Hazatérés

S

ok nyomorúságra kell visszatekintenie a szerzőnek, de mindez arra indítja, hogy kiáltson az Úrhoz (JSir 5,1-22). Ebben a helyzetben sincs más megoldás, mint Istent kérni, hogy tekintsen rájuk, és mentse meg őket. A mélységekben sincs más lehetőség, sőt, talán pont ezért adatnak, hogy döbbenjünk rá végre: egyedül az Úr segíthet rajtunk. Minden azért történt, mert vétkeztünk az Úr ellen, elfordultunk Tőle, kihagytuk a mindennapokból, és már nem Neki éltünk. A háborús pusztulás és a fogság elvégezhetik a helyes értékelést, és bűnbánatra segíthetnek.

Jól látják a múltat, mi is tanulhatunk helyes önértékelést. Bátran  kimondják, atyáink vétkeztek. Nem mártírt látnak magukban, nem tartják szerencsétlennek nemzetüket, hanem felismerik, mindez az atyák bűneinek a következménye. Nagyon ritka, de nagy dolog az ilyen visszatekintés. Nem csinálnak hősöket a múlt szereplőiből, hanem ki merik mondani, népünk bűnei miatt történt ez. Nekünk is meg kell látni múltbeli bűneinket, és bocsánatot kell kérnünk értük az Úrtól.

A Siralmak könyve nem sírással, hanem reménységgel zárul. Meglátja az Urat a trónon, mert lehet a nép fogságban, de Isten továbbra is trónján ül. Őt senki és semmi nem taszítja le onnan, Ő mindig ott van, kézben tartja az eseményeket, bármikor Hozzá fordulhatunk. De te, Uram - legyen szemünk előtt ez a fordulat ma is. Jöhetnek elkeserítő, reménytelennek látszó események, és úgy gondolom, innen nincs kiút, és akkor jusson eszembe Jeremiás: „De te, Uram!” Én nem tudom, hogyan tovább, véget értek a lehetőségeim, de te, Uram, trónodon ülsz, uralkodsz, tudsz segíteni rajtam. És amíg Téged látlak a trónon, nincs veszve semmi.

Tegnapi igénkben még sötét képet láttunk, oly gyéren pislákolt a reménység lámpása, de Isten ült a trónon (Ezsd 1,1-11). Mára már megváltozott a helyzet, Isten valóban uralkodik a világ felett. Rettenthetetlen uralkodók szívében munkálkodik, indítja őket cselekvésre. Letelt az idő, és Círusnak haza kell engednie Isten népét. Rendszerek jönnek, rendszerek mennek, de Isten népe megmarad örökké. Érvényes ez az egyházra is, még a pokol kapui sem vehetnek rajta diadalt. Látszik ez rajtunk? Így élünk, győztesen, bizonyságot téve a trónján ülő Úrról?

Círus felismerte, hogy hatalmát Istentől kapta, és ehhez konkrét feladat is járult. Nem annyi a feladata, hogy hódítsa meg az országokat. Azt bízta rá az Úr, hogy építtesse fel a jeruzsálemi templomot. Mindenkinek van az Úrtól rendelt feladata, de meglátjuk-e ezt? Van, amit rád bízott Isten. Látod? És ha látom, megteszem? Nem bíz rám többet, mint amit el is tudok végezni.

Engedély megadva, megy-e vajon mindenki? Él-e még bennük Isten szeretete, első helyen szerepel-e még a templom felépítésének a vágya? És elindulnak a családfők, tudják, hogy Isten hívja haza őket. Mennek templomot újjáépíteni. Nem a saját boldogulás áll az első helyen, hanem a templom, az Úr háza. Isten országnak ügye minden dolgot meg kell, hogy előzzön. Semminél sem lehet fontosabb. Első nekik a templom, mert ott találkozhatnak az Úrral, és mutathatnak be bűnbánó és hálaáldozatot. Első az Úrral való kapcsolat megújítása. Munkálkodjunk a Lélek templomának a megépítésén, mert az Úrtól érkezik az áldás. A templom építése mutatja, hogy nem a saját erejük segíti meg őket, hanem Isten. Ahhoz, hogy a romokat helyre tudják állítani, belső romjaiknak kell megépülni. A belső építkezés az első mindig. Nekem kell rendbe jönni, kegyelemből talpra állni, és aztán jöhet a többi feladat. Az Úr tud megépíteni.

Az ötezer ember megvendégelése és az azt követő tanítás vízválasztónak bizonyult (Jn 6,60-7,13). Kiderült, kik követik szívből az Urat. Kinek Úr Ő valójában, és ki az, aki vállalja a követés feltételeit. Mert bizony vannak feltételek. Mégpedig: aki követni akarja, az teljesen Tőle függjön. Ne emberi biztosítékokra hagyatkozzék, hanem egyedül Rá támaszkodjon. Ezen túl pedig napi élő kapcsolat kialakítására hív az Úr. Az megy tovább innen, akinek valóban Megváltóra, Királyra van szüksége. Aki csupán a gödörből való kisegítést vár, akinek csak egy szerelőre van szüksége, az le fog maradni, mert Jézus ennél többet akar adni. Egy egészen új életet kínál, ahol már az ige irányítja mindennapjainkat.

Az mehet Hozzá, akinek megadja az Atya. Tehát nem önerőből jutunk üdvösségre. Mindez kegyelem. De kinek adja meg? Csak a kedvenceknek? Nem! Azoknak, akik keresik Őt, akik zörgetnek Nála. Mert ezek jelzik: rájöttem, hogy bűnös, elveszett ember vagyok, és csak Jézus segíthet rajtam. Azért keresek, mert Ő már elindította bennem ezt a vágyat, vagyis előbb keresett engem.

Az megy Jézushoz, aki meghallja a zörgetését, és kinyitja az ajtót! Ez tudatos mozdulat, tudom, ki áll az ajtó előtt, és beengedem, mert Vele akarok élni. Ez az én részem, kinyitni az ajtót.

Az Úr a tanítványokat is döntés elé állítja, ha akarnak, mehetnek. De ők nem akarnak elmenni, hanem maradni szeretnének, mert számukra Jézus az élet. Felismerték Benne Istent magát, ezért nincs hova menni. Persze, a világ sok mindent kínál, tárt karokkal várná őket, de ők a világra mondanak nemet, és vállalják Jézust. Lehet, hogy pillanatnyilag ez a döntés hátrányosnak tűnik. Azonban hosszútávon meglátják, hogy a legjobb döntést hozták. Mert amit Jézus ad, azt a világ nem adhatja meg. Ő örök életet, a bűn és a halál feletti győzelmet kínálja.

Te hogyan döntesz? Mész vagy maradsz? Mert akik menni akartak, azokat nem tartotta vissza Jézus. Ha el akarnak menni, mehetnek, de szabad maradni, szabad az Életet választani. Szabad az igéhez ragaszkodni. Jézus szava életre vezérlő lámpás.

A testvérei sem hittek benne, olvassuk; olyan megdöbbentő ez. Közelről ismerték, ott voltak mellette éveken keresztül, és mégsem hittek Benne. Mellette voltak, de nem ismerték meg. Mellette voltak, de nem éltek Benne. Csak kívülről szemlélték, és a közelség akadállyá vált. Lehet, hogy régóta Jézus közelében vagy, de ismered is? Eljutottál már Hozzá, tudod, kicsoda Ő?

Jézust nem lehet irányítani, az Ő órája nem igazodik a miénkhez. Se előre nem állítja azt, se vissza. Kiegyensúlyozottan jár, így mindent a maga idejében tesz. És Ő felismeri ezt az időt. Nem játszik mártírt, nem sietteti a halát, mert Ő nem forradalmár. Még feladata van, megismertetni Isten kegyelmét az emberekkel, bevezetni a tanítványokat Isten országa titkaiba, hiszen majd ők viszik tovább az örömhírt.

Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem

1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És

vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.

2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem; Add: szívem s

életem Teérted éghessen Forró lánggal!

3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet, Szárítsd fel

könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!

4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments te meg

Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.

Isten áldásával.