Hit Jézusban

N

agy időket élt meg Jeremiás, sok borzalmat, szenvedést látott (JSir 1,1-22). Ő maga is keresztülment ezeken, hiszen ott volt az ostromlott területen, megtapasztalta az éhséget, a katonák kegyetlenkedéseit és népe engedetlenségét. Legtöbbet népétől szenvedett, mert nem értették meg, amit Isten üzen nekik. Szembeszálltak vele, hazugnak nevezték, bebörtönözték, és végül minden úgy történt, ahogyan megmondta. Azonban mindez nem megelégedettséggel tölti el, nincs benne káröröm, és nem azt mondja, megkaptátok, hanem fáj neki a látvány, a valóság. Fájdalmat okoz neki mindaz, ami történt, siratja Jeruzsálemet és Isten népét. Tudja, hogy nem kellett volna ennek így történnie, rajtuk múlt, hogy végül ezek az események következtek be. Ha megtérnek, és bíznak az Úrban, Ő megoltalmazta volna övéit. Jeremiás ismeri az Urat, és tisztában van hatalmával. Ő tudja, hogy Isten Úr mindenek felett, kezében van a hatalom, és Ő irányítja a történelmet is.  Ő meg tud oltalmazni a leghatalmasabb hadsereggel szemben is. Ehhez azonban az Úr iránti szeretetre és hűségre van szükség. Mindez azonban hiányzott. Ők magukat akarták megmenteni, és ez nem sikerült. Mert magát senki nem képes megmenteni.

Jeremiás nagyon jól látja, hogy mindez a nép sok vétke miatt történt. Nem véletlen, nem csak azért, mert olyan gonosz és kegyetlen az a másik nép. Nem a politika ilyen rossz alakulása miatt jutottak fogságra. Isten szomorította meg őket, vétkeik miatt. Azért lett ez a pusztulás, szenvedés és fogság, mert vétkeztek az Úr ellen, azt gondolták, minden rendben, Istennek is megfelel, ahogyan élnek. Most megtudják, hogy Isten nem tűri a hűtlenséget, de felkínálja a megtérést, és ha ezt nem veszik komolyan, akkor erősebben szól. Mindabban, ami történt, Isten szava is benne van, a szenvedés által szólongatja őket. Talán ez bűnbánatra juttatja népét, meglátják önmagukat, és megbánják vétkeiket.

Amikor bekövetkezett Jeruzsálem eleste, és elindultak a csoportok Babilónia felé, rá kellett jönniük, hogy hamis bizalmuk volt. Nem segít rajtuk senki. Eddig Egyiptomban és más politikai erőkben bíztak, és most döbbennek rá: senkinek nem fontosak, magukra maradtak. De Isten jelzi: Ő nem hagyta őket magukra. Csak azt akarta elérni, hogy döbbenjenek rá: csak egyedül Isten segíthet rajtuk, Ő szereti őket. Hozzá kellett volna kiáltani, és Tőle várni a szabadítást. Isten minket is enged csalódni, amikor másokban bízunk, és tőlük várunk segítséget, és nem a mi Urunktól. Keressük Őt azonnal minden problémával, mert igazán csak Ő tud segíteni. Keressük Őt, figyeljünk szavára, és kérdezzük: Uram, min kell változtatni? Mit kell elhagynom, kitennem az életemből? Amikor pedig megmutatja, miben kér változtatást, akkor azt tegyük is meg.

Ruhájának szegélye piszkos, a bűntől, a vétektől. Nem ilyennek kellene lennie. Milyen a ruhám? Meglátom a szennyet rajta, és odamegyek az Úrhoz, hogy tisztítson meg? Izráel már nem látta szennynek a bűnt. És meg is szokta, mert a bűnt is meg lehet szokni. Az Úr gyermekei tiszta fehér ruhát kapnak, amikor megtérnek és élő hitre jutnak. Erre a ruhára vigyázni kell, azonban ha mégis beszennyeződik, mert a világból ránk rakódhat a por, akkor ne tűrjük meg, hanem menjünk bűnbánattal Urunkhoz, és kérjük bocsánatát. A tanítványnak már fájdalmat okoz, ha vétkezik, már nem rántja meg a vállát, mintha mi sem történt volna. De el sem keseredik, mert tudja: ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő, és megbocsátja minden bűnünket.

Az emberek Jézust hallva kérdést fogalmaznak meg: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk (Jn 6,28-34)? A kérdés jónak tűnik, mert fontos elgondolkodni azon, hogy vajon tetszik-e Istennek az, ahogyan élünk, amit teszünk. Gyakran úgy gondoljuk, Isten gyönyörködik életünkben. Azonban nem biztos ez, gondoljunk a templom megtisztítására - a vezetők, és a nép is úgy tartották, hogy Istennek is tetszik, ami ott folyik. Aztán jött Jézus, és hangsúlyozta: ez nem tetszik az Atyának, ki kell mindent vinni, ami nem tartozik oda.

Aztán rosszul is közelítik meg a kérdést, mert még mindig úgy látják, hogy nekik kell valamit tenni. Még nem ragyogott fel előttük a kegyelem, még nem látják, ki áll velük szemben. Az Úr válasza rámutat a lényegre: az tetszik az Atyának, ha hisznek a Fiúban. Mire van szükség? Jézus Krisztusban való élő hitre. Ezt várja az Atya, higgyük, hogy Ő az Isten Fia, és engedelmeskedjünk Neki. Aki hisz Benne és követi Őt, annak az élete tetszeni fog az Atyának. Ma sincs ez másképp, nekünk is szól az ige: higgyetek abban, akit Ő küldött. Ennek a fényében át kell gondolni életünket, gyakorlatunkat, és mindazt, ami Jézuson kívül jelen van, el kell távolítani. Csak Ő legyen egyedül a szívünkben.

Ismét jelt akarnak, és nem látják, hogy maga Jézus a jel. Az élete mutatja, kicsoda és honnan jött. Ott áll az Úr, és nem látnak. Leragadnak régi formáknál. Látod-e Jézust? És elég-e Ő neked? Valami modern mannára gondolnak. Úgy vélik, ami Mózes idejében történt, az most is végbemegy. Mindennap kapnak kenyeret, és nem látják, hogy Jézusban az élet kenyere érkezett meg, csak meg kell ragadni. Mert nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van táplálékra. Mi felismertük-e ezt? Vagy már mi is csak a test eledeleiben tudunk gondolkodni?

Isten már elküldte az igazi kenyeret, és ez Jézus. Már rendelkezésre áll az élet kenyere. Aki hittel jön Hozzá, az örök életet kap. Olyan táplálékot ad az Úr, ami örök életre táplál. Olyan nehezen értik meg Őt, de talán mi sem vagyunk különbek, oly sok igehirdetéssel és annyi bibliaolvasással a hátunk mögött. Mi sem értjük, mi is gyakran csak földi vágyaink csillapítását várjuk.

Kérjük mindennap: Uram, add nekem az élet kenyerét. Táplálj igéddel és Lényeddel. Egyedül Ő ad igazi életet, nekünk és a világnak. Mindenki az életet keresi, élni akar, és nem látja, hogy Jézus nélkül nem élet az élet. Nélküle ki vagyunk szolgáltatva a gonosznak. Még ha egy darabig úgy is tűnik, hogy valóban szabadok vagyunk és élünk, de egy idő után kiderül, hogy mindez hazugság. Sátán becsapott, és amit életnek nevezett, az nyomorúság, bűn, szenny, szenvedés. Gyakran még jobban becsapjuk magunkat, mert amikor nyilvánvaló, hogy rossz irányba haladunk, nem bűnbánatot tartunk és változtatunk, hanem átcímkézzük a dolgokat, és megmagyarázzuk: ma mindenki így cselekszik. Jöjj Jézushoz, mert Ő valódi életet hozott, aki hisz Benne, és követi, az megtapasztalja mindezt, és örök életre jut.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, :/: Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új

napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszod -

tól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fe -

hér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üd-

vösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.