Kegyelem

A

z Úr drága kegyelmét láthatjuk most felragyogni Jósua főpap életében (Zak 3,1-10). És jó, hogy nem csupán a régi történetben ragyog fel a kegyelem, hanem az ige által jelen van most is. A főpap szennyes ruhában áll az Úr angyala előtt. Ott van a sátán is, és támadja, vádolja, be akarja feketíteni, el akarja lehetetleníteni az Úr szolgáját.

Jósuában megláthatom magam, mert milyen is vagyok én? Milyennek is lát az Úr? Hát ilyen koszos ruházatú, üszkös fadarabnak. Ez azt jelzi, hogy úgy kellett kikapni a tűzből, hogy teljesen el ne égjen. Ilyenek vagyunk mi. A bűn elborít, és csak Isten különleges és gyors beavatkozása ment meg. Üszkös fadarab, kormos, majdnem elégett, nem szép látvány, és emberileg már nem is alkalmas semmire. Mit lehet vele kezdeni? És az Úr kimenti, Ő tud még az üszkös szívemmel is újat kezdeni. Ő megelevenít.

Isten előtt védelmet talál Jósua, vádolhatja a Sátán, de nincs hatalma fölötte. Sőt, az angyal azt kéri, hogy az Úr dorgálja meg sátánt. Nem ő dorgálja, hanem Istent kéri erre. Az Úrnak van egyedül hatalma sátán felett, amikor Ő jelen van, vagy jelenlétébe menekülünk, sátán nem tud velünk mit kezdeni. Isten oltalma tökéletes. Mondhat sátán, amit akar, ne figyelj rá, de ne is védekezz, maradj csendben, mert igaz ugyan, amit mond - tűzből kikapott üszök ugyan az életem -, de mivel az Úr kapott ki, van remény. Ne magamra nézzek, hanem az Úrra, az Ő hatalmára. Sátán azt szuggerálja belénk, nem vagytok jók semmire, de az Úr azért állít maga elé, hogy megmutassa: megtisztulhatunk. A bűn valóság, a szennyes ruha is, de mindezeknél nagyobb valóság Isten kegyelme, Jézus vérének megtisztító ereje. Nincs az a mocsok, amivel nem bírna el az Úr.

Jósua néma az Úr előtt, ezzel elismeri, bűnös vagyok, csupa szenny a ruhám. Az is benne van, ilyen vagyok, igen, és én ezen nem tudok változtatni, szennyes ruhámat képtelen vagyok levetni. De rábízom magam az Úrra. Ami nekem lehetetlen, az Neki lehetséges.

Gyönyörűen ábrázolódik ki itt a kegyelem. Nem Jósua öltözik át, erre nincs lehetősége. Igen, nincs lehetőségem átöltözni, megváltozni, új, tiszta ruhába öltözni. Azonban nem kell elcsüggednem, mert az Úr leveteti rólam a szennyes ruhát. Ez a kegyelem, más veszi le a ruhát rólam, én nem vagyok rá képes. Ez a másvalaki az Úr Jézus Krisztus. Ő tud egyedül a bűn hatalmából megszabadítani. Csakis Ő. Amíg ez az átöltöztetés meg nem történik, amíg nem kapunk új természetet, addig hiába igyekezünk megváltozni, nem fog menni. Addig mondogathatjuk az embereknek, hogy járjanak alkalomra, utasítsák el a bálványokat, erre képtelenek lesznek. Mert a halott nem képes semmit sem megcselekedni. A halott tehetetlen. Így van ez a lelki életben is, amíg újjá nem születünk, nem tudunk Isten akarata szerint élni.

Akit az Úr tisztába öltöztet, az ellen a gonosz sem tehet már semmit. Az Úr levette az álnokság, a bűn ruháját, elvette a bűnömet, és most már az nincs. Isten most már a tiszta ruhát látja, és mindez Krisztusért. Ő vette, vállalta magára, hogy én szabad lehessek.

A megtisztított élet engedelmességre kötelez. Arra, hogy most már az Úr útjain járjak. Nem azért kapom a tiszta, fehér ruhát, hogy visszamenjek a szennybe, hanem azért, hogy láttassam Isten bűnbocsátó szeretetét, azt, hogy lehet Vele újat kezdeni, lehet a keskeny úton járni.

A Sarjadékról szóló kijelentés az eljövendő Messiás ígérete. És mi már tudjuk, hogy a Messiás eljött. És Ő nem más, mint a názáreti Jézus Krisztus. Ő az, Aki által megtisztul az életünk. Az Ő sebei által gyógyulhatunk meg.

Egyre közelebb van az Úr a kereszthez, bár ebből senki nem érzékel semmit, csak Ő tudja egyedül (Lk 18,35-43). Láttuk, hogy a tanítványok szíve és értelme bezárult a keresztről szóló beszéd előtt. És ez így azt jelzi, mintha ők lennének vakok. Semmi baj a látószervükkel, azonban lélek szerint vakok, mert még mindig nem ismerték fel Jézusban a Megváltót, és nem veszik észre, hogy az Ő trónja nem a palotában, hanem a kereszten van. Koronája pedig tövisből készül. Bibliával a kezemben, gyülekezetbe járva, látó vagyok-e? Látom-e Isten útját, az Ő tervét, vagy csak saját álmaimat tartom szem előtt? Azt gondolom, Isten országa az én vágyaim kielégítéséről, egy kellemes lelki utazásról szól?

Jerikóhoz érnek, az út mellett egy vak koldus. A kegyes társaság vidáman elhúz a koldus mellett. Senki nem veszi észre, és senki nem gondol arra, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani, szóljunk Neki felőle, vagy vigyük Hozzá. Jézusban itt a gyógyulás, az élet, gyógyuljon ő is, lásson, és örüljön velünk együtt az Úrnak. Nem, mi elvagyunk, sokan vagyunk, ünnepelünk, a többivel mi dolgunk? Jézus azért jelenti ki magát, hogy azt adjuk tovább. Segítsük Hozzá az embereket.

Kiderül, hogy a vak lát, ha nem is a szemével, a lelkével. Látja, hogy kicsoda ez a Jézus. Már hallott Róla, és amikor most értesül arról, hogy ki vonul el ott, elkezd kiabálni. És azért kiáltozik, mert tudja, kicsoda Jézus. Látja Benne a megígért Szabadítót. Azért kiált, mert látni akar.

Kiálts te is, mert nem kiálthat helyettünk senki. És nem is fog kiáltani senki. Önző világban élünk, mindenki elvan magának, és már hozzászokunk a nyomorúsághoz is. Pedig az Úr új látással akar megajándékozni. Vegyük észre a nyomorultakat, és vigyük Hozzá. Persze, itt nem valami szociális érzékenységről van csak szó, hanem Jézushoz segítésről. Mert az alamizsna nem elég, az egyháznak, a hívőnek több van, mint alamizsna. A hívők ismerik azt a nevet, Aki által a vakok látóvá lehetnek. De előbb nekem kell látóvá lenni.

Ez az ember nem hagyja magát elhallgattatni, tovább kiált, kitartó, mert látni akar. Én is látni akarok, jól látni az igében, az életben, Uram, add ezt a látást. Jézus maga elé szólítja, akik eddig elküldték, most odasegítik az Úrhoz. És a vak a lényeget, a legfontosabbat kéri: Hogy lássak! Ez a legfontosabb. Mert az alamizsna ideig-óráig segíthet ugyan, de az életet nem változtatja meg. Ne elégedjünk meg alamizsnával, hanem a lényeget, az új, megváltozott életet kérjük. A lelki látást, amiben már az ige a lámpás. A vak visszanyeri látását, és követi Jézust. Ezzel kifejezi, hogy Jézus mindennél többet ér neki. Többre tartja a látás ajándékozóját, mint magát az újra látást. Mert Jézussal az életemben, ha vak vagyok is, látok, mert Ő a világ Világossága. Jézus nélkül a legbölcsebb, a legnagyobb tudományú ember is vak, és sötétben tapogatózik.

MAGÁRA VETTE SZENNYES RUHÁMAT

1.  

Magára vette szennyes ruhámat,

Így békíté meg Istent, Atyámat.

Így békíté meg, így békíté meg

Istent, Atyámat.

2.  

Kín, mely Őt érte, nekem volt szánva,

De Ő fölvitte a Golgotára,

De Ő fölvitte, de Ő fölvitte

A Golgotára.

3.  

Szerető szíve szakadt meg értem,

Hogy eltörölje mind, mind a vétkem.

Hogy eltörölje, hogy eltörölje

Mind, mind a vétkem.

4.  

Jézus, Te drága, mit adjak Néked?

Összetört szívem hozom Elébed,

Összetört szívem, összetört szívem

Hozom Elébed!

5.  

Dicsőség Néked, szent Vőlegényem,

Hogy eljössz értem, s fölviszel mennybe.

Hogy eljössz értem, hogy eljössz értem,

S fölviszel mennybe!

Isten áldásával.