M
|
indaz, ami
ebben a fejezetben elhangzik, mindenki számára elképzelhetetlen volt, a rettenthetetlen
hódítót meghódítja egy másik nép. Különösen a káldeusok tartották ezt
lehetetlennek (Jer 50,29-46). Isten megadta nekik, hogy eszközök lehetnek népe
nevelésében, de ezzel visszaéltek. Kevéllyé váltak, a növekvő hatalom,
dicsőség, vagyon gőgössé tette őket. Azt gondolták, a király az isten. Amikor egy ember vagy egy nép pályája nagyon
felfelé ível, egyre jobban él, és ellenállhatatlanul jut előre, könnyen
önimádóvá válik. Sátán elhiteti, hogy mindaz a siker, amit átélt, az az ő saját
eredménye. Ilyen kiváló, mindenkinél különb, okosabb, erősebb, bölcsebb, és
ilyenkor már nem az Úr előtt borul le az ember, hanem magának épít oltárt,
kegyhelyet. Nabukadneccár is így tett. Felállíttatta óriási szobrát, és az előtt
kellett mindenkinek meghajolnia, belépett az emberimádat, a vezetőkultusz. Mivel
az ember szíve gonosz, olyan könnyen maga ül a trónra, pedig szívünk trónját az
Úr akarja elfoglalni. Amikor az ember ül az élete trónján, istennek képzeli
magát, és amikor ez megtörténik, kegyetlenné válik. Azonban Isten megítéli ezt a
birodalmat is. Nem Neki adták a discőséget, megtapasztalják, hogy egy másik nép
velük is úgy bánik, ahogyan ők bántak másokkal.
Ez a felszólítás, bánjatok vele úgy, ahogyan ő bánt el másokkal, az
ellenséges népnek, a feltörekvő birodalom hadseregének szól. Tulajdonképpen
Jeremiás azt a mondást idézi, amit a korabeli pogány népek alkalmaztak. Ez volt
az életvezetési elvük. Ahogyan velem bánt, én is úgy bánok vele. Azonban mivel
mi már az Újszövetség korszakában élünk, mindezt az Úr Jézuson keresztül kell
látnunk és értenünk. Ő a követői elé egy új utat fektetett le, itt már az az
elv működik: ahogyan szeretnétek, hogy veletek bánjanak, úgy bánjatok az
emberekkel. Tehát már nem amilyen az adjon
isten, olyan a fogadj isten, hanem ahogy szeretném, hogy hozzám viszonyuljanak,
úgy viszonyulok a másikhoz. Tehát az Úr Jézus kezdeményezővé tesz, ne várd el a
másiktól, hanem te kezdd el élni, cselekedni, amit elvárnál, amiről úgy
gondolod, hogy neked jár. Az Úr Jézus ezt be is mutatta, nem a tanítványokra várt,
mossák meg a lábát, hanem Ő maga hajolt le és mosta meg a lábaikat. Ezzel
jelezte: valahogy így kellene az én országom polgárainak cselekedni.
Nagyszerű igét kapunk: a Megváltónk erős, és Ő népe ügyét győzelemre
viszi. Csodálatos, hányszor gondoljuk a sok üldözést, nyomorgattatást látva,
ami az Úr tanítványait ma is éri a világban, hogy az Úr gyenge, azonban nem így
van. Ő erős, de ereje nem a harcban, pusztításban, hanem kegyelmében, a
megbocsátásban, az újrakezdés kivitelezésében nyilvánul meg. Mi már azt is
tudjuk, hogy erőtlenség által ér célhoz az Ő ereje. A hűséges, üldözött, mártír tanítványok
által sok szív meghódolt az Úr előtt. Ő a szívünket győzi le. Mindazonáltal meg tudja őrizni övéit nehéz
helyzetekben, ki tudja menteni az oroszlán szájából is. Erős Urunk van, bízzunk
Benne, támaszkodjunk Rá.
Az Úr Jézus elmondja támadóinak, hogy már Keresztelő János is Róla tett
bizonyságot, amikor beszélt, az igazságot szólta (Jn 5,31-36). Jánost égő és
világító fáklyának nevezi, elismeri küldetését, és fényként gondol rá. Ez a
fáklya Jézust világította meg, Őt tette láthatóvá az emberek előtt. Lássuk Jézust, és tegyük láthatóvá életünk
által. Hiszen mindenkinek Őt kellene megismerni, Őreá figyelni, és Neki
engedelmeskedni. A Jézusi életforma átalakítja a gondolkodást és tetteket.
Azonban azt is látjuk, hogy magunktól képtelenek vagyunk úgy élni, amint Ő. Tele vagyunk önszeretettel, önzéssel, és
ebből csakis az Úr képes megszabadítani. Ő adhat új szívet nekünk.
János rámutatott Jézusra, hirdette az örömhírt, de nem akartak örülni
neki. Vajon mi örülünk a Jézusról szóló örömhírnek? Örömet jelent az ige? Vagy
ránk is ez a jellemző, csak egy ideig, addig, amíg megkapom az áldást, amíg
minden jó? De kitartok végig, akkor is örülök, amikor a bűneimre mutat, amikor
változást kér? Örülök Jézusnak, amikor nem mindenki érti meg a hitemet, és
támadások is érnek miatta? Meddig járok az Úr világosságában, egy ideig, vagy
mindhalálig?
Jézusról a tettei, az élete tesznek bizonyságot. Az elvégzett feladatok
bizonyítják, hogy Őt Isten küldte, Ő az Isten Fia. Aki elfogulatlanul szemléli
Őt, az felismeri, hogy valóban Istentől jött. Nem a maga érdekeit tette első
helyre, hanem értünk cselekedett. Nem a maga birodalmát építette ki, hanem
mindent odaadott, hogy megmentsen. Isten rábízta az ember megváltását, és Ő ezt
elvégezte. A kereszten kimondhatta: elvégeztetett. Jézus élete befejezett volt a földön, és
befejezett a megváltás is. Ehhez nem kell semmit hozzátenni, az Ő áldozata
örökre elég. Aki hisz az Úr Jézus Krisztusban, annak örök élete van. Nincs más
kiegészítőre szükség, a kereszt elég.
Ahogyan Jézus élete, tettei bizonyságtételek voltak, úgy a keresztyének
élete is bizonyságtétel. Ahogyan élünk, amit teszünk, az beszédes. Vajon kiről,
miről beszél a mai hívők, a gyülekezetek élete? Életünk arról tesz bizonyságot,
hogy az Úr Jézus követei vagyunk ebben a világban? Minden tettünk arról beszél,
hogy a Tőle kapott feladatokat végezzük? Ő látszódik a mindennapjainkban? Látják az emberek a tetteinkben Jézust? Azok
az indulatok, gondolatok és tettek jelennek meg általunk a világban, ami Őt
jellemezte. Ő elküldte tanítványait
szerte a világba, hogy hirdessék az evangéliumot. Ez az elsődleges
tevékenységünk, hirdetjük mindenkinek a jó hírt? Adja Urunk, hogy így legyen, mert
örök életről és kárhozatról van szó. Kérjük az Urat, hogy az igehirdetésünket, hitünket tegye hatékonnyá Szentlelkének ereje által.
Ó HÁLA AZ ÚRNAK
Ó hála az Úrnak,
zengjünk Néki hát,
Mert úgy szeretett
hogy id'adta Fiát.
A kínra, halálra
küldötte el Őt,
Megnyitni a mennyet
a bűnös előtt.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bűnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Ó teljes az üdv amit ád ez a vér,
Ó drága a kincs amit Isten ígér.
Ha bánva bűnét jön a leggonoszabb,
Az Úr néki még ma bocsánatot ad.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bűnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Szent az mit az Úr mond és szent amit ad,
És szent az öröm mely az Úrban vígad.
De még magasabb lesz az égi öröm,
Ha Jézus előtt vigadunk odafönn.
Szívem áldd a Királyt,
az Övé ez a föld,
Szívem áldd a Királyt,
Neve mindent betölt.
Jöjj bűnös az Úrhoz,
mert Jézus az út,
Ó fogadd szívedbe a drága Fiút!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése