„Én Vagyok!”

H

atalmas az Úr, ezt látjuk ebben a szakaszban is, megőrzi a hazatérőket a hosszú úton (Ezsd 8,24-36). Ezsdrás hite kezd el ragyogni előttünk, mert rengeteg kincset, hatalmas vagyont bíztak rájuk, amit Jeruzsálembe kellett juttatniuk, és nem félt egyedül Isten hatalmára hagyatkozni. Bátor tett, pedig kaphatott volna katonai kíséretet, de nem él vele, mert úgy látta, azzal Isten dicsőségét, hatalmát kisebbítené. Hitte, hogy az Úr nagyobb oltalom minden fegyveres erőnél.  Milyen is az én hitem! Meddig ér el az Úrban való bizalmam?

Ezsdrás azonban nem meggondolatlanul indult el ilyen óriási szállítmánnyal és oly sok emberrel, hanem böjtöléssel és imádsággal készült az útra. Hogyan fogunk dolgainknak? Ránk is jellemző, mielőtt elindulunk, vagy belefogunk valamibe, hogy először elcsendesedünk az Úr előtt? Ezsdrás szíve az imádság és a böjt közben megerősödött, mert Isten közelében volt. Az imádság azt jelenti, hogy Istennel töltöm az időt, megtapasztalom jelenlétét, és az ige olvasása közben pedig megbizonyosodom arról, hogy kicsoda is Ő. Akkor tudunk bátran indulni a a veszélyes, a nehéz dolgoknak is, ha ismerjük az Úr erejét, és egyvégtében Őreá tekintünk. Amíg Péter is Jézusra nézett, szava erejére támaszkodott, baj nélkül járt a vízen, de amikor levette tekintetét Jézusról, és a hullámokra figyelt, süllyedni kezdett. 

Tulajdonképpen azért tudott bátran, felszabadultan és félelem nélkül hazaindulni Ezsdrás ilyen karavánnal, mert minden felelősséget az Úr kezébe helyezett. Tudta, hogy a papok és a kincsek is az Úrnak vannak szentelve, így Isten megőrzi a maga tulajdonát. Terheiket az Úrra bízták, ahogyan azt nekünk ajánlja az ige: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” (1Pét 5,7). Így azután nem izgult, tudta, hogy Isten gondot visel a maga tulajdonára. Mi talán ezt felelőtlenségnek gondolnánk, de nem az volt, hanem óriási hit, ami a pogány király felé is üzenettel bírt. Másrészt ők maguk sem váltak felelőtlenné, mert amit meg kellett tenni a szállítmány védelme érdekében, azt megtették.

Ezsdrás tömören megállapítja: Istenünk ereje velünk volt, és megőrzött minket, nem csalódott az Úrban. Másrészt, a sikeres megérkezés után is Istennek tulajdonítja az oltalmat. Tudja, Istennek köszönhetik, hogy elkerülték őket a rablók. Jó megtanulni ebből, hogy amikor Isten segítségét megtapasztaljuk, köszönjük is meg Neki. Mondjuk el másoknak is, hogy az Úr ereje óvott meg, az Úr ereje vitte végbe.

Mindig az igazságra vágyunk, de amikor megkapjuk, megharagszunk, az Úrra is (Jn 8,48-59).  Így voltak a zsidók is, megmondta nekik, hogy ők az ördögtől valók, mert nem hisznek Benne, és meg akarják ölni. Amikor ölni akarnak, az ördög kívánságát teljesítik, mert az ördög embergyilkos kezdettől fogva. Jó figyelnünk az Úrra, mert őszintén beszél, magáról és az ördögről is. Az egyik, amit nagyon meg kell szívlelnünk: Jézus valóságos létezőként beszél az ördögről. Az ördög létezik, és lerántja róla a leplet. Gyilkos, ez az egyetlen szándéka, hogy elpusztítsa az embert. Úgy is, hogy a mindennapokban ölje, rombolja az egészségét, mihamarabbi halált okozzon, de legfőképpen, hogy örökre elszakítson Istentől. Az a fő célja, hogy kárhozatba taszítson.

Amikor Jézus itt emberekről azt mondja, hogy az ördögtől valók, nem istentelen pogány emberekre gondol, hanem Izráel népe fiaira, Istenben hívő emberekre, papokra, farizeusokra és írástudókra. Ezért alázatos szívvel boruljunk oda Urunk lábához, és kérjük, hogy vizsgálja meg a szívünket, milyen tartalom is van bennünk, mert az egyház tagjaiként, képzett emberként, egyházi elöljáróként is lehetek Jézus ellensége.

Mit teszek, amikor az Úr megszólít, és igéjében elmondja a valóságot rólam? Azt, amit ezek? Ördögnek tituláljuk Őt. Ha Jézus az ördög gyermekeinek mondta őket, akkor ők visszatámadnak, Jézus az ördög. Olyan szomorú, ez a sértődöttség, rájuk nem lehet negatívat mondani, ők papok, farizeusok, szent emberek, náluk minden rendben van. Még Jézus se gyakoroljon kritikát. Pedig Ő azért szól, mert rendbe akarja hozni önmagával az életünket. Segíteni akar rajtunk, ki akar emelni abból a mélységből, gonosz indulatból, amiben vagyunk. Azonban ezt meg kell látni. És ők ezt nem akarják.

Mindig azt szeretnék tudni, kicsoda Jézus, amikor pedig világosan megmondja nekik, akkor nem hisznek, sőt, Ellene fordulnak, köveket ragadnak. Elmondja, hogy mielőtt Ábrahám lett: „én vagyok.” Ezzel határozottan kijelenti, hogy Ő a Vagyok Isten. Ő az örökké Létező, Ő az, Aki Ábrahámot is elhívta. És olyan megdöbbentő, hogy nem leborulnak Előtte, hanem köveket ragadnak. Ott áll előttük személyesen az élő Isten, azt hirdetik, hogy ismerik Őt, és amikor szól hozzájuk, amikor kijelenti, én vagyok, akkor nem imádják, és nem bízzák Rá magukat. Ellene támadnak. Mit teszel te? Felismered, hogy Jézusban Isten szól hozzád? Elfogadod, amit mond, és rábízod magad? Kész vagy Előtte bűnbánattal leborulni, és engedni, hogy innentől kezdve Ő vezessen egy új életben?

Azt látjuk, hogy Jézus elrejtőzik a kövezők elől - hogyhogy fél? Nem azért jött, hogy meghaljon értünk? De igen, de még nem jött el az ideje, és nem kövezés által kell meghalnia, hanem a kereszten. Ez az ördög célja, el akarja veszíteni Jézust, hogy ne menjen a keresztre, mert csak a kereszten  teljesedik be Isten akarata. Csak a kereszten kerül rendezésre a bűn. Nincs más megoldás, csak a kereszthalál, átokká kell lennie értünk. Azért menekül el a kövezés elől, hogy a kereszten magára vehesse a világ, az én és a te bűneidet.

Amint vagyok, sok bűn alatt

1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fo-

gadj el, Jézusom!

2. Amint vagyok - nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztít-

hatod: - Fogadj el, Jézusom!

3. Amint vagyok - bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem féle-

lem: - Fogadj el, Jézusom!

4. Amint vagyok - vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakám -

ra fény: - Fogadj el, Jézusom!

5. Amint vagyok - nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád

magát: - Fogadj el, Jézusom!

6. Amint vagyok - hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor

odafent: - Fogadj el, Jézusom!

Isten áldásával.