos cselekedeteink,
egyházi pozíciónk, hanem az élő, gyermeki hit. Kegyelemből van üdvösségem, hit
által. És ez nem tőlem van, hanem Isten ajándéka. Az én dolgom, hogy
megköszönjem és elfogadjam.
CSAK NYISD KI A SZÍVED
1.
Csak nyisd ki a szíved, és sose félj, mert él az Úr!
Csak nyisd ki a szíved, s kérd te is Őt, hogy Ő legyen Úr!
2.
Az Úr áldása van teveled és békesség.
Az Úr áldása van teveled és békesség.
3.
Salom haverim, salom haverim, salom, salom!
Löhitraot, löhitraot, salom, salom!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése