Az Írás bizonyságtétele

A

 kavargó emberi történelemben, a harcok és vérontások idején is szól az Úr (Jer 51,1-19). Az ember pusztít és rombol, de így szól az Úr, beleszól életünkbe, bizonyságot tesz magáról. Ezzel rámutat: nemcsak azok a rugók mozgatják az eseményeket, amiket látunk, nem csak a politika és az emberi hatalomvágy, hanem az Úr is jelen van. Mindez vigasztaló és reményteli üzenet. Isten gyermekei nem lebegnek a semmiben, nem a hatalmaktól függnek, hanem Isten kezében vannak. Így mindaz, ami Júdával történt, nem a véletlen műve, az Úr felhasználta Babilont, eszköz volt a kezében Izráel fegyelmezésére. Mivel nem hallotta meg a szót, a prófétai üzenetet, Isten a fogságon keresztül nyomatékosította igényét népére. Megmutatta nekik, hogy ha nem engedelmeskednek, annak megvan a következménye. De mindezzel azt is szívükre helyezte, hogy soha ne emberektől, más népektől várjanak segítséget, hanem mindig egyedül Tőle. Az emberekben való bizalom mit sem ér. Így nem kiszolgáltatott a népe.

Nem hagyta magára Izráelt és Júdát, bár... - hát ez a nagyszerű hír: bár vétkeztek, mégsem hagyta el őket. Igen, az Úr szereti a bűnöst, és mindent megtesz azért, hogy megtérjen és éljen. Tele volt az ország vétekkel, mégsem hagyta el őket. Az Úr Jézust is elküldte, hogy megmentsen. És már kétezer éve nem hagyja magára népét, és a világot sem. Mennyi vétek volt csak ebben az időszakban, mennyi vétek tapadt a magukat keresztyéneknek nevezők kezéhez is, és ennek ellenére nem hagy magunkra. Megmutatja magát, szól igéje által, és mi segítségül hívhatjuk. Bár felismernénk, hogy egyedül Ő a megoldás. Meglátnánk, Isten nincs messze, könyörülni akar, elküldte Jézust, de a mi dolgunk, hogy komolyan vegyük Őt.

Hazatérhetnek a fogságból, szól a felhívás, meneküljetek Babilonból, de ezt ismét nekik kell meghallani és komolyan venni. Isten nem változtat módszerén, most is üzen a prófétai igén keresztül, és aki hittel fogadja és menekül, az megmarad. Azonban Babilonnak nagy a hatása, sokan jól élnek benne, az ott töltött időszak alatt megtalálták számításaikat, és bizony, nem mindenki dönt úgy, hogy hazamegy. Másrészt sokan ismét hitetlenkednek, nem az Úr szavára figyelnek, hanem a látszatra adnak. Nem tudják elképzelni, hogy Babilon összeomolhat. Biztonságban érzik magukat a világban. Ma is ez a gond, otthon érzi sok keresztyén magát ebben a világban, és olyan hihetetlennek tűnik, hogy minden megváltozhat. Elmúlhat a jólét is. Merjünk Isten szavára hagyatkozni, és ha azt kéri, hogy hagyjuk el Babilont, ne féljünk, hanem engedelmeskedjünk. Az Úr követőinek biztonságáról, megélhetéséről az Úr gondoskodik.

Jézusról tesznek bizonyságot az Írások, vagyis a Biblia is (Jn 5,37-47). Azért adta Isten, hogy általa megismerjük Jézust, és ha őszinte, nyitott szívvel olvassuk, ez meg is történik. Aki valóban keresi Őt, az találkozik is Vele. A Biblia bemutatja az Úr Jézust, és a szomjas szívvel kereső, a segítségre váró meglátja Benne Istent. Az eljut a felismerésre: Jézus ma is él, de én halott vagyok a bűneim miatt. Jézus azonban életre kelt. Olvassuk az evangéliumokat, és engedjük, hogy az Úr Jézus Lénye hasson ránk. Nincs senki Őhozzá fogható.

Az élet Krisztusban van, nem elég a Bibliáig eljutni, azt tanulmányozni, el kell jutni Jézusig, az Ő megismeréséig. Az Ige Jézushoz vezet, és rajta keresztül juthatunk el az Atyához. A zsidók kutatták ugyan az írásokat, de nem akarnak Jézushoz menni, ezt maga az Úr mondja. És itt a probléma, keresik ugyan a Megváltót, de Jézus nem kell, mert nem úgy Megváltó, ahogyan ők képzelik. Nem kell Jézus, mert nem hajlandó azt tenni, amit ők akarnak. Sokan itt maradnak el Jézustól, mert olyan Urat szeretnének, aki nekik engedelmeskedik. Azonban az Úr Jézus Isten, a mennyből jött a földre, és így furcsa lenne, ha Ő tenné, amit mondunk. Ő a Teremtő, így azután a teremtmény tartozik engedelmességgel a Teremtő felé.

Jézus az igazi életet hozta, aki Hozzá megy, életet talál. Az igazi, Isten által elképzelt életformát hozta el a világba. És ez az élet jó. Ez az élet felszabadító. Ő maga is gyakran mondta, hogy tegyük le terheinket, ne aggódjunk, bízzuk magunkat az Atyára. Arról is beszélt, hogy mindennap tagadjuk meg magunkat, és kövessük Őt. S ennek ellenére életünk nagy részét a világi dolgok miatti aggodalmaskodás, a megélhetés miatti küzdelem teszi ki. Mennyire nem Isten országának keresése az első. Elcsendesedve végiggondolhatjuk, mennyi idő jut naponta a megélhetésre, a problémákkal való foglalkozásra, és mennyi időt töltünk az Úr ügyével.

Ha próbálunk változtatni ezen, akkor másabb lesz az életünk. Ez nem azt jelenti, hogy világi mércével mérve sikeresek leszünk, vagy elkerülnek a bajok. De megtapasztalhatjuk, amit Pál apostol is átélt: amikor erőtlen volt, akkor volt erős, mert a kegyelem erőssé tette. A börtönben egyedül maradt, mégis arról vall, nem vagyok egyedül, mert az Úr velem van. Semmihez sem hasonlítható az, amikor megtapasztaljuk Urunk jelenlétét. Belőle erő és békesség árad. Jó Hozzá tartozni, Vele lenni.

Olvasd egyre szent Bibliád

/:Olvasd egyre szent Bibliád,

Szent Bibliád, szent Bibliád!

Minden nap mondj buzgó imát,

Nőni így fogsz hát!:/ 3x

Olvass igét, mondj hő imát,

Nőni így fogsz hát!

Isten áldásával.