Hiszel-e?

A

z imádság után tovább végzi mindennapi feladatait Nehémiás (Neh 2,1-10). A jeruzsálemi dolgokat pedig teljesen Istenre bízza. Azt várnánk, imádkozott, és utána elkezd szervezkedni, találkozót kér a királytól, és elétárja ügyét. De nem így cselekszik, ha egyszer elmondta Istennek, és Tőle kért jó előmenetelt, bízik abban, hogy az Úr fog is majd cselekedni. Csodálatos ez a hit, Nehémiás példát mutat a dolgok megoldására nézve. Nem kell az Úr gyermekének kapkodni, intézkedni, hanem hagyhatja Istent cselekedni. Elég elmondani Neki mindazt, ami foglalkoztat, a többit pedig várjuk ki. Isten munkálkodik, még a nagy király szívében is. Nincs az a hatalmas vezető, akihez az Úr ne lenne bejáratos, akit Ő ne tudna népe érdekében mozgósítani.

Isten elvégezte a királyban, hogy lássa meg pohárnoka belső  állapotát. Meg is látta, és megszólítja Nehémiást. Nem Nehémiás kezdeményez, kivárja, amíg a király megszólítja őt. Jó látni: a király odafigyel beosztottjára, észreveszi, amikor szomorú, amikor gond terheli. Mi mennyire látjuk meg azt, ami a másikat foglalkoztatja? Talán még a szomorúságot, kedvetlenséget észrevesszük, de érdekel-e, mi okozza ezt az állapotot? Miért szomorú az arcod? Tehát nem csak megállapítja, nagyon depressziós vagy ma, hanem kíváncsi, mi okozza ezt, szeretne rajta segíteni. Urunk Jézus Krisztus is meglátta az embereket, a beteget, a bűnöst, azokat, akiken segíteni kellett.

Nehémiás most már feltárja szomorúsága okát. Elmondja: ősei városa, Jeruzsálem miatt szomorú. A király megkérdezi, mit kíván. És Nehémiás nem sorolja azonnal kívánságait, hanem imádkozik. Előbb elcsendesedik, majd azt követően fogalmazza meg kérését. Még a király előtt is el lehet csendesedni, még ott is lehet Istennel beszélni. Ez jelzés is: király, minden tiszteletem a tiéd, de én a királyok Királya előtt állok. Ő nagyobb nálad, Ő az én életem gazdája. Pál apostol helytartók előtt állva is mindig Isten előtt állt. Soha nem feledte, hogy Isten a mindenség Ura.

Nehémiás hálás, mert Isten állt a király jóindulata mögött. Tudja, azért kapott meg mindent, mert az Úr az ügy mellett állt. Még kíséretet is kapott, így minden akadály elhárult az építkezés folytatása elől. Azonban vannak, akiknek nem tetszik mindez. Nem mindenki örül annak, hogy valaki Isten népének a javát keresi. Mindig számítanunk kell ellenfelekre, mindig lesznek, akiknek nem tetszik, amikor Isten népének az ügye előre halad. A gonosz meg akarja akadályozni a munka elvégzését. Azonban Nehémiás nem az ellenfelekre, hanem Istenre figyel.

A vakon született bizonyságtételére a válasz a kiközösítés, de Jézus odafigyelt rá (Jn 9,35-41).  Megkereste őt, hogy erőssé tegye a hitét, és bizonyosságra juttassa el. Aki ilyen árat fizet a hitéért, annak világosan tudni kell, kicsoda, aki meggyógyította őt. Ezt az embert tovább vezeti az Úr, nem elég addig eljutni, hogy próféta, meg kell tudnia, hogy Ő a Krisztus. Próba is volt ez a meggyógyult számára, kitart-e Jézus mellett akkor is, ha kiközösítik, ha nehezebbé válik az élete, mint volt előtte? Urunk megpróbálja a hitünket, csak akkor bízunk Benne, ha minden rendben van, vagy akkor is vállaljuk Őt, ha közben problémák adódnak?

Jézus személyesen szólítja meg: Hiszel te az Emberfiában? És ő nem vágja rá, hogy hiszek, hanem megkérdezi, kicsoda az. Az Úr pedig kijelenti magát neki. Átélte a gyógyulást, és most szavakban is elmondja az Úr, hogy Ő az Emberfia. Nyíltan megvallja, hogy Ő Isten. Az ember válasza: Hiszek, Uram. Őszinte vallomás, Úrnak, Istennek hiszi, és ezt az élete is alátámasztja. Megtapasztalta Jézus isteni hatalmát, látást kapott Tőle. Mindez azt erősíti, hogy Ő a Krisztus, és ezt vállalja, leborulva imádja Őt. Nyílt hitvallás ez.  Mit hiszek Jézusról? Hiszem-e, hogy Ő Isten Fia, és megtapasztaltam-e  már munkáját az életemben? Kaptam-e új látást Tőle? És leborulva imádom-e Őt? Nem elég az elméleti hit, a teljes életünk odaszentelését várja az Úr. Azt, hogy most már Neki élek.

A meggyógyult hitvallásában megvallja, hogy Jézus érte való halálának köszönheti a látását, új életét. Jézusnak sokba kerül az ő látása. Az Úr Jézusnak a mi életünk is sokba került, halála által gyógyulhatunk, szabadulhatunk, és lehet örök életünk.

Jézus jelenléte ítéletet is magával hoz, a vakok látni fognak, a látók pedig vakká lesznek. Azt jelzi ez, hogy akik úgy gondolják, rendben vannak, kezükben bibliaismeret, és vallásos életet élnek, azok nem fogják meglátni Jézusban az Isten Fiát. Csakis az látja meg Őt annak, Aki,  aki ki meri mondani, hogy bajban van, segítségre van szüksége.

A farizeusok baja pont az volt, hogy megelégedtek magukkal. Úgy tartották, látnak, helyes az ismeretük, jó az életük. És nem vették észre, hogy vakok, mert az önigaz ember előtt becsukódik Jézus Lényének titka. Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök, hát ez a probléma, látónak gondolják magukat, és nem veszik észre, hogy vakok. Mivel nem tartják magukat vaknak, nincs szükségük Jézusra sem.  Nagy veszély, már az első századi gyülekezeteket is fenyegette, úgy tartották magukról, hogy élnek, pedig halottak voltak. Ne elégedjünk meg a látszattal, hanem kérjük Urunkat, hogy elevenítsen meg igéjével.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet,

Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy,

Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengesé-

gemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelme-

sen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Egyet tudok

N

ehémiással ismerkedünk meg, aki a fogságban élők közt tartózkodik, magas hivatalt tölt be (Neh 1,1-11). Látjuk azt is, hogy otthonról tartják a kapcsolatot a fogságban élőkkel. Mennek a hírek, tájékoztatják az ott levőket mindarról, ami a hazamenetel óta történt. Nehémiást is érdekli az otthoni helyzet. Foglalkoztatja a város és a benne élők sorsa. Megtudja, hogy a várfal csupa rés, kapui tűzben égtek el. Vagyis látja, hogy a város újjáépítése nem történt meg, beszámolnak az ellenség általi akadályoztatásról is.

Nehémiás nem zárkózik el nyomorúságban élő társaitól. Nem mondja, én itt jól elvagyok, mi közöm hozzájuk, hanem bántja őt az, ami otthon van. Bántja, és fáj neki népe városának szenvedése. Pedig neki jól megy a sora, mindene megvan, jó pozíciója is van, és mégis fontos Isten népének helyzete. Fontos-e nekünk még Isten gyermekeinek a sora? Érdekel-e, mi van Isten gyermekeivel, milyen ma az egyház sora, vagy csak a magam élete érdekel? Jól boldoguljak, megtaláljam a helyem a világban, minél jobb munkám legyen, és minél nagyobb fizetéssel rendelkezzem. Érdekel-e, mi van a lelkekben, hol is tartunk, milyen az életünk minősége?

Amikor értesül az otthoni valóságról, Nehémiás azonnal az Úr elé járul, böjtöl és imádkozik. Az első, amit tesz, elcsendesedik, és Isten elé viszi mindazt, amit hallott. Ez fontos, mielőtt bármit is tenne, Isten elé áll, Őt keresi, Vele beszéli meg. Mehetne azonnal a király elé, hiszen mindennap találkozik vele, ám ő nem így tesz. Tudja, hogy Isten a királynál is hatalmasabb, és ő előbb a leghatalmasabb Urat keresi fel. Ha az Úr meghallgatja őt, akkor a király előtt is megnyílik az ajtó. Keressük mi is mindig előbb a mi Urunkat. Mondjuk el Neki mindazt, ami fontos, amiben nem tudunk megoldást találni. Isten előtt lehet sírni is. Minden problémát bátran feltárhatunk Előtte.

Az imádság fontos eleme a bűnbánat. Nem úgy lép oda az Úr elé, hogy minden rendben van, hanem megvallja népe bűneit. Mindezt úgy teszi, hogy magát is beleveszi. Ő is vétkezett Isten ellen. Nagy gonoszságot követtünk el - és mi ez a gonoszság? Nem tartották meg Isten Mózes által adott parancsait, rendelkezéseit. Amikor Isten szavát nem vesszük komolyan, nem cselekedjük, az bűn. Minket is fenyeget ez a veszély, vannak hitvallásaink, amiket elmondunk, de a gyakorlati, a húsbavágó igéket nem igazán vesszük komolyan.

A bűnbánat mellett az ígéret igéit is megtalálja a pohárnok. Isten ígéretei adnak reménységet a számára, azokba kezd el kapaszkodni, és tudja, hogy Isten tartja a szavát. Az ígéretbe kapaszkodva kéri, hogy Isten adjon neki sikert, tegye eredményessé a királlyal való beszélgetését. Nem a maga diplomáciai érzékére támaszkodik, hanem Istent hívja segítségül. Jó mindig Őhozzá fordulni. Odamenni az Úr Jézus Krisztushoz, és kérni, hogy Ő járjon előttünk. Szabad nekünk is az ígéretekre hivatkozni. Az ígéretek adnak reménységet. Amikor emberileg elkeserednénk, mert úgy látszik, nem lehet mit tenni, idézzük fel az Úr ígéreteit, mert azok ma is érvényesek. Álljunk rájuk, vessük beléjük bizalmunkat, legyenek horgonyaink, mert az Úr ma is igéi szerint cselekszik.

Dobálják a vakon született embert ide-oda, mint a pingponglabdát (Jn 9,24-34). Hol őt kérdezik, hol a szüleit, de hiába minden, mert nem akarnak dönteni. Hallhatnak bizonyságtételt, és lehet minden napnál világosabb, nem akarják vállalni Jézust. Lelkileg vakok ezek az emberek, pedig kiválóan képzett, Bibliával is rendelkező hívők ők, de mindez nem elég. Nem elég tudni dolgokat, ha a szívünk zárva marad az Úr előtt. Nem merték Jézusért vállalni a következményeket. Nem akartak kikerülni a zsinagóga közösségéből. Ez jelentette nekik a biztonságot, és féltek feladni. Féltek magukat teljesen az Úrra bízni. Vajon mi nem félünk? Rá merjük teljesen bízni az életünket Megváltónkra? Ha a földi biztosítékokat elveszítenénk, akkor is vállalnánk Őt?

Ez az ember nem fél, nem is fárad bele ebbe a tortúrába. Nem mondja, hagyjatok engem békén, és nem úgy beszél, ahogyan hallani akarják, hanem csodálatosan megvallja a lényeget: vak voltam, most látok. Egyet tudok - mi annyi mindent tudunk, oly sok információnk van igéről, ismerjük teológusok, kiváló igehirdetők véleményét, de el tudjuk-e mondani, amit ez az ember? Egyet tudok: vak voltam, alkoholista, drogos, játékfüggő, a bűn rabja, pletykás, pénzimádó voltam, de most szabad vagyok. Mert nem az a lényeg, mit tudunk, hanem az, hogy el tudom-e mondani: beavatkozott az Úr az életembe. Ilyen voltam valamikor, de most ilyen vagyok, Jézus által. És ez látható is. Észre lehet venni a különbséget.

Ez az ember már lelkileg is lát, mert ha pontosan nem is tudja, kicsoda Jézus, tisztában van azzal, hogy Istentől jött. Azt tudja, hogy az istenfélőt és az Ő akaratát cselekvőt hallgatja meg Isten. Azt is tudja, hogy szemének megnyitása világraszóló tett, és ez jelzi, hogy Jézus Istentől jött. Ez az ember vállalja Jézust, bátran tesz bizonyságot Róla, és hiszi, hogy Benne Isten csodálatos lehetősége érkezett meg. Jézus reménységet jelent a legnyomorultabb ember számára is. Nélküle tehetetlenek vagyunk, de Ő megszabadít, leoldja rólunk a bűn terheit. Lelki látást ad, megnyitja szemeinket, és megláttatja Isten dicsőségét.  Ha egy vakon született ember szemét Jézus megnyitotta, akkor az arról beszél, hogy Isten, a Teremtő eljött az emberek közé. Vegyük észre Őt, és hívjuk segítségül. Majd induljunk követni.

Olyan szomorú ez a lelki vakság és gőg - te tanítasz minket? Nincs diplomád, nem ismered az eredeti nyelveket, mit akarsz? Bezzeg mi, és mondják tovább a régi beidegződést. Nem látják, hogy Jézus lemosta ezt a régi meghatározást, nem született bűnben ez az ember. Nem selejt, ahogy ma is gondolják a beteg, sérült emberről. Ezek, ha ma éltek volna, nem engedték volna megszületni ezt az embert. Ezzel szemben az Úr Jézus új, csodálatos élettel ajándékozza meg. Szabaduljunk meg régi beidegződéseinktől, és engedjük, hogy az Úr vezessen és tanácsoljon minket.

VÁGYOL-E ELHAGYNI BŰNEIDET?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.

Vállald Jézust!

E

zsdrás bűnbánati imádsága nyomán az egész nép megrendült (Ezsd 10,10-44). Megállapították, hogy hűtlenek lettek Istenükhöz, amikor idegen nőket vettek feleségül. A bűnbánat nemcsak gyönyörű szép szavak elmondását jelentette, hanem őszinte bűnlátást és bűnbánatot. Kimondták a hűtlenséget, és most már azon igyekeznek, hogy rendbehozzák Istennel való kapcsolatukat. Hűtlenné váltak, mert Isten akaratát nem vették komolyan, ellenére cselekedtek. Valami fontosabbá vált számukra Istennél, már nem arra figyeltek, mit mond az Úr a házasságra vonatkozóan, hanem úgy voltak vele, mindegy, ki a házastárs. Azonban Isten gyermekeinek hozzáillő segítőtársat kíván adni. Ki a hozzáillő egy hívőhöz? Egy másik hívő, aki szereti az Úr Jézust, akinek Jézus az első az életében, semmit és senkit sem enged elé.

Mi a hűtlenség az Úr felé? Ha valamit jobban szeretek, mint Őt. Ha dolgokat Elébe engedek, és fontosabbakká válnak, mint amit az Úr mond, vagy mint Ő maga. A gazdag ifjú a pénzét szerette jobban Jézusnál, képtelen volt elengedni, és nélküle követni az Urat. Mit szeretek jobban, mint Jézust?  Ma a világ vonja sok mindennel magához a szívünket, és igényli az első helyet. A hűtlenség nemcsak azt jelentette, hogy nem zsidó nőket vettek feleségül, hanem azt is, és ez volt a nagyobb probléma, hogy ezeknek a nőknek a hitszokásaikat is átvették. Bekerültek a bálványok is az életükbe. Úgy is mondhatjuk, nem a zsidók lettek hatással ezekre a bálványimádókra, hanem fordítva, ők hatottak Isten népére. Ezt lehet ma is tapasztalni, a nem hívők szokásai beáramlanak a hívők közé, és átalakítják gondolkodásukat, életvitelüket. A hívők igazodnak a világhoz.

Lehet látni, ahol a hívők életében nagy szerep, előkelő hely jut a világ számára, ott nehéz megmaradni a biblikus hitben. Azonban az Úr szabadítását kérve megélhetjük úgy a hitünket, hogy az hatással legyen környezetünkre. Szabad nem mindent átvenni, szabad nemet is mondani a világra.

Nem könnyű igazodni az igéhez, bizony, itt is fájdalmas volt ez, de mégis megtették. Fontos látnunk, hogy az Ószövetségben vagyunk. Ma nem a házastársat kell elküldeni, hanem a világ szerinti gondolkodásra, életvitelre, gyakorlatra mondjunk nemet. A mai bálványoktól szabaduljunk meg, és bízzuk magunkat teljes szívből az Úrra. Nem könnyű változtatni, mert a bűn belénk eszi magát. Annyira megszokjuk, hogy nehéz megválni ezektől a szokásoktól. A hűtlenség azt jelenti, Isten úgy tekint az övéivel való kapcsolatra, mint a házasságra, és azt várja, hogy Vele akarunk a legtöbb időt eltölteni. Igéje után éhezünk, szomjazunk, és igyekezünk minél többet olvasni. Akit szeretünk, azzal sok időt kívánunk eltölteni, annak a hangja kedves, vágyakozunk hallani. Így van ez Isten felé is?

Mennyi gyötrésen, tortúrán kell keresztülmennie a meggyógyult embernek. Kérdezgetik, de bizonyságtételét nem fogadják el (Jn 9,18-23). Szüleit is előhívják, azok sem vállalják, mennyi megaláztatás. Úgy tűnik, látó emberként több a baja, mint vakon volt. Akkor lerakták koldulni, és senki nem foglalkozott vele. Nyugalmas élete volt, de most minden megváltozott. Oda a nyugalom. Krisztus szabadítását megtapasztalva ma is gyakran ez történik. Oda a nyugis élet. Sokan azt képzelik, ha hitre jutnak, nyugalmas lesz az életük. Mindenki elfogadja, szereti őket, minden sikerülni fog, és kiderül, nem így van. Az ördög akkor kezd el nyomorgatni, amikor Jézusé lett az életünk, amikor történik bennünk, velünk valami. Amikor olyan történik, mint itt is, hogy Jézusról beszél, Őreá mutat!

Olyan szomorú, hogy a magát hívőnek valló, a Messiást váró emberek most nem örülnek. Pedig van minek örülni, itt nem zenés showműsor történik, hanem a Krisztus látást adott egy vakon született embernek. Ez jelzés, hiszen az Ószövetségben megmondták a próféták, hogy a Krisztus eljövetelét ilyen jelek kísérik. Mégsem örülnek, és nem fordulnak Hozzá. Milyen vakok is ők, pedig fizikai látásukkal semmi probléma. Milyen az én lelki látásom? Látom én az Urat? Mindennap figyelem és keresem Őt? Figyelek arra, amit mond, és meg is valósítom? Az a fontos, amit Ő mond, vagy amit ez a világ?

Ezek az emberek nem akarnak hinni. Nem azért találgatnak és keresik a bizonyítékokat, mert hinni akarnak, hanem pont azért, hogy legyen ürügy, amire hivatkozva nem kell hinniük Jézusban.  Miért nem akarnak hinni? Mert az felelősséggel és áldozatvállalással jár. Ha valaki Krisztusnak vallja, kikerül a megszokott, biztonságos élettérből. Odalesz a komfortja, az utcára kerül, létbizonytalanságba jut. Valami hasonló vár a Krisztust vállalókra, mint ami majd az Antikrisztus uralkodása idején. Ki lesz taszítva a közösségből, és akin nem lesz a fenevad bélyege, az nem adhat és nem vásárolhat. Kimarad a gazdasági életből, nem jut hozzá a kedvezményes dolgokhoz. És ezt nem vállalják még a szülei sem.

Kinek vallom Jézust? Merem-e vállalni, mint személyes Megváltómat, akkor is, ha ez a döntés és hitvallás kerül is valamibe? Ha Jézusért kirekesztenek előnyökből, tudom-e akkor is vállalni, tudva, hogy Ő vállalt engem a kereszten? Nem a világ kincseire, lehetőségeire figyelt, hanem azokat elutasítva végigment a Golgotára vezető úton. Jézus mindent odaadott, hogy nekünk életet szerezzen.  Adjunk mi is oda mindent Neki.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.

Új teremtés

E

zsdrás hazatért, az Úr megőrizte az úton, az emberekkel és a szállítmánnyal együtt (Ezsd 9,1-10,9). Nagyszerű tapasztalatot szerzett, Isten oltalma elég, Ő meg tudja oltalmazni népét, és nincs szüksége a pogány katonaság segítségére. Ezsdrás nem fogadott el a pogányoktól védelmet, és így hatalmas bizonyságtétellé lett. Mindenkinek meg kellett látni, hogy Izráel fiait maga Isten oltalmazza, és amit ők mondanak, az nemcsak szép hitvallás, hanem valóság.

Azonban otthon hamar szembesül a keveredés tényével. Tájékoztatják, hogy a hazatértek közül sokan összeházasodtak az ott élő nem zsidó népek tagjaival. Házasság révén szokásaikat is átvették. Ez nagyon megrendíti Ezsdrást, tudja, hogy a sok ítélet a bálványimádásnak, a pogány szokások átvételének köszönhető. Neki nem elég a templom rendbetétele, nem elégszik meg ennyivel, mert tudja, hogy Isten is többet vár. Azt kéri, hogy népe kizárólag az Ő akaratához igazodjon. Isten az életvitel megváltozását is várja. Mi is gyakran megelégszünk külső dolgokkal, elkezdünk templomba járni, ami jó, de nem rekedhetünk meg ott, Isten teljes belső megújulást akar végbevinni bennünk. Bekapcsolódhatunk a gyülekezeti munkába, megteszünk néhány dolgot, még adakozunk is, közben a mindennapi dolgaink semmiben sem különböznek a világ életétől.

Ezsdrás felismerte, hogy ennél több kell. Nem azt mondta, ez van, hanem hűtlenségként ítélte meg az Úrral szemben, és fájt neki. Mert Isten gyermekének fáj a bűn. Nem tér napirendre felette, hanem bűnbánattal borul az Úr elé. Ezt tette Ezsdrás. Bűnbánattal borult az Úr elé. Látja, hogy bűneik következménye volt a fogság, a hazatérés pedig Isten kegyelme.

Jó nem azt mondani, amikor az Úr megmutatja bűneinket, hogy ma mindenki így él, hanem komolyan változtatni rajta. A kegyelmi időt azért kapjuk, hogy új életet kezdjünk. Ne csak a hitvallásunk, hanem egész életünk változzon meg. Isten ma is azt várja népétől, hogy teljes belső megújuláson menjen keresztül. Ne elégedjünk meg a külső rendbetételével, hanem változzunk meg szívünkben, gondolkodásunkban és életvitelünkben. El kell gondolkodni, hogy vajon Isten mai gyermekei a házasság mintáit honnan veszik? A férfi-nő kapcsolat, a gyermeknevelés vagy az anyagiakhoz való viszony hogyan is alakul? Mihez szabjuk magunkat, Jézus szavaihoz, vagy kortársaink gyakorlatához?

Hatalmas döntést hoznak, kijelentik: Isten igéje szerint fognak eljárni. Az ébredés, a teljes megújulás mindig akkor érkezik meg, amikor az ige szerint kezdünk el élni. Minden kérdésben legyen a Szentírás a vezérfonal.

Az Úr annak ellenére, hogy meg akarták kövezni, tovább megy, és meglát egy vak embert (Jn 9,1-17). A továbbmenetel nem menekülést, rezignálást jelent. Ő nem azt mondja, most akartak megölni, vigyáznom kell magamra, vagy mit is törődök én ilyen emberekkel. Azért megy tovább, mert találkozni akar vele, a sötétség helyére hozza a fényt. Mert Ő a világ Világossága.

Ez az ember születése óta fölöslegesnek, tehernek érzi magát. Bélyeget sütöttek rá, biztos nagy bűnt követett el valaki a családjában, ezért Isten ítélete alatt született. Ha Isten sem szereteti, akkor minek is él. Akkor nincs esélyem. Az Úr Jézus rámutat: van esélye. Isten szereti őt is. Azért küldte el a Fiút, hogy megszabadítsa és új emberré tegye ezt az embert. Jézusban kapunk új esélyt. Ő a mi esélyünk.

Isten hatalma meglátszik az életé keresztül. A bűn, a gonosz tönkretesz, de az Úr helyreállít. Ahol az ember csak ítélkezni tud, ott Jézusnak van hatalma cselekedni. Az Úrnak fontos ez az ember, és nemcsak külsőleg fog munkálkodni rajta, hanem belsőleg is. A testi látással megkapja a lelki látást is. És ez a lényegesebb, mert a farizeusok és a papok fizikailag láttak ugyan, de lelkileg vakok voltak.  Pedig bibliaismerettel is rendelkeztek, képzett emberek voltak, mégsem látták meg, kicsoda Jézus. A képzettség önmagában nem jelenti azt, hogy jól látjuk Jézust és élő hitünk van.

Nagyon megrendített, amit az Úr Jézus mond: eljön az éjszaka. Most olyan időszakot élünk, amikor zavartalanul hirdethetjük az evangéliumot, végezhetjük az Úrtól kapott szolgálatot, de el fog jönni, amikor mindez már nem fog ilyen szabadon menni. Talán meglep minket, mert úgy gondoljuk, többé nem lesz olyan sötét idő, mint a szocializmusban volt. Jézus azonban felhívja a figyelmünket: újra el fog jönni olyan időszak, ezért most, amíg lehetőségünk van, mentsük a lelkeket.

Amíg nappal van, keressük, mit akar az Atya velünk és általunk ebben a világban. Próbáljunk minél inkább Isten országa dolgaira koncentrálni. Annyi minden fontos ma nekünk, inkább a reklámok irányítanak, mintsem Isten igéje. De ma még lehet ezen változtatni.

A nyálból való sár jelzi, ahhoz, hogy változás álljon be, Jézusra van szükségünk. Önmagát adja az életünkhöz. Ő meg mi, egyenlő új teremtés. Magát hozzáadja bűnös életünkhöz, és új emberré leszünk.

Azonban mindez nem működik automatikusan, szükség van az ember hitére. Igen, ez az ember vak ugyan, de belső látással és engedelmes hittel rendelkezik. Úgy vakon elindul, és megteszi, amit Jézus mond. Az engedelmesség jutalma a gyógyulás.

Mindent letagad a környezet, csak ne kelljen hinni, és ne kelljen Jézusra bízni magukat. Nem akarnak dönteni, mert az veszélyes. Ez az ember azonban bátran megvallja, hogy a Jézus szavának való engedelmesség által nyert látást. Nem kis dolog ez, hiszen nem volt látás, így Jézus megteremtette azt. Tehát Jézusban a Teremtő Isten érkezett el a földünkre. Bár rendítene meg ez a szeretet, és borulnánk le Előtte, alázattal és hittel. Legyünk mi is Jézus szavának ilyen engedelmes követői.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.

„Én Vagyok!”

H

atalmas az Úr, ezt látjuk ebben a szakaszban is, megőrzi a hazatérőket a hosszú úton (Ezsd 8,24-36). Ezsdrás hite kezd el ragyogni előttünk, mert rengeteg kincset, hatalmas vagyont bíztak rájuk, amit Jeruzsálembe kellett juttatniuk, és nem félt egyedül Isten hatalmára hagyatkozni. Bátor tett, pedig kaphatott volna katonai kíséretet, de nem él vele, mert úgy látta, azzal Isten dicsőségét, hatalmát kisebbítené. Hitte, hogy az Úr nagyobb oltalom minden fegyveres erőnél.  Milyen is az én hitem! Meddig ér el az Úrban való bizalmam?

Ezsdrás azonban nem meggondolatlanul indult el ilyen óriási szállítmánnyal és oly sok emberrel, hanem böjtöléssel és imádsággal készült az útra. Hogyan fogunk dolgainknak? Ránk is jellemző, mielőtt elindulunk, vagy belefogunk valamibe, hogy először elcsendesedünk az Úr előtt? Ezsdrás szíve az imádság és a böjt közben megerősödött, mert Isten közelében volt. Az imádság azt jelenti, hogy Istennel töltöm az időt, megtapasztalom jelenlétét, és az ige olvasása közben pedig megbizonyosodom arról, hogy kicsoda is Ő. Akkor tudunk bátran indulni a a veszélyes, a nehéz dolgoknak is, ha ismerjük az Úr erejét, és egyvégtében Őreá tekintünk. Amíg Péter is Jézusra nézett, szava erejére támaszkodott, baj nélkül járt a vízen, de amikor levette tekintetét Jézusról, és a hullámokra figyelt, süllyedni kezdett. 

Tulajdonképpen azért tudott bátran, felszabadultan és félelem nélkül hazaindulni Ezsdrás ilyen karavánnal, mert minden felelősséget az Úr kezébe helyezett. Tudta, hogy a papok és a kincsek is az Úrnak vannak szentelve, így Isten megőrzi a maga tulajdonát. Terheiket az Úrra bízták, ahogyan azt nekünk ajánlja az ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Így azután nem izgult, tudta, hogy Isten gondot visel a maga tulajdonára. Mi talán ezt felelőtlenségnek gondolnánk, de nem az volt, hanem óriási hit, ami a pogány király felé is üzenettel bírt. Másrészt ők maguk sem váltak felelőtlenné, mert amit meg kellett tenni a szállítmány védelme érdekében, azt megtették.

Ezsdrás tömören megállapítja: Istenünk ereje velünk volt, és megőrzött minket, nem csalódott az Úrban. Másrészt, a sikeres megérkezés után is Istennek tulajdonítja az oltalmat. Tudja, Istennek köszönhetik, hogy elkerülték őket a rablók. Jó megtanulni ebből, hogy amikor Isten segítségét megtapasztaljuk, köszönjük is meg Neki. Mondjuk el másoknak is, hogy az Úr ereje óvott meg, az Úr ereje vitte végbe.

Mindig az igazságra vágyunk, de amikor megkapjuk, megharagszunk, az Úrra is (Jn 8,48-59).  Így voltak a zsidók is, megmondta nekik, hogy ők az ördögtől valók, mert nem hisznek Benne, és meg akarják ölni. Amikor ölni akarnak, az ördög kívánságát teljesítik, mert az ördög embergyilkos kezdettől fogva. Jó figyelnünk az Úrra, mert őszintén beszél, magáról és az ördögről is. Az egyik, amit nagyon meg kell szívlelnünk: Jézus valóságos létezőként beszél az ördögről. Az ördög létezik, és lerántja róla a leplet. Gyilkos, ez az egyetlen szándéka, hogy elpusztítsa az embert. Úgy is, hogy a mindennapokban ölje, rombolja az egészségét, mihamarabbi halált okozzon, de legfőképpen, hogy örökre elszakítson Istentől. Az a fő célja, hogy kárhozatba taszítson.

Amikor Jézus itt emberekről azt mondja, hogy az ördögtől valók, nem istentelen pogány emberekre gondol, hanem Izráel népe fiaira, Istenben hívő emberekre, papokra, farizeusokra és írástudókra. Ezért alázatos szívvel boruljunk oda Urunk lábához, és kérjük, hogy vizsgálja meg a szívünket, milyen tartalom is van bennünk, mert az egyház tagjaiként, képzett emberként, egyházi elöljáróként is lehetek Jézus ellensége.

Mit teszek, amikor az Úr megszólít, és igéjében elmondja a valóságot rólam? Azt, amit ezek? Ördögnek tituláljuk Őt. Ha Jézus az ördög gyermekeinek mondta őket, akkor ők visszatámadnak, Jézus az ördög. Olyan szomorú, ez a sértődöttség, rájuk nem lehet negatívat mondani, ők papok, farizeusok, szent emberek, náluk minden rendben van. Még Jézus se gyakoroljon kritikát. Pedig Ő azért szól, mert rendbe akarja hozni önmagával az életünket. Segíteni akar rajtunk, ki akar emelni abból a mélységből, gonosz indulatból, amiben vagyunk. Azonban ezt meg kell látni. És ők ezt nem akarják.

Mindig azt szeretnék tudni, kicsoda Jézus, amikor pedig világosan megmondja nekik, akkor nem hisznek, sőt, Ellene fordulnak, köveket ragadnak. Elmondja, hogy mielőtt Ábrahám lett: „én vagyok.” Ezzel határozottan kijelenti, hogy Ő a Vagyok Isten. Ő az örökké Létező, Ő az, Aki Ábrahámot is elhívta. És olyan megdöbbentő, hogy nem leborulnak Előtte, hanem köveket ragadnak. Ott áll előttük személyesen az élő Isten, azt hirdetik, hogy ismerik Őt, és amikor szól hozzájuk, amikor kijelenti, én vagyok, akkor nem imádják, és nem bízzák Rá magukat. Ellene támadnak. Mit teszel te? Felismered, hogy Jézusban Isten szól hozzád? Elfogadod, amit mond, és rábízod magad? Kész vagy Előtte bűnbánattal leborulni, és engedni, hogy innentől kezdve Ő vezessen egy új életben?

Azt látjuk, hogy Jézus elrejtőzik a kövezők elől - hogyhogy fél? Nem azért jött, hogy meghaljon értünk? De igen, de még nem jött el az ideje, és nem kövezés által kell meghalnia, hanem a kereszten. Ez az ördög célja, el akarja veszíteni Jézust, hogy ne menjen a keresztre, mert csak a kereszten  teljesedik be Isten akarata. Csak a kereszten kerül rendezésre a bűn. Nincs más megoldás, csak a kereszthalál, átokká kell lennie értünk. Azért menekül el a kövezés elől, hogy a kereszten magára vehesse a világ, az én és a te bűneidet.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.

Világosság

M

ivel nagy az elmaradás, ezért csak néhány gondolatra figyeljünk a mögöttünk lévő szakaszokból (Ezsd 6,13-8,23). Akadályoztatás, csüggedés ellenére a templom felépült. Az Úr prófétáin keresztül munkára  serkentette és megerősítette népét. És amikor az Úr cselekszik, senki nem állhat ellen. Az ellenség próbálkozhat, és fog is, de nem juthat sikerre, mert a siker az Úré. Fontos, hogy életünk nehéz pillanataiban, lehetetlennek tűnő helyzeteiben is, mindig felfelé tekintsünk. Soha nem a mi képességeinken vagy az ellenség túlerején múlik a győzelem, hanem a hitünkön. Dávidnak semmi esélye sem volt, de volt hite, volt Izráel Istenében való élő hite, és ezt használta is. Ezért tudott győzni a félelmetes Góliát felett. Az is lényes, hogy ez a hit már a juhnyáj mellett is a birtokában volt, a szürke mindennapokban is hitből élt. Csak az tud a veszedelem idején is hitből élni, aki a nyugalmas időben is Krisztusba vetett hitére támaszkodik.

Látjuk a hazatérő Ezsdrást, aki komoly hivatalt hagy hátra, azért, hogy az Úr népével legyen együtt, segítse őket, és tanítsa Izráelt az Úr törvényére. Ezsdrás szívből kutatta az Írásokat, és engedelmeskedett az Úr törvényének. Tőlünk is ezt kéri az Úr, teljes szívvel keressük Őt, ne csak egy bizonyos részét bocsássuk az Úr rendelkezésére, hanem az egészet. Kutatni és élni az igét, ezt üzeni Ezsdrás. Nem csak elméletben gyarapodni, mert az Szentírás nem elméletek gyűjteménye, hanem az Élet könyve.

Nemcsak a maga számára kutatott, hanem azért, hogy amit felismert, azt továbbadja. Nem öncélú a kutatása, hanem segíti Isten népének a hitbeli növekedését. Az igeolvasásunk sem lehet öncélú, amit a tanulmányozás idején kapok, azt adjam tovább.

A király támogatta Ezdrást, ő pedig hálát ad az Úrnak. Ezsdrás tudja, hogy a király jóindulata mögött Isten áll, Ő indította a király szívét segítésre. Jó, ha meglátjuk Istent sikereink, megnyíló lehetőségeink mögött. Nem értünk, a mi képességeinkért, tehetségünkért kapjuk meg az állást, vagy jutunk el oda, ahová terveztük, hanem az Úr járt előttünk. Ő maga nyitja meg az evangélium előtt is a kapukat. Nem a mi igehirdetési képességeink, kiváló bizonyságtételünk hozza meg az eredményt, hanem az Úr Lelkének munkája. Ő az, Aki a megátalkodott szíveket is képes megpuhítani. A bezárt ajtókat is képes kinyitni. Ezsdrás nem a maga jó diplomáciai érdemének tulajdonította ezt a nagy eredményt, hanem egyedül az Úrnak, és ezt meg is vallja.

Megrendítő és példaértékű Ezsdrás gyakorlati hite. Nemcsak mondja, hogy ők az Úr oltalmában bíznak, hanem valóban eszerint is cselekszenek. Kérhetne katonai védelmet, de akkor az hiteltelenné tenné az eddigi bizonyságtételüket. Mi hányszor mondjuk, mennyire hiszünk Isten oltalmában, gondoskodásában, de mégsem hitből élünk, hanem magunk biztosítjuk megélhetésünket, lehetőleg minél hosszabb távon előre, az államtól várjuk az oltalmat, a világ támogatásáért esedezünk. Ezsdrás nem így tette, szégyellt a királytól kérni, amikor Isten oltalmában bízott. Merjünk bízni az Úrban, higgyük és éljük is azt, amit a szánkkal vallunk.

Csodálatos jelenet lehetett ott a templomban, amikor minden vádló elsompolyog, és az asszony egyedül marad az Úrral (Jn 8,12-47). Egyedül az Úrral! Voltál már így egyedül Vele? Amikor csak te és Ő volt jelen, és úgy álltál előtte, ahogyan vagy, aki igazából vagy? Átélted már, hogy halálos ítélet van rajtad, köveket érdemelnél, de Jézus azt mondja, nem ítéllek el? Miért is nem ítél el? Jóságunkért, szép bűnbánati imánkért? Azért, mert Ő maga magára vállalja ezt az ítéletet. A kövezésünket a kereszten éli meg. Meghalt helyettem, hogy élhessek, kegyelemből, Vele és Általa.

Az asszony is átéli, hogy nem pusztán amnesztiát kapott, hanem igazi kegyelmet, amiben Valaki más szenvedi el az ítéletet. És az asszony átéli, hogy nemcsak ez a bűne bocsáttatott meg, hanem minden bűne eltöröltetett, és örök élete van. Vajon később, amikor visszagondolt erre a napra, nem volt benne kétség, hogy Isten tényleg megbocsát és üdvösséget ad? Nem volt kétsége az örök élete felől? Nem gondolta azt, hogy Jézus szava csak az ottani kövezés elengedésére vonatkozott? Nem, mert mindig arra gondolt, ezt Jézus mondta, és ha Ő mondta, akkor úgy is van. Tehát nem az érzéseire, hanem Jézus szavára épített. Üdvbizonyosságunkat és egész életünket, Istenről való elgondolásunkat is egyedül Jézus szívára építsük.

Az ámuló embereknek bizonyságot tesz önmagáról, Ő a világ Világossága, aki Őt követi, az mindig világosságban fog járni. Ebben benne van, ne a régit kövessék, hanem azt az újat, amit Ő hozott, mert az világosság és élet. Elmélet és gyakorlat összhangja. A farizeusok tanítják a törvényt, a férfit elengedték, a nőt megköveznék, ne ilyen tanításra figyeljenek, hanem Jézusra. Ő nem mások életét veszi el, hanem a magáét adja oda értünk.

Jézus az igazi Szabadító, a bennünk lévő bűn hatalma alól szabadít meg. Mert aki a bűnt cselekszi, az a bűn szolgája. Hiába mondták a zsidók, hogy ők szabadok, pedig még politikai értelemben sem volt ez igazán igaz, de lelkileg, erkölcsileg egyáltalán nem. Amíg nem éljük át Jézus szabadítását, amíg nem Ő az Úr éltünk fölött, addig nem vagyok szabad, szabad országban, demokráciában sem. De akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad. Kérjük az Ő szabadítását életünkre.

Milyen jó

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.

Az Úr uralkodik!

A

 gonosz erőteljesen munkálkodik, mindenképpen meg akarja akadályozni az Úr házának felépítését (Ezsd 5,1-6,12). Mindig akadályozza a sátán az Úr Jézus Krisztus tanítványait. Igyekszik nyomást gyakorolni rájuk, és megfélemlíti őket. Az ördög mindig a hűségeseket, az Úr ügyében munkálkodókat támadja. Eléjük gördít akadályokat, és lehetetlen vállalkozásnak tünteti fel, amivel az Úr megbízta őket. Soha ne feledjük: ha az Úr indít egy munkára, és én engedelmesen teszem, lehet sok ellenség, de nem akadályozhatják meg a munka elvégzését. Mindig az elhívásból, Isten nekünk mondott szavából merítsünk erőt. Az igére figyeljünk, és ne más hangokra.

Istenük szeme rajtuk volt - jó ezt olvasni, a fenyegetés közepette is az Úr odafigyel ránk. Az ellenség minket megfélemlíthet, de Istent nem tudja távol tartani tőlünk. Ő figyel ránk, és ha rajtunk van a szeme, azt jelenti, hogy időben elkészíti kivezető utat. Ezért mindig csak fölfelé figyeljünk. Ne engedjük, hogy  a pillanatnyi körülmények befolyásoljanak. Tartsunk ki amellett, amiről meggyőződtünk.

Amikor már úgy tűnik, veszve van az ügy, és végleg leáll az építkezés, és győz az ellenség, Isten küld két prófétát. Ő mindig időben cselekszik, gyakran a segítség egy próféta, aki Isten szavát közvetíti. Urunk mindig igét küld, vagy egy olyan személyt, aki bizonyságot tesz Megváltó Urunk hatalmáról, és az Ő nevében további szolgálatra bátorít. Vannak fontos igék, amiket korábban kaptunk egy-egy nehéz időszakban, azt jó ismét elővenni, mert, amit akkor mondott az Úr, az ma is érvényes. Sokat segít a csüggedés legyőzésében a rendszeres bibliaolvasás közben aláhúzott ige, mert megtapasztaljuk, hogy az Úr most is szól általa. Megerősödhetünk abban is, hogy Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Mert aláhúzzuk ezeket az igéket, és örülünk nekik, de amikor presszing alá kerülünk, olyan könnyen megfeledkezünk róluk.

Az Úr csodálatos, uralkodik az egész világ felett. A világbirodalom vezetőjét, akitől mindenki retteg, felhasználja népe érdekében. Az Úr tréfája, hogy az a király, akinél feljelentették a zsidókat, és azt várták, hogy végleg leállítja a munkálatokat, ő fogja védelmébe venni az ügyet. Felszólítja a zsidók ellenségeit, hogy tartsák távol tőlük magukat, és hagyják az Isten házán való munkálkodást!

Sőt, a király elrendeli, hogy ők támogassák az építkezést. Micsoda megszégyenülés ez az ellenség számára. Isten népe életében pedig megbizonyosodás az Úr hatalma felől, és hitben való megerősödés. Amikor Isten így jóra fordítja övéi dolgát, megbátorodnak, és erőt merítenek a további szolgálatra. Dicsőítsük Urunkat! Figyeljünk mindig felfelé, és ne keseredjünk el, ha támadások érnek, ellenállással kerülünk szembe, bízzunk hitben továbbra is az Úrban.

Az Úr Jézus a templomban felkínálta az élő vizet, de ahhoz, hogy az enyém legyen, oda kell menni Hozzá (Jn 7,40-8,11). Voltak, akik komolyan meghallották mindazt, amit mondott, és felismerték, kicsoda Jézus. De voltak olyanok is, akik hiába voltak ott, és hallgatták, nem ismerték fel, sőt, ellenálltak Neki. Miért van ez? Mert van, aki őszintén, saját életére nézve keresi a megoldást, felismeri, hogy Isten előtt elveszett ember, és csak Jézus segíthet rajta. Lehet valaki főpap is, mégis zárva marad előtte az Írás. Nagyon fontos, hogy ne a magunk elképzeléseihez igazítsuk az igét, hanem engedjük, hogy az ige formáljon. Jó mindig összefüggéseiben olvasni, keresni, máshol mit mond az Írás arról a témáról. A vezetők nem így tettek, leragadtak egy igénél, ami belepasszolt az elképzeléseikbe. Ha utánajárnak, akkor megtudják, hogy Galilea is szerepel a messiási ígéretekben, oda fog megérkezni Isten Világossága.

Hányszor vagyunk mi is úgy, mint a vezetők, másnak tanácsoljuk, nézzen utána, de mi magunk nem tesszük. Nikodémus utánajárt, személyen felkereste Jézust, és meggyőződött arról, hogy Ő Isten Fia. A Szentlélek újjászülte a szívét, így világosságra jutott.

Megragadott, amit János írt: az ünnep után mindenki hazament. Végre mehetnek családjukhoz, de Jézus nem családoknál keres szállást, hanem az Olajfák hegyén tölti az éjszakát. Isten az Ő Atyja, Őt keresi most is, a Vele való együttlétre használja fel az éjszaka csendjét. Nagyszerűen uralkodik a test kívánsága felett. A hegyen töltődik fel, ott kap válaszokat a következő nap kérdéseire és erőt a feladatok elvégzésére.

Isten kegyelmét, a második esélyt hozta el mindenki számára. Azoknak is, akik felett már kimondták az ítéletet: meg kell halnia. Ő nem ítél, hanem megment! Mégpedig úgy, hogy az ítéletet magára vállalja. Az asszony helyett is Ő fog meghalni.

Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös, aki nem olyan, mint ez az asszony. Ezek az emberek csak a kiderült, nyilvánvalóvá lett vétket ítélik el. De a titokban elkövetett vagy a gondolatainkban megjelenő bűn is olyan bűn. Ítéletet von maga után. Így mindannyiunknak kegyelemben kell részesülni. Ráadásul ez az ítélet elfogult, mert csak a nőt vonja felelősségre. Azonban Jézus jelenlétében kihullanak a kövek a kezekből, senki nem meri eldobni, mert látják bűnös szívüket. A kövek mindig a Jézusban való találkozás által hullnak ki a kezeinkből. Jézus nélkül kövezünk, Jézussal megbocsátunk.

Én sem ítéllek el - feloldozza az asszonyt, és az a mérvadó, amit az Úr mond. Mások mit mondanak, az nem számít. Ha Ő megbocsátott, ne figyeljünk a környezetünk véleményére. Mert az új élet meg fog látszódni.

Az Isten Bárányára

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, :/: És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén.

A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben,

A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki.

Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom,

Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyel-

miben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet,

Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait.

Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát

rebeg.

Isten áldásával.

Aki szomjazik, jöjjön!

A

 gonosz, úgy tűnik, elérte célját, a munkálatok a király parancsára leállnak (Ezsd 4,17-24). Nagyon úgy néz ki, hogy mégsem olyan szép és jó minden, ahogyan a hazatéréskor gondolták. A csüggedés nagyon könnyen felüti a fejét: ezért jöttünk haza? És miért engedi ezt az Úr? Mindez azonban próbája a hitüknek. Isten megpróbál, hogy a szorongattatások idején is bízunk-e Benne. Merjük-e folytatni a Tőle kapott munkát, ellenségeskedések közepette is?

Talán most többen arra gondolnak, kellett ez nekik? Miért nem engedték, hogy az ott élő népek segítsenek a templomépítésben. Hát nem jobb lett volna összefogni velük, és talán már túl is lennének a munkákon? Vádolás helyett segítséget kértek volna a királytól, és minden szépen, békességben zajlott volna. Azonban itt nem arról van szó, hogy az ott élő lakosok fogjanak össze és építsenek egy templomot, hanem Isten népéről, az Ő gyermekeiről van szó. Őket arra hívta el Isten, hogy különbözzön az életvitelük a többi néptől, legyenek bizonyságok a pogány világ felé. Ezek az emberek nem voltak Isten gyermekei, megmaradtak pogányoknak, ragaszkodtak bálványaikhoz. Igaz, mutattak be áldozatot Jahvénak is, de ez babonás félelemből fakadt. Mivel őket arra a földre betelepítették, úgy érezték magukat biztonságban, ha megadják annak a helynek az Istenének is a tiszteletet. Azonban szívükben maradtak pogányok. Így az összefogás keveredést hozott volna létre. Ezt utasították el, a felhígulást, a bálványok bekeverését Isten templomába.

Ez volt a probléma a fogságot megelőző időszakban. Beengedték a bálványokat az életükbe. Már nem az élő Úrra támaszkodtak, nem Tőle várták a segítséget, hanem az idegen istenektől és népektől. Nem tagadták meg Istent, hanem mellé tették a bálványkultuszokat. Isten azonban ezt megítélte. És most ismét kísért. Ráadásul úgy támad, ami sokaknak azt üzeni, fogjunk össze, mert így jobban haladunk, és mindenkinek tetszeni fog a különféle vallások békében való együttélése. Azonban Isten ma is azt akarja, hogy az övéi ne keveredjenek a világgal, hirdessék ugyan az evangéliumot, de ne vegyék át a világ felfogását, életmódját, és ne az ő segítségükre támaszkodjanak, hanem egyedül az Úréra.

Az Úr Jézus Krisztus az életét adta a kereszten, és arra hív, hogy csak Őt kövessük. Ő a világból is hívja az ott élőket, de ez azt jelenti, hogy hallom a hangját, és elindulok követni. Amikor ez megtörténik, nemet mondok a világ, a hitetlenség szerinti életre, és Jézushoz igazodom. Hívta Ő a samáriaiakat is új életre, és hív minket is.

Vannak időszakok, amikor úgy látszódik, megállt minden, nincs előrehaladás, a gonosz elérte célját. Azonban az Úr nem hagyja magára népét, jelen van, és igéjén keresztül bátorít. Ne adjuk fel, ne hagyjuk abba a Neki való szolgálatot. Hirdessük az igét, adjuk tovább, amit Tőle kaptunk. Tegyük ezt kitartóan, és amikor nehézzé válik a helyzet, Urunktól kérjünk segítséget. Nagy kísértés az egyház számára is, amikor az épületeiről van szó, nem lát más megoldást, mint másoktól, egyházon kívül állóktól segítséget kérni. Itt is épületről van szó, mégsem fognak össze pogányokkal. Akik nem Isten iránti szeretetből adnának, azoktól ők nem várnak segítséget. Nem az a jelszó, mindegy, ki segít, ki ad, csak meglegyen. Ők csak tiszta, a kegyelem által megtisztult kezektől várnak segítséget. Az Úr házát Isten népe építse, szívből.

Eljött az ünnep utolsó napja, és az Úr Jézus nem akarja az embereket kétségek közt hagyni, jelzést ad nekik (Jn 7,37-39). Olyan jelzést, ami segíti a döntést. Mert dönteni kell, Jézus mellett vagy ellen. Egyre erősebb az ellenállás, és az Úr azt szeretné, hogy akikben már kigyúlt a fény, azok ebben megerősödjenek. Elmúljon a bizonytalanság, és felismerjük, kicsoda is Ő. Mert ez a leglényegesebb, felismerni Őt. Ez az életünk legfőbb célja, ismerjük meg Teremtőnket, Aki ennek a lehetőségéért emberré lett. Azért jött el az Úr Jézus, hogy így könnyebben megismerjük Istent. Ő maga szólít meg Jézus által, és aki hallja Őt, és látja a tetteit, annak rá kell döbbennie, kivel is áll szemben.

Azonban nem mindenki akarja meglátni a történelmi pillanatot, Isten a földön, mert inkább a mennyben akarják Őt tartani, jó távol az életüktől, azonban Őt nem lehet távol tartani, mert itt van. Inkább Ellene hangolnak, és megölni akarják, mintsem letennék életüket a kezébe. Ezért kiált Jézus, hogy az ünnep hangulata és zaja közepette mindenkihez eljusson a hívás. Mindenki hallja meg! Most még itt van köztük, de eljön az idő, amikor már nem hallhatják a hangját. Most halld meg, amikor szól, amikor hív. Hallgasd meg, és menj is Hozzá, engedj a hívásnak! Ne mondd, most sietek, majd máskor, mert Ő maga mondja: „Még egy kis ideig veletek vagyok, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem. Kerestek majd engem, de nem találtok meg” (7,33-34). Mi sem tudjuk, meddig van velünk, meddig járhatunk szabadon istentiszteletre, meddig kapható mindenhol a Biblia. Most, amikor hív, menjünk oda Hozzá. Ne mást küldjünk, mert a hívás személyesen nekünk szól. Személyesen nekem szól.

Az utolsó nagy napon, amikor az égőáldozatot bemutatják, amikor a főpap a vizet az oltárra önti, megszólal Jézus. Minden szem rászegeződik, mert az igaz Főpap szól, Aki nemsokára az utolsó áldozatot mutatja be, Önmagát adja bűneinkért.

Most még hív, mert látja, hogy a pompás istentisztelet ellenére szomjas maradt a szívük. Ott vannak a főpapok, folyik a liturgia, és véget is ér, hazamennek, de nem kaptak semmit. A szívük szomjas maradt, üres istentiszteletről üres szívvel mennek haza. Ó, vajon a mi istentiszteleteink milyenek? Üresek vagy tartalmasak? Mit kapnak és  mit visznek haza? Ha nincs élő víz, szomjas marad a szív. Mert csak az élet vize veszi el szomjúságunkat, ha nincs élő víz, ha nincs jelen az Úr, akkor mindig valamilyen kutat, csillapítószert keresünk. Ha nincs élő víz, lesz különféle program, bál, meg ki tudja, mi, de ezek sem elégítenek meg. De hív Jézus, Ő ad élő vizet, sőt, élő víz folyamait adja. Mégpedig ingyen, és ez a víz nemcsak engem elégít meg, hanem túlárad mások életébe is. 

Isten Szentlelke válik ilyen kiapadhatatlan forrássá. Ő elevenít meg és teszi környezetünket is életre alkalmassá.

JÖJJ EL AZ ÉLET VIZÉHEZ

1. 

Jöjj el az élet vizéhez,

Nélküle szomjas a szív!

Átok alól szabadulsz itt,

Hű Urad Ő, aki hív.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

2. 

Jöjj újulásra, e vízben

Új a hit és szeretet.

Eltűnik itt, ami régi,

S kezded az új életet.

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

3. 

Jöjj hát az élet vizéhez,

Jézus kínálja neked,

S árad az élet belőled,

Kútfeje lesz a szíved!

Jöjj hát, siess! Jöjj, vár reád

Béke a földön, az üdv odaát!

Itt van az élet, a forrás!

Nincs sehol és soha más!

Isten áldásával.

Itt van Isten

N

agy örömmel kezdtek hozzá a templom újjáépítéséhez, dicsérték az Urat a jelenlévők, mert nagy esemény volt ez (Ezsd 4,1-16). Kifejezte, Isten itt van köztünk, Ő az életünk középpontja. Jó látni, hogy ha az Úr háza nem is készült még el, nem halogatták az istentiszteletet, hanem azzal kezdtek. Első az Úrral való élő kapcsolat, Vele kezdünk mindent, ezt mondták, és ehhez is tartották magukat. Jól látható, hogy nem szlogenekről, hanem belső megújulásról, Isten utáni szomjúságról van szó. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek, mondja az Úr Jézus Krisztus. Az a boldog, aki nem a világ javai, értékei után vágyakozik elsősorban, hanem Isten utáni szomjúsággal van tele a szíve, és ezt szeretné megelégíteni. A samáriai asszonyt is erre vezette rá az Úr Jézus, élő vízre van szüksége, ha ezt megkapja, belülről fog átalakulni, és megelégszik akkor a szíve.

Az örömbe üröm is vegyül, a betelepült idegen népek meg akarják akadályozni a templom felépítését. Amikor Isten népe megelevenedik, és teszi az Úr dolgait, aktivitásba kezd az ellenség, a gonosz is. Sátán soha nem akarja Isten népe megerősödését. Ha nem tudta megakadályozni a hazatérést, akkor a munkálatokat, a tiszta hitéletet kívánja lehetetlenné tenni. Hitelteleníteni akarja a hívőket.

Első olvasatra úgy tűnik, hogy segítő szándékkal jelennek meg, az Úr ügyét kívánják támogatni. Azonban látni kell, hogy ezek az emberek nem teljes szívvel imádják az Urat, megtartották bálványaikat, és a biztonság kedvéért, a maguk módján tisztelik is. Nagyon maiak, modernek ezek az emberek. A magunk módján hiszünk Istenben, mondják ma is sokan. A zsidók azonban nem így, hanem Isten igéjéhez ragaszkodva, akaratának engedelmeskedve kívánják Őt tisztelni.

Fontos meglátni, hogy ellenállnak a keveredésnek, a nem hívőkkel való összefogásnak. Ez lényeges, nem mindegy, hogy az Úr ügyét ki munkálja. Nem mindegy, milyen kezek vesznek részt Isten országának támogatásában. Nagyon határozottak, el tudják utasítani az idegen segítséget, és ragaszkodnak ahhoz, hogy ők maguk végzik el az építést. Milyen jó, amikor így bízunk az Úrban, hisszük, hogy nincs szükség külső segítségre, az Úr oltalmaz, megerősít és támogat. Elég az Úr egyedül.  Neki nincs szüksége a világ támogatására. Sőt, azt kéri az övéitől, hogy ne szeressék a világot.

Az ellenség nem adja fel, mindent megtesz, hogy leállítsa a munkálatokat. Vallásos emberek lehetnek, de élő hitűek nem kellenek, mondja a sátán. Azt akarja, hogy ne váljon Izráel bizonyságtétellé más népek számára. Be akarja kormozni a lámpát, hogy ne ragyogjon a fény. Gyakran a keveredéssel sikerül elhalványítani a lámpás fényét. Eléri, hogy ne legyen különbség Isten népe és a pogányok életgyakorlata között. El akarja csüggeszteni és rémíteni őket, féljenek, és hagyják abba a munkát. Mindig ez a célja a gonosznak, féljenek a hívők a világtól, a körülményektől, a megélhetéstől. Azonban ne engedjük elcsüggeszteni magunkat. Hogyan állhatunk ellen? Úgy, ha egyre szorosabbra vonjuk az Úrral való kapcsolatunkat. Minél közelebb megyünk Hozzá, annál kevésbé félünk. Amikor a csibék beszaladnak az anyjuk szárnyai alá, már nem félnek a ragadozó madártól, mert ott biztonságban vannak. Minél nagyobbnak látjuk az Urat, minél inkább ismerjük hatalmát, múlik a félem. Ha valóban hiszem és tudom, hogy itt van Isten, nem csügged el a szívem, hanem inkább megbátorodik.

Jó olvasni: nem csak kétkedők, vitázók voltak jelen, hanem olyanok is, akik Jézusra figyeltek, és hittek Benne (Jn 7,31-36). Látták mindazt, amit tett, és az alapján jutottak arra, hogy Ő a Krisztus. Ne mások véleményére figyeljünk elsősorban, hanem mindig az Úr Jézusra tekintsünk. Vegyük kézbe az igét, tanulmányozzuk, és benne meglátjuk Őt. A Róla szóló történeteket olvasva menjünk mi is oda Hozzá, hívjuk Őt segítségül, kérjük bocsánatát, szabadítását, és meg fogjuk tapasztalni, hogy amit olvasunk, mindazt ma is meg tudja tenni. Ő ma is él. Élő Urunk van, így tud rajtunk segíteni. Nem vallást hozott Ő, hanem élő, Benne való kapcsolatot. Azért jött, hogy hit által összekapcsolódjunk Vele. Azt akarja, hogy valóban kövessük Őt. Nem elvont parancsoknak való vak engedelmességet, törvények betartását kéri, hanem azt, hogy menjünk Utána. Követni élő, előttünk haladó személyt lehet. Aki őszintén keresi, az rádöbben: Jézus valóban itt van, és a Szentlélek Isten által előttünk jár. Lehet Rá figyelni, hallhatjuk a hangját, és így haladhatunk a nyomában.

Az a kérdés, hogy eljutottam-e már oda, hogy Ő az Isten Fia, Ő a Megváltó? Nem várok más jelre, segítségül hívom, mert csak Ő tud a bűn hatalmából megszabadítani. Ő ad új és tiszta szívet. És az Úr bocsánata által, a kereszten elvégzett érdeméért békességem lesz Istennel. Ezt a békességet senki nem tudja megadni. Az Úr Jézus békéltet meg az Atyával, csak egyedül Ő. 

A főpapok és a farizeusok el akarják fogni Őt. Ezek teológusok voltak, mégsem ismerik Jézust. Nem jutnak el oda, hogy meglássák benne az élő Istent. Kezükben az Ószövetség, és mégsem látnak. Lehetünk Bibliával a kézben is vakok, de aki kéri az Úr Lelkét, az előtt feltárul az Írás. Mert a Lélek nyitja meg és érteti meg az olvasóval az igét.

Az Úr Jézus rámutat: nem véletlenül kerülünk kapcsolatba Vele, hanem lehetőséget kapunk életünk átadására, a megtérésre. Olyan lehetőség ez, ami felelősséggel jár, mert nem tudjuk, hogy megismétlődik-e. Természetesnek vesszük, hogy egyik alkalom jön a másik után, de ha döntök Jézus mellett, lesz-e vajon újabb alkalom? Kerestek majd, és nem találtok meg. Fizikailag nem lesz már köztük az Úr, nem láthatják úgy, ahogyan most. Arra gondoltam, vajon amikor évtizedekig járunk istentiszteletre, de nem engedjük be az Urat a szívünkbe, nem ilyesmi történik-e? Egy idő után már eltompul a hallásom, nem hallom, és nem találkozok Vele. Amikor az Ő szavát halljuk, akkor menjünk, akkor adjuk át az életünket, és akkor engedelmeskedjünk. Ne halogassuk az Úr melletti döntést.

Nem lehet annál tragikusabb, amikor nem veszem komolyan Jézust, akkor, amikor megszólít, és később már nem találom meg. Bezárul a lehetőségek kapuja, és nem jutok el Hozzá. Keresett engem, de akkor mást fontosabbnak tartottam, mint Őt. Ne helyezzek semmit az Úr elé, hanem legyen Ő az első. Ne tartsak semmit fontosabbnak az üdvösségnél, az Úrnak való életnél.

Itt van Isten köztünk

1. Itt van Isten köztünk: Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni. :/: Itt van a középen: Min -

den csendre térve Ő előtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hallja itt az Ígét: Adja néki

szívét!

2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s magasztal. :/: Szent, szent,

szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha

mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!

3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked! :/: Angya -

loknak módján Színed előtt állván Bárcsak mindig orcád látnám! Add nékem Mindenben

Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!

4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/: Mint a kis vi-

rág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj Uram, Vidáman Fényessé-

ged látnom S országod munkálnom!

5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképen, Békességben, csöndességben. :/: Tisztogasd

meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel Mindig fel-

Szállhassak sasszárnyon: csak Te légy világom!

6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá szívem-lelkem! :/:

Mindig közellévő: Jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e szívben; Már itt lenn

Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!

Isten áldásával.