Bocsáss meg!

A

z Úr látja életünket, Előtte nyilvánvaló mindaz, ami a szívünkben található, és az is, ahogyan élünk (Mik 3,1-12). Nincsenek Előtte rejtett dolgok. Embereket meg lehet téveszteni, nekik megmagyarázhatunk dolgokat, azonban az Úr tisztában van mindazzal, amit tudunk. Nem vár el tőlünk többet, mint amit el tudunk hordozni. Azonban akik hívőknek vallják magukat, elvárja, hogy úgy is éljenek. Népétől számon kéri a törvény ismeretét. 

A vezetőket is úgy szólítja meg, mint akikről tudja, hogy ismerik a törvényt, az Úr törvényét, azonban nem aszerint végzik feladatukat. A ti feladatotok, hogy ismerjétek a törvényt. A nép vezetőinek elsőrendű, legfontosabb feladata ismerni Isten törvényét, életet adó szavát. És ha megismerték, akkor azt alkalmazzák. Az igét kell az élet zsinórmértékeként használni.

Isten népének vezetői ma a gyülekezeti vezetők, lelkészek, presbiterek, gondnokok, mindazok, akiket az Úr elhívott. Elsőrendű feladatunk az Úr szavának mély ismerete. Elmélyedtünk benne? Péternek azt mondja az Úr, hogy evezzenek ki a mélyre. Mielőtt halászni indulunk, a mélyre kell evezni az ige tengerén. Meg kell ismerni az Úr szavát, keresni, kutatni, mit is mond itt és most nekünk. Mert csak azt tudjuk alkalmazni, amit ismerünk, ami bennünk van.

Mikeás a hamis, az udvari, a fizetett próféták ellen is hirdeti az Úr szavát. Azt mondják, amit a vezetők és a nép hallani akar, mert megfizetik őket, mert ebből élnek. Nem azt a valóságot hirdetik, amit az Úr rájuk bízott, és nem azt mondják, mit üzen Isten, hogyan látja az emberek életét. Békességet hirdetnek, mert ezt várják az emberek, és nem mondják el az igazságot: ha nem térnek meg, nem lesz békesség. Isten meg fogja őket ítélni. Meg merjük-e mondani az igazságot? Merünk-e beszélni a látszathitről, a hazug vallásosságról, Isten ítéletéről?

A hamis prófétákra éjszaka borul, lelki sötétség, így nem fognak látást látni, nem lesz üzenetük. Az igazi üzenet mindig Istentől származik, onnan felülről jön, a világosság Atyjától. Van lelki sötétség, az egyház, a hívő ember is belekerülhet. Nem fordul el Istentől, csak nem látja Őt, nem hallja a szavát, nem érti az igét. Nem érti, mert az engedetlenség miatt sötétség borult rá. Ahol nincs engedelmesség, ahol elmúlik az első szeretet tüze, ott a lelki sötétség borít be mindent. A sötétség a Jézussal való élő kapcsolat megszakadásának a következménye. Ő a szeretet, és ahol Ő nincs, ott hideg támad, és sötét. Fel lehet azonban ébredni, az Úrhoz szabad kiáltani, Aki maga a Világosság.

Az evangélium Isten ajándéka. Nem emberi portéka, nem az emberi bölcsesség terméke, ezért csak ingyen adható tovább. Isten szava és a Neki való szolgálat nem árucikk. Istentől való, és Ő ingyen adja mindenkinek, aki vágyakozik utána.

A vigyázás, amit a harmadik vers elején olvasunk, vonatkozik a vétkezővel szembeni magatartásunkra is (Lk 17,3/b-4). Vigyázzunk, mert olyan könnyen az ítélet férkőzik a szívünkbe. Vigyázzunk, hogy ne megszakítsuk a kapcsolatot, hanem igyekezzünk mindent megtenni, hogy gyógyuljon a kapcsolat, és a vétkes élete is rendbe jöjjön.

A dorgálás talán keménynek tűnik, azért hoz figyelmeztetést az új fordítás. Azonban a dorgálás azt jelenti, hogy vegyük komolyan a bűnt, a nehéz problémákat, és ne kenjük el, hanem beszéljünk az Úr előtt róluk. Mert a gyülekezetnek állandóan meg kell tisztulnia, hiszen a ők világ világossága. A bűn bekoszolja a lámpást, nem tud világítani, csak pislákol a fény. A bűnnek nincs helye a gyülekezetben. Ezért kell róla beszélni, és ennek a beszélgetésnek a célja a vétkes életének megváltozása, a bűntől való megtisztulás.

Ha megtér - ez a kifejezés világosan rámutat a változásra. Az Úr azt akarja, hogy ahol eltértünk az igétől, ott térjünk vissza, vagyis változtassunk. Az igazi megbánás a bűntől, vétektől való elfordulásban nyilvánul meg. Többé nem teszem azt, amit az ige rossznak ítélt az életemben. Szakítok a bűnös gyakorlattal. Így van-e nálunk? Ha meglátjuk, hogy nem jól halad az életünk, vagy egy konkrét dologban nem ige szerint cselekszem, hozzáigazodom-e az Úr szavához? Vállalom-e azt, amit az Úr kér tőlem, akkor is, ha következményei lesznek ennek a döntésnek?

A hétszeri bocsánatkérésben az Úr végtelenre tágítja a megbocsátást. Az Ő szeretetének és megbocsátásának nincs határa. Bármikor odamehetek, ha őszinte bűnbánat van a szívemben. Az őszinte bűnbánatban megvallom, hogy valóban vétkeztem, és egyben vállalom, hogy most már másképp élek. Az Úr Jézus a házasságtörő asszonyt is azzal küldte el: Én sem ítéllek el, többé ne vétkezz (Jn 8,11)! Az tud így megbocsátani, és akár hétszer vagy hetvenszer hétszer is, aki maga is kegyelemből él, akinek az Úr szintén mindig megbocsát. Ne feledjük el, hogy nemcsak tőlünk várják, hogy megbocsássunk, hanem mi is szüntelen rászorulunk az Úr megbocsátására.

Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét

1. Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, Sok hitetlenségét, undok fertelmessé-

gét, Töröld el rútságát, minden álnokságát, Könnyebbítsd lelkem terhét.

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben Tétova bujdosik, mint madár a szélvész-

ben; Tőled elijedett, Tudván, hogy vétkezett, Akar esni kétségben.

3. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, De bűnei miatt nem mer elődbe menni, Tő-

led oly igen fél. Reád nézni sem mér, Színed igen rettegi.

4. Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen,

Nagy alázatosan, Méltó haragodban Tégedet engeszteljen.

5. Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! Mit használsz szegénynek örök kárhozatjá-

val? Inkább hadd dicsérjen E földön éltében Szép magasztalásokkal.

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent ke-

zéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle.

Áldott az ő neve Örökké mennyekbe’, Ki már megkegyelmeze.

Isten áldásával.