A szeretett Fiú

A

 próféta bátorítja a népet, kérjenek az Úrtól, mindent Tőle kérjenek, mert Ő élő, hatalommal rendelkező Isten (Zak 10,1-12). Eddig már megtapasztalták, hogy a bálványok tehetetlenek, ezért forduljanak végre ismét az élő Istenhez, aki hazahozta őket, és a még ottmaradtakat is haza fogja hozni. Ő gyűjti majd össze a szétszórtságból népe maradékát. Kérjetek az Úrtól, ez azt jelenti, hogy ne úgy csináljátok, mint eddig. Mert korábban mindent magatok intéztetek, most már ne így tegyetek. Forduljatok Istenhez, kérjetek Tőle, és ne csak szárazság idején, hanem mindig. Mennyire megszokjuk, hogy csak a bajban fordulunk az Úrhoz, ami eddig a természet, az évszakok rendje szerint működött, azt nem is kérjük. Nem gondolunk arra, hogy ami természetes, ami magától működik, az is Úrtól van.

Az újrakezdés nem könnyű, türelmet és kitartást igényel, és jó, hogy mindez nem önerőből megy végbe. Nem vagyunk magunkra hagyatva. Isten nemcsak megszabadít, hanem újra fel is épít. Szabad Rá hagyatkozni, szabad Hozzá fordulni. Kérjük Tőle az esőt, az áldást, az ige áldását. Olyan természetes már, hogy szól az igehirdetés, de könyörgünk mindig az Úr áldásáért? Kérjük, hogy cselekedjen az istentiszteletek alkalmával. A kérés imádságot jelent. Tartunk imaalkalmakat? Istentisztelet előtt bevonulunk a belső szobába, és áldásért könyörgünk? Hogyan készülünk az istentiszteletre? Eddig úgy tudtuk, az igehirdetőnek kell készülni, és most az ige rádöbbent: az egész gyülekezetnek oda kellene állni az Úr elé, és kérni az esőt.

Az sem mindegy, kitől kérünk, gyakran átvették a kánaáni népek szokásait, mert azok istentisztelete látványos volt, és így elhitték, hogy Baál ad esőt. A termékenységkultuszok megtartása hoz eredményt. Azonban a mindenféle bálvány tehetetlen, mert csak a képzelet szülötte. A Biblia Istene az egyedüli élő Isten, Neki van mindenek fölött hatalma, hiszen Ő teremtett mindent. Ne engedjük magunkat a modern bálványoktól és azok prófétáitól megtéveszteni. Ragaszkodjunk az Úrhoz.

Gondja van az Úrnak az Ő nyájára, igen, gondja van az övéire, az egyházra. Jó ebbe kapaszkodni. Törődik velünk az Úr. Megerősíti, megsegíti őket, nagyszerű ígéret ez, Isten tevékenyen részt vesz népe életében. Ne félj, mert Ő megerősít. Gyengének, tehetetlennek, esélytelennek látod magad? Csak bízz Benne, ígéri, hogy megerősít. Ebben benne van: ne a magunk erejére építsünk, ne mi akarjunk erősek lenni, hanem engedjük, hogy Ő tegyen azzá. Az Úr általi megerősítés nem úgy megy végbe, ahogyan ma erősítenek az emberek. Lehet, hogy fizikailag gyengének, törékenynek látszunk, de az Úr kínálja az Ő kegyelmét, és az elég. A kegyelem tesz erőssé. A fejezet is a megerősítésről szóló ígérettel zárul. Isten gyermekeinek nincs szükségük pótszerekre ahhoz, hogy bírják az élet terheit. Az Úr megerősít. Hogyan? A Vele való élő kapcsolat által. Az igazi erőforrás az ige. Ha rendszeresen élek vele, az Úr ereje árad szét bennem. Megerősít, nagyon erőssé tesz, és így legyőzhetem a fáradtságot, a gyengeséget, a kedvetlenséget, a gonoszt. A megerősítés képessé tesz arra, hogy az Úr nevében járjunk. Képessé tesz a kegyelem a hívő életre. Nélküle nem megy.

Egy példázatban mondja el az Úr Jézus mindazt, ami történni fog, és ahogyan Ő látja Önmagát népe között (Lk 20,9-19). Ő a szőlősgazda fia, Akit az Atyja elküldött a munkásokhoz, hogy elkérje a maga részét a szőlő terméséből. A munkások a nép vezetői. Megláthatjuk azt is, hogy Isten mindent megad a számunkra, hogy gyümölcstermő legyen az életünk. Mindent Tőle kapunk, és mi nem vagyunk hálásak, hanem el akarjuk venni Tőle. A magunk urai akarunk lenni. Mindent magunknak akarunk. Ilyen ragadozó természet van bennünk, és ezen csak Jézus segíthet.

Elküldte szeretett Fiát Isten, menteni akar minket általa, és úgy gondolta, talán Őt megbecsülik. De azért a talán szó arra utal, hogy ismeri az Úr az övéit. Ismeri szívünket, de mégis bízik, és ad esélyt. A talán jelzi: nagyon vékony szálon függ ez az esély, mert az ember nem a fiút látja, hanem az örökséget. Nem Isten kell ma az embernek, hanem az örökség. Ma is ez az Úr sorsa, mint akkor volt. A ragadozóvá vált ember kidobja az életéből Jézust. Nem kell neki, csak az örökség, csak az ajándékai, de Ő maga nem. Mi kell neked? Jézus, vagy csak az örökség?

Mit kezdünk ma az Úrral? Befogadjuk, örülünk Neki, vagy úgy gondoljuk, már Ő nem elég? Kidobjuk, és a világ módszerei szerint építünk? Merjünk egyedül Rá építeni, Benne bízni. Hisszük teljes szívvel, amit Zakariás leírt: gondja van az Úrnak az Ő népére?

Jézust ki lehetett dobni, meg lehetett ölni, de nem lehet elpusztítani, és el fog jönni, számon kéri népét. A keresztrefeszítésnek meg kellett történnie, mert nincs más mód a bűnből való szabadulásra. Eleget kellett tenni Isten igazságának, az adóslevelet pedig fára függeszteni, hogy ne vádolhasson. Aki hittel tekint a keresztre, az megszabadul, meggyógyul a bűn halálos marásából. Aki azonban elutasítja Őt, azt a bűn mérge megöli. Sátán halálos mérget lövellt az emberbe, és ez hat is, azonban Isten adott ellenszérumot, és ez Jézus értünk hullott vére. Nincs más, de ez hatásos.

Rád tekint már hitem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.