Isten az élők Istene

A

 prófétai üzenet nemcsak a jelenre, hanem a jövőre nézve is biztatást tartalmaz (Zak 12,1-14). Isten hatalmára irányítja a nép figyelmét; ne a környező birodalmakhoz, a politikai változásokhoz szabják magukat, hanem szüntelen bízzanak az Úrban. Ők Isten népe, és ha megmaradnak a Hozzá való hűségben, megtapasztalják oltalmát. Isten népét ellenségként kezeli a világ, a zsidók ezt gyakran tapasztalták, de ma is így van, ezért az ige megerősít: ne az ellenségre, hanem Istenre nézzetek. Aki hisz, akinek az élete el van rejtve Krisztusban, annak van jövője. A fenyegetések, a nyomorúságok ellenére is. Sőt, akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. Még a nyomorúságból, a szenvedésből is jót formál az Úr. Előbbre vezet, megláttat dolgokat, és elmélyíti a Vele való kapcsolatunkat. A szenvedés az Úrhoz vihet közelebb, jut idő az elcsendesedésre, életünk átgondolására, és ebben a helyzetben megtapasztalhatjuk Isten közelségét. Mert aki igazán keresi Őt, annak válaszol, meghallja, amikor Isten szól: itt vagyok.

Isten bemutatkozik - talán meglepődünk, hogy egy prófétai könyvben miért mutatkozik be Isten, különösen annak a végén? Azért, mert ahogy telnek az évek, javul az élet, olyan könnyen elfelejtjük Őt. A jólét, a rendezett körülmények, az igények kielégítése elvonja figyelmünket Istenről. A fogság utáni zsidók is belemerültek az újjáépítésbe, és megfeledkeztek Istenről. Olyan hajtásba kerültek, ami által elsekélyesedett a lelki életük, az Istennel és az egymással való kapcsolatuk. És Isten bemutatkozik, elmondja, kicsoda, és ez jó. Ilyen az Isten, ismét elénk áll és beszél magáról. Nem azzal intézi el, hogy már annyiszor elmondtam, ki vagyok, elégedjetek meg azzal.

A  bemutatkozás azt is jelzi, hogy nem nekünk kell kitalálni, ki az Isten, hanem ha odafordulunk az igéhez, magunk is megtudhatjuk. Mert Isten élő hatalom, beszél, és az ige az Ő szava. Elmondja benne, kicsoda Ő, és azt is, mi a terve velünk. Az igében önmagunkat és Isten életünkre szóló tervét is megláthatjuk.

Az Úr maga oltalmazza népét, Ő lesz az erejük, és senki nem bír velük. Beleszakadnak. Isten népébe beleszakad a gonosz. Hányszor akarták már végleg elsöpörni Izráelt, és az Egyházat is. De eddig nem sikerült, és ezután sem fog. Mert Isten népe, a gyülekezet lámpás ebben a világban. Lámpára még ma is szükség van. Az emberiség sötétben botorkál, keresi az élet és a világ kialakulására a választ, az igében ott van: Isten teremtette a világot és embert is. Azonban ma még ezt nem sokan látják, ezért kell az egyháznak világítani. Nem látják sokan Isten ítéletét sem, amivel majd az embert számadásra vonja. Milyen csodálatos, hogy már itt rámutat az ige az Átszúrtra, Aki nem más, mint a mi Urunk Jézus Krisztus. A világ bűnéért hagyta magát megfeszíteni, sőt, maga akarta, hogy a kereszt álljon, mert így lehetett megmenteni minket. Jézus által van szabadítás. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, mert felismerik, hogy Ő a Krisztus, a Megváltó. De ne majd, hanem most tekints Rá! Most, mert Ő az életed számára az egyetlen segítség. Lelki válságodból is Ő tud kiemelni, azért jött el, hogy a terheink alól felszabadítson.

Folytatódik a nyomás, újabb akció indul Jézus ellen, mert nem azért keresik fel, mert igazán választ akarnak tőle, hanem azért, hogy ellehetetlenítsék, halálra adhassák (Lk 20,27-40). Nevetségessé is akarják Jézust tenni, nem hiszik, hogy van feltámadás, és mondvacsinált történettel rukkolnak elő. Nem az életüket viszik oda, nem azért kérdeznek, mert szomjasak az igazságra. Szomjazol az igazságra? Azért keresed Jézust, mert Őt akarod megismerni? Azt a kérdést is fel kell tenni, hiszed-e, hogy Jézus feltámadt, és majd lesz feltámadás és ítélet? Hiszed-e, hogy van örökkévalóság, van örök élet?

Nem a kitalált történetre kell figyelnünk, hanem az Úr Jézus válaszára. Mindig az a lényeges, amit Ő mond. Fogadjuk hittel, és tekintsünk úgy rá, hogy az valóban úgy is van. Jézus Istentől jött, ismeri a valóságot, és erről beszél. Ő nem téveszt meg soha, hiszen Ő nem kampányol, hanem szeret minket, és érdekünkben, megtérésünkért, üdvösségünkért cselekszik.

Az Úr úgy beszél, hogy az örök élet, tehát Isten láthatatlan világa, vagyis Isten országa, valóság. Létezik ez a világ, és abban Ő a király, és ott már nem a földi törvények és szokások szerint zajlik az élet. Tehát a feltámadás után nem az itt megszokott minta szerint élnek azok, akik Krisztusban örök életet nyertek.

Fontos, Isten dönt, hogy ki jut oda, tehát ezért sem a földi minta folytatódik, mert nem lesz ott mindenki, aki ebben a világban élt. Csak az, aki méltónak ítéltetik. Isten az, Aki dönt, mégpedig az alapján, hogyan viszonyulunk Jézushoz. Nem a földi értékítélet alapján kerülünk az örök életbe, hanem Isten döntése nyomán. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek el kellene veszni, de az Úr Jézus az Atya elé áll, és akik a földön hittek Benne, megbánták bűneiket, és kegyelemből újjászülettek, Neki éltek, azokról bizonyságot tesz. És Jézusért életre jutnak, de csakis azért, mert Jézus kifizette az adósságunkat.

Itt a hangsúly azon van, hogy Isten él, és azok is élnek, akik meghaltak. Nem semmisültek meg. És Jézus ezt egy ószövetségi jelenettel támasztja alá. Isten a már korábban meghalt ősatyák Istenének mondja magát. Ezzel jelzi, hogy számára élnek azok is, akik meghaltak. Isten világában más az időszámítás, ami nekünk évezredeket jelent, ott más megközelítésben van. A lényeg: Isten az élők Istene, a mi részünk az Őbenne való élő hit, a Jézus szavaihoz való igazodás, ami reménységgel tölt el. Jézus él, és aki Őbenne hisz, annak örök élete van.

Aki Jézusban az élő Istennel találkozik, és megtapasztalja életátalakító munkáját, aki elnyeri bűnei bocsánatát, és új életet kezdhet, az bizonyos abban, hogy van örök élet, és Krisztus által lesz feltámadás is. Ezért arra törekedjünk, hogy megismerjük az Urat, éljünk akarata szerint, és ragadjuk meg mindennap a kegyelmet.

Ó, seregeknek Istene

1. Ó, seregeknek Istene, Mely kedves gyönyörűsége A te szerelmes hajlékidnak! Az én

lelkem fohászkodik, :/: Tornácodba kívánkozik. Ó, Istene a magasságnak! Áhítozik tes-

tem, lelkem Tehozzád, élő Istenem!

2. A verébnek is van fészke, És honjában költ a fecske. Én királyom, Zebaoth Isten: Hol

vannak a te oltárid :/: És te szentséges hajlékid, Hol dicsértetel felségesen? Bizony bol-

dog az oly ember, Ki téged házadban dicsér.

3. Ó, boldog az ember nyilván, Aki a te útaidban Kíván járni szívvel-lélekkel! Menvén a

siralom völgyén, :/: Ahol merő száraz minden, Ott is ő nagy hiedelemmel Kutakat ás és

csatornát, Melybe esővizet bocsát.

4. Mennek erőről - erőre, Segítségről segítségre, Míg hozzád jutnak a Sionra. Ó, erős

Zebaoth Isten, :/: Hajtsd hozzám füled kegyesen, És figyelmezzél az én szómra! Jákób

Istene, nagy Isten, Hallgass meg én szükségemben!

5. Mi paizsunk, ó, Úr Isten, Fölkentedre nézz kegyesen, Mert jobb egy nap a te házad -

ban, Hogynem ezer nap egyebütt! :/: Az Isten tornáca előtt Kapunálló lennék inkábblan,

Hogynem mint sok időt éljek Házukban a hitleneknek.

6. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk, Nagy dicsőséggel szeret

minket. Azokkal kegyelmet tészen, :/: Kik járnak a jó ösvényen: Sok javaival áldja őket,

Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben.

Isten áldásával.