Színből vagy szívből?

A

 fogság letelt, Izráel népe megszabadult az Úr hatalma által, és hazament (Zak 14,1-21). Birtokba vették földjeiket, házaikat, újjáépítették a templomot és a várost. A szabadítás után mindig újjáépítés kezdődik. Újra kell építeni az életünket, immár Isten vezetése mellett, törvényei szerint. Nem elég megtérni, hanem folyamatosan építeni kell Isten országát a szívünkben és a környezetünkben. Másképp mondva, állandó növekedésre van szükségünk, mert ahol élet van, ott a növekedés is elindul, a hívő ember állandóan munkálkodik. Természetesen, ez most elsősorban nem a munkahelyi feladatokat jelenti, hanem az Isten dicsőségére végzett munkát, a lelkek mentését. Hiszen az Úr az övéit azzal küldi ki a világba, hogy mindenütt és mindenkinek hirdessék az evangéliumot. Ez az elsődleges feladatunk. Ezt a munkát a munkahelyünkön is végezhetjük, sőt, úgy kell a napi dolgainkat végezni, hogy az is Jézusra mutasson. Még a rabszolgákat is arra buzdította Pál, hogy úgy szolgáljanak, végezzék nehéz feladataikat, mint akik az Úrnak végzik. Vagyis más lelkülettel, mint ahogy eddig tették, és ez majd bizonyságtétellé válik, erre talán felfigyelnek, mert mindig a megélt igének van hatása.

Azonban az ördög soha nem tétlenkedik, az aktív hívőket célba veszi, támadja. El szeretné érni, hogy ne lobogjon a láng, ne világítson az egyház, és ízetlenné váljon a só. Ne rémüljünk meg, amikor támadásait tapasztaljuk, legyünk hálásak, mert ez azt jelenti, hogy élünk. Csak az élő hívő fontos az ördög számára. Csak ott támad, ahol hirdetik, élik az evangéliumot. Isten népe ellen a világ mindig harcol, ezt élték és élik a zsidók, és Jézus követői is. Azonban csodálatos ígéretünk van: Az Úr harcba száll majd. Nem nekünk kell szembeszállni a gonosszal, csak végezzük, amit ránk bízott az Úr, a harcot pedig hagyjuk az Úrra. Ma a fegyverünk a megbocsátás, a második mérföld megtétele, a másik orca odatartása.

Eljön az idő, amikor az Úr megjelenti magát, ítéletet tart, és mindenki meglátja, hogy Ő a Király. Ő az egész föld Királya, csak nem akarjuk ezt elismerni. Meg akarja az ember mutatni, hogy tud ő Isten nélkül élni és uralkodni. Azonban látjuk, mire vagyunk képesek, mert a tudomány sem változtatta meg a szívünk indulatait. A modern technika mellett továbbra is jelen van az erőszak, a lopás, a hazugság, a házasságtörés, gyermekek molesztálása, az elnyomás. Krisztuson kívül senki nem képes igazi és tartós változást hozni, mert ez a szívből indul ki. Új szívre van szükségünk, és ez az Úr munkája nyomán jön létre.

Nagyszerű ígéret található a könyv végén: az Úr szent tulajdonai. Tulajdonképpen az Úréi vagyunk, de oly kevesen tudják és veszik ezt komolyan. Azért jött el az Úr Jézus, hogy a bűnből megvásároljon élete árán az Atyának. Így már nem a  magunkéi, hanem az Övéi vagyunk. Aki hisz Jézusban, mint Megváltójában, az az Övé, és immár Neki él. Az Úr szent tulajdona azt is jelenti, hogy látható a szentség az életünkben. Az Úr szent, és az övéi is szentek. Látható-e a szentségre való törekvés az életünkben?

Az egész nép hallgatta Jézust, olyan megrendítő ez, és arra gondoltam, ennek a sok embernek semmi dolga nincs? Nem sietnek sehová, egy egész napot Jézussal tudnak tölteni? Sőt, az ünnep egy héten át tartott, és nem fáradnak bele, hanem ott vannak a templomban. Vonzza őket Jézus, és ők engednek a vonzásnak. Mindent alárendelnek a Jézussal való találkozásnak. Ezek az emberek meghozták a döntést, semmi nem kerülhet Jézus elé, a Vele való kapcsolatot nem előzhetik meg hétköznapi dolgok. Felállítottak egy új sorrendet, és ebben Jézus került az első helyre. Rádöbbentek: semmi nem fontosabb és lényegesebb Isten megismerésénél. Minden ráérhet, még az is, amiről úgy gondoljuk, hogy nem. A bolond gazdag pont erre nem jött rá, első helyen a vállalkozása, az anyagi gyarapodás, majd a kényelmes, gondtalan élet volt. Nem gondolt Istenre, és egyszer csak elkérték a lelkét, vagyis meghalt. Akkor már késő átgondolni, változtatni.

Az őt hallgatókat óvja az írástudóktól Jézus. Talán meglepődünk ezen. A nép tanítóitól, a kegyeseknek látszóktól óvja? Igen, azért, mert csak látszanak kegyeseknek, de az életvitelük nem az Úrról szól. Ők nem Istennek élnek, nem az Ő neve, hanem saját nevük, karrierjük a fontos. Nem az Urat akarják láttatni, hanem mindig magukat. A hívő ember mindig Jézust láttatja, mert tudja, hogy önmagán nincs sok nézni való. Hiszen a hívő ember is bűnös, megkegyelmezett bűnös. Krisztus tanítványának lenni nem azt jelenti, hogy én különb vagyok, kitűnök a többi közül, és ezért érdemes vagyok a tanítványságra. Nem, Jézus nem az akkori társadalom kiválóságait hívta el, hanem a megvetett, lenézett, de gyógyulásra, bűnbocsánatra vágyó embereket. Az egyház ma is bűnösök társasága. A szentség nem azt jelenti, hogy kiválóbb vagyok, hanem azt, hogy az Úr megtisztítja, megszenteli, Önmagához hasonlóvá teszi az életünket.

Hívő vagyok, vagy csak annak látszom? Színlelem a kegyességet, vagy valóban kegyesen, Isten akarata szerint élek? Az imádkozás, a gyülekezetbe járás nem látványelem, nem azért élünk vele, hogy ezt lássák, mert hozzátartozik a kultúránkhoz, hanem azért megyek, mert a templom Isten rendelője. Ott jövök rendbe Istennel és önmagammal. Azért imádkozom, mert általa friss forrásvízből ihatok, ami felüdíti a lelkemet.

Szívemet hozzád emelem

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

Isten áldásával.